Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

/

1969. augusztus 31.

Vasárnap

Elismerő oklevelet kapóit

Eredményesen dolgozó propagandistáknak adott át elismerő oklevelet a KPVDSZ megyei bizottsága az 1968—69-ben kifejtett politikai oktató munkájukért. A 82 propagandista megérdemli a dicséretet, hiszen a megye kereskedelmi dolgozói a KPVDSZ országos értékelésén elsők lettek azzal, hogy az oktatásra jelentkezettek 97 százaléka eredményesen fejezte be a múlt évi szemináriumo. kát.

Gyulaiak bátorkiállítása Budapesten a Technika Házában

A Gyulai Fa- és Fémbútor- ipari Ktsz szeptember 2-a és 13-a között bútorkiállítást rendez Budapesten, a Technika Házában.

A kiállításon korszerű dolgozószobákat és irodaházak komplett berendezéseit mutatják be. A látogatók ezenkívül megtekinthetek a különböző rendeltetésű : forgó-, görgős, emelhető, dönthető, egyszóval sokoldalúan használható ülőbútorokat, modern hallberendezéseket, valamint kerthelyiségek és hétvégi pihenőházak kerti garnitúráit. Ezenkívül különböző igényt kielégítő székeket, asztalokat és kiegészítő bútordarabokat állítanak ki.

A bútorkiállítást szeptember 2-án délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között nyitják meg a Technika Házáhak bemutató- termében.

Önkéntes tűzoltók

dicsérete

Pénteken a kora délutáni órákban Kondoroson, a Bajcsy- Zsilinszky út 24 szám alatt özv. Melik Jánosné lakására riasztották a helyi és a szarvasi tűzoltókat. Melikné 7 éves unokája gyufával játszadozott és tüzet okozott. Szerencsére a helyi önkéntes tűzoltók gyorsan a helyszínre érkeztek így jelentős kár nem történt, s mire a Szarvasi Állami Tűzoltók a helyszínre érkeztek, már semmi dolguk nem akadt.

Négyen pálya kezdetén

Vajon törődnek-e a fiatal szakmunkásokkal? Biztosítják-e számukra a képzettségüknek megfelelő munkát, segítik-e őket szakmai fejlődésükben, erkölcsi néze. teik formálásában? És hogyan vélekednek ők a^ életről? Ezekre a kérdésekre keresek választ a Hajtómű- és Felvonógyár Békéscsabai 5-ös számú Gyáregységében.

***

SZILÁGYI IMRE esztergályos csak nemrég került ide a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Békési Gyáregységéből, ahol a tanulóéveit is töltötte.

— Miért változtatta meg a munkahelyét? — kérdezem.

— Sok borsot törtek az orrom alá — indokolja röviden, amiből persze nem sokat lehet megérteni. Egy kis unszolás után azonban ki_ derül, hogy úgy éhezte, a fejlődésében, előmenetelében akadályozzák. Februárban mint ipari tanulót átminősíthették volna szakmunkássá, kezdő szakmunkásbérrel, de csak ígéretet kapott. Később rendszerint olyan munkákat bíztak rá, amiért kevés pénz járt.

Csalódott és most inkább naponta utazik haza Békésre. Itt 7 forint 50 fillér az órabére, amit nem sok 18 éves fiatalember kap meg. ő ezt mégis kevésnek tartja. A munkáját többre értékeli.

Szép az önbizalom, de nem árt a mértéktartás. Ám, hamar kiderül, hogy nem is nagyon túloz Szí. lágyi Imre. Erről pedig a közelében dolgozó Gáspár Imre próbál meggyőzni. Ö, aki 35 éve esztergályos, aligha téved. Ezt mondja:

— A munkaidő alatt jóformán egy szót sem szól, csak dolgozik egyfolytában. Szorgalmasan, hozzáértéssel. Kellene még jó néhány ilyen gyerek — már elnézést. hogy így nevezem. A többiek meg sem közelítik. Neki a kezére áll a munka. Megérdemelné még a 9 forintot is.

A fiúnak láthatóan jólesik az idős szaki elismerése. És talán az előzőleg elhangzott véleményét akarja revidiálni, amikor megjegyzi:

— Azért a békési gyárban lehetett tanulni. Mindig a sarkamban voltak és buzdítottak: Na még többet, na még többet!

