Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
leik Zoltán: Törli a bút homlokáról Öregnek ifjú voltam, fiatalok közt öreg, nem is széna, nem is szalma volt a sorsom, de törek. Ha fennhangon nem is mondták hallottam -én, hogy „Mi fán termett ez?” és: „Ha nem kérik, minek húzza a cigány?’’ Nyirettyűből vándorbot lett, hátamon a hegedű, nem húztam én, mégis szélt a vidám is, meg keserű. így bolyongtam, vándoroltam, kottám lett a nagyvilág, rétek hátán, patak habján olvastam a muzsikát. Ezért volt, hogy fű ha biccent, ág ejtette levelét: hegedűm már tovább búgta ezt a! hangja sincs zenét. Ezért éhét ha fivölté, fagyhalálát, farkas, eb: hegedűm is égre sírta véle ezt az éneket! Halkan, mint a füvek tánca, máskor vonított a húr — csoda-e, ha 0y cigánynak nem fizetett senki úr? Most, hogy éltem alkony ulna, hajnalodik a világ, törli a bút homlokáról, mint ablakról a homályt. Hegedűmről is letörli ezt a hosszú éjszakát? Ne szakadjon, jaj, ne mondjon húrja még jó éjszakát! Számoshal Csoór István novellája ^-r-—■ i wm ■— __A ümí g r-— | yf§ p ^ Sági István rajza z anyagos Vadnai hanyatt feküdt az ágyon és nézte az őrszoba plafonját. Lábujjait mozgatta, erősen domborodó hasán pihentette a kezét és malmozott. Áhítattal szólt, szinte csordult a nyála: — Estiére halat eszünk... A motoros pislogva nézett az anyagosra és arra gondolt, hogy az az éjjel meg- kótyagosodott. De nem látott rajta semmi változást. Nyugodtan emelkedett és süllyedt a hasa, a szeme is tisztát mutatott és á szája sem rángatódzott úgy, mint a sokkosoké. Halkan szólt az anyagosnak, nehogy felriassza álmodozásából. — Készíthetem a bográcsot? Nyelt az anyagos és leszállt az ágyról. A pokrócot meg sem igazította, hanem egyenesen belelépett a bő szárú gumicsizmába. Be. gombolta a nadrágja gombját és az ajtó felé indult. — Paprikás legyen vagy halászlé? Ezt már a mérnöknek mondta, alfi az asztalra hasalva ősréfri újság kereszt- rejtvényét fejtette. Rágta a ceruzát és a szája szélét. — Három betű? Folyóban van? A vastag derekú anyagos egyből kivágta. — Hal! A motoros kontrázott. — Rák! A mérnök rázta a fejét. — A közepe i... A gátőr a lámpa üvegét pucolta. Belelehelt a csőbe és a párát pirospettyes, elnyűtt kendővel sodorgatta ki. Átszuszakolta az üvegen és a rongy végét vastag ujjaival igyekezett elcsípni. Az ablak felé fordította és nézte benne a játszadozó fényt. Belelehelt újból az üvegbe és csak azután szólt: — Víz! eírta a mérnök és támasztotta tovább a% állát. A gátőr lehelte a lámpaüveget és a motoros nézte az anyagos készülődését. A folyosón leakasztotta a szegről a horgászfelszere. lést. Nem volt az túl igás, mert a botot egy hosszú, nyers fűzvessző pótolta, a tollas parafadugót csutka- izik, az ólmot ökölnyi csavaranya. A damilt kiáztatta már a víz, megszítta a nap, de még tartotta magát. A gerendáról leemelte a kocsike. nőcsös dobozt, amiben nyüzsögtek a giliszták és marták egymást a lóbogarak. A gilisztákért sokat ásott az anyagos, pedig a gátőr mutogatta az alkalmas helyeket. Mire egy összmarék- kal összegyűjtött, a gátőr fél kertjét felásta. A lóbogarakért meg átforgatta az egész trágyadombot. Ügy gondolta a gátőr, amit az anyagos átszálazott, azt mindjárt kocsira is rakhatta volna. Kocogott az anyagos Vadnai a víz felé. Alig mozdult a folyó. Körömtől körömig szétterült. Imiit-amott már látszott a hullámtér cserjéje. Ügy mutatta magát, mint a szőrös hát. izizkkáró megindult a viz alá. A fűzvessző hétrét görnyedt és a damil úgy kifeszült, mint hegedűn a húr. Megmarkolta a botot és kiáltott. — Segíts! Ugrott a motoros. Topor- gott mellette, nem tudta, hogy a botot fogja, zsinórt vagy az anyagost, aki a haj- cihőben majdnem beleesett a vízbe. Ketten fogták a botot, ketten húzták nekifeszült innal, megköpött marokkal. Megmerevedett a bot, megmerevedett a zsinór, egy centit sem tudtak húzni rajta. z