Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-25 / 195. szám
1W9. augusztus Si. 5 Vasárnap Felborult a protokoll Lapunk ünnepi számában hírt adtunk arról, hogy Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusztus 19-én a kíséretében levő Ivan Jatov-val, a Bolgár Kulturális Intézet igazgatójával Mezőgyánba látogatott. Mi is történt ezen a napon a községben? Mielőtt erre rátérnénk, maradjunk még néhány sor erejéig Békéscsabán, ahová a nagykövet délelőtt érkezett. A kedves vendég először járt megyénkben Érthető tehát, hogy hosszasan beszélgetett Frank Ferenccel, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkárával. Közel járt az óra mutatója a déli tizenketteshez, amikor már Mezőgyánban kellett volna lenniük, és még csak ekkor hagyták el a város határát. Csak igazi barátokat... Mezőgvánban tisztára söpört utcák, frissen festett, meszelt házak, nagy tisztaság fogadta a vendégeket. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet irodájának kapuja fölött cirill- betűs üdvözlet. A díszbe öltöztetett épület plőtt ünneplős emberek, vörös nyakkendős úttörők várták a barátokat. És néhány perc múlva a nagykövetet, a kulturális intézet igazgatóját és az ugyancsak velük tartó Duna- Bizottság igazgatóját, Szimeon Szimeonovot és Kovács István országgyűlési képviselőt, a MEDOSZ főtitkárát is vörös nyakkendő díszítette. Csak igaz barátot üdvözölnek úgy, ahogyan a mezőgyániak a bolgár nép képviselőit. Valaki meg is jegyezte: „Mintha csak haza jöttek volna”. S valóban úgy volt. Testvéreket ültettek vendégasztalhoz és tájékoztatták a község és a termelőszövetkezet életéről, fejlődéséről. Könnyül az élet Vaszil Bogdanov nagykövet ott ült Georgij Dimitrov, a bolgár nép fiának, a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosának, a lipcsei per hősének portréja alatt és figyelmesen hallgatta a községi tanács elnökét, Szabó Mihálynét. Néha jegyezgetett és elismerően mosolygott. Okkal, hiszen gyenge minőségű földjeiken a mezőgyániak a község fenállása óta eddig legnagyobb termést az idén takarították be. Nem kis dolog, hogy az utóbbi években ez a község postával, politechnikai műhelyekkel is rendelkező négytantermes iskolával, háromtermes óvodával, szolgáltatóházzal, sportpályával. orvosi rendelővel és modern üzletházzal gyarapodott. Á termelőszövetkezet nem hoz szégyent nevére. A múlt évben termelési értékük 26 millió 900 ezer forint volt. Ebben az évben már jelentősen meghaladja a 27 millió forintot. A tagság átlagkereste is évről évre emelkedik. 1967-ben egy dolgozóra 11 837, tavaly már 13 600 forintot fi1 zettek, az idén pedig —, ha minden jól megy — megközelítik a 16 ezer forintot. Hármas találkozó S amint Németh Lajos, a község párttitkára beszél, egyszer csak az ajtóban terem Kozsuch János, a sarkadi Lenin Terme» lőszövetkezet elnöke, oldalán két, nagyon kedves és csinos vendéggel, Ljubov Makszimovával, a szovjetunióbeli Rakosino község, Lenin-renddel kitüntetett XXII. Pártkongresszus Kolhoz pártszervezeténe! tikárával és Elizavet Mihajlovával, a kolhoz főagronómusával. Amikor Sarkadon híre ment, hogy bolgár vendégek járnak Mezőgyánban, azonnal átjöttek, hogy együtt ünnepelhessenek. A váratlan hármas találkozó felborította a protokollt, ölelések, baráti kézfogások következtek és ezután, mint régi ismerősök — pedig most találkoztak először — beszélték meg a világ sorát. Késő éjszakába nyúlt a program. így reflektorfénnyel gördült ki a diplomáciai kocsi Me- zőgyánból. A búcsúzás nem szólt