Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-01 / 202. szám

1969. szeptember Z. 2 Kedd 1939, szeptember I: támadás Lengyelország ellen fitni a kulisszák mögött történt Az egyetlen élő tanú: Alfred Helmuth Naujocks Naujocks életben maradt, s tanúvallomást tett Nümbergben, s néhány esztendővel ezelőtt a Quick című nyugatnémet maga­zinban részletesen beszámolt az akció lefolyásának minden rész­letéről. Öt idézzük most „Heydrick tőle szokatlan szí­vélyességgel fogadott. Egy dosz- sziét vett elő és beszélni kezdett. — Lengyelországról van szó ... Mindenekelőtt okot kell talál­nunk a háborúba lépéshez és ebben önnek is jut szerep... A mi feladatunk lesz elintézni, hogy a lőporoshordó végül is felrobbanjon. — Es én leszek az, akinek meg kell gyújtani a gyufát? Heydrich felállt és a fali­térkép elé indult. Ceruzájával a határ egyik pontjára mutatott: — Itt van Gleiwitz. Talán már hallott róla. Itt, a várostól nem nagy távolságra működik. egy jelentéktelen rádióállomás. Tegyük fel, hogy lengyel cso­portok megtámadják a rádióállo­mást és elfoglalják... ugye ez egész komoly provokáció lenne? Mit gondol, meg tudjuk szervez­ni ezt az incidenst?” Megszervezték. Augusztus 10-én délután két fekete Ford-kocsi érkezett Glei- witzbe, s az Oberchlesischer Hof előtt állt meg. Hét ember szállt ki a kocsiból. A szálloda por­tása már tudott róluk, hiszen két nappal ezelőtt már szobákat fog­laltak a bányamérnököknek, akik talajvízmintákat vesznek és különféle méréseket végeznek. Naujocks és emberei elvégezték a terep szemrevételezését, s meg­nyugodva állapították meg: ha csak valami váratlan dolog köz­be nem jön, az akció végrehaj­tása nem sok nehézséget okoz. Augusztus 23-án Naujocks üze­netet kapott, hogy azonnal utaz­zon a 7Ö kilométernyire levő Oppeln-be. Müllerhez, a Gestapo főnökéhez. Müller szívélyesen fogadta, s azonnal rátért a tárgy­ra: — Az én feladatom, hogy a bűnjelet produkáljam. Elmondom a fememet: a művelet megkez­dése után két perccel, tehát au­gusztus 31-én 19 óra 30-kor el­haladok fekete Opelommal a rá­dióállomás előtt és elhelyezem a kapuban a lengyel katonai egyenruhás holttestet. Az egyik koncentrációs táborból válasz­tottak ki erre alkalmas személyt Én nem is veszek részt tovább az ügyben, hanem eltűnök. Sok szerencsét. Meggyőződésem, hogy minden rendben zajlik majd le. Naujocks visszautazott, s még három napot kellett eltöltenie feszült várakozással, mígnem, augusztus 31-én reggel Heydrich telefonon megadta az akcióra vo­natkozó jelszót. Naujocks meglehetősen fe­szült idegállapotban hívta ösz- sze embereit 31-én délután 4 órakor' az Oberschlesischer Hof, a szálloda 7. számú szobájában. — Két nagy bőrönd van a ko­csimban — mondotta — ,azok­ban vannak a lengyel egyen­ruhák. Este hét órakor öltözünk át. Pontosan 19 óra 30-kor kezd­jük az akciót. Elhallgattatjuk a szolgálatban levő személyzetet. Egyetlen szót se ejtsetek, azt kell gondolniuk, hogy lengyelek vagyunk. Heinrich olvassa be a szöveget a mikrofonba ... Nem ■ sokkal utánunk egy fekete Opel érkezik a bejárathoz és elhe­lyez egy holttestet. Legfeljebb 5 tartalmazta percet időzhetünk. Nem hiszem, hogy ellenállásba ütközünk. Amennyiben a rendőrség meg­érkezne, nyugodtan lőjetek. Ez a parancs! Tito a jugoszláv kommunisták szövetségének megerősítéséért A Jugoszláv Kommunisták Sző. ! tályellenség él és nem tétlen- vetsége márciusban megtartott j kedik, áskálódik a szocializmus el. IX. kongresszusa óta a jugoszláv j len és lépten-nyomon gáncsot vet belpolitika legfontosabb fejlemé nyének tekintik Belgrádban — el­sősorban a jövő szempontjából — azokat a beszédeket, amelyeket a társadalmi fejlődésnek. Hogyne volna osztály ellenség! Ma is