Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-07 / 154. szám

X * A x ^ * K • A * R * Koc7^ i>t»WMMW»WiMiMMWWM%%WWW»MWt*WWWWiM*»WM*WWWW>HWWWWWWHMW*IMW*l*MWWM**WMMWHWIWWjWWW**WMMWW Nyári mini-rejtvény Fődíjak: Selga táskarádió, dohányzóasztal, szőnyeg, karóra, asztali lámpa, női kötöttruha i ; 2 3 4 5 G 6 7 8 É 9 20 U 12 n & 14 15 > ' K> 17 1» 23 s Ui 24 25 J 26 27 29 30 31 32 |33 34 35 36 3fe ■ m 40 41 & 43 44 45 46 47j «9 50 ji§g M K £ ML: S3 54 gj o 56 56 & • ^ 59 60 61 62 53 56 67 y 68 6» TÓ * L • £ Kései telefon — Halló, mama. mit tegyek, Fred el akar hagyni? (A Schweizer Illusztrierte ka­rikatúrája) VAN-E IDEJE? Wanda Landowska lengyel zongoraművésznő mesélte el az alábbi anekdotát: — Az egyik kalaposmesternék állandó gyón tató ja volt egy fe- rencrendi barát. Amikor aztán egyszer a bűnbánó kalaposmes­ter bűnös szerelmeinek egész li­tániáját sorolta fel a barátnak, a tisztelendő atya félbeszakította és megkérdezte tőle: — Drága fiami, voltaképpen mikor csinál kalapot...? RÄHIBÄZOTT Mexico City közelében a sűrű erdőben egy álarcos rabló meg­támadott egy fiatalembert. — Pénzt vagy életet! A fiatalembernek hirtelen jó ötlete támadt. — Azt ajánlom, hagyjon béké­ben, mert egyébként pórul jár: én vagyok a Mexico City-i rend­őrfőnök unokaöccse! A rabló nagyot nevet és meg­nyugtatja: — Adja csak ide a pénztárcá­ját és a gyűrűit, fiatalember! Ugyanis Mexico City-ben én va­gyok a rendőrfőnök! NÉZŐPONT Két százlábú Brigitte Bardot plakátot néz. — Nézd, milyen szép lába van — mondja az első. — Szép lába van, csak kevés — reflektál a másik. JÖL TÁJÉKOZOTT ,.Ki mondta magának, hogy itt a hivatalban munka nélkül tölt­heti az egész napot, csak azért, VIDÁM TILOS A KRITIKA Régi ismerősömmel, egy gebi- nes italbolt vezetőjével kerültem össze a villamoson. —■ Képzelje, leváltottak — panaszkodott — és hozzá még eljárás is indult ellenem. — Igazán? És hogyan áll a becses bűnügye? — érdeklőd­tem gyengéden. — Figyelmeztetem, kedves uram, hogy a bírói ítéletet nem lehet bírálni. Tudja ezt? — Hogyne tudnám! — Akkor megmondhatom: fel­mentettek. HARAGUDOTT-E AZ ASSZONY? Nem vagyok mulatós ember, de azért néha megtörténik, hogy kimaradok. A múltkoriban egy értekezlet után együtt mentem el kollegákkal — a főnököm is köztük volt —, * hiába tiltakoz­tam, hogy így-úgy, nem szoktam mert néhányszor megcsókol­tam?” — kérdezi a főnök bosz- szusan titkárnőjétől. „Az ügyvédem’! — hangzik a lakonikus válasz. NAPLÓ kimaradni, a feleségem vár és nagyon szigorúan veszi az efféle botlásokat. Bizony éjjel 1 óra volt, amikor hazavergődtem. Egyszer a feleségemmel együtt sétáltunk az utcán, s összefu­tottunk a főnökömmel. — Na ugye, nem szólt a múlt. kor a feleséged, amiért olyan ké­sőn engedtünk haza. — Óh nem, nem szóltam —stee. Ténykedett a feleségem. En azonban csendben megje­gyeztem: — Nem szólt. Egy átló hétig egy szót se szólt. BIZTOS JEL — Hogy vagy, kedves bará­tom — kérdeztem volt osztály­társamat. — Öregszem. — Hát ezt miből gondolod? — Eddig minden nő azt kér­dezte tőlem: miért nem nősfi- lök; az utóbbi időben már azt kérdezik: miért nem nősültem meg eddig. AZ ÓVATOS FÉRJ — Mit csinálsz, édes fiam? — kérdi a hazatérő feleség a kertben dolgozó férjétől. — Nem látod, szivecském? A kertkaput csinálom szélesebbre. Gondolom nem árt, mivel autót tanulsz vezetni. Csokonai versében olvashatjuk: „Bár jöjjön kincsekkel talpig be­takarva. Nála hizelkedjen a bő­ségnek szarva: (Folytatása a víz­szintes 2., függőleges 1. és 20. szá­mú sorokban). Vízszintes: 13. Sietni, németül. 