Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-25 / 195. szám
'.969. augusztus 24. 4 Vasárnap Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit A bíróságok Szocialista bírósági rendszerünk első átfogó törvénye az alkotmány, amely VI. fejezetében lerakta a mai bírói szervezet alapjait. Az alkotmányra épül a bírósági szervezetről szóló alapvető törvényünk, az 1954. évi II. törvény is. Hazánkban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják. Már az alkotmány utal arra, hogy a törvény az ügyek meghatározott csoportjára külön bíróságok létesítését is él rend el- 4 heti, ilyen különbíróságok a katonai bíróságok. A bíróságok között vannak olyanok, amelyeknél a per megindul, amelyek tehát az első ítéletet hozzák; ezek az első fokon eljáró bíróságok. Vannak viszont olyanok, amelyekhez csak akkor kerül az ügy, hogyha az elsőfokú ítélettel szemben jogorvoslatot terjesztenek elő. Ezek a fellebvitelí bíróságok, amelyeknek ítélkező tevékenysége arra irányul, hogy felülvizsgálják az elsőfokú bíróságok döntéseit. Bírói szervezetünk alapegysége a járásbíróság. Egyes városokban, illetve Budapest kerületeiben a járásbíróságokkal egyenlő jogállású és hatáskörű városi, illetve városi kerületi bíróságok működnek. A járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) mindig első fokon eljáró bíróságok. Általános hatáskörű bíróságoknak is nevezik őket; ez azt jelenti, hogy mindazokban az ügyekben ítélkeznek, amelyeket valamelyik törvény kifejezetten nem utal más bírósági szerv hatáskörébe. A megyei bíróság (Budapesten a vele egyenlő jogállású és hatáskörű Fővárosi Bíróság) első fokon azokban az ügyekben jár el, amelyeket a törvény kifejezetten a hatáskörébe utal, másodfokon pedig a járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) ítéletei, határozatai ellen beadott fellebbezések, óvások tartoznak a hatáskörébe. A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság legfelsőbb bírói szerve. Hatásköre négyirányú. Első fokon ítélkezik a törvény által hatáskörébe utalt, illetve a legfőbb ügyész által előtte kezdeményezett kiemelkedő fontosságú ügyekben. Dönt a megyei (Fővárosi Bíróság) és a különbíróságok ítéletei, határozata ellen benyújtott fellebbezések (fellebbezési óvások) ügyében. Dönt a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a bíróságok jogerőre emelkedett ítéletei, határozatai ellen emelt törvényességi óvása felett, s végül elvi döntéseket hoz, és ezekben a bíróságokra kötelező irányelvekét állapíthat meg. A bíróságok tanácsokban ítélkeznek. Az első fokon eljáró rendes bíróságok egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló tanácsokban, a másodfokon eljárók pedig három hivatásos bíróból álló tanácsban hozzák ítéleteiket. Mint ismeretes, a közelmúltban zajlottak le országszerte a népiülnök-választások. A népi ülnökök (számuk országosan mintegy 18 000) megválasztásuk alapján nem kerülnek munkaviszonyba, lényegében társadalmi tevékenység formájában látják el bírói megbízatásukat. A bíróság elnöke által megállapított sorrendben vesznek részt az ítélkező munkában, egy évben azonban — fontos és kivételes ok nélkül — legfeljebb egy hónapra vehetők igénybe. Az illetékes igazságügyi szakembereket most az az elgondolás foglalkoztatja, hogy az egyszerű, kisebb jelentőségű ügyekben a jövőben nem kellene igénybe venni a népi ülnököket, az ilyenfajta ügyekben elegendő lenne egy hivatásos bírót foglalkoztatni. Természetesen ez az ügyek