Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-23 / 168. szám
19«». jfifins 23. 3 Szerda Huszonegy év után Interjú Jankai Tibor festőművésszel Szobor a művész los angelesi műterméből. Szűkszavú, ám tekintélyes adataival annál többet mond egyik los angelesi kiállítása, sokszorosított életrajza. „Jankai Tibor Európában, Magyarországon született. A Budapesti Képzőművészeti Akadémia, majd a Párizsi Julan Akadémia hallgatója. Tanulmányait Ausztriába*!, Svájcban, Olaszországban és Németországban folytatja. Ami Európát illeti, Budapesten a Műcsarnokban és az Emst Múzeumban, Bécsben, az Albertina Múzeumban, az Egyesült Államokban pedig a New York-i Metropolitan, a los angelesi Santa Barbara Múzeumban állít ki. A sor ezzel korántsem teljes, hiszen rendszeresen részt vesz a clevelandi, denveri, san franciscoi tárlatokon is.” Az idős festőművész, aki élete égyharmadát Békéscsabán élte le, 21 éves távoliét után először látogatott haza. Beszélgetésünk ebből az alkalomból született • * * — A biográfia adatai közül hiányzik az, hogy nemcsak Békéscsabán éltem, de itt is születtem. Volt néhány kiállításom. Szám szerint: tizenkettő. Később 1930- ban a Képzőművészeti Főiskola növendékeként Szinnyei Merse Pál és Vaszary János keze alatt tanultam. — Az 1930-as „Békéscsaba” monográfia említést tesz egy külföldi tanulmányúiról. — Abban az időben egymás után két ízben is az Egyesült Államokban jártam. — Mikor határozta el, hogy letelepszik? — A dolog nem olyan egyszerű... 1948-ban már elég szép sikereket mondhattam magaménak; ebben az évben rendeztem önálló kiállítást a Műcsarnokban, a székesfehérvári képtár három képemet vásárolta meg, s ugyancsak ekkor kaptam hároméves ösztöndíjat is. A másik oldal pedig, az Egyesült Államokban élő idős édesanyám. Nos, ő volt az, akinek igent mondtam. — Itthon, barátaival kapcsolatban maradt? — Többségükkel, igen. Kohán- nal haláláig leveleztem, Barcsay mester ugyancsak régi barátom — Párizsban együtt diákoskod- tirak. Gyakran meghívtuk egymást vendégségbe — néhány szem kockacukorra. — Az Egyesült Államokban miből élt meg? — Élőiről kezdeni mindenkinek nehéz. Egy külföldinek végképp az. Nehéz út vitt addig, amíg a George Pepperdive College tanára lehettem. Ez a tanároskodás sem folyamatos, közben négy évig a i redlands-i egyetemen adtam elő, majd újra a college-ban. Jelen- i leg is ez a munkahelyem. — ön amerikai állampolgár; i mi a véleménye a Hold-utazás| TÓI? | — Tudja, az amerikaiak nagy; jából kétféleképpen reagáltak: ! vagy lelkesedtek, vagy háborog- : tak, mondván, hogy ezzel is több lesz az adó. Én? Én boldog vagyok. Belekerültem mindkét világháborúba, s azok után a borzalmak után nagyszerű látni, hogy az ember végre az, aminek lennie kell. — Mi a véleménye szülövárosá. ról? — Amikor ideért a vonatom, először nem mertem leszállni. Ne gondolja, hogy túlzók, hiszen ' amíg itt éltem, húsz év alatt csak két jelentősebb építészeti esemény történt: a katolikus bérpaloták építése. Annak idején, ha befutott a vonat az állomásra, már látni lehetett a templomtornyokat. Most új házakat láttam, nos... a csabaiak, ez az ország azt művelte, amire mindig is képes volt, csak nem adtak alkalmat neki a bizonyításra. — Meddig marad itthon? — Sajnos, csak augusztus 16-ig. Frankfurtban repülőgép vár 17- én, Los Angelesben pedig a munkám. —esik— Ismét beindították az öntözőmotorokat — Július 27-én öntözű szakmnnkások versenye Dobozon Az esős időszak elmúltával * ben, a Körösök Vidéke Tsz-ek ismét beindították az öntözőmotorokat a Körösök térségében