Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-14 / 160. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Ott voltam a Waterloo-i csatában Az Ungvárra érkezésemet követő hajnalon megszólalt szállodai szobámban a telefon. Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője hívott fel: — Van-e kedvem ma részt venni a Waterloo-i csatában? Azt hittem, tréfál. Hamarosan kiderült azonban: olyan riporttémát ajánl, amely csak ritkán adódik az újságíró életében. Kinek nem dobogtatná meg a szívét, amikor hallja: Ungvár- tól 20 kilométerre, Szered- nye és Alsószlatina határában forgatják a film történetében eddig legköltségesebb kétrészes monstre alkotást, a Waterloo-i csatát. És a főrendező Szergej Bon- darcsuk, a monumentális filmek világhírű alkotója. Fél óra múlva már száguldott is velünk a gépkocsi a Munkács felé vezető országúton. Hárman kaptunk engedélyt a főrendezőtől a lezárt területen való tartózkodásra: egy szovjet, egy szlovák újságíró és jómagam. Háromnegyed napot töltöttem el a „hadszíntéren”. A kötetre való élményt megpróbálom rövid mondatokban leírni. Találkozás Bondarcsukkal Szelíd lankák váltakoz- ' nak magyas hegyekkel, haragoszöld erdőket zúgat a szél a hegyek oldalán. Keményen süt a Nap, a lankákon szőlősorok — Szerednye híres borternő-vidék —, a lankák egy része azonban kopár. Ezeken foglalnak helyet, egyelőre pihenőben, lábhoz tett fegyverrel a dragonyosok, a pattyantyú- sok és gárdisták ezrei. A szivárvány minden színében tündökölnek a korhű öltözékek, amelyeknek elkészítésére — Mario Gar- buglia fődíszlettervező elgondolásai alapján — tizenkilenc szovjet város het- venhárom iparvállalata kapott megbízást. A díszlettárban annyi a látnivaló, hogy megszédül tőle az ember: a porosz légiósok fekete színű, ezüst halálfejes veretttel díszített kalapjaitól az aranyozott mellvértekig, a tölténytáskáktól a gyémántokkal kirakott kardokig minden látható itt. És a harcosokon mennyi történelmi emlék! Még csak a napi munka előkészületei folytak, mikor Bondarcsuknak jelentették: újságírók keresik. Otthagyva kis társaságát, éli- bénk sietett és készségesen Mintegy fél! órás tájékoztatója alapján írom ezt a tudósítást. — Az olasz Dino de Lau- rentiis cég és a Moszfilm közös vállalkozása ez a film, amelynek méretei minden eddigi monstre film méreteit meghaladják. A Háború és béke, valamint a Cleopatra is sokba került, ez azonban még többe: 25 millió dollár a gyártásra előirányzott összeg. — Ügy hallottuk, nemzetközi színész élgárda ját- sza a főszerepeket. — Jól hallották. Napóleon szerepét az amerikai Rod Steiger formálja, Ney mar- sallt Dean O’ Harley alakítja. Cambrone szerepében a népszerű Szamojlov Jevge- nyijt látjuk. A francia királyt a világhírű amerikai művész, Orson Welles formálja meg. A kanadai Cristopher Plummer, mint Wellington, irányítja majd seregét a csatamezőn. Érdekesség egyébként, hogy éppen Wellington seregében számos amerikai, olasz és angol szereplő van. Ennek oka, hogy az angolszász színészek alakítása, temperamentuma jobban megfelél az eredeti — korabeli — elgondolásoknak, hiszen a wellingtoni sereg annakidején főként angolokból, hollandokból, skótokból tevődött össze. Valóságos hadvezérek is Amíg Alfredo de Lauren- tiis-sel, a film olasz gyártásvezetőjével beszélgettünk, az Elbától Waterlooig gyalogló, elfáradt, összetört Napóleon-maradék serege élén megérkezik, hogy találkozzék a francia király által elfogatására eléje küldött Ney marsall csapataival. A szemben levő hegyoldalon valósággal cammognak a napóleoni katonák, köpenyük-ruhájuk szakadt, sáros, arcuk borostás. A császár is vagy húsz évet öregedett. Szemben velük a királyi katonaság, az imént már említett tündöklő tarkasagú korhű ruhákban, eredeti fegyverek mellett. Fent a hegyek oldalán karéjban a lovasság, meg a tüzérek. Megindulnak a ködfejlesztők, hogy szomorúbbá, a helyzethez illőbbé tegyék az egyébként napsütéses vidéket Fent a magasban, vadász- leshelyhez hasonló emelvényen ősz katona foglal helyet. Rengeteg kitüntetés szalagja a mellén. Szviridov Pjotr, a gyártás szovjet főigazgatója elmondja: Mihail Kazakov hadseregtábornok az illető, aki segédtisztje társaságában foglal helyet és URH-készülék segítségével irányítja a hadmozdulatokat. Luscsinszkij hadseregtábornokkal együtt ők ketten az általános katonai tanácsadók. A lovassági hadmozdulatokat Oszli- kovszkij Nyikoláj altábornagy ellenőrzi, illetve irányítja. Bondarcsuk mindenütt ott van, mindent észrevesz, a legkisebb