Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-07 / 154. szám
Kiállítás a Szépművészeti Gyúró István Háztetők Könyvtörpék n y vó r i á so k S zázhuszonegy éve alapították a Lipcsei Képzőművészeti Múzeumot és a város határain kívül ez az első kiállítás, amely most a budapesti Szépművészeti Múzeumban nyílt meg. A vásárváros múzeuma öt évszázad grafikusainak mintegy negyvenezer rajzát foglalja falai közé. Száznegyvenhárom remeket válogatott első „külföldi vendégszereplésére” a lipcsei közgyűjtemény, .és a budapesti kiállítás félezer év német, olasz, francia és németalföldi grafikáját reprezentálja kitűnően. Hiszen olyan ritkaságokkal kezdődik a bemutató, mint a Házikönyv Mesterének Szerelmespár sólyommal című alkotása. A név szerint ismeretlen, 1500 körül tevékenykedő művészt legismertebb alkotása, az úgynevezett „Hausbuch” alapján tartja számon a művészettörténet és ez az ezüstvesszővel rajzolt finom, lírai alkotás kevés fennmaradt műve között a legszebbek közé tartozik. Martin Schongauemek, a nagy Dürer elődjének és példaképének tollrajzát látjuk mellette, majd a német reneszánsz olyan, Dürerhez méltó hatalmas alakjai következnek, mint az ifjabb Hans Holbein és az idősebb Lucas Cranach. amikor benne lesznek a beszélgetésben. A néni szótlanul figyelte a ténykedését — Nem fog zavarni egyáltalán... Csak tessék úgy válaszolni, mintha ez a kis masina itt sem lenne. —Természetesen, leikecském — mosolygott a néni és várta a kérdést. De Magda ujja csak tétován simogatta a gombokat s nem jutott eszébe semmi. Végül a néni felállt és a szekrény aljából egy kis dobozt hozott elő. Faládika volt, mint egy nagyobbfajta ci- garettáskazetta, fényképek voltak benne. — Nézze meg lelkem, mindenütt megtalálja őt... —s enyhe kis szomorúsággal hozzátette: — Mindennap nézegetem... A néni sorra szedte a képeket, Magda egy fekvő guminadrágos képnél el- kaccantotta magát: — Nahát, az elnök elvtárs! — Az én kis fiam — mondta a néni — nekem ő nem elnök vagy miféle, nekem ő csak a kisfiam... — Hát igen — mosolygott Magda meghatódva. Talán egy félóráig is nézték a képeket. Közben kétszer is megnyomta a magnó gombját, de csak suta és összefüggésbe nem hozható mondatok kerültek fel a szalagra. Egy kicsit elcsüggedt, s arra gondolt, hogy nemsokára vége lesz az avatásnak, jó lenne mégis valami direktebb kérdést feltenni. Vagy várja meg, amíg ideér Ragó és akkor a vele való beszélgeBernininek, a kor hatalmas szobrász—grafikus— építészének, a római Szent Péter templom és a párizsi Louvre mesterének életművéből százharminc grafikai lapot őriznek Lipcsében, s a hozzánk érkezett öt mű között megtaláljuk egy át- szellemülten mozgalmas Térdelő angyal festőién finom fekete krétarajzát. Nápolyban dolgozott a nápolyi születésű Bernini kortársa, Salvator Rosa, akinek ugyancsak kétszáz rajzát őrzik Lipcsében, s a kétszázból hatot küldtek Budapestre, köztük a könnyedén mozgalmas, bravúros Lovascsatát. S még egy világhírű mestert említsünk Itália ege alól: Piranesit, akinek most bemutatott Építészeti vázlata egy a római mester megszámlálhatatlan híres épületgrafikájából. A holland—németalföldi művészek bőséges anyagánál is meg kell elégedni Ruisdael, Ostadel, Aver- camp, Bloemaert nevének említésével. Az óriás Rembrandt tollal és ecsettel készített rajzára — egy Háttal álló nőt ábrázol tömör és jellemzőerővel teli lapjára —, sem jut hely néhány szónál több az ismertetésben, ha nem akarjuk említés nélkül hagyni a lipcsei múzeum talán leggazdagabb rész-gyűjteményét, tésbe vonja be a mamát? No, azért még próbál valamit... De amikor végre rávette a nénit, hogy hosszabban beszéljen a fiáról, valami megmagyarázhatatlan keserűség lepte meg a mondatokat „Drága, aranyos fiú volt.. Amíg itthon volt is csak a könyveket bújta... Szegény apja mondta, nem akárki lesz a mi fiunk... Amikor hazajött, hogy beléptesse az apját akkor is együtt sírt vele, hogy baj, megérti, de muszáj, őmiatta, a hivatala miatt... Kár, hogy olyan nagy természetű ember volt szegény apja, nem sokáig bírta ki azok közt, akikhez nem vágyakozott...” Efféle félmondatok ragadtak bele, ahogy erősítette vagy gyengítette a hangerőt. Egy kis csend ereszkedett közéjük, lopva megnézte az óráját és nem értette, hogy miért nem jön még mindig Ragó, aztán megkérdezte: — Mikor volt utoljára itthon? — s hogy a néni nem válaszolt azonnal, még utána tette: — az elnök elvtárs. — Már a fiamat, érti, kedves... Hát bizony csak hús- vétkor tudott... Sok a dolga... De akkor egész nap itthon volt. Akartam, hogy aludjon is itthon, de Rét igaza volt, hova tehettük volna a sofőrt. Ezt ugye, meg lehet érteni, szűkösen vagyunk... Arra figyelt fel, hogy tocsogva beállt a hangos kocsi az ablak alá, épp ráesett a fény a függönytelen Múzeumban a múlt századi és modem német grafikusok munkáit őrző részleget. A modem német művészet alkotásait a művek születésével egyidőben kezdte gyűjteni a lipcsei múzeum, és ez a hagyomány ma, az NDK művészeinek gyűjtésében is tovább él. A század elejéről Käthe Kollwitznak, a forradalmár művészasszonynak döbbenetes rajzait láthatjuk, s mellette a kitűnő modern szobrász egyik szénraj z-vázlatát. A múzeum hajdan gazdagabb volt ilyen remekművekben, ám a hitleri kultúrpolitika 1937- ben több száz remeket, modem és balodali művészek alkotásait tépte ki a gyűjteményből. A megmaradtak közül most annál nagyobb örömmel fogadjuk Budapesten az egyetemes művészetnek olyan képviselőit, mint a lenyűgöző vízfestményekkel szereplő mester, Emil Nolde, az egykor üldözött, most NDK- ban élő expresszionista Schmidt—Rottloff és a társadalomkritikával teli Ottó Dix művészetét. Az NDK-beli kortárs művészet skálája Hans Theo Richtertől Lea Grundigig, Otto Nageltől Max Schwim- merig terjed, s gyűjteményük erősíti azt a véleményt, hogy nagyszerű kiállítás tárul a látogató elé. üvegen át Magda megnyitotta az ablakot. — Mi van Ács? Mégis akarnak maguk is valami felvételt? — Szinte örült volna, ha anya és fia találkozását a hangos kocsi riportere veszi fel, elment a kedve az egésztől. De Ács csak vigyorgott, amint kidugta a fejét a lehúzott ablakon: — Semmi meló, Magdus- ka, jöjjön kocogjunk haza. — De hát miért? Mi van? — csodálkozott. — Ragó már rég úton van. Nem ér rá... Na, jöjjön...! Magda ölmos karokkal csukta be az ablakot és nem mert megfordulni. A néni szólalt meg előbb: — Ügy, hát nem érkezett.. Hallottam, lelkem... Nem baj... Hisz annyi a dolga... Majd hazajön karácsonykor-. — Igen, nénikém, biztos sürgős dolga volt — suttogta, míg búcsúzásúl megcsókolta az öregasszony arcát. — Sajnálom, igazán sajnálom. — A néni halványan mosolygott: — Én sajnálom, aranyos, mert hisz így a maga dolga nem sikeredett... Szegénykém, pedig mennyit várt, töltötte itt az időt... Magda megfogta az ajtóban a néni kezét s erősen két tenyere közé szorította. Mosolyt erőltetett az arcára: — De, nénikém, az én munkám így sikerült. Nem töltöttem itt hiába az időt... Higgye el, egyáltalán nem voltam itt hiába... és kö A legkisebb és a legnagyobb elérése az írásban és a könyvnyomtatásban korán jelentkezett, annak ellenére, hogy a törpe könyvek csak nagyítóval olvashatók, a könyvóriások pedig csaknem kezelhetetle- nek. A legkisebb könyvek (miniatűr, mikroszkopikus, törpe, kolibri vagy liliputi könyvek) csupán a nyomdászat szempontjából érdekesek és értékesek, mert csak nagyítóval olvasható szövegük legtöbbször rendes kiadásban is rendelkezésre áll. A legnagyobb könyveket pedig legtöbbször a szükség hozza létre. A harc azonban nem any- nyira a könyvek nagyságának a növeléséért, mint inkább a miniatürizálásáért folyik. * Az írás területén a mikro kalligráfia, a minél több szövegnek minél kisebb területen való elhelyezése, régi múltra tekint vissza. Már Plirius latin író is feljegyezte, hogy az Iliászról készült egy olyan kis méretű másolat, amely