gazdálkodó termelőszövetkezetek. Folytatják a cukorrépa, a kertészeti növények, a műrétek, a szálas takarmányokat adó területek, valamint a másodvetések öntözését. Az öntözővíz-ellátás a Körösök térségében zavartalan, mivel a folyómedrekben igen jelentős menyiségű víztartalékkal rendelkezünk. A vízügyi igazgatóság kezdeményezésére a KISZ gyulai járási bizottságának szervezéséTerületi Szövetségének támogatásával július 27-én nagy jelentőségű vetélkedő színhelye lesz a dobozi Petőfi Tsz. Az öntöző szakmunkások vetélkedőjét rendezik meg bemutatóval egybekötve. Ismeretes, hogy a dobozi Petőfi Tsz-ben tereprendezés nélkül épített felületi öntözőtelepekkel kiváló eredményeket értek el a hozamok növelésében. Ezt mutatják be a résztvevőknek meg a felületi műbőrtömlős öntözést a legújabb Hz egészséges feflMés érdekében technológiai eljárás alapján. WWWWWWWWWWWWWVAA/WVWV A z érdekeltek körében még mindig szélesen gyűrűző hangulati hullámokat kavar az a határozat, amelyet a Minisztertanács néhány héttel ezelőtt hozott a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről. Az élénk reagálás érthető, hiszent a tsz tevékenységi kör bővítésének lehetősége, gazdasági reformunk egyik nagy hatású újdonsága volt, amelynek kedvező eredményeit a fogyasztó már az elmúlt másfél év alatt is tapasztalhatta. Ugyanakkor a nagy nekibuzdulásban felbukkantak helyenként vadhajtások is, amelyeket a közvélemény — elvben a valóságosnál nagyobbaknak látva — általánosított és ellenérzéssel fogadott. A kiegészítő tevékenységet három érdek hívta életre. A tsz-tagok jobb foglalkoztatása, egyenletesebb keresethez juttatása; bizonyos, egyébként elkallódó értékek megmentése; végül pedig a piacon, a társadalmi szükségletek térképén található néhány „fehérfolt” eltűnésének igénye. E tevékenységnek keretei az elmúlt esztendőben valóban kitágultak. Ebből a forrásból származott a tsz-ek összes árbevételeinek 16 százaléka, konkrét ösz- szegben, mintegy 12 milliárd forint. Ennek 15 százaléka közvetlen értékesítésből, 10 százaléka mezőgazdasági termékek feldolgozásából, 20 százaléka fuvarozásból, 40 százaléka építőipari tevékenységből és csupán 15 százaléka származott egyéb ipari tevékenységből. A Minisztertanács és az egyéb főhatóságok a skála elején szereplő számokat kimondottan kevésnek találják, növelésüket egyértelműen kívánatosnak tartják. Menjünk talán sorba. A tsz termékek közvetlen — tehát a felvásárló vállalatoktól független értékesítése évek óta egy helyben topog. Nem azért, mintha ez nem lenne kifizetődő, hanem mert ebhez boltok, raktárak és tőke, valamint egyszerűbb engedélyezési eljárás kellene. Az állam igyekszik megteremteni annak a feltételeit, hogy a tsz-ek megfelelő eszközökhöz és pénzhez jussanak a fogyasztó számára feltétlenül előnyös közvetlen értékesítés fokozása céljából. Az ezekkel kapcsolatos intézkedések előkészítése megkezdődött. A z agrártermékek feldolgozá- sának okvetlenül kívánatos bővítéséhez elengedhetetlen, hogy a mezőgazdasági üzemek az általuk feldolgozott termékek értékesítésével bekapcsolódjanak az országos hálózatba. Ezért biztatja a kormányzat az állami élelmiszeripart, hogy kössenek kooperációs szerződést a tsz-ekkel, adjanak át gépeket, nyissák meg saját értékesítési csatornáikat, mert ily módon a konzervgyárak Űj háromszintes épület magasodik Szeghalmon az épülő járási tanács mellett. A földszinten az Állami Biztosító üzlethelyis égéi kapnak helyet, az emeleti részben pedig állami lakások lesznek. Fotó: Esztergály és egyéb élelmiszeripari üzemek az apró