Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

*909. július 23. 2 Szerda Útban a Föld felé az Apollo—11 (Folytatás az 1 oldalról) egészségügyi zárlat alá kerülnek, nehogy az emberiség számára is­meretlen kórokozókat hurcolja­nak a Holdról a Földre. A zárlat már a leszállás pillanatában meg­kezdődik és a három űrhajóst: Collinsot, Armstrongot és Aldrint a földi emberek már csak a kü­lönleges biológiai védőruhában láthatják viszont. Az út során még láthatók lesznek „természe­tes valójukban” is: kedden és szerdán tv-közvetjtést adnak út- jukról. Még előzőleg, a dokkolásnál volt bizonyos probléma. Bár a houstoni Irányító központ nem szolgált részletes magyarázattál, az űrpilóták lehallgatott beszél­getéséből arra lehet következtet­ni, iiogy a dokkolás nem elég „fi­noman” történt, s a két jármű az összekapcsolásnál keményen üt­között egymásnak. Collins, s az űrkabin pilótája „furcsa reme­gést” jelentett és később, amikor Armstrong és Aldrin az összekötő alagúton mászott át, annak falán hajszólrepedéseket fedezett fel. Ez azonban nem jelentett ve­szélyt, sőt az űrpilóták hamar végeztek a költözködéssel és jóval a tervezett idő előtt bocsátották útjára a kiszolgált holdkompot. A Föld felé vezető útra a hajtó. művet Collins robot berendezések segítségével helyezte üzembe, rö­viddel, magyar idő szerint reggel hat óra előtt. Hat óra után né­hány perccel, amikor az űrhajó kibukkant a Hold mögül, előbb a telemetrikus berendezések adatait lehetett venni, majd az űrhajósok szóban is jelentkeztek. Az Apollo—11 az első két Hol­dat járt űrhajóssal útban van á Föld felé. (MTI) Katonai díszszemle Varsóban A július 22-i ünnep, a népi Lengyelország fennállásának 25. évfordulója alkalmából kedden délelőtt nagyszabású katonai dísz­szemlét és légi bemutatót rendez­tek Varsóban. A Marszalkowska sugárúton a kultúra és tudomány palotája előtt felállított dfszemelvényen megjelentek a párt- és állami ve­zetők, élükön Wladyslaw Gomul- ka, a LEMP KB első titkára, Ma. rian Spychalski, az államtanács elnöke ás Jozef Cyranklewicz mi­niszterelnök. A díszemelvényen foglaltak he­lyet a lengyel jubileumi ünnep­ségekre Varsóba érkezett magas rangú külföldi vendégek: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra, Nyikolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke, Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, Willi Stoph, az NDK minisztertanácsá­nak elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB titkára. A díszszemle megkezdése előtt Woiciech Jaruzelski altábornagy, nemzetvédelmi miniszter mondott beszédet. A mintegy két órán át tartó Emlékművek fasiszta meggyalázása Az NDK lapjai továbbra is nagy teret szentelnek a nyugat­berlini plötzensei antifasiszta emlékmű meggyalázósának és részletes összeállítást közölnek hasonló nyugat-németországi gaz­tettekről. Gyors felderítést! című kom­mentárjában a tettesek haladék­talan kinyomozását követeli. A lap végezetül annak a gya­nújának ad kifejezést: lehetséges, hogy nem „meggyőződésből” cse­lekvő tettesről vagy „elmebeteg­ről” van szó, hanem „provokáto­rok” tevékenységéről. (MTI) díszszemlén gépkocsizó, rakéta, páncélos, tüzérségi és haditenge­részeti egységek — összesen mint­egy tizenötezer katona — vonult, fel. A most első ízben bemutatott modern fegyverzet ég felszerelés meggyőzően tükrözte a Lengyel Néphadseregnek az utóbbi évek­ben megvalósított modernizálá­sát. A légi bemutatón a légierő mintegy háromszáz új és legújabb vadász-, felderítő-, bombázó- és szállítógépe vett részt. A katonai díszszemlét a spor­tolók és az ifjúság színpompás felvonulása követte. (MTI) a kiképzöfábor ellen Keddre virradó éjjel Saigon környékén és Dél-Vietnam északi területein történtek összecsapások a DNFF