egy dióhéjban elfért. A mikrokallig- ráfiának ez az első nyoma az irodalomban. A rézmetszés feltalálása további lehetőségeket biztosított e törekvéseknek. New Yorkban egy M. Toppan nevű metsző 12 000 betűt vésett egy negyed négyzetcoll (1,74 négyzetmilliméter) nagyságú lemezre. * 1 A könyvnyomtatás világában a miniatürizálás már nem ment ilyen könnyen, A betűmetszésnek, a betűöntésnek, a könyvnyomtatásnak igen nagy fejlődésen kellett keresztül mennie ahhoz, hogy az első liliputi könyvek megjelenhessenek. A törekvések nemcsak arra irányultak, hogy a lapméret és a szedéstükör minél kisebb legyen, hanem arra is, hogy e kis területen minél több szöveg férjen el. Ez pedig a szokványos betűtípusok legkisebbikével, a négy tipográfiai pont nagyságú „gyémánt” betűtípussal sem volt lehetséges. (Egy tipográfiai pont 0,376 mm, tehát a gyémánt betűk nagysága 1,5 mm). J. Salomon, a miniatűr könyvek legnagyobb gyűjtője a liliputi könyvek méreteinek felső határát 50x40 mm-ben határozta meg. Jean Jannin sedani nyomdász 1615 körül egy új betűtípust öntött, a „petite sedanoise”-t, amelyet egy 1625-ben megjelent Vergilius-kiadásban használtak fel először. 1656-ban pedig Richelieu parancsára egy bibliát is kinyomtattak ezzel a betűtípussal. * 1896-ban Páduában Sal- min nyomtatta ki a világ akkori „legkisebb” könyvét, amely Galilei-nek egy 1815- ben irt levelét tartalmazta és 16x11 mm lapnagyságú, valamint 10x7 mm tükör- nagyságú volt. A XIX. század nem a legkisebb, de leghíresebb liliputi könyve a Hoopli által kiadott, 500 oldal terjedelmű Dante-ki- adás, az úgynevezett „Dan- tino”, amely 54x34,5 mm lapnagysággal és 38,5x23 mm tükörnagysággal rendelkezett. A mainzi Gutenberg Múzeumban őrzött biblia 5x5 mm nagyságú. Bukarestben, az 1961-ben kiadott Eminescu: Versuri c. kötete 32x24 mm lapnagyságú és 25x10 mm-es szedéstükrű. E könyvecske mindössze 50 példányban látott napvilágot, átlátszó műanyag-dobozban, amely, nek lehúzható fedele nagyító gyanánt is szolgál. A világ ma ismert legkisebb könyvét a japánok állították elő, 1965-ben. E könyvecske 24 oldalon száz ősi japán verset tartalmaz, 2,8x 4 mm nagyságú, 1 mm vastag és súlya nem éri el az egy grammot. * A legelső magyar liliputi könyvet Kardeván Károly fedezte fel és írta le a Li- teratura 1926-os évfolyamában. A lőcsei Brewer Sámuel által 1676-ban nyomtatott Schöne (andächtliche) Gebeten c. kö- tetecske 48x40 lapméretű. Valószínűleg a XIX. század végén jelent meg egy általam is látott, de az Országos Széchenyi Könyvtárból hiányzó kis Petőfi- kötet, amelynek kiadóját és kiadási évét a címlap hiánya miatt nem lehetett megállapítani. 25,8x20,2 mm lapmérettel és 18,5x14 mm- es tükörmérettel rendelkezik. Nagy hibája, hogy egy- egy lapon kevés a szöveg; a 13. lapon pl. A jó öreg kocsmáros című versnek mindössze három és fél sora szerepel, tíz sorba tördelve. * A magyar miniatűr könyvek bibliofil szempontból is értékes terméke a könyvnyomtatás 500 éves jubileumára a Nyomdai Művészet Barátainak klar dúsában 1940-ben megjelent Fitz József: A nyomdászat dicsérete című munkája. A felszabadulás után a pálmát Székely Artúr nyomdász ötven éves szakmai jubileumára a Zrínyi Nyomdában előállított 84 oldalas, 10x13 mm nagyságú liliputi könyve viszi ol. A miniatűr könyveket világszerte gyűjtik. Gyűjtőiknek egyesületeik is vannak. Bibliográfiák jelennek meg e témakörben, s cikkek a különböző bibliofil lapokban. E könyvecskék legnagyobb gyűjteményét a Odesszai Állami Könyvtárban találhatjuk. * A miniatűr könyvekkel ellentétben a nagyméretű könyvek már nem örvendenek ilyen nagy népszerűségnek. A világ legnagyobb méretű könyvének a bécsi dominikánus templom főoltára mögött álló 4x3 láb (130x97,5 cm) nagyságú könyvet tartják, amely 1424 óta a rendtagok adatait tartalmazza. Az egyes lapok pergamennel bevont vékony fatáblák, amelyeket kölönleges kapcsok tartanak össze. Galambos Ferenc Zs. A.
