Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
1968. Julius S. 5 Szombat Napirenden: a termelékenység — Interjú Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével A fejlődés, a nemzeti gyarapodás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének növekedése, e növekedés gyorsasága vagy lassúbbodása. 1968-ban, a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban. 1967-hez mérten, s több ágazatban nem érte el a korábbi szintet sem. Okokról és okozatokról, összefüggések sűrű szövevényéről beszélgetett munkatársunk Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium munkaerőgazdálkodási főosztályának vezetőjével. Lassuló növekedés — Az országos adatok közismertek. A számok egyben száraz kifejezői nagyon is beszédes tényeknek, nevezetesen a termelés, létszám, termelékenység triumvirátusa közötti szoros összefüggéseknek. Hogyan ítéli meg ön a múlt évet? — Tény, hogy bármilyen mutatóval mérjük is a munka termelékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mérten 1968- ban jelentősen csökkent a növekedés üteme. Különösen jelentő® a visszaesés 1967-hez képest. Azaz: nőtt ugyan az egy főre jutó termelés, de nem a kívánt, s a korábban átlagos mértékben. Rögtön hozzá kell tenni: maga a termelés növekedése is csak féle volt — öt százalék — a sok évi átlagnak. — Az okok összetettek. A reformra való felkészülés időszakában, 1967-ben a vállalatok jelentős tartalékokat képeztek, kifejlődőben van a piaci kontroll, s ez termelési struktúra változtatására késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túl nagy nyereség szerepelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése különleges erőfeszítésekre, sok esetben a termelés növelésére sem. Nem sokat fejlődött a munkaerőgazdálkodás, az átlagbérszint hatása is érethető volt, mert a létszámot emelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy erre a létszámra a termelésben szükség volt-e, vagy sem. — Azt, hogy ez mennyire így volt, bizonyltja: Budapesten, ahol a munkaerő források kiapadtak, a termelésnövekedést teljes egészében a termelékenység emelésével fedezték. A megyékben, ahol még van szabad munkaerő, mint például Szabolcs-Szatmárban, Szol-! nők-, Somogy, és Hajdú-Bihar megyében, jelentős mértékben, míg azokon a területeken, ahol alig találni munkaerőt — Borsod, Komárom. Veszprém megyében például — alig nőtt a foglalkoztatottak száma is. Hasonló „szóródás” tapasztalható a különböző ágazatok esetében, ahol például a gépipar kilenc százalékkal növelte az egy foglalkoztatottra jutó termelést, niíg . az élelmiszervagy textiliparban ez a mutató az 1967-eß értéket sem érte eL — 1969 első négy hónapjának adatait figyelembe véve, nem tapasztalható változás. Vajon lehetséges-e központi intézkedésekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Valóban, az év első négy hónapja sem csökkenést, sem emelkedést nem mutat. Figyelemre méltó azonban, hogy míg 1968- ban májusig nőtt a foglalkoztatottak száma az iparban, addig most öt hónap alatt csökkent. Ez talán apró jele lehet egy kedvező változás kezdetének... — Hangsúlyozni szeretném azonban: a termelékenység csökkenése vagy emelkedése elsősorban nem munkaügyi kérdés, a célhoz, a gyorsabb növekedéshez igen sokfelől vezet az út, s e téren a szerényebbek közé tartozik a munkaügy. Éppen ezért rossz megoldás lenne úgy vélni: drákói munkaügyi rendelkezésekkel — létszámbefagyasztás, a munkahelyváltoztatás megnehezítése, stb. — megkapjuk a fejlődés alapját — A korszerű technika fokozottabb alkalmazása mellett döntő a komplex, minden tényezőt magába foglaló szabályozó rendszer, amely helyes Irányban tartja a nyereségérdekeltséget, arra sarkallja a vállalatokat, hogy ér_ dekük legyen a több és korszerűbb termék, az élőmunkával való takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természetesen helyet kaptak és kapnak a munkaügyi intézkedések is, s például most vizsgáljuk, milyen változások szükségesek az átlagbér- szint szigorának esetleges enyhítésére, arra, hogy a vállalatoknak érdemesebb légyen a meglevő embereknek többet fizetniük, mint újat fölvenniük. Hosszú távra számolni — A munka termelékenységét rendkívül sok tényező — ha más és más mértékben is — befolyásolja. Tapasztalataik szerint kellő figyelem jut ezekre a gazdasági egységekben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egyúttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma sem csekély, ezért csupán kettőt emelek ki. Az egyik: még mindig igen nagy tartalékok rejlenek a jobb munka- szervezésben, a hó végi, negyedév végi hajrák fölszámolásában, a termelés egyenletesebbé tevésében. A másik, s szerintem rendkívül fontos tényező: a racionálisabb munkaerőgazdálkodás, s ezzel összefüggésben a munkahelyet változtatók számának csökkentése. 1968-ban < 25—30 százalékkal növekedett a munkahelyet változtatók száma, s ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy munkahelyváltoztatás átlagosan harmincnapos termeléscsökkenéssel jár, nem nehéz kiszámítani, hogy népgazdasági összesítésben hor_ ribilis értékű lehetséges termelési produktum, sikkad így el. Egészséges „feszültséget” — Félreértés ne essék: nem minden munkahelycsere rossz. Szükség van arra, hogy a pályakezdő fiatalok keressék, s megtalálják helyüket vagy népgazdaságig is szükséges, tehát társadalmilag indokolt munkaerő mobilitás — profilváltozások, idénymunkák, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, s akik a helyükre lépnek stb. —, ám a teljes mozgás mintegy fele megítélésünk szerint nem ilyen okokkal magyarázható. Sajnos, a vállalatoknál a kelleténél sokkal kevésbé törődnek ezekkel a kérdésekkel. Arra gondolok: érdeke legyen minden munkavállalónak, hogy helyén maradjon. Nem a munkavállalók egyéni jogait kell csorbítani, hanem tökéletesíteni a vállalathoz hűek érdekeltségi rendszerét. — Jól megfizetni a kiválót, nem félni attól, hogy ez — sokat emlegetik — belső „feszültséget” teremt, hiszen az ilyesfajta feszültség nagyon is egészséges ] Azaz: nem központi intézkedésekkel — retorziókkal — sújtani I azt, aki elmegy, hanem érdem szerint többet adni annak, aki — marad. — Ide tartozik: végre hatékony munkaerőgazdálkodást kellene folytatni a vállalatoknál. Törődni a saját neveléssel, perspektívát adni az embereknek, s ezzel azt a fontos tudatot: számítanak rá, szükség van a személyére. A munkaerő egyre inkább „hiánycikk” lesz, márpedig amiből kevés van. azzal megfontoltan, okosan kell — kellene — gazdálkodni! A teljes foglalkoztatottság — A munka termelékenységének lassú növekedése, más kérdésekkel egyetemben ismét fölveti a régi problémát, a teljes foglalkoztatottság helyes értelmezését. — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás, s még a központi szervezetek sem. egy- érelműen ítélik meg a helyzetet A teljes foglalkoztatottság azt jelenti: a munkaképes korú lakosságból társadalmi méretekben munkát találnak mindazok, akik munkát keresnek. A teljes foglalkoztatottság tehát nem egyenlő azzal, hogy minden faluban, minden kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a lakóhelyén találjon munkát — Nem lehet megoldás a manufakturális körülmények konzerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység, mint fogalom, s mint gyakorlat, nem tűri a korszerű állóeszközök, s pénzeszközök szétaprózását. Az