egységei és amerikai csa­patok között — közölte egy ame­rikai katonai szóvivő. A legsúlyosabb harcok a fővá­ros közelében robbantak ki. Itt a szabadságharcosok rakétatűz alá vették az amerikaiak egy ki­képzőtáborát. A tábor területére tíz darab 107 milliméteres rakéta csapódott, jelentős anyagai káro­kat okozva. Közben B—52-es amerikai re­pülőgépek öt bevetésben támadták a DNFF feltételezett állásait, (MTI) A csökönyös Salvador miatt nincs tűzszünet Az EAK ünnepén Az Amerikai Államok Szerve­zetének békéltető kísérletei to­vábbra is eredménytelenek, első­sorban El Salvador vezetőinek magatartása miatt, akik nem haj­landók eleget tenni az elvben pénteken éjfélkor életbe lépett tűzszünet előírásainak. A két had­viselő fél péntek éjféltől számítva 96 órát kapott a tűzszünet érvé­nyesítésére. Honduras minden elő-' írásnak eleget tett. Kedden az AÁSZ katonai meg­figyelői azonban ismét arról szá­moltak be, hogy Salvador a ha­tárok mögé való visszavonulása helyett az északi fronton egyre mélyebbre csempészi csapatait Hondurasba, miközben a hondu- rasi katonaság egyetlen puskalö­vés nélkül vonul vissza, nehogy a tűzszünet megsértésével vádol­hassák, Vasárnap például a sal- vadoriak elfoglalták a hondurasl San Marcost. Egy nappal később, az AÁSZ katonai megfigyelőinek szem« láttára, ejtőernyőn libegtek alá a salvadori csapaterősítések. A déli fronton a helyzet ennél nyugodtabb, viszont a salvadoriak semmiféle előkészületet nem tet­tek a visszavonulásra. Hétfőn az AÁSZ megbízottai két sürgős megbeszélést tartottak , arról, hogyan érvényesíthetnék a 1 tűzszünetet. Időközben érkezett a hír, hogy Fidel Sanchez tábornok, salvadori elnqk megszemlélte csa- | patait a fronton és kijelentette, nem lesz ' visszavonulás, „amíg 1 nem szavatolták a Hondurasban élő salvadoriak biztonságát”. Mint ismeretes, Salvador ezzel az ürüggyel támadta meg Hondurast. Az AÁSZ hétfőnyi békéltető bizottsága jelenleg San Salvador­ban, az Intercontinentál szállodá­ban tartózkodik. Hétfőn este a szálloda halijába szervezett tün­tetők törtek be. Körülbelül ötszáz salvadori nő, feliratokat lebegtet­ve és az ország himnuszát éne­kelve, a Hondurasban élő salva- doriakért tüntetett. A jelenet — mint a Reuter irta — hisztérikus volt. A nők szóvivője kijelentette, hogy nem távoznak a szállodá­ból, amíg nem beszélhetnek az AÁSZ képviselőivel. Ez megtör­tént. A helyi rendőrség egyébként még csak kísérletet sem tett a tüntetés megakadályozására. (MTI) Veszélyben Kennedy karrierje A plymouthi Szent Vince római katolikus templomban kedden te­metik Mary Kopechne-t, Robert Kennedy volt titkár-nőjét, aki szombaton, Edward Kennedy víz­be merült kocsijában lelte halálát. Kopechne kisasszony 28 éves volt és a Kennedy-politikusok kampány-menedzsere. Edward Kennedy valószínűleg részt vesz a temetésen és ez lesz az első eset, hogy a tragédia óta a nyil­vánosság elé áll. Ott lesznek a temetésen a Kennedy-család más tagjai is. Mary Kopechne szülei a ravatalnál elmondták újság­íróknak, hogy hisznek a baleset rendőri magyarázatában. A bal­esetben Kennedy t vétlennek ta­lálták. A helyi rendőrfőnök azonban vádat emelt Kennedy ellen amiatt, mert csak több mint nyolcórás késéssel jelentkezett a hatóságoknál. A következő tár­gyalást hétfőre tűzték ki. Ken­nedy ügyvédje, Richard McCarron, közölte, hogy kétségbe vonja a vádat és harcolni fog vé­dence felmentéséért. Mint a Reuter tudósítója írja, a szerencsétlenség veszélyezte« a 37 éves Massachusetts-i szenátor politikai karrierjét. Mindeddig a demokrata párt potenciális elnök­jelöltjének tekintették az 1972-es elnökválasztásokra. Az angol hír- ügynökség hozzáfűzi, hogy a bal­eset számos kérdést hagyott meg­válaszolatlanul, így például azt, hogy miért teltek el órák a be­jelentés előtt. Kennedy a meg­rázkódtatásra hivatkozik, ez vi­szont továbbra is rejtély, hogy miért nem tették meg a bejelen­tést helyette mások. Edward Ken­nedy ugyanis, miután sikertelen kísérleteket tett a mentésre, még visszagyalogolt a társas összejöve­telre, amelyen korábban részt vett. (Reuter) Forradalmi törvényszék előtt puccskísérlet Algériai jelentés Hétfőn hangzott el a vádbeszéd Tahar Zbiri volt ezredes és társai perében az orani forradalmi tör­vényszék előtt. Zbiri, aki annak­idején az algériai hadsereg ve­zérkari főnöke volt, 1967 decem­berében katonai lázadást kísérelt meg és megpróbálta megfosztani hatalmától Bumedien elnök kor­mányát, A katonai lázadást még csírájában elfojtották. Az ügyész Tahrar Zbirire ha­lálbüntetést, további öt társára pedig húsz—húszévi börtönbün­tetés kiszabását kérte. A többi vádlott ellen indítványozott ítélet mértéke nem ismeretes. Mint ismeretes, a július 10-én kezdődött pernek összesen mint­egy kétszáz vádlottja van: tizen- I kettő — köztük Zbiri— felett tá­vollétében ítélkezik majd a for radalmi törvényszék. (MTI) Tizenhét esztendővel ezelőtt kergették el az egyiptomi trónról a korrupciót és az imperializmus­sal való kollaboráeiót megteste­sítő Faruk királyt. £ forradalmi változás szervezői a ,(Szabad Tisz­tek” voltak, Gamal Abdel Nasszer vezetésével, utat nyitva annak az útnak, amelyen haladva ma is fejlődik az arab világ legnépe­sebb országában. Pedig mi mindent megtett az imperializmus annak érdekében, hogy elgáncsolja az Egyesült Arab Köztársaság antiimperialista, an- tifeudális mozgalmát. 1956-ban az angol—francia—izraeli hármas agresszió megtámadta Egyiptomot, amiért államosítani merészelte a nagy jövedelmet hajtó Szuezi Csatorna Társaságot. Tizenegy- esztendővel később Izraelt hasz­nálta fel az imperializmus arra, hogy felszámolják a progresszív egyiptomi rendszert. Két háború terhei, a gyarmati múlt súlyos öröksége ellenére sem torpant meg az a fejlődés, amely Faruk elűzése után vette kezde­tét. A magas népszaporulat elle­nére az EAK-ban gondoskodnak a lakosság ellátásáról, az iparosí­tás pedig a terveknél nagyobb méretekben valósul meg. Az asz- szuáni óriásgát, a Sadd el Aali turbinái már áramot szolgáltat­nak Kairónak és a heluánl új acélművek nagy állami minta­gazdaságokat létesítettek, az egyiptomi gyapot jelentős részét már az arab országokban dolgoz­zák fel, akárcsak a kitermelt kő­olaj tekintélyes hányadát. A szocialista országok segítség- nyújtása is érlelte annak felisme­rését az egyiptomiakban, hogy természetes szövetségeseikre kell támaszkodniuk függetlenségük megvédésében, az izraeli agresz- szió maradványainak felszámolá­sában. Ennek jegyében fűződnek szorosabbá kapcsolataink, s ennek egyik példája volt a közelmúlt­ban, hogy az EAK diplomáciai kapcsolatot létesített a Német De­mokratikus Köztársasággal. S. T. Sem szövetség, sem haladás Art Buohwald, a neves ameri­kai humorista annak a meg­győződésének adott hangot, hogy Nixon aligha véletlenül válasz­totta ki régi keletű politikai ri­válisát, Nelson Rockefeller New York-i kormányzót arra a latin- amerikai tényfeltáró körútra, amelyhez fogható kudarc leg­utoljára az ötvenes évek végén érte az amerikai kormányzatot: amikor hasonló körutat tett — Nixon elnök. És ha egyszer Nixon megismerkedett a kőzó- porral meg a rothadt paradi­csomokkal ... — okoskodik Buehwald. A Rockefel 1 er-körútról megje­lent számtalan kommentár és karikatúra egyetért abban, hogy Nixon küldöttének módjában volt a saját bőrén tapasztalni a latin-amerikai tényt: gyorsan és egyre nagyobb mértékben növekszik a déli kontinensen az elkeseredés az Egyesült Álla­mok és Latin-Amerikót kiakná­zó monopóliumai Iránt. Mintha Rockefeller körútja csak pél­dázni akarta volna a moszkvai nagy tanácskozás fődokumentu­mának megállapítását: „A latin- amerikai népek harcolnak az elnyomás, a belügyekbe való leplezetlen amerikai imperialis­ta beavatkozás ellen. A munká­sok sztrájkmozgalma, a paraszt­ság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akicói arról ta­núskodnak, hogy a széles nép­tömegek, az egész kontinens egyre prősebb ellenállást ta­núsítanak a Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szmben”. A három szakaszban lebo­nyolított Rockefeller-körút te­hát nem csupán a Nixon-kor- mányzat számára tárta fel a la­tin-amerikai tényeket, hanem ékesen megmutatta a tényleges helyzetet az egész világnak. Még a New Yor;k Times is kénytelen volt rámutatni, hogy amerikai szempontból egyedüli értelme az útnak abban volna, ha Rocke­feller „feltárná Nixon előtt a latin-amerikaiak jelenlegi ellen­érzését az Egyesült Államok se­gélypolitikája, kereskedelem­politikája és egyáltalán egész politikája iránt, s feltárná azt — a maga mélységében és szé­lességében”. Az amerikai imperializmus a kubai foradalom óta nagy fi­gyelmet szentel a korábban elha­nyagolt latin-amerikai „szom­szédnak”. Szoros szövetséget al­kotva a helyi reakcióval, az amerikai imperializmus külön­böző vezetői minden módon megpróbálták megakadályozni, hogy más latin-amerikai népek is kövessék Kuba példáját, Először még 1961-ben Kennedy elnök­ségének kezdetén, Washington — az uralom új, leplezett for­májának céljából — előterjesz­tette a „Szövetség a haladásért” programot. Ez hatásos, gazdasági segéllyel kombinált vállalkozás lett volna az osztályuralom ke­retei között végbemenő és az amerikai befolyást megőrző la­tin-amerikai reformok végrehaj­tására, hogy azzal kifogják a szelet a forradalom vitorláiból. Ám joggal állapította meg ép­pen a moszkvai dokumentum — értékelve az elmúlt évtizedet —, hogy „az Egyesült Államok im­perialista politikája súlyos ne­hézségekbe ütközik. Nem sike­rült stabilizálnia a reakciós rendszereket és nem sikerült ki­eszközölnie az összes kormá­nyok beleegyezését az Amerika- közi bekefenntartó erők’’ létre­hozásához. A „Szövetség a hala­dásért” program vereséget szen­vedett’. Sem szövetség, sem haladás — fogalmaztak már néhány évvel ezelőtt a latin-amerikai főváro­sokban. A papíron impozáns amerikai segélyprogram a való­ságban! amikor az összegeket folyósítani kellett, jócskán meg- kurtult; közismert, hogy az amerikai kongresszus évről évre — és egyre nagyobb mértékben — lefaragta az amerikai segély- program összegeit és e tekintet­ben a latin-amerikai keretekkel sem tett kivételt. Másfelől a se­gélyezett kormányok, a feudális erőkkel szövetkezett latin-ame­rikai tiszti körök nyomása alatt, ellene szegültek bármifajta re­formnak, abban a forradalom előhírnökeit látva. Az amerikai kormánynak, mi­után a problémákkal szemben nem volt igazi és hatásos fegy­vere, a gyakorlatban fel kellett adnia illúzióit, hogy a forrada­lom és a reakció közötti „har­madik utat” egyengetheti. Ezért egyre gyakrabban és egyre in­kább arra kellett támaszkodnia, amire tudott: a fegyverekre. Mármint a latin-amerikai poli­tikában ismét egyre nagyobb szerepet játszó reakciós hadse­regekre. • A New York Times elkesere­detten Írja, hogy Rockefeller lá­togatásának lényege látható azon a fényképen, amelyik a kí­nosan mosolygó New York-i kormányzót a véres kezű haiti diktátor, Duvalier társaságában ábrázolja; a szörnyű terrorral uralkodó Duvalier széles mo­sollyal mutat az elnöki palota elé kivezényelt tömegre. Haiti volt az egyetlen, ahol Rockefel­ler incidens nélkül megúszta. Ennél groteszkebb bizonyítványt az amerikaiak latin-amerikai politikájáról aligha lehet kiállí­tani. Avar János

Next

/
Oldalképek
Tartalom