14. Kettő, olaszul. 15. „A” becé­zett női név. 16. USA egyik tag­állama. 17. Kínai város. 18. Ke­vert SZER. 19. Feszítő. 21. Peru autó jelzése. 23. Szürke, angolul. 24. Személyes névmás. 25. Igekö­tő. 26. Lát. 28. Sör, németül. 30. Szorító (sport). 33. Elmés része. 35. Időszak, korszak (—’). 36. Beletördel. 37. Bibliai alak (—■’). 38. Néma kávé! 39. Európai nem­zet. 40. Végtelen mese! 42. Szovjet sakk nagymester. 48. Pusztít. 49. Női becenév. 50. Becsület, néme­tül. 51. Férfi becenév. 52. Felezett Nessus. 53. Indíték. 54. Rangjelzés. 55. Vétóztat (—’). 58. Z. 59. Hely­rag 60. Csőr, angolul. 62. Rátá­mad. 65. Hal akad rá 67. NSZK- város. 68. Földet forgatá 70. USA- város (New York állam). Függőleges: 2. Fordított semmi, franciául. 3. Szétadagolja (hibá­san). 4. Szív, németül. 5. Fehér­nemű. 6. Vissza: nagy költőnk. 7. majdnem jut! 8. Feleség 9. Heves megyei község (—’). 10. Vissza: középiskola, zsargonban. 11. Hol­land város. 12. Női név. 19. Enni­való. 21. Veszekedés. 22. Tévesen jegyez. 27. Indokol. 28. Néma báb! 29. Német kettős magán­hangzó. 31. Népies mutatószó. 32. Hiányos gát! 34. Francia folyó. 41. Szombathely régi neve. 42. Hely­rag. 43. Kaiti autójelzés. 44. Csen. 45. Sietség németül. 46. Olasz névelő. 47. Mint 31. függőleges. 48. Karját lengeti. 56. Dél-afrikai folyó (+’). 57. Vissza: folt ango­lul. 60. Gyümölcs és szeszes ital keveréke (—!). 61. Mátka-e 63. Tuamotu-szigetek egyike a Csen­des-óceánban. 64. Vízinövény. 65. Végtelen hágó. 66. Helyrag (—’)■ 69. Fűszer (—’). Jegyezze fel a vízszintes 2, va­lamint a függőleges 1. és 20. szá­mú sorok megfejtését Asszonyi logika — Pont most jutott eszedbe, hogy tengerre szállj? (Az Europe karikatúrája) .. á. Import humor Boriszlav Putnik —PUB: FIFF Szofronij Paragrafus úr, az ismert helyi ügyvéd, ép­pen egyik kliensére várt, akinek keresete kimerítette a „tipikus hűtlenség” ügyét, amikor benyitott az irodá­ba egy ismeretlen ügyfél. Az ügyvéd, anélkül, hogy ránézett volna, először is rápillantott a feléje nyúj­tott névkártyára, amelyen ez állt: Tom Nikogoviiy. Ezután vette csak szem-, ügyre ügyfelét, majd így szólt: — Megértem önt és ér­zéseit, Tom! Szerették egy­mást? — Mindennél jobban, Szofronij úr! Születése óta ismertem. A mi szerelmünk a legtisztább szerelem volt. Szerelem, amely nem füg­gött az évszakoktól. Nem a kikelettel született újjá. örök volt. Addig a tragi­kus napig minden lépése­met végig kísérte, ah.. * A fenti szatíra a nemrégi­ben Békéscsabán járt jugoszláv újságíró-küldöttség egyik tag­jának, a zrenjanini Boriszlav Putnik — PUB-újságírőnak 1967-ben megjelent szatirikus gyűjteményéből való. „ Drága Fifiezt sosem lehet elfelejteni ... — Pedig ezt kell tennie, Tom! ön előtt az élet és száz Fifi! — Téved, uram. Fifi csak egy volt, s az ő fényképe itt van a szívemben, az ál­maimban. — Nem, Tom! ön erős. Bízzék az erejében! — Vele együtt azt is el­temettem. — Téved, Tom. Minden percet ki kell használni. No, beszéljen,.. — Vadászatról tértünk haza. Öt haza küldtem, én pedig hátramaradtam és összecsomagoltam a zsák­mányolt