viszonylag kisebb részét érintené, zömükben megmaradna az ülnök-bíráskodás. Sőt, azt tervezik, hogy a komolyabb pereket a jövőben úgynevezett ,,nagy tanácsban” két szakbíró és három népi ülnök közreműködésével lenne helyes tárgyalni. A jelenlegi büntető eljárásban az úgynevezett előkészítő szakban a bíróság döntő többségében jogi kérdéseket vizsgál. Ezért ésszerű az az elgondolás is, hogy a bírósági ügyeknek ebben a szakaszában felesleges a népi ülnököket igénybe venni, helyesbb, ha ők az érdemi döntésnél vannak ott, magára a tárgyalásra koncentrálják a figyelmüket. Alkotmányunknak és a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvénynek a hivatásos bírák és népi ülnökök választására vonatkozó rendelkezései még nem léptek teljes egészükben hatályba. Ez idő sezrint a népi ülnököket, továbbá a Legfelsőbb Bíróság elnökét választják, a többi hivatásos bírói állásokat pedig-kinevezés útján töltik be. (A Legfelsőbb Bíróság tagjait az Elnöki Tanács, a többi hivatásos bírót az igazságügyminiszter, a megyei és a járási bíróságok elnökeit a Miniszter- tanács nevezi ki.) Ha a bírósági tevékenységről szólunk, említsük meg art is, hogy hazánkban jelenleg több szerv végez igazságszolgáltatási jellegű tevékenységet; különböző jogvitás ügyekben gyakran párhuzamos hatáskörrel rendelkezik a bíróság, a szabálysértési hatóság, a társadalmi bíróság, a munkaügyi döntőbizottság. a gazdasági döntőbizottság stb. Tevékenységüket több szerv — lényegében egymástól függetlenül — irányítja. Az illetékes szervek most foglalkoznak azzal, hogy a felesleges széttagoltságot, párhuzamosságokat miként lehetne megszüntetni. Újlaki László dr. Közgazdasági és jogi könyvek jegyzéke ,.Kriminalisztikai tanulmányok”, „Felvilágosodás, romantika, realizmus”, „Adás-vétel az új gazdasági mechanizmusban”, „Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye” — a könyvcímek és rövid tartalomjegyzékek hasznos eligazítóul szolgálnak a közgazdasággal, illetőleg az állam- és jogtudománnyal foglalkozó, s az ismeretterjesztő irodalmat felhasználók és kedvelők számára. Az 1969. év első felében megjelent közgazdasági és jogi könyvek jegyzékét tartalmazza a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó szerkesztésében kiadott füzetecs- ke, mely nemcsak szakágankénti csoportosításban közli az új könyveket, de árközléssel ismerteti az egyes sorozatok még kapható könyveit is. A könyvesboltokban ingyen beszerezhető hasznos kiadványt egészíti ki az Állami Könyvterjesztő Vállalattal közösen szerkesztett, negyedévenként megjelenő „Hírmondó”, mely az újdonságokra hívja fel az olvasóközönség figyelmét és cikkeket közöl a kiadó életéről, s a szakkönyvesboltokról. Riport a riporterről’. Félóra Vitrai Tamásnál Beszélgetésünk elég nagy nyilvánosság előtt zajlott le, hiszen Vitray Tamással nem könnyű négyszemközt maradni. Ha öt keze volna, az is kevés lenne, hogy a folyton csengő telefonok után nyúljon. Azonkívül, átlag ötpercenként benyit hozzá egy látogató. Ezt a félórát, amíg beszélgettünk, úgy loptuk el a rá várakozók elől a Televízió IV. emeleti 101-es szobájában. Az első és szinte konvencionálisnak tűnő kérdés: — Hogyan lett televíziós riporter? — Kétszeresen is véletlenül. Színházi rendező szerettem volna lenni. Aztán elmondja: 1956 nyarán szerelt le a katonaságtól és fogalma sem volt, mihez kezd, milyen állást vállal. Zsebében volt ugyan az Idegennyelvek Főiskolájának diplomája, amely tanúsította, hogy: Vitray