anyagos úgy hör. dűlt fel, mint akit fenékbe rúgott a ló. — Felakasztotta magát a fára! Hozzad a hajót! Ugrott a motoros, bogozta a láncot és három húzással odaevezett a fához. A damilon tapogatott végig. Elébb csak állva, azután hason fekve. Az anyagos Vadnaiban reszketett az idegesség. — Érzed, komám? * A motoros hónaljig feltűrte a kabátujját és úgy matatott a vízben. — A fűzfa tövében akadt fel... Nem érem el... — Komám, bukj le érte, megéri... Nagyobb, mint egy cápa... Tétovázott a motoros. Cudarul hideg volt a víz. Neki sem ízlett már a szalonna, a sok tojástól csalános lett, reggelente még a köldöke is viszketett. Lehányta magáról a gúnyát, csak * svájci sapkát hagyta a fején és a motoros szemüveget. A vízmérce mellett pakolt . Még éjjel sem szokta leten- le. ni, abban aludt. Lassan Meg kell mondanom, nem mindenben értek egyet a kitüntető címeket javasló, illetve odaítélő, egyébként nagyérdemű zsü- ribizottság döntéseivel. Hogy nekem se jutott semmi, az csak érthető, de hogy Fröccs III. művészi teljesítményét nem méltányolták, azt nehezen tudom megbocsátani. Emberek ezrei hördültek fel, amikor a tizenhatoson belül minden átmenet nélkül, de annál nagyobb ordítás közepette összeesett. Magyar színpadon olyan haldoklási jelenetet még senki sem produkált. Még az idők folyamán megkérgesedett szívű bíró szemébe is kiültek a köny- nyek, amikor kettévágott gilisztát is megszégyenítő vonaglással vívta haláltusáját a zöld gyepen. Én nem mondom, hogy mindjárt kiváló művésszé avassák, de azt elismerhetik, hogy méltán és szépen hangzana: balösszekötőben Fröccs III. Jászai-díjas. Bumbumyák, a gyúrója viszont méltán kiérdemelte, hogy az egészségügy kiváló dolgozója legyen, hiszen az agonizáló játékost egyszerű fülbesúgással pillanatok alatt talpra állította. A katekizmusban agyonreklámozott naimi ifjú nem támadt fel gyorsabban annak idején, mint Fröccs III., pedig, hát hol van Bumburnyák az akkori csodatevőktől! A közelebb állók szerint a varázsszó csak ennyi volt: „Megadta”. (Be is rúgták.) Amiket meg Hírig Ottó és neje, született Zúz Mara szokott rendezni a Lófej- utcu 10. alatt elhelyezett díszleteik között, az — a lakótársak véleménye szerint — a legszigorúbb zsűri előtt is kiérdemelné a legnagyobb rendezés díját. Külön ki is emelném folyékony szövegmondásukat, félreérthetetlen és emellett mégis olyan választékos kifejezéseiket, amelyek hallatán még Lőrincze Lajos is megnyalná a száját. És az sem lebecsülendő, hogy egymás sminkelését is elvégzik — természetesen társadalmi munkában. Különösen a monoklik elhelyezésében és a hajritkításban kiválóak, de az arcbőrlehúzásos maszk készítésében is rendkívül otthonosak. Valószínűleg valami tévedés folytán az egyik járásbíróság háromtagú zsűrije elé került Czement Csaba építésvezető és ki sem merem mondani, hogy mit kapott, pedig véleményem szerint inkább valami szép építészeti díjat érdemelt volna, .hiszen két ház anyagából hármat épített és a sors különös kegyelme folytán a harmadikat az ő nevére telekköny- vezték. Mindenesetre, ha rá már nem is került sor, de legalább a hozzá hasonló technológiával dolgozókra gondoljanak a jövőben. A zenei díjaktól is olyan emberek estek el, akik már huzamosabb idők óta a zene és énekkultúra kiváló művelői. Kiemelten támogatom szomszédaim nevében is azt a címzetes saegkovács-kórust, amely záróra után a lakásom előtt szokott elvonulni, miközben ajkukon felcsendülnek az „Ettem én már száraz babot eleget” örökszép dallamai. egyetlen szál hegedű kíséretével, amelyet a közkedvelt Maxi prímás vezényel. Az ízes magyar irodalmi nyelvet gazdagító tevékenységért, utcahosz- szat való alkalmazásért figyelembe vehették volna Peczér Pál itthon ragadt hazánkfiát, aki jelenleg a tehetségéhez és szótárakban fel nem lelhető szókincséhez méltatlan szó- dáskocsis funkciót tölti be, rendkívül szerény díjazásért. Még szerencséje, hogy a mai magyar írók közül számosán használják zamatos kiszólásait, amelyekért szerzői jogdíjat élvez. így aztán rendezett anyagi viszonyok között áldhatja lovát nap-nap után, miközben szakadatlanul nyílnak ajkán az egzotikus szóvirágok. Nem gondoltak a címek odaítélésénél a járművezetőkre sem, pedig érdemes lett vona. Legalábbis az DCit/iujíu ok 0. Kovács István írása a két úrvezető, aki a napokban olyan szépen ok- tatgatta, nevelgette egymást, igazán megérdemelte volna az Oktatásügy valamilyen elismerését. Sajnos, hogy mindez az országúton zajlott le, mert tömör, szabatos összefoglalásaik egymás. vezetési tudásáról, származásáról, a gyengébb nemhez tartozó közeli rokonaikkal való szorosabb kapcsolatok felvételéről, az okítás olyan magasiskolája volt amely nagyobb nyivános- ságot érdemelt volna. Elhihetik nekem, még igen számos példán keresztül tudnám bizonyítani, hogy a rangos címeket javasló. odaítélő bizottságok nem elég széles körűen tájékozódnak, de remélem, ennyiből is okultak. Viszont nevükben is visz- szautasítom azt a rágalomáradatot, miszerint a címek elnyerésénél nagy szerepe van a protekcióknak. Hát, kérem, én ezt nem hiszem, a mi társadalmunkban az emberek egyenlők, kinek van nálunk protekcióra szüksége? Egyébként, felhívnám a bizottságok figyelmét az én kedves bácsikámra, aki éjjeliőrként építi a házát. Szeretném, ha kiváló éjjeliőr címet nyerne, tessék elhinni, rá is szolgált. Igaz a látása gyenge, a hallása megromlott, de ezeket nemigen venni észre mert roppant aluszékony. Persze mondhatnánk, hogy ő is csak olyan, mint a többi tisztes korú éjjeliőr, de ne felejtsék el, hogy most az Én báósikámról van szó... Lóbogarat húzott a pec- cőre, abból is a legnagyobbat, a hanit. Szemét hallal nem tölti az időt. Harcsáról álmodozott. Nagyról, amire egy hétig rájárhatnak. Bajuszos állatról, amiről évekig beszélnének a vizesek. Az akkor volt, amikor az anyagos Vadnai marha nagy halat fogott. Fejszével tudták csak agyonverni. Bevágta a peccőt a vízbe, a botot leszúrta a földbe, terpeszállásba helyezkedett és sarkát mélyen belevájta a földbe, nehogy megfü- rösSze a bitang hal. Az izikkórót leste és várta a pillanatot, amikor hirtelen bukással tűnik el a szeme elől. Unta már a szalonnát. Pedig sütötte lábasban, nyárson, kolbásszal vegyítve és tojással. Annyi tojást evett, hogy éjjelente háremben kakaskodott mindig. avaszi szelek indultak neki a víznek. Csipkedték a hátát és maguk előtt fodros hullámokat hajtottak ki a rézsű, re, ahol vastagon rakta le az áradás a gezemicét. A Nap is bújkált a felhők között. A fénnyel együtt vitte az árnyékot is gáttól gátig, és falutól faluig. Leste a vizet, tele szájjal szívta magába a levegőt. A lépésekre, de a hangra sem fordult meg. — Pedzi? Nem válaszolhatott a motorosnak semmit, mert az mártózkodott le, de így is reszelt a foga és a szőrök úgy ágaskodtak fel a karján, mint a fényesítő kefén. Amikor a hasát nyaldosta a víz, már zenélt a foga és olyan zajt csapott, akár a szárazon pattogó borona. A fűzfa ágába kapaszkodott és onnan didergett vissza. — Na... na... nagyon... hi— hideg... — A loboddal próbáld... — Ho... hogyne..., hogy... meg... megharapjon... — Ne félj, nem bánt, szájában a peccő.. A hajót nézte a motoros, az anyagost és saccolta « távolságot. — Ki... ki... kimegyek... — Most, amikor mindjárt kezünkben a hal...! Komám, szedd össze magad és bukj le érte... Még a víz is reszketett körülötte. A száját egy percre sem tudta becsukni, mert úgy táncoltak a fogai. Becsukta a szemét, nagyot falt a levegőből és lassan lemerült. Átcsapott a viz a svájci sapkán s mig kutatott a víz alatt, olyan buborékok dobálták fel magukat, mint valódi búvár után. rüszkölve jött fel és a peccőn ficánkolódó halat belevágta a hajó fenekébe. A számoshal veresszárnyú keszeg volt csupán. Araszos csak, a macska sem lakott jól vele...