Szilágyi Imre eddig jól mutat«■■•■■■a■■■■■■■■■■■■■■■*•■■■■■■■■■»■■■■■■■■■«*«■*■■■■■■**■■■■■■■■■■■•■»■»■■■a«■■■■■■■■■■■■■■

kát. Mindez hiába. Napóleont a felháborodott képviselők lök- dösték és a hátát ökölcsapás is érte. Nagy nehezen elhagyta az ülés színhelyét. A jelenet megviselte a tábornokot, de amikor magához tért, parancsot adott embereinek, hogy a képviselőket erőszakkal távolítsák el a teremből. Ijesztésnek szánt dobpergés közben jelentek meg a katonák és mindenkit kizavartak. Aki ellenállt, azt kidobták. Akik Napóleon mellett voltak, azok visszatérhettek és ők a szuronyok árnyékában megszavazták a konzulátusról szóló törw vényt.

Ez megtörtént, majd kimondták azt is, hogy az ötszázak Tanácsa megszűnik. Este ugyanilyen körülmények között a Vének Tanácsa ült össze és ez a testület ugyancsak elfogadta azt a javaslatot, amely szerint három konzul veszi át a hatalmat. ök hárman: Sieyes, Roger Ducos és Bonaparte. Az államcsíny sikerült. Az egyeduralom megszerzése most már egyszerű. A triumvirátus jellegéből fakadóan, közülük mindig a legtehetségesebb szerzi meg az uralmat. így történt ez hajdanában Rómában is, eleinte Pompeius, Grassus és Caesar osztozott a hatalmon. Végül a legvakmerőbb és a legtehetségesebb ül babér- koszorúval a birodalom aranytrónjára. Caesar nemcsak Róma, 'anem a világ ura lett.

Napóleon is erre pályázik.

Egy hónap múlva elkészült az

új alkotmány. Az állam élére az első konzul került, aki teljhatalmat kapott, a másik kettőnek tanácsadó szerep jutott. A vezető szerepet természetesen Napóleon szerezte meg.

Néhány szigorú intézkedést hozott, így például ragaszkodott _ hozzá, hogy az addig megjelenő 73 napilap közül 60 szűnjék meg, aztán újabb kilenc újságot ítélt halálra.

Külpolitikáját kezdetben a látszólagos békülékenység jellemezte. Az angol királyhoz személyes hangú levelet küld:

— Hát örökké tartson ez a háború, amely immár nyolc esz- tWndeje pusztít négy égtájon? Hogyan áldozhatja fel Európa két legfelvilágosultabb népe egy hiú nagyság eszméjéért kereskedelmét, belső jólétét is?

Aglia ridegen elutasítja Napó- • leon levelét. így a jelek arra mutatnak, hogy a két ország között még nagyobb méretű háború alakul ki, mint korábban.

Franciaország külpolitikai helyzete kedvezőtlen volt. Napóleon mint első konzul mindenekelőtt arra törekedett, hogy visszaszerezze az osztrákoktól Itália északi részeit. 1800 májusában újabb hadjáratot indított, csaknem azon a vidéken, amelyen korábban is átvonulta^ ta katonáit. Ezúttal átkelt az Alpokban a Szent Bemát hágón, ezzel mintegy követve nagy példaképét, Hannibált, az ókor nagy hadvezérét.

(Folytatjuk)

kozott be. A kilátások megvannak a béremelésre, ha továbbra is így folytatja. Megérti azonban, hogy egy ideig bizonyítani kell. Vaktában ő sem emelné senkinek a bérét, ha vezető beosztásban lenne.

VAGYONI JÁNOS esztergályos is 7 forint 50 fillér órabért kap. Elégedett ezzel a keresettel... Legalábbis egyelőre. Hogy meddig?

— Amíg emelés nem lesz — vélekedik.

A Szerszám- és Gépelemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyárából jött át, ahol 6 forint volt az órabére. A több pénz csábította ide. Szívesen dolgosak azért is, mert jók a munkakörülmények, néhány hét alatt feltalálta magát az új környezetben. Az is sokat jelent, hogy Bohus Pál művezető szakmai segítséget ad a munkájához. Mert erre még rászorul, nem úgy, mint az idősebb szakmunkások.

Azt mondja, hogy még 8 forint órabérért sem menne máshova.

— És 8 forint 50 fillérért?

Elmosolyodik.

— Ha valahol annyit ígérnének, nem vállalnék felelősséget magamért — jelenti ki.

Egyelőre azonban nincs sok remény, hogy ilyen ígéretet kapjon. Bohus Pál művezető ugyan a jól dolgozó fiatalok között tartja őt számon, de megjegyzi:

— Egyes munkákhoz még nem könnyű hozzáállítani. Érthetően, kevés az önbizalma is. Csak tőle függ, hogy mennyi béremelést kap majd, ha erre sor kerül.