van, mégpedig nem kevés. Nyugatról csak úgy záporoznak felénk az Tito, a Jugoszláv Kommunisták, összes elképzelhető káros elméle- Szövetségének elnökeként augusz. tek, elméletecskék és nézetek. tus végi dalmáciad kőrútján mon- Nyugaton egyesek mindig azt fúj- dott el. Elsősorban a zadari be- j jak, hogy Jugoszlávia egy kicsit szédről van szó, amely az utóbbi a nyugati rendszer felé csúszik. esztendők legerélyesebb hangú felhívása volt arról, hogy a JKSZ szilárdítsa meg sorait, erősítse el­méleti és gyakorlati munkásságát, a párton belül és azon kívül is a leghatározottabban lépjen fel min­den visszáság ellen, s harcoljon a űk ezt is kívánják, de tévednek, ha azt hiszik, hogy Jugoszlávia letér szocialista pozícióiról. A je­lenlegi nemzetközi helyzetben te­hát ez is fokozza a JKSZ tagjai­nak felelősségét... Ezúttal szilár­dan eltökéltük, hogy végleg le­fegyelmezetlenségek ellen éppúgy, | számolunk ezekkel a dolgokkal és megakadályozzuk a szocialista, ellenes elemek működését.” Jelentéstétel Heydricknél 1939. szeptember 1-én reggel 7 órakor Naujocks már Heydrich irodájában volt. Heydrich látha­tóan örömmel üdvözölte. Jelen­tését, amelyet hajnali 3 órakor fejezett be, csak átfutotta, s a fiókba tette. — Inkább szóban — mondot­ta. — Kellemetlenségünk nem volt. Az épületben csupán öt sze­mély tartózkodott. 18 óra után Gleiwitz már csak híreket és meteorológiai jelentést ad. s utána a többi állomások adását veszi ,át. Minden gyorsan ment... — Hitler — mondotta Heydrich —hajnalban magához hivatott, s rendkívül elégedett. Menjen és pihenje ki magát. De előtte olvassa el a reggeli lapokat. A Völkiseher Beobachter első ol­dalán rendkívül érdekes közle­ményt talál... mint az ideológiai „lazaságok-”, a formális demokrácia, s az antiszo. cialista elemek és jelenségek el­len. Ugyanezeket a motívumokat kevésbé részletez­ve ugyan — a jugoszláv elnök, Szpliti beszéde is. A szocialistaellenes jelenségek­ről szólva, Tito hangsúlyozta, hogy „nincs szükségünk formális de­mokráciára és a demokráciáról szóló mesékre, hanem arra, hogy az önigazgatás alapján a gyakor­latban ténylegesen erősítsük a szo­cialista demokráciát”; és „jogunk van határozottan fellépni azokkal szemben, akik a szocializmus ér­dekei ellen tevékenykednek és jo Hírek Csehszlovákiából A Nemzetbiztonsági Szervek le­tartóztatták az ostravai „profil” kiadó egyik szerkesztőjét, mivel olyan anyagokat tartott magánál, illetve terjesztett, amelyek sértik a szocialista rendszert és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnökét. A Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának megünneplésére Csehszlovákiába érkezett küldött­ségek között — írja a CTK cseh­szlovák hírügynökség — egy nyolctagú magyar partizánküldött­ség is volt, Garai Sándor vezeté­sével. A magyar partizánok mindannyian aktívan részt vettek a Szlovákiában működött parti­záncsoportok harcaiban. Megemlékezések Lengyelországban a második világháború kitörésének évfordulójáról Varsó 1939. szeptember elsején hajnali négy óra ötven perckor Henrik Sucharski őrnagy, a Gdansk; (Dán. zig) szabad város melletti Wester- gunk van megakadályozni az ilyen í platté lengyel helyőrség parancs­aknamunkát. Nem élvezhetik a demokrácia jogait azok, akik szo­cialistaellenes szempontok alap­ján folytatják mesterkedéseiket.” Tito kijelentette, hogy „az osz­noka a következő rádióüzenetet küldte a varsói hadügyminisztéri­umba: „Ma négy óra 45 perckor a Schleswig-Holstein német csataha­jó minden ágyújából tüzet nyitott Hatalomátvétel Brazíliában A hétfőre virradó éjszaka Bra-f kormányozni, és bejelentették, zíliában háromtagú katonai junta; hogy nem kerül sor a brazíliai : Azon az emlékezetes