Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

KÖRÖS TÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

cA mjCLqjjjCut Qva(,ika tiU'thietchól

Ezüst György kiállítása a békéscsabai múzeumban

A kiállításra érkező 'látogatót meghökkenti az eléje táruló látvány. Az eddig megszokott elrendezésű képek helyett kocsikerekeket, ajtót, ablakot és deszkákat pillant meg. S csak az első felocsúdás után látja meg a képeket.

Ha Ezüst György meglepetést akart elérni — sikerült! A rendhagyó körítés híre gyorsan terjedt és sokak figyelmét felhívta kiállítására, talán azokét is, akik egyébként távol maradtak volna. Ám de a külsőségek túlhangsúlyozása könnyen pirrhusi győzelemmé válhat. Kétségessé teszi a látványburka alatt meghúzódó tartalmat, amely önmagában is jelentős és szemlélődésre érdemes időt fordítanunk.

Jakuba János tanítványa volt, hatása alatt tovább fejlesztette az alföldi festészet nagy hagyományait, amely nem csupán tartalmi és lírai motívumokban jelentkezik, de technikában is előrelépett. Az ecsetjén átszűrt világ még mindig — s talán örökre — romantikusnak hat. Hagyományos kompozícióiban vissza-visszatérő témáiban (Disznóölés, Tanyák) inkább érzelmi fűtöttségről

beszélhetünk, amelyet vitalitással telített friss szín- érzékkel közvetít. Üjabb portréi elmélyültebbek, általában domináló színű háttérrel. (Kislány lámpával, Vízparton és a fára festett Piroska.)

A nagy elődök látásmódja még eluralkodik egyik másik képén (A zsilipnél, Tanyaudvar), ahol szinte eltűnik a kollázstechnika, amely egyébként igen jól érvényesül és indokolt, A jugoszláv falu, Csabai templom, Piac a templom előtt, stb. képein. Az alkotó nem kerülheti meg a valóságot. De a valóságábrázolás igényét sem lehet szó szerint venni, ezért szerencsésebb megoldású az impresszionista hangvételű Avignon, a Dobozi hídnál, ahol mint egyszerű fotón csak a valóság látleletét kaptuk vissza. Ezzel szemben tartalmilag is sűrítettebbek a Tanyán és a Nyitott kapu paraszt- asszonyai, akik talán éppúgy a magányossággal küszködnek, mjnt az Egyedül töprengő férfi alakja. Bár minden mű csak önmagával egyenlő, mégis érdekesnek tűnik, hogy míg egyes képei hallatlanul mozgalmasok: Disznóölés,

Kapálók, addig a BeHavasi Gizella:

Ráj-zsoltár

Ügy látlak éber borzongásban villogó fiatalon,

mint felkorbácsolt piros reggeleken a napot.

Töprengő csend, kő-igazság gőgös meg-nem-adás vagy!

Megőrző drága emberséged arany zendüléssel napjainkba hitként bedobod.

1969

szélgetés és a Tanyaudvar lovaskocsival

merevek, megfagyottak és ennek kapcsán újabb megállapításra is alkalmat ad.

Ezüst György jelenleg közönség elé tárt anyaga nem egységes nyelvezetű, mert a képek keverednek, mind témában, mind technikában. A paraszti élet valóságát indokolatlanul vegyíti útiemlékeivel. Kedvezőbb lett volna külön- külön bemutatni ezt a két heterogén csoportot, mert külföldi fogantatásé képein inkább a külső látvány nyert rögzítést, hazai témái bensőségesebb ihletésűek. Vitathatatlanul szépek üde olasz tájképei (Tengerpart, Velence) és a két francia kikötő, ahol a most meghódított kollázs-technika játékos finomsággal érvényesül.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a művészet megújulása csak az érzések, gondolatok frisseségétől, eredetiségétől várható. Ezüst György önmaga keresésében még nem találta meg végleges hangját Fiatal korát tekintve talán szerencsés is ebben, mert felfedezései elevenen hatnak és élményszerűek a néző számára. Újrateremti a sokszor látott csabai templomot és a paraszt- udvarokat, egyben elénk- varázsolja távoli tájak látványát és hangulatát. Ez utóbbiból szeretném kiemelni a Jugoszláv táj I.- et, ahoi ötletes volt a külső dekorálás, illúziókeltő, mintha egy ódon szálló ablakából szemlélnénk az ó- várost. S hogy ez a külsőség a domináló, azt elsősorban a vendégkönyv tükrözi leghívebben, ahol a bejegyzések kevésbé a képekkel, inkább az újszerű és meglepő körítéssel foglalkoznak.

Balogh Ferenc

Molnár Antal

Tanya

A fametszeteknek Kína volt az őshazája. Az első európai, évszámmal is ellátott fametszet 1423-ban készült és szent Kristófot ábrázolta. A fametszet szélesebb körű elterjedése a könyvnyomtatás felfedezése után kezdődött; az ős- nyomtatványok (az 1500-ig megjelent nyomtatott könyvek) illusztrációi mind fametszetek. A legrégibb magyar fametszetek dúcait Varga Nándor Bajos, a magyar grafika múltjának kiváló kutatója fedezte fel az esztergomi Keresztény Múzeumban.

1656-tól napjainkig a fametszet szerves része a magyar grafika művészetének. A XIX. században, mint illusztráció, a mai klisé és fénykép szerepét töltötte be. Legtöbbet a kor vezető ismeretterjesztő lapja, a Vasárnapi Újság használt fel belőlük. Jelentős illusztrátoruk: Pollák Zsigmond és Rusz Károly. Morelli Gusztáv valóságos fametsző műhelyt tartott fenn. Rengeteget alkotott, fametszeteinek felsorolása köteteket tenne ki. Fametszeteihez a korabeli fényképészet eredményeit is felhasználta. A képes Petőfi- kiadás, a Honvéd-album, az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben és még sok más munka a nevét fenntartja a magyar

Bónus István:

könyvillusztráció történetében.

A grafikai képregény hazánkban csak a XX. században vált divatossá. Legkiválóbb termékei Derko- vits Gyula Dózsa-sorozata, Molnár C. Pál Cyranója és G. Szabó Kálmán „Parasztok” című munkája.

A rézmetszet ötvösmeste- rek találmánya, alapját a XV. században igen elterjedt fémdíszítési mód, a niello képezi. A legrégibb, évszámmal is ellátott rézmetszet 1446-ból származik s a berlini metszetgyűjteményben őrzik. A magyar rézmetszet a XVI. században jelentkezett, legrégibb emlékének egy esztergomi missale kötéstáblájába ragasztott (s azóta elveszett) 1518-ból származó és Ri- chardus Atzél által készített lapot tekinthetjük. Sze- lepcsényi György, esztergomi érsek volt a XVII. század legkiválóbb magyar rézmetsző művésze. Hat munkáját ismerjük, amelyek közül önarcképe és Pázmány Pétert ábrázoló portréja a legnevezetesebb.

A XVIII. század végén a híres Debreceni Kollégiumban működő '„Rézmetsző

Társaság” Pest mellett Debrecent a magyar grafika egyik központjává tette. E társaságnak Karacs Ferenc volt a vezető alakja. Leghíresebb alkotásuk az első magyar nyelvű iskolai térkép. A térképmetszés mellett tankönyvillusztrációkat, arcképeket is készítettek.

A rézkarc és különböző változatai már Dürer idejében foglalkoztatták a grafikusokat. A műfaj koronázatlan királya mindmáig Rembrandt. Magyar megbízásból az első rézkarcokat Augustin Hirschvogel (1503 —1553) készítette. A rézkarc a magyar grafikában csupán a XIX. században jelentkezett; a foltmaratás (akvatinta) első magyar képviselője Rauscher Lajos (1845—1914) volt. Magyar művelői 1870 után eiinelték ezt a grafikai technikát magas művészi színvonalra.

A litográfia (kőrajz) Aloys Senefelder találmánya (1797). Magyarországra is hamarosan utat talált; az első magyar litográfiái intézetet Trentsenszky József alapította 1820-ban Pesten. Kezdetben csak szépírásmintákat, gyógyszercímkéket és egyéb kereskedelmi grafikákat készített. Hazánkban Barabás Miklós, Barra Gábor voltak- a litográfia első művészi képviselői.

Bundás

Megunta a városi gazdája:

Állandóan pörölte, szidta,

Mert poros és lompos volt Bundás;

A ház meg fényes üveg-kalitka.

Nekem adták s amint vezettem:

Riadtan nézett szegény pára,

Bár jó szóval tartottam, amíg Ballagtunk a messzi tanyára.

— Nézd Bundikám: itt az új otthon;

Kis erdő és a szikes legelő,

Öreg kazlak, az ifjú bokrok S az illatos szabad levegő.

Tavasszal itt minden csupa virág,

S ha álmaim felhőit terelem:

Jó lesz tudni, hogy nem vagyok magam. Te segítesz, te itt leszel velem.

Míg beszéltem: simogató kezem Óvatosan elindult felé.

S nem harapott, a földre lapult,

Ügy hallgatott, mintha értené.

Aztán futkosott s azt hittem elmegy.

De cserkészett, bóklászott, keresett; Kaparni kezdett s pillanat alatt Megfogott egy mezei egeret.

Elém tette a kis áldozatot,

Hűséges szemével rám tekintett: Körülcsaholt és az a néhány perc Barátokká avatott minket.

Azóta nála boldogabb puli A nagyvilágon sehol nem lehet!...

Mert mi kell a kutya-boldogsághoz? Darab kenyér és egy kis szeretet.

Az acélmetszet abban különbözik a rézmetszettől, hogy sokkal több nyomást bír ki s így igen alkalmas tömegillusztrációs célokra — feltalálása Charles Heath nevéhez fűződik. Magyarországon Fuchsstaller Alajos kezdett vele először foglalkozni a múlt század negyvenes éveiben. A korabeli divatlapok divatképel is acéltmetszetek voltak, de ezeket legtöbbször utólag színezték. Fuchsstaller legrégibb acélmetszete, Budapest látképe 1846-ban keletkezett

Az első magyar többszín- nyomatú reprodukciót 1864- ben a Mandello-nyomda készítette. Űjházy Ferenc gyümölcsképe a Falusa Gazda című lap mellékletének készült.

A linóleum anyagával először Gollaway (1844) kísérletezett s 1871-ben Per- nacott szabadalmaztatta. Az első magyar linómetszet megalkotása (1895) Olgyai Viktor grafikusművészünk nevéhez fűződik, aki a Képzőművészeti Főiskola grafika-tanáraként sokat tett a magyar művészi sokszorosító grafika megújulása érdekében.

Galambos Ferenc