Pelyhedző álszakáit növeszt Vagyoni János.

— Nem szabad? — kérdezi, s kezével egy pillanatra eltakarja.

— Miért ne? — nyugtatom meg. — Ha valakinek ilyen az ízlése,

! Allah növessze nagyra a szakáliét.

— Másoknak is van — mondja

zavartalan, egyéb indokot nem talál. És hogy csupán utánzásról van szó, azt bizonyítja, hogy képes rögvest le is mondani róla.

DURST FERENC lakatos a kö- rösladányi gépjavító üzemben tanulta a szakmát, aztán átjött a felvonógyárba. Csupán azért, hogy közelebb kerüljön Elekhez, ahol a szülei laknak. Az órabére 6 forint 50 fillér, amivel elégedett.

Mucsi Gábor művezető így jellemzi a fiatalembert:

— Megérdemli, hogy munkát kapjon, feladatot bízzunk rá. Szorgalmasan dolgozik, azonban még sok mindent el kell sajátítania.

Közvetlenül Fazekas István csoportvezető foglalkozik vele, de rajta tartja a szemét Mucsi Gábor is. Mindketten sokat segítenek neki, azt akarják, hogy ember legyen, mert derék fiú, van benne törekvés és tisztelettudó az idősebbekkel szemben.

Durst Ferenc is szeretne többet keresni, ám jól látja, hogy milyen különbség van a műhelyben a munkások között tudásban, szakmai hozzáértésben. De úgy érzi, képes lesz több tudásra szert ten. ni és akkor majd megalapozottan jut nagyobb keresethez.

A művezető Durst Ferencnek éppen ezt a felfogását tartja a legtöbbre és el is árul egy titkot:

— Október-novemberben várható órabéremelés, akkor ő 40—50 fillérre számíthat, ha továbbra is bizonyít.

Mucsi Gábor pedig nem játszik a szavakkal. Nála egy csöppnyi elismerést is nagyon ki kell érdemelni.

GYUROVSZKI JÁNOS lakatos egy éve kapta meg a szakmunkásbizonyítványt. Ebben a gyárban tanult, aztán elment mindjárt a j téglagyárba, mert ott 5 forint 60 fillér helyett 6 forint 50 fillért ígértek neki. Egy évig dolgozott és eljutott a 7 forintig. Nemrég

került ide. Azt mondja, a szíve húzta vissza, de hamarosan megtudtam, hogy valami más is. Nem akarja elárulni, csak sejteti:

— Vitám támadt.

Fölényesen mosolyog, • mintha

nyeregben éreznó magát. Aki látja, aligha érez szimpátiát az ilyen magatartás iránt.

Kiderül aztán, hogy a „vita” abból támadt, hogy időnként vidékre is kellett járnia, ő pedig erre nem volt hajlandó, önkényesen kilépett a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól.

Olyan benyomást kelt, mintha túl korán kezdené a válogatást a munkahelyekben.

— Itt remekül érzem magam — jelenti ki.

— Meddig? — kérdezem.

— Az nem tőlem függ — válaszol.

Pedig kétoldalú a „vásár” ebben a gyárban és másutt it, amit úgy látszik, egyelőre még nem ért meg. Nehogy csalódás érje később!

**•

Mind a négyen most indulnak az életbe. Nem egyformák, de mind a négyen emberré válnak, ha gondot fordítanak a nevelésükre és példát mutatnak azok, akik a környezetükben dolgoznak.

Pásztor Béla

Bdvariassái, óh!

Az egyik reggelen Békéscsabán a 30-as számú élelmiszerboltba belépett egy fiatalember. Két mosatlan tejesüveget tett a pultra

— Csak tiszta üveget cserélünk ki — mondta a kiszolgálónő. A fiatalember fölháborodott.

— Akkor kérem a panaszkönyvet.

— Inkább kimosná az üveget — felelte a kiszolgálónő.

— Arra nekem nincs időm — —vont vállat a pelyhedző állá férfiú.

— Nekünk sincs. Nézze mennyien várnak a kiszolgálásra.

— Én dolgozó ember vagyok, követelem, hogy szolgáljanak ki — csapott a pultra tenyerével.

— A kiszolgálónönek elállt a lélegzete.

— Én meg dolgozó asszony vagyok — suttogta.

— Ne adja nekem a bankot, anyuskám. Inkább cserélje ki az üveget.

Az asszony szemét elöntötte a könny. Fordult egyet, és szótlanul a pultra tett két ledugaszolt tejesüveget. A fiatalember táskájába rakta, és föl- háborodottan távozott. Az egyik vásárló utánaszólt:

— Ejnye, fiatalember, hogy viselkedik?

