Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-23 / 168. szám
*909. július 23. 2 Szerda Útban a Föld felé az Apollo—11 (Folytatás az 1 oldalról) egészségügyi zárlat alá kerülnek, nehogy az emberiség számára ismeretlen kórokozókat hurcoljanak a Holdról a Földre. A zárlat már a leszállás pillanatában megkezdődik és a három űrhajóst: Collinsot, Armstrongot és Aldrint a földi emberek már csak a különleges biológiai védőruhában láthatják viszont. Az út során még láthatók lesznek „természetes valójukban” is: kedden és szerdán tv-közvetjtést adnak út- jukról. Még előzőleg, a dokkolásnál volt bizonyos probléma. Bár a houstoni Irányító központ nem szolgált részletes magyarázattál, az űrpilóták lehallgatott beszélgetéséből arra lehet következtetni, iiogy a dokkolás nem elég „finoman” történt, s a két jármű az összekapcsolásnál keményen ütközött egymásnak. Collins, s az űrkabin pilótája „furcsa remegést” jelentett és később, amikor Armstrong és Aldrin az összekötő alagúton mászott át, annak falán hajszólrepedéseket fedezett fel. Ez azonban nem jelentett veszélyt, sőt az űrpilóták hamar végeztek a költözködéssel és jóval a tervezett idő előtt bocsátották útjára a kiszolgált holdkompot. A Föld felé vezető útra a hajtó. művet Collins robot berendezések segítségével helyezte üzembe, röviddel, magyar idő szerint reggel hat óra előtt. Hat óra után néhány perccel, amikor az űrhajó kibukkant a Hold mögül, előbb a telemetrikus berendezések adatait lehetett venni, majd az űrhajósok szóban is jelentkeztek. Az Apollo—11 az első két Holdat járt űrhajóssal útban van á Föld felé. (MTI) Katonai díszszemle Varsóban A július 22-i ünnep, a népi Lengyelország fennállásának 25. évfordulója alkalmából kedden délelőtt nagyszabású katonai díszszemlét és légi bemutatót rendeztek Varsóban. A Marszalkowska sugárúton a kultúra és tudomány palotája előtt felállított dfszemelvényen megjelentek a párt- és állami vezetők, élükön Wladyslaw Gomul- ka, a LEMP KB első titkára, Ma. rian Spychalski, az államtanács elnöke ás Jozef Cyranklewicz miniszterelnök. A díszemelvényen foglaltak helyet a lengyel jubileumi ünnepségekre Varsóba érkezett magas rangú külföldi vendégek: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB titkára. A díszszemle megkezdése előtt Woiciech Jaruzelski altábornagy, nemzetvédelmi miniszter mondott beszédet. A mintegy két órán át tartó Emlékművek fasiszta meggyalázása Az NDK lapjai továbbra is nagy teret szentelnek a nyugatberlini plötzensei antifasiszta emlékmű meggyalázósának és részletes összeállítást közölnek hasonló nyugat-németországi gaztettekről. Gyors felderítést! című kommentárjában a tettesek haladéktalan kinyomozását követeli. A lap végezetül annak a gyanújának ad kifejezést: lehetséges, hogy nem „meggyőződésből” cselekvő tettesről vagy „elmebetegről” van szó, hanem „provokátorok” tevékenységéről. (MTI) díszszemlén gépkocsizó, rakéta, páncélos, tüzérségi és haditengerészeti egységek — összesen mintegy tizenötezer katona — vonult, fel. A most első ízben bemutatott modern fegyverzet ég felszerelés meggyőzően tükrözte a Lengyel Néphadseregnek az utóbbi években megvalósított modernizálását. A légi bemutatón a légierő mintegy háromszáz új és legújabb vadász-, felderítő-, bombázó- és szállítógépe vett részt. A katonai díszszemlét a sportolók és az ifjúság színpompás felvonulása követte. (MTI) a kiképzöfábor ellen Keddre virradó éjjel Saigon környékén és Dél-Vietnam északi területein történtek összecsapások a DNFF egységei és amerikai csapatok között — közölte egy amerikai katonai szóvivő. A legsúlyosabb harcok a főváros közelében robbantak