Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
1969. június 26. CsfitSrtftk Közlekedés a bélyegeken Az európai szocialista országok közül Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Magyarország közlekedési és posta múzeumainak vezetői, szakemberei első ízben Budapesten jöttek ösz- sze, hogy tárgyaljanak a bel- és külföldi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A nemzetközi tanácskozást szerdán a Közlekedési Múzeumban rendezet alkalmi bélyegki- állitás vezette be az 1924-ben megjelent első Ikarus bélyegsorozattól az űrhajós bélyegekig kiadott valamennyi magyar közlekedési témájú bélyeget bemutató kiállítás ünnepélyes megnyitásával. A kiállítás megtekintése után ugyancsak a Közlekedési Múzeumban megkezdődött a múzeumvezetők és szakértők munkaértekezlete. (MTI) Egy év múlva átadják Hosszú előkészület után a múlt év nyarán kezdtek hozzá a törpe- vízmű építéséhez Hunya községben. A költségek fedezésére tervezett 3 millió 51 ezer forint előteremtése nem kis gondot okozott a község vezetőinek és lakóinak. Mégis, a munka már javában folyik és jelenleg 70 százalékosra tehető a törpevízmű építésének készültségi foka. A tervek szerint 1970. június 30- án készül el véglegesen az utóbbi évek egyik legnagyobb hunyai beruházása. Tizenhat közkifolyó biztosítja majd az eddiginél jobb vízellátást. Egy próbafelmérés szerint a község lakóinak 80 százaléka foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a lakásba is bevezeti a vizet. Ennék megkönnyítésére néhány utcában párhuzamos csatornarendszert létesítenek. A lakosság a 3800 forintos családonkénti hozzájárulással, valamint a 13 kilométer hosszúságú csatornahálózat árkainak betemetésével segíti az építést. Tények és tanulságok Ami asztalra kerül... A számok meghökkentően nagyok. 1969. áprilisában a hazai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat termelt. 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a kereskedelemnek. Egyetlen hónapban, 1969 áprilisában 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszerboltok pénztáránál. A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965-ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 mill tárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszerellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények Az elmúlt hetekben olvasóink több ízben találtak lapunk hasábjain olyan riportokat, cikkeket, mélyek az élelmiszerellátás kérdéseivel foglalkoztak. Lapunkhoz hasonlóan, valamennyi megyei újság megtette ezt, s végül is országos, általánosítható kép kerekedik ki a megállapításokból. A legfőbb tanulság: a növekvő igények — hiszen 1969 első negyedévében 12 százalékkal volt nagyobb az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, mint 1968 hasonló időszakában — nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar s a kiskereskedelem napról napra állni kényszerül a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kritikai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igénynövekedésnek az ipar és a kereskedelem egószsében megfelel, sok részletet tekintve azonban, nem. Az évről évre ismétlődő panaszok, az áruk fölösleges szállítga- tása miatt, félreérthetetlenül rámutatnak arra. hogy szerkezeti- szervezeti kérdések sokasága halmozódott fel az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon levő feszültségek enyhítését — kiindulópontként elősegítette a Mezőgazadsági és Élelmezésügyi Minisztérium — tehát az „egykéz” létrehozása. Folytatódott a megyei irányító szerveknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással, s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. (Például igen rövid idő alatt sikerült nemrég tisztázni a tejsllá- tás akadozásának okait). Még sok a panasz Rendkívül sok a teendő az élelmiszeripar vállalatai közötti verseny kibontakoztatásáért, a választékbővítést szolgáló érdekeltségi rendszer megteremtéséért, s nem kevésbé az élelmiszer-kereskedelem anyagi, technikai bázisának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazathoz mérten — az ország minden lakosa fogyasztja. Így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről évre növeli a termelést, 1968-ban 1967-hez mérten 15 százalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el-eltűnik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész-ételek, bizonyos fűszerek stb.). A termelés s az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s arra, hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megváltozott körülmények közepette. A területi elv feladása — tehát az állami és szövetkezeti kereskedelem együttes jelenléte a településeken —, a beszerzési megkötöttségek föloldása, az árképzésben rejlő, a keresletet-klnálatot tükröző lehetőség már ma módot ad a kereskedelemnek arra, hogy rugalmasabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát. 10 millióan az asztal mellett Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőség mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszerellátás. Azaz: nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bojthálózat átgondoltabb fejlesztésével — az új településeken előbb nyitnak presszót, mint élelmiszerüzletet... — gyorsan fölszá- .molható sok, ma még meglevő visszásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van. Ezt figyelembe véve kell végeznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egy pillanatra sem feledve: több, mint tízmillióan ülünk az asztal mellett... ! K. S. Részletek a rajnai halmérgezésről Az Észak-Rajna—vesztfáliai és Rajna-Pflaz-i illetékes hatóságoknak kedden még nem sikerült megtalálniuk azt a helyet, ahonnan a halak milliói pusztulását okozó ismeretlen méreg a Rajna vizébe jutott. A kísérleti vizsgálatok során kedden azok az egészséges halak, amelyeket a Rajna vizébe helyeztek, hét percen belül elpusztultak. A hatóságok felhívták az állattartó gazdák figyelmét, hogy a Rajna partján legelő állataikat is veszély fenyegeti. Azok a holland városok — közöttük Amsterdam és Rotterdam — amelyek ivóvíz-szükségletüket legnagyobbrészt a Rajnából fedezik, elzárták a Rajna vizét szállító vezetékeket. A holland közlekedési és vízgazdálkodásügyi minisztérium közlése szerint vízhiány egyelőre nem fenyeget, mert a méreg legkésőbb három napon belül az Északi tengerbe jut. Ami a halakat illeti, a nyugatnémetországi Észak-Rajna— Vesztfália tartományban feltételezik, hogy a méreg a Rajnának majdnem az egész halállományát elpuszította. (MTI) A ragasztó tökéletesítésre szorul Szarmata-kori település maradványaira bukkantak Pusztaközponton A kardoskúti határ nyugati részen elterülő ősi növény- és madárvilága miatt természetvédelmi területté nyilvánított Fehér-tó környékén sűrűn megtalálhatók az ősrégi emberi települések nyomai. Ezek azt mutatják, hogy már a történelem hajnalán, mintegy hatezer évvel ezelőtt megjelent itt az ember és birtokába vette ezt a „szteppei” jellegű területet. Sok régészeti lelet tanúskodik a fiatalabb kőkori, vaskori, szarmata-j avar- és Árpád-kori településekről, embereik szokásairól, élet- körülményeikről. A tó keleti vége közelében épült Pusztaközponton is gyakran vet ki az ásó avult csontokat. különös formájú cserepeket. 1949-ben a mostani emeletes iskola mellett méhkas formájú hulladékgödröt és két sírt tártunk fel, amelyek azt bizonyítják, hogy az itteni szarmata-kori temető népessége még megérte Attila marcona hunjai megjelenését. A tanyaközponttól kissé távolabb, az Orosháza—Békéssám- son-i út nyugati mentén, Meticsák Mihály 180. sz. tanyája mögött egy lapos húzódik. Ennek a partján nemrégiben kapálás közben forgatható kézi malomkő töredékét, néhány cserépedény-darabot és egy vese formájú, 19X39 centiméteres kőlapot talált a tulajdonos a föld felszínén. A kőlap körül, körülbelül 30—40 méteres körzetben rengeteg apró kődarab hevert, mintha szétrobbant meteor darabjai lettek volna Meticsák Mihály olvasott ember a Népújságon kívül az Élet és Tudomány-nak és a Búvárnak is lelkes olvasója, s így felismerte, hogy évezredes leletekre akadt, amit jelentenie kell a múzeumnak. Feltevésében nem csalódott. A