szeptem­beri hajnalon, Európa nyáriasan meleg napra ébredt. A korán ke- .. lök, akik kinyitották rádiójukat, ■ kevéssel 6 óra után meghallot- ; ták a jói ismert rekedtes han- 5 got, Hitler hangját, amint béri- j kácsolta a mikrofonba: „Ma reg- ; gél 4 óra 45-től kezdve vissza- g lövünk ... Lengyelország többé \ nem akarja tiszteletben tartani ; Németország határait. Arra, hogy i véget vessek ennek az esztelen- t ségnek, nem látok más módot, mint azt, hogy az erőszakra erő­szakkal válaszoljak...” : Amikor e szavak elhangzottak, S akkor már a német hadigépezet S teljes erővel rontott Lengyel- ! országra. A hadüzenetek során 44 • hadosztályt — köztük 5 páncélos ! és 6 gépesített hadosztályt — ! vetettek be és 10 hadosztályt ! helyeztek készenlétbe hadászati ! tartalékként. A szárazföldi csa- ■ patokat több mint kétezer re- ! piilőgépből álló hatalmas légi- j erő támogatta. ' ...Azon az emlékezetes szeptem. ! béri hajnalon Európa nyáriasan S meleg napra ébredt... S ezen a \ hajnalon kezdődött el a világ- I történelem legszörnyűbb hábo- I rúja... Kovács Jenő § vette át a hatalmat Costa E Silva elnöktől. A brazil hadsereg három fegy­vernemének vezetőiből alakult triumvirátus „felhívással fordult a néphez” és bejelentette, hogy a 66 éves Costa E Silva vérkeringési zavarokkal küzd, s így képtelen ellátni államelnöki teendőit. A tá_ bornokok közölték, az országot to­vábbra is rendeletekkel fogják kongresszus korábban bejelentett ú j raösszehívására. A közlemény hangoztatja, hogy azok, akik a hatalmat átvették, „hűek maradnak az 1964-es forra­dalom eszméihez”. 1964 a brazil katonai diktatúra kezdetének idő-! ge, ránk. A tüzelés tart Utasítást ké­rek, __ ezzel egyidőben a német W ehrmacht Hitler parancsára az összes határszakaszon támadást indított Lengyelország ellen. Meg­kezdődött a második világháború. A háború kitörésének 30. évfor­dulójáról vasárnap és hétfőn a lengyel városok és falvak ezreiben háborúellenes gyűléseken, tünte­téseken és találkozókon emlékez­tek meg. Országszerte koszorúzási ünnep­ségek voltak a lengyel és szovjet hősök emlékművénél és a síremlé­keknél. 1939. szeptemberétől az összes varsói lap vezércikkben em­lékezett meg. A Trybuna Ludu közölte Boleslaw Chocha tábor, nők, vezérkari főnök nyilatkoza­tát: „Lengyelország ma a Varsói Szerződés tagállama” — hangoz­tatta a többi között Chocha —, vé­delmét nemcsak a saját hadsere- hanem a szocialista országok. pontja: ekkor döntötte meg a Costa E Silva vezette katonai jun_ ta Goulart elnök demokratikus rendszerét. elsősorban a Szovjetunió hatalmas ereje is szavatolja. Ez a biztosí­ték arra, hogy 1939 szeptembere nem ismétlődhet meg soha többé ” Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Egyetlen ködös nap elegendő Q „A parancsnokló tábornok soha se aludjék, az min­dig dolgozzék”. (Napóleon). Úfabb létszámcsökkentés" Dél-Vfetnamban fi Amerikai rádió, és tv-állomások hétfőn „rendkívül magas állású személyekre” hivatkozva azt je­lentették, hogy Nixon elnök „vál­tozatlanul reméli az amerikai csapatok kivonásának folytatását és azt tervezi, hogy az augusztusi időpont helyett szeptemberben na­A New sweek című hetilap hét- ! főn arról ad hírt, hogy Nixon az : amerikai vezérkari főnökök egye- : sített bizottságának követelésére g állt él az újabb csapatkivonások- ! tói. A lap azt írja, hogy jelenleg : a javaslatok felülvizsgálata folyik, g s amíg ez nem fejeződik be, nem • gyobb számú amerikai egység „fel-1 kerül sor újabb létszámcgökken. • váltását” közli. i tésre. A második itáliai hadjárat nem tartott olyan hosszú idei, mint az első. A franciák különösebb veszteség nélkül átjutottak a Bernát-hágón és Bonaparte több kisebb sikert ért el