olyan esetet például — mint azt a tv-híradó bemutatta —, amikor a gyárban igen nagy termelékenységű gépek állnak létszámhiány miatt, de a várost övező falvakban, igen kezdetleges módszerekkel, a szövetkezetek melléküzemében ugyanazt a terméket készítik az emberek. Az ilyesfajta foglalkoztatottság nem érdeke a társadalomnak, tehát — hosszú távon — nem érdeke az egyénnek sem. Az igazi humanitás — Az igazi humanizácdó ugyanis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös érdek között, mert a társadalomnak nem munkaviszonyokra, hanem — munkára van szüksége! A minden áron létrehozott munkahelyek tehát ellentmondanak a humanizmusnak, hiszen a társadalom csak azt oszthatja el az egyéneknek, amit megtermelnek a gazdaság egészében, s nem oszthatja el a — munkaviszonyokat... A teljes foglalkoztatottságot az állam sokféle módon tudja befolyásolni, figyelemmel arra is, hogy rengeteg emberi probléma sűrűsödik ebben. tehát hatékonyság és humanitás kell, hogy közös pontban találkozzék. Ennek pedig előfeltétele a hatékonyság, melynek döntő tényezője a termelékenység. — összegezésként: a szabályozók tökéletesítése a kívánatos változások kulcsa. Nagy nyereséget csökkenő vagy akárcsak las- súbbodó termelékenységi ütem mellett hosszú távon lehetetlen elérni. Ezért érdeke minden vállalatnak, hogy hosszú távra gondolkodjék, s ezért érdeke a népgazdaságnak is, hogy szabályozóival a nyereségérdekeltségben erőteljesebb szerepet juttasson a munka termelékenységének. Feltehető, hogy 1971-től a szabályozók ilyen természetű módosítására is sor kerül. M. O. Munkáskórusok fesztiválja Békéscsabán A Tanácsköztársaság jubileumi évfordulója jegyében a Békéscsabai Városi Tanács és a Megyei Művelődési Ház munkáskórusok találkozóját szervezte meg Békéscsabán. Az ország 50 éves múlttal rendelkező kórusai ma, szombaton este fél 9-kor a szabadtéri színpadon lépnek fel. A kórustagok holnap délelőtt a Bandika-fához látogatnak, ahol á munkásmozgalmi emlékmű megkoszorúzása után Békéscsaba KISZ-fiataljaival találkoznak. Külföldi üdülés, belföldi táborozás a legjobb vasgyűjtőknek Még ez év tavaszán a MÉH Vállalat meghirdette az úttörő- csapatok és iskolák között a vas- és alumíniumgyűjtési kampányt. Ezzel kapcsolatosan a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a MÉH Tröszt felhívást is adott ki, melyben közölte a részletes programot A tét nem is volt kicsi, hiszen a legjobb eredményt elérő úttörőcsapatok, iskolák három kategóriában, 3— 25 ezer forintig terjedő nagydíjat kaphattak a kisebb-nagyobb jutalmakon kívül. Az országos versennyel párhuzamosan a MÉH Csongrád-, Békés megyei Vállalata is kitűzött különdíjakat Békés megyében mintegy 24 ezer forint értékben. Ezenkívül külföldi üdülést, belföldi táborozást és autóbuszkirándulást is kilátásba helyezett A versenynek a megyében és országosan is várakozáson felüli sikere volt. A kampány időszaka alatt április 21-től június 10-ig országosan 30 478 tqnna vashulladékot és 300 tonna alumíndumhuE ladékot gyűjtöttek össze a vállalatok a lakóterületekről. Csongrád, Békés megye körzetéhez tartozó pajtások, különösen kitettek magukért, hiszen munkájuk eredményeként ez a vállalat országosan a 3. helyre került Megyén belül szép eredményt ért el Békéscsaba, Gyula és Orosháza. A legjobbak között található a nagy létszámú iskolák közül a bat. tanyai 1-es, a szarvasi 1-es számú iskola, a gyulai 1-es, a békéscsabai lí-es és 5-ös, valamint az orosházi 2-es számú általános iskola, A kisebbek között is nagyon sok a kiemelkedő eredmény. Így többek között Nagy bánhegy es. Gyulavári, Bucsa és Gerendás iskolásai mutatták szép példát. A nevelők közül