Tamás vizsgázott angol tolmács, és fordítói képesítése is van ugyanebből a nyelvből. De akkortájt nem keresett tolmácsot senki és nem is kínált ilyen beosztást egyetlen hivatal sem. Kilátástalan volt hát a helyzet. — Mígnem aztán — meséli, miközben rágyújt elmaradhatatlan pipájára — találkoztam az utcán egy volt tanárommal (hadd tegyem hozzá: a Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem, 1952- ben) —, akinek elpanaszoltam gondjaimat. — Te, Tamás, miért nem próbálod meg a Rádiót? — tette fel a kérdést a tanárom. — Az idegen nyelvű hírekhez éppen most keresnek angol bemondót. — mint mondja — az atlétika és a jégkorong az a sportág, I amelyet legszívesebben közvetít. — Mint „civil", milyen spor- j tot szeret? — Természetesen a futballt. — És melyik csapatnak drukkol? Ismét a jellegzetes Vitray- mosoly; — Sajnos, ebben nem lehetek elfogult. Mindnek. Okvetlen részrehajló lennék a közvetítésben, ha volna kedvenc csapatom. Bár azért... — Melyik volt a legemlékezetesebb közvetítése? Ismét a „Vitray-mosoly”: Természetesen Xochimilcó-ból, a kajak-kenu döntő. Emlékszünk rá: sírva fakadt az izgalomtól • .. A kvízekre terelődik a szó. — Hogyan készül fel egy olyan közvetítésre, mint például a budapesti kerületek közötti vetélkedő? Honnét az az a£>- szolút biztonság, amellyel veztSLi a játékot? % — Ha kész a forgatókönyv, éjjel-nappal csak ezzel foglalkozom. Sok gyötrődés és nagy gyakorlat, ennyi az egész. Az emlékezetes stewardess-vetél- kedő volt a legnehezebb, hiszen csak egy fél délután állt rendelkezésemre a szereplőkkel való megismerkedéshez. — Nem emlékszünk rá, hogy Vitray Tamás valaha is nagyobb hibát vétett volna a közvetítésben. — Pedig előfordul. Csakhogy arra kell Vigyázni, ha az ember hibázik, hogy ne jöjjön tőle zavarba. Másként belebonyolódik, sorozatosan követi el a hibákat, így a néző talán nem is veszi észre. — Ilyen rendkívül elfoglalt embernek mennyi idő jut az önművelésre? Hiszen nem szabad lemaradnia semmiben. — Sajnos, az idő kevés. Azonkívül a televíziósoknak nemcsak művelődniük kell, hanem sportolni is. Nem szabad elhízni, egyszóval vigyázni kell a „vonalra”. — Mi a kedvenc sportja? — Nagyon sokat teniszezem. Balogh József TapasztBlalcsere-IanfoIyamok az új tanévben — Mentem a Rádióhoz, fel is fogadtak, mégpedig esténként 30 forintért. Már volt „állásom”, amibe kapaszkodhattam. Másfél évig csak angolok között dolgoztam, ami nyelvtudásom tökéletesítéséhez nagymértékben hozzájárult. — És a televízió? — Itt jön a második véletlen. 1958. nyarán amerikai atléták szerepeltek Budapesten. A televízió, amely akkor még kísérleti műsorokat adott csupán, olyan angolul tudó riportert keresett, aki el meri vállalni a szerepet. Ketten jöttünk számításba a rádiónál. Telefonáltak a tv-től és mivel a másik kolA megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizottság augusztus 22-én, pénteken délelőtt Békéscsabán, a Megyei Művelődési Házban tartott tanácskozást. Knapcsek Pálné, a megyei bizottság vezetője az elmúlt tanévben végzett munkáról és az 1969/70-es tanév feladatairól tájékoztatta a résztvevőket. Többek között elmondotta, hogy a bizottságok munkája sokat javult, segítették a szülők és az isszülői munkaközösségek további tevékenységéhez. A pedagógiai bizottságók munkájának eredménye az is, hogy több helyen a járási, illetve a városi tanács végrehajtó bizottsága napirendre tűzte a család és iskola kapcsolatáról szóló témát a vb-ülésen. A további feladatokról szólva elmondta, hogy az idén szerveznek egy tapasztalatcserét, valamint továbbra is foglalkoznak a légám nem volt bent, és vettem fel a telefont. Rám esett hát a választás. Hadd mondjam el: ekkor még nem is láttam közelről televíziót. kólák kapcsolatának erősítését. Különösen jól dolgozott a szeghalmi járási és a békéscsabai városi pedagógiai bizottság. Egy 3 napos tanfolyamok előkészítésével, szervezésével. Beszélt a szakbizottságok jelentőségéről is, melyeknek létrehozása a szülői munkaközösségek keretein belül Ismét rágyújt a pipára — a tv-néző nem is sejti, milyen szenvedélyes dohányzó a képernyő előtt mindig halálosan nyugodt Vitray Tamás — úgy meséli tovább: — Tizenegy éve ennek. És azóta egyfolytában csinálom. ülésükön értékelték egy iskola szülői munkaközösségi munkáját. A járásokban csaknem kivétel nélkül mindenütt megtartották az szm-csúcselnökök 3 napos továbbképzését. Ezek a tanfolyamok sok segítséget adtak a igen fontos, így sokkal nagyobb segítséget tudnak adni az iskoláknak. A vitában többen szóltak hozzá, s elmondták eddigi tapasztalataikat, valamint javaslataikat a további munkával kapcsolatban. önkéntelenül kínálkoznak a televízió-nézőben á kérdések: — Honnan az a bámulatos emlékezőtehetség, hogy például egy futballmeccsen, legyen az külföldi vagy vidéki városban, tehát nem ismerős csapatnál, holtbiztosán felismeri a játékosokat és sohasem téved? Rutin? Született tehetség? Hamiskásan mosolyog: — Ez szakmai tulajdonság. Valamennyi riporterkollégám rendelkezik vele. Mérkőzés előtt félórával bemegyek az öltözőbe, ott minden játékosnak bemutatkozom és jól megnézem őket, megjegyzem a nevüket. Bizonytalankodás csak a meccs első öt percében zavar. Aztán rendbe jön minden. — Valamennyi sportnál így van ez? — Dehogyis. Legnehezebb a jégkorongnál. Egy jéghoki- meccsen minimum 14 ember száguld a pályán, még a csere is mozgás közben történik. Ilyenkor nagyon nehéz felismerni a játékosgkat. De ezt is meg lehet szokni. Bizonnyal meg is szokta, mert „Székely Aladár-fotókiállítás99 1969 A vendégkönyv tanúsága szerint már a megnyitó napján több százan keresték fel a gyulai múzeum modem kiállító- termében bemutatott IV. „Székely Aladár” Országos Fotókiállítást. A Gyula város szülötte, a híres fotós Székely Aladár emlékére rendezett fotókiállításon való részvétel elismerést, művészi rangot jelent az ország fotósai számára. A hagyományos, meghívásos tárlatra az ország 100 legjobb fotóművészét hívja meg a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Magyar Újságírók Szövetsége és a Népművelési Intézet. A 101. résztvevő, Székely egyetlen élő tanítványa, Giesser Gyula, sajnos az idén betegsége miatt nem indulhatott a kiállításon. Az ország minden részéből beküldött fotók között megyei fotóművész, Balogh Ferenc két alkotása is szerepel. A modern felfogású, mitológiai tárgyú „Gorgo” című képét a Népművelés most megjelent száma is közli. Az augusztus 20-i megnyitón kiosztották a legjobb fotók díjait is: az első díjat Komiss Péter fotóművész — aki a hamarosan megjelenő „Békéscsaba fotóalbumá”-t is készítette — kapta meg a Székely Aladárt ábrázoló emlékplakettel együtt. Dr. Lajos Sándor, a Szegedi Fotó Klub elnökének háborúellenes „Nem” című fotósorozata pedig elnyerte Gyula város különdíját. A kiállított 186 fotó szinte minden műfajt képvisel: A portré. az emberábrázolás mellett tájképek teszik színessé, változatossá s kiállítást, mely három hétig lesz nyitva.