nyulakat. Hazatér­ve-megdöbbentő látvány fo­gadott. Fifi csendesen fe­küdt, mellette állt a szom­széd: Kar... — Már korábban is ész­revette, hogy Kar érdeklő­dik Fifi iránt? — Természetesen, uram. Az egész utca arról beszélt, hogy Fifi milyen aranyos. — Nos, mit tett ön ak­kor, Tom? — Mit tehettem? Elte­mettem a kertben. — Megölte?! — Dehogy! Azt már Kar megtette. Egy hétig gyászol, tűk, sírját szinte eláztattuk könnyeinkkel... — Hát, a rendőrség. És mi van a szomszéddal? — Bánkódik. Nagyon bánkódik. Még keresztet is ácsolt Fifinek. — De hát ő a gyilkos! Fel kell, hogy jelentse a rendőrségen, nehogy majd bűntársnak tekintsék. Hi­szen ő gyilkolta meg a ma­ga Fifijét. — Mit tehet a rendőrség? Fifi az enyém volt... az én legdrágább ... leg ... — Éppen ezért, Tom! Mit gondol, vajon mit tett volna Kar, ha történetesen maga ölte volna meg az 6... — Semmit, Szofronij úr. Két nappal később én is megöltem az ő Bettijét. — ön, megölte... — De meg ám, uram. Ügy, mint a szomszéd Fi- fit. — Szerencsétlen?! És ö sem jelentette fel magát? — Miért? Én is, vele együtt sírtam... Most azonban sokkal bánatosab­bak voltunk, mint amikor Pit szomszéd meggyilkolta Lo­lát, mert Lola még fiatal volt, mindössze kéthetes ... — És Pitét sem jelentet­ték fel a rendőrségen?! — Nem, uram! Egészen véletlenül lőtt Lola felé, akit nem is láthatott, mert a fűben játszott. — Az istenért, hogy te­hette ... és a rendőrség ezt sem derítette fel... Mond­ja, hol él maga, Tom?! — Nyugodjon meg, ügy­véd úr. Itt lakom innen két utcányira... — Jaj, nekem! Hát akkor mit keres maga nálam, ha még feljelentést sem tett? ... vagy talán éppen most akarja megtenni? Én segí­tek magának abban, hogy tisztázzuk a helyzetet. Eh­hez azonban őszintének kell lennie. A feljelentést azon­nal megtesszük, nehogy közben még valakit meg­gyilkoljanak ... — A mi ügyünk nem tar­tozik a rendőrségre. — Hát, akkor mit akar tőlem, Tom?! — A kertünk tele van már tetemekkel. Ezért azt kérném: járjon közbe, hogy másikat kapjunk. Ha lehetséges, valamilyen csen­des helyen, ahol senki sem rombolhatja le a sírokat. — ön tréfál, Tom? — Nem, uram, őszintén beszélek. — De Tom, talán csak nem akar öngyilkosságot el­követni. Az én feleségem is meghalt, mégsem lettem öngyilkos. — Dehogy leszek öngyil­kos, ügyvéd úr! Reggel azonban Kar szomszéd megölte Petit, és őt már nem tudjuk hová temetni. — Megölte?! Reggel... reggel!!! Jaj nekem, mind­járt megbolondulok!! Ekkor valaki erőteljesen kopogott az ajtón. Az ügy­véd nagy nehezen felemelte a fejét. Kinyílt az ajtó. A küszöbön egy torzonborz alak állt, vállán vadászpus­kával. Tom Nikogovity el­mosolyodott: — Ni csak, itt van Kar szomszéd! Puffanás hallatszott. Szofronij Paragrafus úr, az ismert helyi ügyvéd, elvesz­tette az eszméletét. Kar szomszéd felhúzta a szem­öldökét. — Mi lelte? — Az idegei. Menjünk Kar szomszéd, keressünk egy erősebb idegzetű ügy­védet. Nem tudtam, hogy Szofronij úr ennyire szere­ti a kutyákat. Pedig a múlt évben ő is megölte a saját­ját. Lám, mennyire meg­változik az ember, ha el­veszti a feleségét. De ime, kezd magához térni! — Menjünk, Tom, nehogy megint rosszul legyen. — Majd elküldöm hozzá Troskotityt, hogy beszer­vezze a Kutyabarátok Egy­letébe ... Fordította: Podina Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom