Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

1969. augusztus 31.

4

Vasárnap

ACH-DUmtiak szólítottak

52 hónap Mongóliában

Ott voltam a keresztelőn is.

— Életem legnagyobb élménye volt, amikor megkaptam a táviratot. Némi töprengés után határoztam, és 1964 augusztusában vonatra szálltam. Irány Mongólia!

Így kezdődött Csüllög Mihály vésztői molnár, malomtechnikus „nagy kalandja”. Ügy búcsúzott hozzátartozóitól, hogy 5 hónap múlva visszatér. Az öt hónapból aztán 52 lett. És, közben mi minden történt? Valljon erről maga Csüllög Mihály

„Meleg" paprikás

Egyedül érkeztem Ulan Bátorba. Kevés holmit vittem magammal, inkább csak gyógyszert és fűszert. A legnagyobb sikere — mondanom sem kell — a magyar paprikának volt. Főztem jó csípős birkapaprikást. Az ottani emberek nem azt mondták rá, hogy erős, hanem azt. hogy meleg... Be a receptet azért elkérték.

Szóval az első két évet Har- Horln-ban töltöttem. Az itteni magyar malomban lettem szaktanácsadó Azt a feladatot kaptam, hogy a kiőrlési terv teljesítése mellett a liszt, minőségének javítását is szorgalmazzam. Mit mondjak? Teljesítettük az éves tervet, és a liszt minősége is megfelelő volt. Ezért a Mongol Nép- köztársaság Minisztertanácsa által adományozott Munkaérdemrend kitüntetésben részesültem. A megtisztelő kitüntetés átvétele után jártak nálam először az újságírók, nemcsak Mongóliából, hanem a Szovjetunióból is.

A következő évben 1000 mázsával megemelték a tervet. Nem volt könnyű. Nekem különösen nem, mert oroszul nem tudtam,

és kezdetben bizony kézzel-lábóal tudtam csak megértetni magam a kollégákkal. Később aztán, mivel rá is voltam utalva, nagyon belejöttem a mongol nyelvbe.

Hotak-Botag

Még a nyelvtanulás kezdetén történt, hogy az egyik munkatársamtól kést kértem. A kés mongolul: hotak. Az én emberem eltűnt és csak egy jó fél óra múlva került elő. Nem kis meglepetésemre egy doboz festékkel. Később tudtam meg, hogy a festéket mongolul botag-nak mondják... Hotak-botag, valahogy azonos hangzású szavak. Az Ilyen rokon kifejezések okozták nekem a legtöbb gondot. Később aztán megtanultam, hogy a mongol nyelvet torokból kell beszélni.

A nyelvet később annyira megtanultam, hogy tanítottam is. A kezem alatt 72 mongol fiatalember lett malomipari szakmunkás.

Legnagyobb sikeremet mégis

„énektudásommal” arattam. Egyszer egy nyilvános színházi előadás után azt mondták a barátaim, hogy: Dodona Mihály! (Énekelj, Mihály!) Jó kedélyű ember vagyok. és gyakran dúdoltam munka közben, így hát nem térhettem ki a kérés elől. Hirtelenjében nem jutott más eszembe, mint a János vitéz. Rázendítettem. Kukorica köz* születtem... Rettenetesen megtapsoltak.

Batu kán

szomszédságában

Két év múlva utánam jött a feleségem. Szabni, varrni tanította a mongol menyecskéket. Ezután már nekem is kevesebb dolgom akadt a háztartási munkákkal (azelőtt én főztem) és mehet- ! tem horgászni. Egyszer fogtam egy 17 és fél kilós tajmin-t. Szép I példány volt... Szabad időben az országgal ismerkedtem. Har-ho- | rín egykor Dzsingisz kán székhelye volt és az Erdendzu kolostor ! (alig 800 méterre volt a malom- : tói) adott otthont a Batu és Dzsingisz kán múzeumnak. Pompás kincseket, fegyvereket csodáltam meg itt. Egyébként már ! csak árért is érdemes volt elmerülni a régmúlt történelmében,, mert a mongolok szerint mi magyarok Batu kán népének leszármazottai vagyunk. ACH—DU- nak, bátyámnak szólítottak engem is, utalva ezzel a két nép i rokonságára.