hosszú időre, hiszen a mezőgyániak kapcsolatot keresnek egv! hasonló körülmények között dolgozó bolgár termelőszövet Erezettel. B. J. Idegméregről van szó Még tavasszal jutott el a híre a Népújság Szerkesztőségéhez annak, hogy milyen egészségtelen viszonyok között dolgoznak a XVII. Autójavító Vállalat békéscsabai szervizüzemének gépkocsifényező műhelyében. Tudomást szerzett róla az SZMT munkavédelmi felügyelője is, aki mindjárt kivizsgálta az ottani körülményeket és megállapította, hogy jogos a panasz. Felszólította a vállalatot, hogy azonnal intézkedjék a dolgozók egészségének megóvásáról. Jegyzőkönyv készült, melyben olyan ígéret olvasható, hogy 3# napon belül elkészítik és bemutatják az SZMT munkavédelmi felügyelőjének a fejlesztési programot, amely szerint az előírásoknak megfelelő helyzetet teremtenek. A jegyzőkönyv kelte május 20. Azóta nem 30. hanem majd 100 nap telt el, változás azonban semmi sem történt. Mellékesen a fejlesztési program bemutatása is elmaradt. Közben a KÖJÁL vizsgálatot tartott és július 7-én Szalai Tamást, Molnár Györgyöt, valamint Fehér Jánost a benzollal és a benzolszármazékokkal való munkától azonnali hatállyal eltiltotta. Előírta: „Mindaddig más munkában kell foglalkoztatni őket, míg az ellenőrző vizsgálat a megengedett maximális alatti értéket nem éri el”. Augusztus 8-án Soti Gyö-gyöt is el kellett tiltani az ottani munkától. Mindezek ellenére a mai napig sem változott semmi a műhelyben. Nyáron ugyan legalább az ajtót nyitva lehetett tartani. így a szellőztetés némileg megoldódott. A jó idő azonban már nem tart sokáig, csak csukott ajtónál lehet dolgozni, később pedig még fűteni is kell. Mi lesz tehát? Ha az az anyag, amivel a gépkocsifényezők dolgoznak, a megengedettnél nagyobb mennyiségben jut a szervezetbe, megbete- dést okoz. Idegméregről lévén szó, az egészségromlás maradandó. Ilyen körülmények között azonnali intézkedés szükséges. Ha másképp nem megy. a munkavédelmi felügyelő tiltsa be a további munkát a műhelyben. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. P B. Helyiipar tegnap és ma Helyiipar. Ne tagadjuk: az elmúlt másfél-két évtizedben némi lebecsülő hangsúly vegyült a kifejezésbe. A gyakorlati következmény: erőteljes megkülönböztető, sek a bérszínvonalban, az anyag- ellátásban, az értékesítésben. S mégis: a hátrányos bánásmód ellenére a helyiipar dinamikusan fejlődő ágazatnak bizonyult. Ma 15 százalékkal részesedik a nemzeti jövedelem előállításában. Összességében nem „helyi” A helyi és sajátos igények, s i nemkülönben a speciális foglal- j koztatási gondok kielégítésében ! döntő szerepe van a helyiiparnak. Ha azonban összegezzük a helyiipari vállalatok tevékenységét, messze meghaladják azt, amit helyi, lokális szerepként értékelhetnénk. A tanácsi vállalatok száma megközelíti a háromszázat, a foglalkoztatottak pedig 130 ezres sereget alkotnak. A teljes termelés meghaladja a 19 milliárd forintot. A fa- és cipőiparban dolgozók fele helyiipari vállalatoknál tevékenykedik, az ország kenyérszük- ségletének kilencven százalékát a tanácsok építőipari vállalatai végzik... A kisipari szövetkezetek FORDUL A FOLD ENDRE KOREGEfNrC Elöljáró szavak E regényemre a Táncsics Kiadó kötött szerződést, s ha minden jól: megy, tán könyv sikeredik belőle a közeli hónapokban. Tulajdonképp a magam módján a felszabadulás 25. évfordulóját igyekszem ünnepelni ezzel a történetfüzérrel, ezért fokozottan örülök a laP megtisztelő figyelmességének — annak, hogy lehetőséget teremt nekem arra, hogy épp a nagy évforduló előestéjén szólhatok a Nyájas Olvasóhoz — a nagy évfordulóról, mely nemcsak számomra, hanem a hozzám hasonló szegénysori MADISZ- fiatalok egész serege számára adott lehetőséget az emberhez méltó életre. Történetem szereplői nem ismeretlenek a lap olvasói előtt, hisz e napilap adott helyet az Első próba című regényemnek, mely egyeneságú elődje a mostaninak. Bánszki Andris életét-sorsát 1946 tavaszáig „görgetem” ebben az új részben. Most pedig a „króniká”-é a szó, mely bizonyos mértékig az én egyéni életem fontos szakaszának is eseményekkel burján krónikája. Dér Endre * Az iró kisregényét 1969. augusztus 26-i, keddi számunkban kezdjük közölni. (Szerk.) száma mintegy 780, a foglalkozta, toitaké pedig kétszázezer fölött van, a termelési érték 17 millárd forintra rúg... Minden negyedik ipari dolgozó helyiipari vállalatnál van. A példák beszédesek. S még inkább azok, ha hozzátesszük: a tanácsi vállalatok évente átlagosan 6—8 százalékkal növelték termelésüket, s a szövetkezeti ipar 1969 első félévében kilenc százalékkal termelt többet, mint 1968 hasonló időszakában, míg az egész ipar egy százalékkal növelte csak termelését. A minisztériumi iparét meghaladó fejlődési üzem, valamint az, hogy a helyiipari vállalatok jövedelmezősége relatíve nagyobb, mint a nagyiparban, mert azonos termeléshez egynegyed, egyh - állóeszközt vesznek csak igénybe — nem mélyben rejlő, nehezen kiásható okok következménye. A helyiipar — nagyon kevés kivételtől eltekintve, J mint például a vízművek — vál- | lalatai a régi mechanizmusban éppúgy, mint napjainkban —, ahogy azt szellemesen valaki meg. fogalmazta — „nyakukon a késsel” dolgoztak. Azaz: a piaci kereslet döntően hatott tevékenységükre, ritka esetben engedhették meg azt a luxust, hogy ne megrendelésre, hanem raktárra termeljenek, s ez az örökös készenlét pozitív gazdálkodási vonások kialakulását segítette — segíti napjainkban — elő. Nagyok és kicsik A nagyüzem-kisüzem párhuzam és összevetés mindkét fél számára tanulságos. Kétségtelen: a helyiipari vállalatok nem versenyezhetnek a nagyüzemek korszerűbb állóeszközállományával, megszilárdult termelési szervezetével, de versenytársak — mégpedig győztesek — olyasmiben, mint a kézzel előállított exkluzív termékek, a kis sorozatok, a piaci igények kielégítésére való gyors átállás. Vagy abban, hogy: helyben termelnek valamit. Például kenyeret. Mert kiderült, elsietett volt a kisebb sütőüzemek fölszámolása, a túlzott koncentrálás, s ezért késik a kenyér szállítása, ezért kevés a szállítójármű stb. Vagy abban, hogy elvégzi a „kis- munkát” is, — az építőipari vállalatok például —, azokat, amelyekre még a kijelölések idején sem akadt minisztériumi iparhoz tartozó megvalósító. Mindezek, s sok más tényező egyik, nem lényegtelen következménye, hogy a legutolsó ilyen természetű számítások szerint — 1965-re értve — az egy forint lekötött eszközre jutó megtermelt nemzeti jövedelem a tanácsi iparban 0.87, míg a minisztériumi iparban 0.48 forint volt. Eltűnő fávlafn!« A gazdasági reformmal járó változások a helyiipart is hatásuk alatt tartják. A jelentős eredmények mellett néhány kedvezőtlen tapasztalat is akad. Így például a nagy bérhányad miatt a csekély mértékű fejlesztésialap-képződés, az ágazati irányítás bevezetése után a piackutató, távlati műszaki fejlesztői munka átmeneti megrekedése. Ezek néhány helyért olyan benyomást keltettek, mintha a helyiipar távlatai eltűnőben lennének. A reform — még ha szabályozói nem is minden esetben igazolják ezt — éppen az ellenkezőjét célozza. A tanácsoknak a helyi iparpolitika alakításában adott döntő szerep ékesen bizonyítja ezt, s az is, hogy a reform előtti évekhez képest a kétszeresére növekedett a helyiipar fejlesztésére nyújtott állami támogatás. Tény, hogy a hélyiipar- nak van mit tanulni a nagyüzemi minisztériumi ipartól: munkaszer- v ez éti fegyelmet, szervezettséget, jobb állóeszköz-kihasználást, az anyagelosztás és szállítás gazdaságosabb módszereit például. Bátran állíthatjuk azonban, hogy van mit tanulságként fölhasználni azokból a fölhalmozódott tapasztalatokból is, melyeket évek során a helyiipar vállalatai szereztek. A piaci hatások kényszerítő ereje, a „megrendelő az úr” szem. lélet, a gyors termékváltás, a szükségletekhez való rugalmas igazodás másutt is, megfelelő keretek között, alkalmazható tapasztalatok. A helyiipar dinamikus fejlődése nemhogy halványítaná, ha nem nagyon is erőteljessé teszi a távlatokat. Azt a holnapot, amelyben „nagy” és „helyi” ipar a jelenleginél nagyobb egymásra hatással, más és más eszközökkel, de ugyanazt a mainál tökéletesebben szolgálja. Az igények jobb kielégítését, a társadalom gazdasági céljainak elérését. Mészáros Ottó Kitünteteti népművelő Auguszaus 16-án kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Azóta egy hét telt el, de az öröm, a megbecsülés jó érzése nyilván nem fakult. A Megyei Művelődési Ház irodájában ülünk egymással szemben, Szemenkár Mátyás igazgató- helyettes és az újásgíró. Az utcán a kis időre visszatért nyár augusztusi fényei tündökölnek, az első, a telefon-gratuláció után most kezet is szorítunk. Ilyenkor az újságíró nemcsak önmaga nevében gratulál, kézszorításában lapjának harmincötezres olvasótábora is köszönti a kitüntetettet. Aki most — talán először életében — nem szívesen beszél, és főleg nem a kitüntetésről. Boldog, persze, de az elismerés szép. felejthetetlen aktusa után minek újból visszatérni? Megegyezünk, hogy szót se többet a kitüntetésről, vegyük úgy, hogy csak minden apropó nélkül kérdem: „mit szeretne tulajdonképpen elérni mint népnevelő?” A hangulat percek alatt megváltozik, először csak meghatároz-- za a lényeget, hogy „Békéscsabán is élénk kultúréletet teremteni”, aztán (már nem is interjúról van szó) részletesen ecseteli régebbi terveit, a megvalósultakat és az Újakat is. „Hiszem, hogy Békéscsabán is lehet országosan is szembetűnő kulturális életet teremteni, csak hit, akarat és elszántság kell hozzá. Kevés a hagyományunk, és kevés még a nehéz ember, aki nem adja fel hamar. Ami eddig itt lett, nem sorolom, azt ezek a nehéz emberek vívták ki. Igen, kivívták, sokszor segítség nélkül, egyedül. Aztán mind többen figyelnek fel arra, hogy ez is, az is már országos színvonal. Akkor jönnek és kérdik: mit segíthetek?” Rengeteget dolgozik. Vannak, akik szerint egy kicsivel többet is, mint kellene. Álhatatosságot viszont mindenki tanulhat tőle. „Most már lassan 15 éve élek a népművelés áramában. Gyönyörű élet ez így, nem is képzelhetek el szebbet. Nem túlzás, még akkor sem, ha az ember néha megáll, és erőt gyűjteni kénytelen, hogy legyőzzön minden értetlenséget”. Szeptember elején Zrenjaninba utazik, hogy munkatársaival ösz- szeállítsa a „Békéscsaba élete” című kiállítást, mely a kinti békéscsabai napok első ünnepi eseménye lesz. Közben azonban még Cottbuj- ba is kiruccan, a társastánckit- bok őszi versenyére... . Jó utat. és rengeteg energiai Mert anélkül nem lehet senki népművelő... Sass Ervin