hiba miatt is megismételteti a jelenetet. Napóleon fáradt katonái már vagy tizedszer próbálják el a jelenetet. Ez a rész — a császár találkozása volt katonáival és az elfogására küldőt marsall — a monumentális film legdrámaibb része. Hat hónap alatt készül el Szergej Bondarcsuk és a közben odasereglett gyártási szakemberek elmondták: míg a Háború és béke négy esztendeig készült, ez a lényegesen nagyobb film mindössze hat hónap alatt „áll össze”. Jelentős részét már leforgatták Itáliában, a többit pedig itt, a Kárpátokban. Néhány nappal előbb vették szalagra az EIBondarcsuk és Kazakov hadseregtábornok tanácskozik. i bán való átkelést a megáradt Latorcán. Megkérdeztük Alfredo de Laurentiis-t, hogy mikor láthatjuk a Waterloo-i csatát a mozikban. — Október 10-re kész a felvétel, indul a vágás és a többi apró munka. 1970- ben már vetítik a mozikban a filmet. Késő délután hagyta abba a munkát a stáb. Az eddig leforgatott 1500 méter film ma 30 méterrel nőtt. Egy-egy pihenő szünetében körülfogják a fagylaltos kocsikat, a hűsítőt mérő pultokat a statiszták. Mert, hár „játék” ez a film, a valóságos, korhű felvételt rengeteg munka, izzadság előzi meg, amelyből a statisztáló szovjet katonák alaposan kiveszik a részüket. Sőt, még a község lakói is, hiszen ők is rajta vannak a filmen. Balogh József Kárpáti Kamii: Jflikác a fnwz&ikd... Mikor a muzsika este odazárt magához s a gépszobában a nehézszagú gépek köldöklámpája sugárzott csupán, hazavittek a hegedűk, s a kürtök kutyamancsa megkaparta ajtód. Két ütőszerszám felébresztett, felültél a sötétben, azt hitted, váratlan megérkeztem. — Csak nincs valami baj? — megtapogattál. Mint két tétel közt a várakozás, olyan volt, amíg elaludtál kitakart vállal, félmosollyal. Olyan voltál, mint egy könyökben elhajolt üvegház az éjbe mosódott kertben: derengő belső fénybe vont meleg álom. Reményke Nádas József elbeszélése íc* intha egy teremben L'-*- valamennyi lámpát, az össze] csillárt meggyújtották volna! Nem, hamis a kép. A Mecsek oldalán, a szerpentinen felgyújtják a csillárokat?! Micsoda ötlet! Inkább egy elsötétített szobából kilépek a napsugaras erkélyre! Valahogy így. Akárhogy is, abban a pilla, natban, amikor megláttam, fényt láttam felvillanni, vagy bennem sugárzott szét? Máskor így figyelmeztette magát: „Semmi érzelmes- ség, semmi vágyódás a kék madár után”, most meghök- kenve, majdnem megbabonázva bámult a jelenségre. Majd: „Te, szamár-babonáz. va? — nem boszorkány ez, egyszerűen egy nő, igaz, rendkívül csinos, arányos a termete, dús a haja, elragadó testének íve, alig sejthető keblének gyengéd rajza és a formás kar, amint a korlátra könyököl. „Ám ez nem használt. Máskori fölényessége, hányavetisége elenyészett és csak bámulta az alig tíz méterre álló, a táj szemléletébe merült leányt. Ügy nézte, hogy a lánynak meg kellett éreznie pillantását. Fejét feléje fordította, körülnézett, azt hitte, az ismeretlen valamit felfedezett a tájban, a fák között, de amikor semmit se látott, kissé ingerülten megkérdezte, „Van itt valami? Mit néz?” Jókedvű volt a válasz: „Maga, magát nézem!” Egészen a lány mellé lépett. Az visszahőkölt, felvonta dús szemöldökét és szemében vidám csillogással riposztozott: „Ejha, nyilván a Holdról jön, először lát nőt!” „Ügy, ahogy mondja, most veszem észre, hogy nő is van a világon!” „Nem tudom, megköszönjem-e, vagy gratuláljak önnek, úgy látszik, sikeres szemoperáción esett át!” A fiú komolyabban: „Ne tréfáljon! Nem ismer engem és nem tudja azt, amit én magam sem tudok magamnak megmagyarázni, hogy abban a pillanatban, amikor megláttam...” A lány közbevágott: — Minek ez a sablonos udvarlás? — Az égre emelte kezét, patétikusan: ön az első nő életemben, kegyed, nassám, előtt soha még... A fiú rákiáltott: „Ne ^ folytassa! Hát nincs egy szikrányi emberismerete... Különben, bocsásson meg, megértem, igaza van. Egy vadidegen férfi leszólítja az utcán és szokványos frázisokkal udvarol. Most, hogy mondjam meg magának, mennyire fontos lenne nekem... — hivatalos hangon folytatta: Kardács László vagyok, huszonkét éves, az itteni egyetem harmadéves hallgatója. Apátián, anyátlan árva, természetesen nőtlen... A lány félbeszakította: „Miért természetesen?” — Egyrészt anyagi helyzetem miatt, a sovány ösztöndíj mellett óraadásból élek, meg abból az olykori cikkhonoráriumból, karcolat, könyvkritika, ami csöppen... ezek csak morzsák... Egymás mellett sétáltak a szerpentinen, olykor megálltak, lepillantottak a városra, megint továbbmen-
