Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
1939. július 26. 4 Szombat Sokat tanultak egymástól a vállalatok vezetői Befejeződött a kétnapos személyzeti konferencia Békéscsabán Tegnap, pénteken délelőtt folytatódott Békéscsabán, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat irodaházában az a kétnapos személyzeti konferencia, amelyen az ország kilenc megyéjének tizenhárom építő-, építőanyagipari és tervező vállalatának vezetői vettek részt. Mielőtt azonban a tegnapi tanácskozás tapasztalatait ismertetnénk, röviden egy kis összefoglalót adnánk az első nap vitájából. Csütörtökön a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat több képviselője szólalt fel. Galovicz György szb-titkár elmondta, hogy az idén és a jövő év első felében a vállalat mintegy másfél millió forintos támogatással elősegíti 42 dolgozó lakásproblémájának megoldását. A törzsgárda tagjait úgy is megbecsülik, hogy a nyereség- részesedést részükre hűségjutalommal tetézik meg. Korek Ferenc műszaki igazgatóhelyettes az idei első félévi termelési eredményeket ismertette. Mint mondotta, a termelékenység várakozáson felül jól alakult, hiszen a termelésnövekedésnek mintegy 75 százaléka származott belőle. Ezután arról szólt, hogy a következő esztendőkben minden tőlük telhetőt elkövetnek a megye építési igényeinek kielégítéséért. Győri János gazdasági igazgatóhelyettes és Andó György személyzeti osztály- vezető részletesen ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a különböző munkaterületen dolgozók: anyagkezelők, normások továbbképzésére tettek és tesznek a jövőben. A beszámolókban is és a vitában is sok szó esett az ösztöndíjasokkal kötött szerződésekről, és ezek tapasztalatairól. Az élet ugyanis azt igazolja, hogy jó néhány vállalati ösztöndíjas egyetemi vagy technikumi tanulmányainak befejezése után más, anyagilag kedvezőbb munkahelyen helyezkedik el, tehát a fiatal szakember cserbenhagyja azt a vállalatot, amelytől jelentős anyagi támogatást kapott. Ennek nagyrészt az az oka, hogy egyes tsz-ek, ktsz-ek vagy más szervek a rendeletben meghatározottnál jóval nagyobb fizetéssel elcsábítják őket. Ez a gyakorlat mindenképpen arra figyelmeztet, hogy ideje lenne mindenütt egyformán érvényt szerezni a rendeletnek, mert hovatovább erkölcstelen vásár alakul ki a fiatal szakemberek megszerzéséért. Nem hiába mondta Vincze Géza, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója: itt az ideje, hogy ebben is érvényesítsék a szocialista erkölcs normáit. Annál is inkább, mivel mégiscsak a megyei állami építőipari vállalatoknak szükséges megvalósítani a népgaz- daságilag is, a területileg is legfontosabb beruházásokat. Ehhez viszont egyre több szakember szükséges. A péntek délelőtti vita szintén rendkívül tanulságos volt, amit az is tanúsít, hogy tizenhármán szólaltak fel. Sok hasznos észrevételt, tapasztalatot és javaslatot tettek a felszólalók, s ezek mindegyike olyan, amit másutt is hasznosan alkalmazhatnak. Dr. Bartha Róbert, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója több okos ötletet és tapasztalatot mondott el. Ilyen többek közt az a náluk honos „üzemi parlament”, amikor a vállalat vezetői szalonnasütés és egy-egy üveg sör mellett beszélgetnek el a fizikai dolgozókkal, s eközben igen sok hasznos észrevételt, kezdeményezést és a vezetésben felhasználható ötletet gyűjtenek össze. Többen beszéltek arról, hogy milyen fontos a káderutánpótlás, a fiatal szakemberekkel való rendszeres törődés, á munkáskollektívák véleményének megismerése és a jogos kívánságok teljesítése. Éppen ezért ez a szerteágazó tevékenység megkívánja a kollektív személyzeti munkát. Vagyis azt, hogy a vállalat igazgatójától a legkisebb gazdasági tisztségviselőig mindenki törődjön beosztottjaival és politikailag, szakmailag nevelje őket. A kétnapos vitában többen szóltak a szociológiai felmérések szükségességéről és hasznosságáról, bár akadtak ennek ellenzői is. Erről a következőket mondotta vitaösszefoglalójában Kovács Mihály, az ÉVM főelőadója: a vezetésnek ma már feltétlenül szüksége van az ilyen felmérésekre. Ez azonban nem pótolja az emberi kapcsolatokat. Ezek kiépítése nemcsak a testvérvállalatok vezetői között szükséges, hanem vállalaton belül is. Megszívlelendő az az észrevétele is, amely szerint az emberekkel nemcsak akkor kell foglalkozni és törődni, amikor ki akarnak lépni vagy már eltávoztak a vállalattól, hanem már akkor, amikor munkába álltak. Vagyis, helyesebb megelőzni a fluktuációt, mintsem annak okait utólag kutatni. A kétnapos tanácskozás Drienyovszky Jánosnak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának zárszavával fejeződött be. A megyében első ízben rendezett ilyen jellegű tanácskozás rendkívül hasznos volt. Olyannyira, hogy a többi iparág is követhetné ezt a kezdeményezést, mert mint tapasztaltuk, a mostani konferenciáról sok hasznosítható tapasztalattal, követendő módszerrel gazdagodva térhettek haza a vállalatok vezetői és képviselői. Podina Péter Tűzoltók a repülőtéren Röpülj, páva! — Sok a jelentkező a népdalversenyre Mint lapunkban már korábban közöltük, a Magyar Televízió, a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ meghirdette „Röpülj, páva!” címmel a nép- dalversenyt. Megyénkben igen nagy érdeklődés mutatkozott, ezt bizonyítja az is, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztályához személyesen is és levelezőlapokon is sok jelentkezés futott be. A jelentkezési határidő továbbra is augusztus elseje marad, s még akik kedvet éreznek a versenyben való részvételhez, levelezőlapon és személyesen is felkereshetik a megyei tanács művelődésügyi osztályát. Az eddigi jelentkezők között minden korosztály képviselve van, úttörőktől kezdve az ■ idős népdalgyűjtőkig. Pénteken délelőtt nemcsak ■ a le- és felszálló repülőgépek miatt álltak meg az emberek a Békéscsaba—Gyula közötti útszakaszon, hanem azért, ha csak néhány pillanatra is, hogy végignézzenek egy-egy versenyt, amely négy : megye, Csongrád, Bács, Szolnok, ! Békés legjobb tűzoltórajai között folyt. A versenyen részt vevő hét csapat két kategóriában küzdött az első helyért, valamint egyéni versenyben is összemérték tudásukat. Megyénket az első kategóriában egy szarvasi raj képviselte, a második kategóriában a békéscsabai parancsnokság raja sze- | repelt. A hazai pálya előnye és az a nagy biztatás, amely a szarvasiak versenyzését kísérte, nem volt elég. Sajnos, a versenyhez nemcsak a tökéletes szakmai felkészültség, hanem szerencse is’ kell. A szarvasiak épp ezzel voltak hadilábon. Az egyik legjobb időeredményük volt, és mindösz- sze egy kicsúszott tömítőgyűrű ütötte el vegyenek tus második felében sorra kerülő országos tűzoltóversenyen. Az egyéni verseny is sok izgalmat és látványosságot hozott. A 105 méter hosszúságú, akadá- _ lyokkal teletűzdelt pályán három j korcsoportban rendezték meg. Ami nem sikerült a szarvasiak- ! nak az első kategóriában, az si- ■ került a békéscsabaiaknak a má- ! sodik kategóriában, ahol 74,4 • ponttal a békéscsabai B-raj győ- S ban kiskunfélegyházi versenyző nyerte meg. A látványos és izgalmas verseny a déli órákban fejeződött be. — la A vezetési stílus vadhajtásairól Volt egy időszak, amikor az alsóbb és felsőbb vezető testületek vagy éppen azok vezetői egy személyben döntöttek az emberek, más szóval a káderek sorsáról, munkahelyéről. „A párt akarata ez” — jelentették ki olyan fennkölten, hogy csak keveseknek jutott eszébe: de hiszen egy testület vezetője nem testesítheti meg egymaga a pártot és annak akaratát! Apelláta azonban nem vagy nemigen volt az ide-oda helyezgetés, a leginkább szubjektív benyomások alapján elkészített és hét lakat alatt tartott jellemzés, vagyis káderlap tartalma ellen. Nem volt, nemigen lehetett ellenvetés általában a felsőbbsé- gek intézkedéseivel kapcsolatban sem. Az olyan esetekben sem, ha személyes méltóságukat, felelősségüket, más irányú, előzetes elképzeléseiket, intézkedéseiket figyelmen kívül hagyva, az 6 megkérdezésük nélkül egyszerűen átnyúltak fejük felett a felsőbb vezetők. Nem sorolunk fel több példát, nem részletezzük azok káros kihatásait sem. Köztudott, hogy több mint egy évtizede sikeres küzdelmet viv pártunk a szocialista demokrácia érvényesítéséért, az egyes emberekről alkotott jellemzések nyilvánossá tételéért, az alsóbb vezető testületek fején való átnyúlkálás ellen. Ám a siker még nem teljes. Elő-elő- bukkannak még a régi, a tekin- télytartás és növelés diktálta hibák. Helyenként úgy, hogy a gazdasági vezetők megsértődnek, ha a pártszervezet beszámolási kötelezettségükre emlékezteti és szólítja fed őket. Máshol úgy bukkan elő, hogy csak az eredményekről és a távlati feladatokról ejtenek szót a vezetők a testületi üléseken és a nagyobb tanácskozásokon. Ha a vezető bírálatot kap, akkor elég sok szó esik a hibáról — a bíráló hibájáról. Az alsóbb szervek feje feletti átnyúlás két példájával is találkoztunk mostanában egy napon és egy községben. Az ottani termelőszövetkezetből, vezetőinek megkérdezése nélkül akarták magasabb közszolgálatba állítani az egyik vezető szakembert, s éppen most, a nyári munkák dandárja közben. A másik esetben kész tények elé akarták állítani a kereskedelmi szerv helyi vezetőjét, azaz meg sem kérdezték öle, hogy a korábbi ígéretéhez híven megnyit-e egy új boltegységet. Egyszerűen közölték vele, hogy a kérdéses helyet átadják egy másik kereskedelmi szervnek. Amikor az ilyen irányítási stílust tarthatatlannak neveztük, alaposan megbírálták — távollétében — a helyi kereskedelmi szerv vezetőjét. Többek között azért, hogy csak a nagystílű, világvárosi jellegű egységek létesítésében gondolkodik, a kisebb, filléres árut forgalomba hozó egységeket ismételt kérésre sem létesíttetett még. A felsőbb szerveknek joguk van kötelezni a lakosság teljes igényének kielégítésére a helyi kereskedelmi szerveket. Azaz, ha nem bukkan elő minduntalan az alá- és fölérendeltség durva éreztetése, akkor elegendő a kérő szó, a hiányzó egységek létesítésének szükségességének, mód jának megbeszélése, a kölcsönös tisztelet, az elvtársiasság alapján. Az ilyen kapcsolat növeli a felsőbb irányító szervek vezetőinek tekintélyét. Az utasítom, a parancsolom, a fejeken való át- nyulkálás ellenkező hatást vált ki, afféle „csak azért sem” makacskodást, aminek a lakosság látja kárát. Azok, akiknek érdé. kében a legnagyobb egyetértésben és igyekezetben együtt, egymást kölcsönösen tisztelve, segítve, a párt és az állami élet demokratizmusának írott és íratlan törvényei szerint munkálkodniuk kell az alsóbb- és a felsőbb testületeknek. K. I. • HMKinmnilHnnunHUiiHammii őket attól, hogy részt a Budapesten auguszIűLN^‘ inat) IATH4 LÉGIÓ] Egy liter víz egy századnak 6. Ez már értelmetlen akadály- verseny. Az újabb lovasoknak halott és sebesült társaikon kellene átugratniuk, ha tovább akarnak haladni. Amint azonban megtorpannak, elég, ha csak egy pillanatra, biztos célpontot mutatnak a hidegvérrel célzó légiósoknak. Egyre több a vonagló és épi»n ezért különösen nehéz akadály. Üjra hangzik a francia altisztek vezényszava: — Tűz! Tűz! Véres kavarodás. Gazdátlan lovak rohangálnak. Sebesült mexikóiak tántorognak. Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a két teherhordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve elügetett a mexikóizött és nyert jogot az országos ; ak távolodó lovai után. döntőn való részvételre. Az egyé- \ ni versenyt az első korosztályban ! egy hódmezővásárhelyi, a máso- ■ dikban egy szolnoki, a harmadik- ; Keselyűk keringenek Cameron fölött. Olyan alacsonyan, hogy egy hatéves fiú kővel eltalálhatná őket. Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou csak azt hiszi, képzelődés. Maine tizedes azonban harsányan jelenti: — Támadás a domboldalról, százados úr... Porzik a vidék. Kaktuszok dőlnek el, szikladarabok gurulnak le és meglódulnak a mexikói lovasok. Két makacs ellenfél került szembe egymással. Most a légiósok még közelebb engedték a lovasokat és köny- nyedén lepuffantották őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló rohangált a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett le egy keselyű, hogy messziről úgy látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget. Pocsék rosszul lőttek a mexikóiak. Sok lovas pecftg kardjával a levegőbe csapdosott, kellő szitok és átok kíséretében, úgy viselkedtek, mint akik egyszerűen nem értik, miért nem jutnak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden* a mexikóiak elvonultak, elhordták sebesültjeiket és összefogták a száguldozó lovaikat. A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű. Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vörösek. Az egyoldalú csata nyomai. Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta százada helyzetét. A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák nem voltak a közelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zöldellt néhány kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondját az is, hogy embereinek a kulacsát reggél már ,nem tölthette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is elveszítették. — Elfoglaljuk a haciendát — mondta a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött védekezünk. Gyanakodva néznek körül a légiósok a haciende udvarán. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehetőséggel is számolnak,^ hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt. Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen birtokba veszik