Persze, a mongolok legendás | vendégszeretete nemcsak nekünk i ott dolgozó magyar szakemberek- ! nek szólt, hanem mindenkinek. Állítom azt, hogy üres kézzel senki nem távozhatott egyik jurtából sem. A nagy vendégszeretet

néhol már az eszkimóknál szokásos, és hírből jól ismert, méreteket öltött... Persze, ahol csak lehetett, mi is kimutattuk barátságunkat. Az építkezésen (két új malom alapkőletételénél se- gítkeztem) és a már korábban „Élüzem” címmel kitüntetett malomban igazi kollektív munka folyt. Úgy ment minden, mint a karikacsapás, ám egy alkalommal mégis nagyon nehéz helyzetbe kerültem.

Egyszer jön hozzám valaki, hogy a főmolnár felesége, Ajos rosszul van, és menjek, nézzem meg. Hónom alá veszem a gyógyszeres ládát és máris futok. Kérdem, mi a baj? A beteg nem szól semmit, csak nyögött. Tudtam, hogy teherben van, de akkor még nem gondoltam semmire. Egyszer aztán látom. hogy nincs idő teketóriázni. Megindult a szülés. Nem láttam én még azelőtt ilyet közelről, de megtettem, amit tudtam. Erős, fekete hajú csöppséget segítettem a világra. Ott voltam a keresztelőn is.

Pech

Ügy elröppent a négy és fél év, hogy alig vettem észre. Az utolsó esztendőben meglátogattak bennünket a gyerekek is. Ügy mutattam be nekik az országot, mint ami egy kicsit az én hazám is.

A múlt év december végén érkeztem haza, vonattal. Hét nap és hét éjjel tartott az út. Jó volt újra itton és jó volt olyan hosz- szú idő után épen és egészségesen hazatérni. És ekkor történt a baj. Pechemre éppen december 21-én szálltam vonatra a Keletiben. Ez a szerelvény volt az, amelyik Mende és Sülysáp között karambolozott. Csak könnyebben sérültem meg, de azért három hónapig nyomtam az ágyat. A vállam- mal történt valami baj.

De most már minden rendben van. Újra itt dolgozom Vésztőn, a malomban. És ma már nem haboznék a válasszal, ha újra utazni kellene.

Brackó István

Hogy megvitassuk a magunk dolgát, s a világ eseményeit

Szabad pártnap Lökösházán

Pénteken a lökösházi kultúrott- honban az MSZMP községi bizottsága szabad pártnapot rendezett. A rendkívül aktív hallgatóság részére Barna Pál elvtárs, a Gyulai Járási Tanács VB-elnöke tartott tájékoztatót.

Mivel Barna elvtárs képviseli a lökösháziak érdekeit mint megyei tanácstag, ezért a szabad pártnap alkalmából beszámolt választóinak a megyei tanács munkájáról is, ezután Lökösháza közelmúltban történt fejlődéséről beszélt. Az elmúlt évben Lökösházán közel félmillió forintot költöttek az iskola bővítésére, korszerűsítésére. Tovább folytatták a járdaépítést, ebben az évben 66 ezer forint értékű betonjárdát készítenek. A törpevízmű-társulás a község valamennyi utcájába eljuttatja az ivóvizet. A városi igényeket is kielégítő sportpálya és öltöző — amely ebben az évben készült el — a faluban élő fiatalok rendelkezésére áll.

A községben működő Haladás Termelőszövetkezet, a gyulai járásban a harmadik legjobb közös gazdaság. Idei sikerei közül kiemelkednek a kalászosok terméseredményei. Búzából 20,3, őszi árpából 21,7 mázsát takarítottak be holdanként.

Külpolitikai kérdésekről szólva, Barna Pál elvtárs részletesen ismertette a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásé, nak jelentőségét, majd az aktuális eseményekről beszélt. A legújabb csehszlovákiai fejleményekről elmondta, hogy azok nem érték el a nyugati imperialisták által remélt eredményeket. Bár az utóbbi hetekben meglassult Csehszlovákiában a konszolidáció folyamata, de vannak biztató jelek is a további pozitív változáshoz. Ilyen elsősorban a cseh és a szlovák munkások nagy többségének öntudatos magatartása, amely képes megakadályozni a kalandor elemeket, örömmel látjuk az olyan őszinte ünnepeket, mint amilyet legutóbb rendeztek Besztercebányán, a Szolvák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából.

Az előadás után élénk vita ala. kult ki, amely azt mutatta, hogy ez az este egy értékes élménnyel gazdagította a résztvevőket.

A. T.

Kis gazdaságból sok termék...

ötezer 200 holdjával a kicsi gazdaságok sorába tartozik a Dombegyházi Állami Gazdaság. Terméshozamairól azonban annál nagyobb a híre: kukoricában, búzában, cukorrépában és egyéb növényben az ország legjobbjai között szerepel. Igen okosan, „bőr. ben” értékesítik a takarmányt: évente 105 vagon sertés, és marhahúst adnak a népgazdaságnak. Tejből legalább egymillió litert, búzából 30—33 ezer mázsát értékesítenek.

A terméshozamok húsz év alatt 2,5—3-szorosára emelkedtek. Erről nemcsak a gazdaság húszéves

törzstagjai, de a környék lakói is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak. A jó hírű gazdaság szombaton tartotta 20 éves jubileumi ünnepségét. Az eredményekről Kovács Ferenc igazgató adott számot. Végül 102 dolgozó részesült pénzjutalomban, illetve kormánykitüntetésben, dicséretben, elismerésben. Ezen a napon 72 ezer forintot osztottak szét jutalom címen.

Szeretettel köszöntötték a dolgozok Kovács Ferenc igazgatót, aki 15 éve tölt be vezető állást a Dombegyházi Állami Gazdaságban.

Jelentős üzletkötések

az NDK-ban

Á közelmúltban ( az Országos j Vízügyi Hivatal, a Vízügyi Export) Iroda, NIKEX Külkereskedelmi Vállalat és a Vízgépészeti Vállalat képviselői jártak a Német Demokratikus Köztársaságban. A delegáció egyik tagja volt Szögi Antal, a Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregységének vezetője, aki elmondotta, hogy tárgyalásokat folytattak a Drezdai Vízügyi Igaz. gaitósággal és a német Technoco- merz külkereskedelmi vállalattal úszószivattyú-telepek építésére, telepítésére és üzemeltetésére. A Drezdai Vízügyi Igazgatóság az Elbán Drezdától mintegy ötven kilométernyire szivattyú-telepeket akar létesíteni, és ezt a munkát az előzetes tárgyalások szerint a gyulaiak végeznék el. A négyegységes úszószivattyú-telepet, amely másodpercenként 4 ezer liter víz szivattyúzására és öntözésére képes, a következő év június 30-ig kellene üzembe helyezni a Német Demokratikus Köztársaságban. A gyulaiak vállalták is elkészítését, kooperálva a kunhegyesi gyáregységgel. Az előkészületeket már meg is kezdték és mindent elkövetnek, hogy ezek a legtökéleter sebb technológia alkalmazásával készüljenek, mert ha a kísérleti típus jól vizsgázik a gyakorlatban, kilátásba helyezték a német szervek további húsz hasonló szivaty. tyútelep megrendelését. Ez azért is jelentős, mert egynek az elkészítése csővezetékekkel és a hozzávaló tartozékokkal hárommillió forintba kerül.’

FORDUL A FÖLD

Dckre ENDRE

6.

Akadt ugyan egy-két fenegyerek szakaszonként, ilyen volt Felszegi Béni is az And- risék szakaszában. Hegyes sza- lontai fattyú, az ő számára virtus volt a katonaélet, ö a ruháján se könnyített, sapkarózsája szabályosan vágott el az orrhegyével, derékszíja szorosra fűzve, mintha legalábbis szemlén lenne odahaza, a főtéren. Szakaszbéli cimborái mind könnyítettek a meneten, ki hogy tudott, de neki még a gázálarca is az előírásos módon lógott-lengett. Andris még a Kárpátok gerincén belehajította a sajátját a hóba, eddig még senki se kérte tőle számon, szakaszvezetőjének is csak annyit mondott: „Valahogyan leszakadt rólam, mikor az alezredes úr a hóban kúsztatott bennünket”.

Vághy alezredes ugyanis, ez a vén fogatlan hadi-oroszlán, meg akarta mutatni, hogy ért ő a honvédezred megneveléséhez is, nem csupán a kadettiskolásoké- hoz, akiktől váratlanul a frontosokhoz emelték.

— Feküdj! — kiáltotta el magát sztentori hangon a hókucs- más hegyvonulatok között, s még a sarzsisok is csendes káromkodással fogadták ezt az ostobaságot. „Vén lágy-agy” — morogtak a tisztek és konokul állva maradtak.

— A tiszt uraknak nem szólt

a parancs?! — harsogta az alezredes. Azok immel-ámmal mégiscsak a hóba kelletlenkedtek: „Maradtál volna cőgerek köz* öreg tökéletlen”. Azóta Vághy leszokott a fegyelmezés efféle módjáról, mert doktor Belanka a tisztek szószólójaként megkérte a vacsoránál. — Alezredes uram, ha méltóztaitnál megengedni, néhányan, akik már jártunk erre, azt propagálnánk, hogy itt a fronton ne keserítsük az embereket különféle gyakorlatokkal, elég lesz belevágódnunk a sárba, ha jönnek a Ráták.

Belanka hadviselt férfiú volt, pár hónapja még Jány vezér- ezredes oldalán Izzadt ugyanezen a tájon. Így aztán Vághy előtt volt némi respektje, rendre, utasította ugyan, de csak mérsékelten, gondolván, hogy még hasznát veheti a tapasztalt főhadnagy barátságának.

A Ráták szerencsére ezen a kék egű, nyárias délelőttön se kaptak kedvet a röpködésre — az alezredesnek is elvették a kedvét attól, hogy a menetelő bakákat macerálja, így aztán, annak ellenére, hogy szigorú rendben kellett volna vonulni, amolyan kedélyes, civiles baty- tyogássá fajult a menet. Az emberek kigombolkoztak a szokatlan melegben, itt-ott diszkrét fütyürészés hallatszott, s a századparancsnokok majdhogy ki

nem adták a parancsot a nótázásra.

Egyszer csak — tán a derűs égből vagy honnan — fülsiketítő zengés-ropogás szakadt az ezredre. Mintha egy égbe tornyozó, hatalmas kávédarálót kezdett volna hirtelenében forgatni egy könyörtelen óriás keze. Félelmetes zajában percek alatt sebesültek jajgatása, fékevesztett ordítozás, félholtak hörgése, nyöszörgése vegyült. Ember, ál- 'lat hullott csomóba, bukott nyüszítve szanaszét a ki tudja honnan záporozó golyóktól. Mintha számtalan fegyver kezdte volna okádni a tüzet a szélrózsa minden irányából.

Elképesztő fejvesztettség tört ki.

— Bekerítettek minket! — hallatszott itt is, ott is a vérfagyasztó kiáltozás.

Andris és Bálint szinte belenőttek a földbe, ahogyan percekig mozdulatlankodtak valamilyen homorulat-félében. Vagy kétkamyi távolságra lehettek egymástól. Andris kisvártatva óvatosan kezdte a szemét jártat- ni, s úgy tűnt neki, mintha jobbról, az erdősáv felől hang- zanának a szűnni nem akaró lövések. Hirtelen nagyot bökött Bálint bordái köré:

— Szívódj utánam. Mindig a nyomomban.

Minden izmát megfeszítve, aprókat szökellve, s macskafürgeséggel kúszva igyekezett a bal kézre húzódó dombhajlatot elérni. Bálint szorosan a nyomában. Láttukra többen kezdtek velük egy irányba mozgolódni, s a gépfegyver beléjük aratott. Üggyel-bajjal, de karcolás nélkül érték el a dombtetőt, s akrobatákat srégyenítő gyorsaság-