helyszíni szemle során kiderült, hogy a valamikor bővizű lapos környékén, időszámításunk első századaiban szarmatakori település volt. A különös kőlap pedig nem „meteor”-darab_ nak, haném csillámpalánák bizonyult, s kereskedelmi úton Erdélyből kerülhetett a hajdani telep lakóihoz. Évekkel ezelőtt a közelben II. Constantinus római császár bronz pénze is előkerült a szántásból, de ez elkallódott. A leletek azonban így is újabb adatokat szolgáltatnak Kardoskút római-kori településtörténetének a megismeréséhez. ifj. Olasz Ernő Egy londoni cég be akarta bizonyítani, hogy ragasztószere minden kritikán felül áll. Erre a célra kedden délután Madame Tus- saud panoptikumában azt a guillo- tinet használta fel, amellyel XVI. | Lajost, Mária Antoinettet és más francia arisztokratákat végeztek ki a francia forradalom alatt. A kísérleti nyúl szerepét a 27 éves Michael Booty, a szóban forgó cég munkása töltötte be. Nagy számú nézőközönség, közöttük újságírók szeme láttára, biztosító kötelet szereltek a 25 kilós pengére; a kötelet elvágták, majd ismét összeragasztották. Ennek kellett megtartani a bárdot néhány centiméternyire Botty nyakától. Bootyt gúzsba kötötték, magnószalagról dobpergést játszottak, aztán a bárd nagy robajjal elindult másfél méteres útjára. A körülállók csak azt látták, hogy a kötél annak rendje és módja szerint szétvált a ragasztás helyén. De a penge mégis megállt és Botty épségben tápász- kodott fel. Kiderült, hogy a vállalat 100 000 font sterlingre biztosította munkásának életét. Viszont a társaság ragaszkodott ahhoz, hogy a ragasztott kötélen kívül még egy másik biztosító-szerkezetet is szereljenek fel: egy külön féket, arra az esetre, ha a ragasztó mégse lenne olyan jó, mint amilyennek hirdették. Az újságírók azzal a meggyőződéssel távoztak madame Tussaud viasz-panoptikumából, hogy a biztosító társaság és a guillotine kitűnően működik, de a ragasztó még bizonyos tökéletesítésre szorul. A rádió sajtókonferenciája Július 14-én a rádió sajtókonferenciájának színhelye Balaton- füred lesz, témája pedig a Balaton menti üdülés, az ellátás, a közrend, Balaton fejlesztésének perspektívája. Az érdeklődők kérdéseiket július 7-ig levélben juttassák el a rádió sajtókonferenciájának címére, Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 5—7. szám alá. Ge&vqőf {fel***. 1&93w&m&m JJQCECZő X7 &OG/>/TOrm: <?A SS A/ FEftewC. I A BOV (BARNEVÁL) BÉKÉSCSABAI GYÁRA férfi segédmunkásokat vesz fel Munkásszállás havi 15,— Ft-ért. Hazautazók részére kedvezményes utazás. Minden második szombat szabad. Érvényes egészségügyi vizsgálat szükséges. 67118 34. A Köztisztasági Hivatal Dzer- zsinszkij kerületi kirendeltségénél a kedves diszpécsemő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotrógép dolgozott Vladikinóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyiho- novhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotrógép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy valóban a hóban találták a puskát. Ellenőriznünk kell. —Mit? — Meg kell keresünk az elesett varjú tetemét. Öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldozatukat. — Életemben először veszek részt effajta szertartáson — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szavaljev, aki kifogyhatatlan türelem-tartalékokkal rendelkezett, szaporán akcióba lépett; — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gyerekeket. — Ott, azon az ágon — Szer- jozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev és gondterhelt arckifejezéssel távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságában. Kabátját Sztasz karjára kanyarít- va, Szaveljev a fához támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — Itt ült? — kérdezte. — Ott, és szivarozott! — jegyezte meg nem minden ingerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a fakéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmosolyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belőle? — Haza vihetjük a fával együtt — felette Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és