ki. Itt a szabadságharcosok rakétatűz alá vették az amerikaiak egy kiképzőtáborát. A tábor területére tíz darab 107 milliméteres rakéta csapódott, jelentős anyagai károkat okozva. Közben B—52-es amerikai repülőgépek öt bevetésben támadták a DNFF feltételezett állásait, (MTI) A csökönyös Salvador miatt nincs tűzszünet Az EAK ünnepén Az Amerikai Államok Szervezetének békéltető kísérletei továbbra is eredménytelenek, elsősorban El Salvador vezetőinek magatartása miatt, akik nem hajlandók eleget tenni az elvben pénteken éjfélkor életbe lépett tűzszünet előírásainak. A két hadviselő fél péntek éjféltől számítva 96 órát kapott a tűzszünet érvényesítésére. Honduras minden elő-' írásnak eleget tett. Kedden az AÁSZ katonai megfigyelői azonban ismét arról számoltak be, hogy Salvador a határok mögé való visszavonulása helyett az északi fronton egyre mélyebbre csempészi csapatait Hondurasba, miközben a hondu- rasi katonaság egyetlen puskalövés nélkül vonul vissza, nehogy a tűzszünet megsértésével vádolhassák, Vasárnap például a sal- vadoriak elfoglalták a hondurasl San Marcost. Egy nappal később, az AÁSZ katonai megfigyelőinek szem« láttára, ejtőernyőn libegtek alá a salvadori csapaterősítések. A déli fronton a helyzet ennél nyugodtabb, viszont a salvadoriak semmiféle előkészületet nem tettek a visszavonulásra. Hétfőn az AÁSZ megbízottai két sürgős megbeszélést tartottak , arról, hogyan érvényesíthetnék a 1 tűzszünetet. Időközben érkezett a hír, hogy Fidel Sanchez tábornok, salvadori elnqk megszemlélte csa- | patait a fronton és kijelentette, nem lesz ' visszavonulás, „amíg 1 nem szavatolták a Hondurasban élő salvadoriak biztonságát”. Mint ismeretes, Salvador ezzel az ürüggyel támadta meg Hondurast. Az AÁSZ hétfőnyi békéltető bizottsága jelenleg San Salvadorban, az Intercontinentál szállodában tartózkodik. Hétfőn este a szálloda halijába szervezett tüntetők törtek be. Körülbelül ötszáz salvadori nő, feliratokat lebegtetve és az ország himnuszát énekelve, a Hondurasban élő salva- doriakért tüntetett. A jelenet — mint a Reuter irta — hisztérikus volt. A nők szóvivője kijelentette, hogy nem távoznak a szállodából, amíg nem beszélhetnek az AÁSZ képviselőivel. Ez megtörtént. A helyi rendőrség egyébként még csak kísérletet sem tett a tüntetés megakadályozására. (MTI) Veszélyben Kennedy karrierje A plymouthi Szent Vince római katolikus templomban kedden temetik Mary Kopechne-t, Robert Kennedy volt titkár-nőjét, aki szombaton, Edward Kennedy vízbe merült kocsijában lelte halálát. Kopechne kisasszony 28 éves volt és a Kennedy-politikusok kampány-menedzsere. Edward Kennedy valószínűleg részt vesz a temetésen és ez lesz az első eset, hogy a tragédia óta a nyilvánosság elé áll. Ott lesznek a temetésen a Kennedy-család más tagjai is. Mary Kopechne szülei a ravatalnál elmondták újságíróknak, hogy hisznek a baleset rendőri magyarázatában. A balesetben Kennedy t vétlennek találták. A helyi rendőrfőnök azonban vádat emelt Kennedy ellen amiatt, mert csak több mint nyolcórás késéssel jelentkezett a hatóságoknál. A következő tárgyalást hétfőre tűzték ki. Kennedy ügyvédje, Richard McCarron, közölte, hogy kétségbe vonja a vádat és harcolni fog védence felmentéséért. Mint a Reuter tudósítója írja, a szerencsétlenség veszélyezte« a 37 éves Massachusetts-i szenátor politikai karrierjét. Mindeddig a demokrata párt potenciális elnökjelöltjének tekintették az 1972-es elnökválasztásokra. Az angol hír- ügynökség hozzáfűzi, hogy a baleset számos kérdést hagyott megválaszolatlanul, így például azt, hogy miért teltek el órák a bejelentés előtt. Kennedy a megrázkódtatásra hivatkozik, ez viszont továbbra is rejtély, hogy miért nem tették meg a bejelentést helyette mások. Edward Kennedy ugyanis, miután sikertelen kísérleteket tett a mentésre, még visszagyalogolt a társas összejövetelre, amelyen korábban részt vett. (Reuter) Forradalmi törvényszék előtt puccskísérlet Algériai jelentés Hétfőn hangzott el a vádbeszéd Tahar Zbiri volt ezredes és társai perében az orani forradalmi törvényszék előtt. Zbiri, aki annakidején az algériai hadsereg vezérkari főnöke volt, 1967 decemberében katonai lázadást kísérelt meg és megpróbálta megfosztani hatalmától Bumedien elnök kormányát, A katonai lázadást még csírájában elfojtották. Az ügyész Tahrar Zbirire halálbüntetést, további öt társára pedig húsz—húszévi börtönbüntetés kiszabását kérte. A többi vádlott ellen indítványozott ítélet mértéke nem ismeretes. Mint ismeretes, a július 10-én kezdődött pernek összesen mintegy kétszáz vádlottja van: tizen- I kettő — köztük Zbiri— felett távollétében ítélkezik majd a for radalmi törvényszék. (MTI) Tizenhét esztendővel ezelőtt kergették el az egyiptomi trónról a korrupciót és az imperializmussal való kollaboráeiót megtestesítő Faruk királyt. £ forradalmi változás szervezői a ,(Szabad Tisztek” voltak, Gamal Abdel Nasszer vezetésével, utat nyitva annak az útnak, amelyen haladva ma is fejlődik az arab világ legnépesebb országában. Pedig mi mindent megtett az imperializmus annak érdekében, hogy elgáncsolja az Egyesült Arab Köztársaság antiimperialista, an- tifeudális mozgalmát. 1956-ban az angol—francia—izraeli hármas agresszió megtámadta Egyiptomot, amiért államosítani merészelte a nagy jövedelmet hajtó Szuezi Csatorna Társaságot. Tizenegy- esztendővel később Izraelt használta fel az imperializmus arra, hogy felszámolják a progresszív egyiptomi rendszert. Két háború terhei, a gyarmati múlt súlyos öröksége ellenére sem torpant meg az a fejlődés, amely Faruk elűzése után vette kezdetét. A magas népszaporulat ellenére az EAK-ban gondoskodnak a lakosság ellátásáról, az iparosítás pedig a terveknél nagyobb méretekben valósul meg. Az asz- szuáni óriásgát, a Sadd el Aali turbinái már áramot szolgáltatnak Kairónak és a heluánl új acélművek nagy állami mintagazdaságokat létesítettek, az egyiptomi gyapot jelentős részét már az arab országokban dolgozzák fel, akárcsak a kitermelt kőolaj tekintélyes hányadát. A szocialista országok segítség- nyújtása is érlelte annak felismerését az egyiptomiakban, hogy természetes szövetségeseikre kell támaszkodniuk függetlenségük megvédésében, az izraeli agresz- szió maradványainak felszámolásában. Ennek jegyében fűződnek szorosabbá kapcsolataink, s ennek egyik példája volt a közelmúltban, hogy az EAK diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Demokratikus Köztársasággal. S. T. Sem szövetség, sem haladás Art Buohwald, a neves amerikai humorista annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Nixon aligha véletlenül választotta ki régi keletű politikai riválisát, Nelson Rockefeller New York-i kormányzót arra a latin- amerikai tényfeltáró körútra, amelyhez fogható kudarc legutoljára az ötvenes évek végén érte az amerikai kormányzatot: amikor hasonló körutat tett — Nixon elnök. És ha egyszer Nixon megismerkedett a kőzó- porral meg a rothadt paradicsomokkal ... — okoskodik Buehwald. A Rockefel 1 er-körútról megjelent számtalan kommentár és karikatúra egyetért abban, hogy Nixon küldöttének módjában volt a saját bőrén tapasztalni a latin-amerikai tényt: gyorsan és egyre nagyobb mértékben növekszik a déli kontinensen az elkeseredés az Egyesült Államok és Latin-Amerikót kiaknázó monopóliumai Iránt. Mintha Rockefeller körútja csak példázni akarta volna a moszkvai nagy tanácskozás fődokumentumának megállapítását: „A latin- amerikai népek harcolnak az elnyomás, a belügyekbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozás ellen. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akicói arról tanúskodnak, hogy a széles néptömegek, az egész kontinens egyre prősebb ellenállást tanúsítanak a Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szmben”. A három szakaszban lebonyolított Rockefeller-körút tehát nem csupán a Nixon-kor- mányzat számára tárta fel a latin-amerikai tényeket, hanem ékesen megmutatta a tényleges helyzetet az egész világnak. Még a New Yor;k Times is kénytelen volt rámutatni, hogy amerikai szempontból egyedüli értelme az útnak abban volna, ha Rockefeller „feltárná Nixon előtt a latin-amerikaiak jelenlegi ellenérzését az Egyesült Államok segélypolitikája, kereskedelempolitikája és egyáltalán egész politikája iránt, s feltárná azt — a maga mélységében és szélességében”. Az amerikai imperializmus a kubai foradalom óta nagy figyelmet szentel a korábban elhanyagolt latin-amerikai „szomszédnak”. Szoros szövetséget alkotva a helyi reakcióval, az amerikai imperializmus különböző vezetői minden módon megpróbálták megakadályozni, hogy más latin-amerikai népek is kövessék Kuba példáját, Először még 1961-ben Kennedy elnökségének kezdetén, Washington — az uralom új, leplezett formájának céljából — előterjesztette a „Szövetség a haladásért” programot. Ez hatásos, gazdasági segéllyel kombinált vállalkozás lett volna az osztályuralom keretei között végbemenő és az amerikai befolyást megőrző latin-amerikai reformok végrehajtására, hogy azzal kifogják a szelet a forradalom vitorláiból. Ám joggal állapította meg éppen a moszkvai dokumentum — értékelve az elmúlt évtizedet —, hogy „az Egyesült Államok imperialista politikája súlyos nehézségekbe ütközik. Nem sikerült stabilizálnia a reakciós rendszereket és nem sikerült kieszközölnie az összes kormányok beleegyezését az Amerika- közi bekefenntartó erők’’ létrehozásához. A „Szövetség a haladásért” program vereséget szenvedett’. Sem szövetség, sem haladás — fogalmaztak már néhány évvel ezelőtt a latin-amerikai fővárosokban. A papíron impozáns amerikai segélyprogram a valóságban! amikor az összegeket folyósítani kellett, jócskán meg- kurtult; közismert, hogy az amerikai kongresszus évről évre — és egyre nagyobb mértékben — lefaragta az amerikai segély- program összegeit és e tekintetben a latin-amerikai keretekkel sem tett kivételt. Másfelől a segélyezett kormányok, a feudális erőkkel szövetkezett latin-amerikai tiszti körök nyomása alatt, ellene szegültek bármifajta reformnak, abban a forradalom előhírnökeit látva. Az amerikai kormánynak, miután a problémákkal szemben nem volt igazi és hatásos fegyvere, a gyakorlatban fel kellett adnia illúzióit, hogy a forradalom és a reakció közötti „harmadik utat” egyengetheti. Ezért egyre gyakrabban és egyre inkább arra kellett támaszkodnia, amire tudott: a fegyverekre. Mármint a latin-amerikai politikában ismét egyre nagyobb szerepet játszó reakciós hadseregekre. • A New York Times elkeseredetten Írja, hogy Rockefeller látogatásának lényege látható azon a fényképen, amelyik a kínosan mosolygó New York-i kormányzót a véres kezű haiti diktátor, Duvalier társaságában ábrázolja; a szörnyű terrorral uralkodó Duvalier széles mosollyal mutat az elnöki palota elé kivezényelt tömegre. Haiti volt az egyetlen, ahol Rockefeller incidens nélkül megúszta. Ennél groteszkebb bizonyítványt az amerikaiak latin-amerikai politikájáról aligha lehet kiállítani. Avar János
