Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-22 / 219. szám
KORO STA J __________KULTURÁLIS melléklet___________ U dvarhely-szék öreg várai vallanak... Boldogemlékű Haáz Rezsőről, az udvarhelyi református kollégium tanáráról mondják, hogy karácsonyi, húsvéti szünetről megtérő diákjait csak akkor fogadta szívesen, ha valami régisévé vonulnak most elénk műves fafaragásai! Vágás, Dersi, Siklód, Székelymuzs- Béta szalmafonással, Sükő, na, Gyulakuta, Szentkirály Dobó kéregedénnyel, Décsget hoztak magukkal falujukból. Így a növendékek segítségével teremtette meg Haáz Rezső majdnem hatvan éve a városi múzeum alapjait. Ezt örökölte tőle, s fejleszti másfél évtizede Ferenczy Géza, az intézmény mostani igazgatója. Azaz: fejlesztené! A múzeum kiállítási célokat, köz- művelődést szolgáló három kis méretű szobája azonban kevés ahhoz, hogy az egykori udvarhelyi szék területének gazdag, máig élő népművészetét csak vázlatosan is bemutassa. így aztán a régészeti, természetrajzi anyag, a képtárral együtt, néhány raktárhelyiségbe zsúfolódott, s legnagyobb gond épségben tartásuk. Amit a három teremben láttunk, mégis élmény, mégis gazdagodás! Ferenczy Géza ötletes, a rendelkezésre álló teret maximálisan kihasználó rendezése lehetővé teszi, hogy képet alkossunk Székelyudvarhely és környéke hajdani kézműves — Udvarhely-szék területén, a korábbi századokban, harminc különböző méretű és rendeltetésű vár létezett. Ezek jobbára teljesen betemetődtek, írásos emlékek tanúsítják, sejtetik csupán létezésüket. Múzeumunk nagy feladata e várak részbeni feltárása, rendszerbe foglalása, s időzítése a föllelhető dokumentumok alapján — mondja Ferenczy igazgató. — A Nagykü- küllő folyása mellett, Zete- vára, az egykori dák földvár feltárásával, 1947-ben kezdődött programunk, s a mai napig majdnem tucatnyi erődítmény, római cast- rum, burgus titkait sikerült megfejtenünk. A zetelaki ásatásokból megállapíthattuk például, hogy a II. század közepéig létezett ez a palánkkal is megerősített vár, amit végül a rómaiak felégettek. Három évvel később, 1950-ben egy középkori várkastély. Firtos fundamentumát bolygattuk meg. Munkánk nem várt eredménnyel járt. A kiásott edényekből, leletekből megállapíthattuk, hogy ezen a helyen már a bronzkorban volt település. Firtos alatt van aztán Énlaka! Itt római castrum volt ezer évvel ezelőtt, s napjainkban is folyik a nagy vita ama rovásírásos szöveg körül, mi templomának kazettás mennyezetéből 1668-ban előkerült. Nagyon kevés rovásírásos emlékeink közé tartozik ez a lelet, megfejtésével már édesapám, majd szintén muzeológus bátyám is foglalkozott. Ferenczy Géza elmondotta később, hogy Énlakát a gepida eredetű Omlástető, majd a homorodfürdői bur- gus felderítése követte. Ez a váracska a rómaiak előretolt egysége volt a szabad dákok határterületén, s jelezte a mögötte levő két castrumnak a dákok felől közelgő veszélyt. Tíz éve Homoródszentpálon ásatott az udvarhelyi múzeum, ahol a mésszel összefogott kőfal és védőárok környéke igen gazdagon szolgált római lelettel: feliratos sírkövekkel, edényekkel, Hadriánus-ér- mekkel. Az 1965-ben feltárt Varság ugyanakkor a várfal alaprajzának csigavonalú kiképzésével keltett meglepetést. Az itt talált tűzhelymaradványok, edények különben XII. századi besenyő eredetre vallottak. Varságot Márévára, majd Mákvára követte, melynek védőárkából a wittenbergi, kultúrához tartozó edények kerültek elő. — Idén a több korszakban szerepet játszó s az erősdi jellegű festett és testetlen agyagművesség embere által emelt Budvár feltárásán fáradoztunk sikerrel! Hogy milyen nagy időt ölelnek magukhoz Budvár maradványai, mi sem bizonyítja jobban, minthogy pattintott kő- lándzsahegytől, kő-pengéktől római üvegtárgyakig számtalan dokumetumot találtunk az ásatások során — fejezte be szavait Ferenczy Géza. — S mindebből az ismert nehézségek ellenére, mit tudnak a köz rendelkezésére bocsátani? — Keressük az áthidaló megoldást! Legkézenfekvőbb a nyomdai publikáció. Ilyenféle munkáimból nemcsak román, hanem magyarországi szaklapok is közöltek már. Eredményeink szélesebb körű népszerűsítésére pedig itt a művelődési ház. Van régész körünk, mely időnként a nagy nyilvánosságnak rendez ösz- szejövetelt, munkafoglalkozást. Ezeken múzeumunk anyagáról, a várásatások leleteiről magam is sok vetítettképes előadást tartottam már. Ügy érezzük: mindezért csak gratulálhatunk a székelyt ■ ’várhelyi múzeumnak! Moldvay Győző iparáról, népi díszítő művészetéről, e táj emberének életmódjáról. Ahogyan valamikor a kézművesség egy-egy közporitja az adottságok szerint kifejlődhetett, úgy falvak nevéhez illesztfinom csipkéi, Almás, Ke- csetkisfalud bundikái, Telekfalva, Máréfalva. Fenyőd Zsadányi Lajos: Térdepelnek a tulipánok Térdepelnek a tulipánok, mint a nagy nőném a zsámolyon. Félnek a füvek — magános csibék, valami furcsa hüllőszínű fény ül a vizekre. Viharban letört faág fölötted kering a félelmetes szárnyú idő. falva, Agyagfalva, Mátisfal- va szőnyeggel, Varság, Ze- telaka zsindellyel, deszkával, Korond agyagedénnyel, taplóból készített sapkákkal, dísztárgyakkal, Küs- möd egykori kályhacsempékkel jelzi alkotószellemét. A különböző ruhaanyagok, kelmék készítése pedig Sófalva, Petek, Lövéte nevéhez fűződik a tablókon, tárlókban. Érdekes foltja a kiállításnak az a sarok, ahol sokféle, Székelyföldön itt-ott ma is divatos régi gyermekjátékot mutatnak be... Mi dolga mégis Ferenczy Gézának, ha így, leegyszerűsítve fungál Udvarhely közgyűjteménye? A történelmi múlt faggatása, vallatása! Aíexin Andor Udvar Kutatóárok Búd várnál, falmaradványokkal. (Maszelka János rajza) Bárányt Ferenc.* Kéi virágánck i. Harangszó a te szerelmed, szívbe hintett honvágy. ha elnémul hangja bennem, hogy’ találok hozzád? Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat, gyönge lábam nem követhet, nem mehet utánad. A lovamat, ha megkötöm, fogoly, míg eloldom, kérő szavam laza béklyó, nem léssz tőle foglyom. Ám a csókom pányvahurok, kezessé tesz téged, cseréld csókom rabságáért szabad messzeséged II. Eredj, te dal, érd utói a párom, fogd kézen, hogy hozzám eltaláljon. Szerelme ág, nem moccan a lombja, légy te szellő: hajlítsd a karomba. Szerelme rét, í aszály-olte pázsit, légy te zápor s újra kivirágzik. Szerelme jég, holt színén vizeknek, légy te napfény amitől fölenged. Eredj, te dal, érd utói a párom, fogd kézen, hogy hozzám eltaláljon. Vajnai László: Zengnek a sínek Eveid elfutnak mint a fák, és a vonat robogva visz tovább... Zengnek a sínek, remegnek, sírnak-sikongnak, virág vagy, hús—vér—virág, és a szélben szirmok lebegnek: csak jelkép vagy, árny-suhanás, csak indulás, csak érkezés, csak kő-zuhanás, csak vastörzsű fa, vasgyökér, és mint márványba vésett hal néma, s négy égtáj felé kiáltó s örökmozgó, sosem béna. Utazó vagy. s bolyongás, szárnyalás, és működő vulkán, vad gejzír: — a minden vagy, a bonyolult, a békítő, az építő, XX. század. Az űt vagy, a közel-út, s a távlat. Zengnek a sínek, sírnak-sikongnak, remegnek, s éveid elfutnak, mint a fák. és a vonat robogva visz, tovább! Tóth Éva: A tűnődő Ha felébredek ebben a nyugodt őszben, mindjárt tudom, hogy nem vagy itt. Végignézem hát félkönyökre dőlten a hegyek vonulásait. Ablakom kínálja a tájat, egy vadgalamb az ág hegyén eltakarja a kaszárnyákat, ring a közelség tenyerén. ám elrebbenti sóhajom — meg is szégyellem magam érte. De visszavonom mosolyom, hisz úgysem venné senki észre.