tételek feldolgozásától mentesülhetnek, a piac pedig színesedik. A fuvarozást a határozat közvetlenül nem is érinti. Ennek a tevékenységnek akadálya nincs, és elsősorban a falusiak számára előny, ha nem kell városból teherautót hozatniok, hanem a tsz járműveivel bonyolíthatják a tüzelő-, bútor-, stb. szállítást. Itt talán az a gond, hogy jó néhány szövetkezet túlságosan is kihasználta azt a lehetőséget, hogy ma már vásárolhat teherautót, pótkocsit, vontatót. A túl sok fuvareszköz pedig egy egy tsz-ben már tehertétel lehet, mert egyenletes kihasználása nehezen biztosítható. Igen jó lenne viszont, ha a tsz-ek szélesítenék egyéb falusi szolgáltatásaikat. a motorkerékpár- és autójavítást, a háztartási gépek javítását, a családi ház építését, villanyszerelést, sőt esetleg még gondoskodhatnak arról is, hogy a faluban legyen hol borotválkozni. A kormányhatározat ezt a tevékenységet is serkenti, szükség esetén a dotációk juttatásával is. 1 nnen kezdődnek a „rázó- sabb” témák. Sok szövetkezet műanyagfeldolgozással, vas- szerkezeti elemek készítésével, távoli és az élelmiszergazdaságtól független építkezések lebonyolításával is foglalkozik. Ha ezeket a kimondottan ipari tevékenységeket odahaza végzik: teljes a hatóságok egyetértése. Hiszen az ilyen ténykedés egy-egy gyenge adottságok között gazdálkodó. vagy munkaerővel bőségesen rendelkező tsz számára létkérdés, a tagok foglalkoztatásának, megélhetésük biztosításának nélkülözhetetlen eszköze. Ha azonban ez az üzem a falutól távol, netalán a fővárosban működik, az már a visszaélések veszélye miatt ellenérzéseket vált ki. Nem helyesli ezt a Minisztertanács határozata sem, és 1970. január elsejei határidővel — az építőipari tevékenység kivételével — a telephelytől távol végzett ipari tevékenység megszüntetését írja elő. Másik ilyen káros tünet, ha egy tsz tevékenységében a mező- gazdasági termeléssel szemben túlsúlyra jut a kiegészítő üzemág szerepe. Persze ' a súlyozást itt gondosan kell elvégezni. Mert. ha például egy virágtermelő tsz termékeit városi üzletekben, esetleg koszorúnak feldolgozva adja el, akkor a kiegészítő üzemág bevételéből le kell számítani a mező- gazdasági főtermékeknek tekintett virág árát. Ily módon számolva alig néhány — leginkább budapesti — tsz marad, ahoi ez a túlsúly valóságos. Az ilyen helyzetet meg kell szüntetni, vagy a tevékenységi kör korrigálásával, vagy esetleg a mezőgazdasági tsz vegyesipari szövetkezetté való átalakításával. A legsúlyosabb visszásság pedig az úgynevezett munkaerőkereskedelem. Az az 'eset, amikor a tsz-dolgozókat ad bérbe egy ipari üzemnek. Furcsaság itt, hogy ezzel az üzlettel — a népgazdaságon kívül — látszólag mindenki jói jár. Mégsem tűrhető, hogy ebbe a láncolatba lelkiismeretlen ügynökök kapcsolódhassanak be, és valóságos vagy ál tsz- tagok jelenléte a gyárakban bér- feszültséget okozzon. Ezért, a kormány kereken megtiltotta az ipari üzemeknek, hogy ilyen alapon tsz-dolgozókat folyamatosan foglalkoztassanak. A megkötött szerződéseket 1969. szeptember 1-ig fel kell bontani. [V os, tehát erről van szó, nem pedig a társadalmilag és gazdaságilag egyaránt helyes, a tsz-törvény által is lojális célkitűzések megváltoztatásáról. A tsz tevékenységi kör további bővülése a népgazdaságnak, a fogyasztóknak legalább ugyanannyira érdeke, mint a közös gazdaságoknak. A fő érdek a fejlesztés, viszont a közvélemény megnyugtatása, az egészséges fejlődés meggyorsítása, valóságos igénnyel támasztja azt a kívánságot, hogy a bántó tüneteket felszámoljuk és azoktól megszabaduljunk.