— Ne oktasson engem, apus- kám. Elvégre katonaköteles vagyok. — kiabálta vissza a utcáról a dühös fiatalember.

S. J.

Őszi go

A hosszan tartó nyári szárazság miatt igen sok talajmunka húzódott át augusztus második felére és későbbre. Augusztus végén eljött az őszi betakarítás ideje. Néhány tsz- ben már szedik és szállítják a cukorrépát, s helyenként a korai érésű kukoricák törését szervezik. Napokon belül beérik a napraforgó, rövidesen kaszálni kellene a magfogásra meghagyott lucernát, vörösherét. A silózás jó része szintén hátra van. A kender kévébe kötése lombtalanítása, ápolása, szállítása sem várhat sokáig. A megye déli részében érik a cirok. A nyáron betakarított táblák egy részét vetésre kellene sürgősen elokészí-. teni. Számítások szerint — ez a több éves gyakorlat — 180— 182 ezer hold búzát, 50 ezer hold takarmánygabonát vetnek az idén a tsz-ek. A követ*, kező hetekben — megyénkben, — nem kevesebb, mint félmillió hold földön fordulnak meg szövetkezeti gazdáink, hogy tavaszi, nyári fáradozásuk termését betakarítsák és megvessék a jövő aratás alapját.

Nem éppen kis feladat megoldásáról van szó. Az ősz, az év leghosszabb és egyben legnehezebb kampányidőszaka a mezőgazdaságnak. Ezért a feladatok alapos átgondolása, szervezése, az emberek és gépek munkába állítása döntő fontosságú a vetés optimális időben való befejezésére.

Ezen az őszön valamennyi ’ mezőgazdasági üzemben az őszi búza és a takarmánygabona vetése jelentheti a legfontosabb teendőt. 230—240 ezer hold szántót kellene minél hamarább vetésre alkalmassá tenni, de a terület nagyobb részén még ott van a cukorrépa, a napraforgó, a kukorica, a vöröshagyma, a kender, a cirok, a silókukorica és más növény. Ezek rövidesen beérnek, alkalmasak lesznek a betakarításra és akkor kezdődhet az igazi hajrá.

Tavaly és azelőtt azok a tsz- ek fejezték be az őszi búza vetését október végére, amelyekben a betakarítás erőit koncentrálták. Ma már senki sem vitatja, hogy azok a búzák voltak sikeresek az idén is, hozam tekintetében, melyeket szeptember 20 és október 20-a között vetettek. Az intenzív búzák biológiai tulajdonsága az alacsony fokú bokrosodási készség. Ezért is vetnek belőle többet egy-egy holdba, mint a hagyományos bánkúti fajtából. Ezért ezek a búzák igénylik a kora őszi vetést. A tél beálltáig így jobban megerősödnek és ellenállnak a vidékünket sanyargató száraz hidegnek. Különben a terméseredményben tapasztalt számok igazolják a legjobban, hogy érdemes a búzát az előbb említett, úgynevezett optimális időben elvetni. Az október végi, november eleji vetés holdanként egy-három mázsával is teremhet kevesebbet. Ez holdanként ezer forint veszteség! De lehet ebből nyereséget is csinálni, ha október 20-ig földbe kerül a vetőmag.

Megyénk déli körzetében terven felül 80 millió forintot hozott az idén a búza. Ennyiért igazán érdemes rárajtolni termesztésére a korszerű előírások, agrotechnikai utasítások betartására.

Mezőgazdaságunk dolgozóinak őszi gondja bár nagy, de távolról sem olyan nehéz, mint évekkel ezelőtt volt. Az idei őszön a tavalyinál több betakarító gép segíti a munkát. Pótkocsiból is több van. A rendszeres havi fizetés bevezetésével megállt a tsz-ek elöregedésének folyamata, így fiatal munkaerő is egyre több akad. Különösebb aggodalomra tehát nem lehet ok, hiszen amikor 55 év volt az átlagos életkor tsz-einkben, akkor is betakarították a termést. Igaz, később, mint tervezték. Télen bizony sokszor az emberek körme alá szorult a hideg. Az ilyen jelenség soha sem volt szívderítő látvány. Ezért is meg azért is, hogy az összes őszi mezőgazdasági munka elvégzése szorgalmasan dolgozó szövetkezeti gazdáinkra vár, még a fagyok beállta előtt fedél alá kellene rakni a föld termését. A részesedés év végi felosztásának ugyanis az őszi betakarítás nagyon lényeges feltétele.

Dupsi Károly