a legjobb eredményt elérők jutalma: bolgár és román tengerparti üdülés, valamint a Cseh—Lengyel Tátrába való társasutazás. Megyénkből összesen négyen részesülnek ilyen jutalmazásban. A pajtások közül Békéscsabáról 10-en, Gyuláról 10- en vesznek részt táborozáson, Orosházáról pedig háromnapos kiránduláson. Azok az ülések Lovas nemzet vagyunk, de lóra nálunk manapság már csak a külföldiek ülnek. Mi inkább a székeket nyergeljük meg. A lovaglásnak ezt a módját az értelmező szótár ülésezésnek, nevezi. A napokban azt mondja a szerkesztőm: a Pipaszurkálók Megyei Szövetsége 9-kor nyitja meg rendes ülését. A program szerint felmérik a szövetség eddigi tevékenységét. Az ülést már megkezdték. Beültem a sarokba. Kezemben a ceruza meg a jegyzettömb. Az elnök körülbelül két órája beszél. Lesem, várom, mikor mond olyat, amit az olvasó sem rádióból, sem tv-ből nem ismer. De még a külpolitikánál tart. Nixon, Brandt, Johnson, De Gaulle, Izrael, Vietnam, az arabok, Dél-Afrika és még ki tudná felsorolni, mi mindennel támasztja alá azt a miamit. De mit? Türelem, most jön a csattanó. Ezt kell meg, megragadnom. Jajj, csak el ne lőjjem a témát. Ó, a belpolitilca! A szakszervezet, a földtörvény, a mechanizmus. tgy-úgy, ez az. Leül. Arcáról patakzik a verejték. Nagy taps. Elismerő bólogatások. Meg is érdemli. De én az ígért program miatt jöttem. Türelem, majd az elnök, helyettes. Az doktor, végzett ember. Biztosan röviden és kitérők nélkül fog beszélni. Ni, már kezdi is. Nagy lendülettel gesztikulál. — Elvtársak, a pszichoanaliti- kai, a szociálpszichológiai felmérések és nem utolsó sorban azoknak a premisszák alapján, amelyeket senki sem ismer, a materialista gnoszeológia rámutat arra, hogy ne tartsuk a szemünket csukva. Viszont egy aspektusból mindez vitatható, ugyanakkor a másik piedesztáról nézve ellenkező arculatot mutat. Holott az evidencia kedvéért logikus, hogy levonjuk a levonan- dókat, hogy elkalandozzunk az objektumtól. Szédülök. De azért biztatom magamat. A titkár emelkedik szólásra. Katonásan kihúzza magát. — Elvtársak, most pedig elemezzük a pipaszurkáló szövetség eddig tevékenységét. — Ez az! — örvendezem, • már jegyzem is. — Ha összehasonlítjuk magun_ kát a Kardnyelő Egyesüléssel, emigyen, amúgyan, de fölhívom, ennek ellenére a mechanizmus, persze vannak, leszögezem, tagadom, állítom. De mi is vagyunk. Én is vagyok. Ennek alapján kinyilváníthatom. Egy kicsit több bizalmat kérünk a sajtótól. A fejlődés jelei láthatóak, tapinthatóák. Nincs időm elgondolkozni. Sebesen jegyzetelek. Ezután egy bajúszos férfi pattan föl. — A hibák! Felújongok. Mégis lesz ebből az ülésből cikk. Hurrá! Halljuk hát a hibákat! . — Vannak még hibák. — podri meg a bajuszát. — Szembe kell néznünk egymással. A hibák mocorognak. A házasságkötő intézetet írévé alapul, a mi pi- paszurkálónkkal nincs baj. Eset. leg azt jegyezhetném meg: nono, álljunk meg egy szóra. Célul tűztük ki, És sikerült? Na, tegyük csak szívünkre a. kezünket. Vannak ugyan még hibák. Elismerem. De nem nálunk. Felkérem a tisztelt ülést, foglaljunk egységesen állást. Másutt vannak a hibák. Már sötétedik. Felszólalót felszólaló követ. Közbevágnak, vitatkoznak. Végül szólásra emelkedik az elnök is. Köhint, reszeli a torkát. Tiszteletteljes csend. — Elvtársak, azt hiszem, nagyon hasznos volt ez a tanácskozás. Alaposan megvitattuk, elemeztük, felmértük és megállapítottuk, hogy, s miként tovább. Legyen a jelszavunk ezek után: a tanácskozás állásfoglalását ültessük át a gyakorlatba. Vajon én hogyan ültetem át ezt a tanácskozást a gyakorlatba? Jegyzettömböm ugyan megtelt... Legalább azt tudnám, hogy miről is tárgyaltak. Serédi János