az osztrákok­kal szemben. Alvezérei ellenben kudarcot vallottak, így Masséna, aki hetekig tartotta Genova vá­rát, kitűzte a fehér zászlót. Ka­tonái nem kaphattak utánpótlást, olyan éhínség tombolt a város­ban, hogy az emberek minden kutyát és macskát megettek. Le­kaszálták a vár földhányásain nőtt füvet, megfőzték és odaad­ták ennivalóként a betegeknek. Genova ilyen körülmények kö­zött nem tarthatta magát. A vár eleste után jelentős osztrák ost­romló erők szabadultak fel, ezzel növekedett a Napóleonnal szem­ben álló ellenség létszáma. Június tizenharmadikán Ma­rengo közelében heves csata bontakozott ki. Kiderült, hogy nagy az osztrákok fölénye. Ek­kor Bonaparte gyorsfutárt kül­dött egyik kedvenc tábornoká­hoz, Desaix-hoz, hogy az „isten szerelmére”, azonnal csatlakoz­zon seregéhez. Az erőviszonyok még most is a bécsi tábornokok­nak kedveztek, akik 30 000 em­berrel és 100 ágyúval rendelkez, tek, Franciaország első konzulja pedig mindössze 20 000 katonára számíthatott. Türzérsége is gyen­ge volt, csak 15 ágyút tudott szembeállítani az ellenséggel. Kezdetben az osztrákok érték el sikereket, kora délután már Melas tábornok úgy ítélte meg a helyzetet, hogy övé a végső győ­zelem. A diadal hírével külön futárt indított Bécsbe, ahol örömmámorral fogadták a Ma- rengóból érkező hírt. Amikor már a magas rangú francia tisztek, kivéve Napóle­ont, azt hitték, hogy minden el­veszett, akkor fordult meg a kocka. Megérkeztek Desaix csa­patai és lecsaptak a győzelmet ünneplő osztrákokra. Minden alapvetően megváltozott, a fran­ciák a meglepetésszerű, fergete­ges támadással felülkerekedtek. Melas tábornok emberei pánik­szerűen menekültek. Ez az egyetlen ütközet Itáliát újra visszaszerezte Franciaor­szágnak. A hadisiker megteremti a kedvező békekötés előfeltéte­léit és Napóleon a tárgyalásokon mindent megkapott Ausztriától, amit csak kívánhatott. Anglia politikáját is befolyá­solták Bonaparte sikeres itáliai hadműveletei. A harcias Pitt mi­niszterelnök utódja, Addington békülékenységet mutatott. Hosz- szas puhatólódzás után megkez­dődtek a tárgyalások London és Párizs között. 1802 márciusában megállapodtak és Amiens-ben aláírták a békeszerződést, e sze­rint a franciák lemondtak Egyip­tomról, kivonták csapataikat Kó­mából, Málta ismét a Lovagrend fennhatósága alá került, Anglia pedig vállalta, hogy nem tartja megszállása alatt azokat a kato­nai szempontból fontos ponto­kat, amelyeket a háború alatt a Földközi-tenger szigetein vagy partján megszerzett. A megálla­podás lényege: az európai kon­tinensen Franciaországé a ve­zető szerep, a fő vízi közlekedési útvonalakon azonban Anglia az úr: A békét az első konzul arra használta fel, hogy néhány belső kérdést megoldjon. Titkárainak éjjel-nappal dolgozniuk kell, ezt a tempót követeli meg tőlük. Hidakat, csatornákat, utakat építtet. Megalapítja a párizsi műegyetemet, új jogrendszert dolgoztat ki, támogatja a tudo­mányt és a művészetet. Szisztematikusan növeli hatal­mát és megerősíti pozícióját, mint „Franciaország első embe­re”, népszavazást rendel el és ezzel „életfogytiglani” konzullá választják. Így lényegében a köz társaságot abszolút monarchiává változtatta. Európa hamarosan rádöbbent, hogy az Amiens-ben kötött béke inkább csak fegyverszünet volt. 1803-ban ismét kitört a háború Anglia és Franciaország között. Bonaparte nagyszabású tervet dolgozott ki, úgy képzelte, hogy több ezer naszád néhány óra alatt 160 000 katonát szállít majd a La Manche-csatornán. Az előkészületeket személyesen ellenőrizte, a franciák 1803 és 1805 között sok hajót építettek, bővítették a kikötőket és part­raszállási gyakorlatokat végez­tek-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom