Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

1969. június 26. CsfitSrtftk Közlekedés a bélyegeken Az európai szocialista országok közül Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Romá­nia, a Szovjetunió és Magyaror­szág közlekedési és posta múze­umainak vezetői, szakemberei el­ső ízben Budapesten jöttek ösz- sze, hogy tárgyaljanak a bel- és külföldi együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeiről. A nemzetközi tanácskozást szerdán a Közlekedési Múzeum­ban rendezet alkalmi bélyegki- állitás vezette be az 1924-ben megjelent első Ikarus bélyegsoro­zattól az űrhajós bélyegekig ki­adott valamennyi magyar közle­kedési témájú bélyeget bemuta­tó kiállítás ünnepélyes megnyi­tásával. A kiállítás megtekintése után ugyancsak a Közlekedési Múzeumban megkezdődött a mú­zeumvezetők és szakértők mun­kaértekezlete. (MTI) Egy év múlva átadják Hosszú előkészület után a múlt év nyarán kezdtek hozzá a törpe- vízmű építéséhez Hunya község­ben. A költségek fedezésére ter­vezett 3 millió 51 ezer forint elő­teremtése nem kis gondot okozott a község vezetőinek és lakóinak. Mégis, a munka már javában fo­lyik és jelenleg 70 százalékosra tehető a törpevízmű építésének készültségi foka. A tervek szerint 1970. június 30- án készül el véglegesen az utóbbi évek egyik legnagyobb hunyai beruházása. Tizenhat közkifolyó biztosítja majd az eddiginél jobb vízellátást. Egy próbafelmérés szerint a község lakóinak 80 szá­zaléka foglalkozik azzal a gondo­lattal, hogy a lakásba is bevezeti a vizet. Ennék megkönnyítésére néhány utcában párhuzamos csa­tornarendszert létesítenek. A la­kosság a 3800 forintos családon­kénti hozzájárulással, valamint a 13 kilométer hosszúságú csator­nahálózat árkainak betemetésével segíti az építést. Tények és tanulságok Ami asztalra kerül... A számok meghökkentően na­gyok. 1969. áprilisában a hazai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat termelt. 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a ke­reskedelemnek. Egyetlen hónap­ban, 1969 áprilisában 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmi­szerboltok pénztáránál. A lakos­ság legtöbbet — érthetően — élel­miszerekre költ. 1965-ben 30 mil­liárd, 1968-ban már 38 mill tárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A szá­raz adatok is aláhúzzák a közis­mert tényt: az élelmiszerellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények Az elmúlt hetekben olvasóink több ízben találtak lapunk hasáb­jain olyan riportokat, cikkeket, mélyek az élelmiszerellátás kér­déseivel foglalkoztak. Lapunkhoz hasonlóan, valamennyi megyei új­ság megtette ezt, s végül is or­szágos, általánosítható kép kere­kedik ki a megállapításokból. A legfőbb tanulság: a növekvő igé­nyek — hiszen 1969 első negyed­évében 12 százalékkal volt na­gyobb az élelmiszerek kiskereske­delmi forgalma, mint 1968 ha­sonló időszakában — nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar s a kiskeres­kedelem napról napra állni kény­szerül a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldsé­get mindennap veszünk. E kriti­kai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igénynö­vekedésnek az ipar és a kereske­delem egószsében megfelel, sok részletet tekintve azonban, nem. Az évről évre ismétlődő pana­szok, az áruk fölösleges szállítga- tása miatt, félreérthetetlenül rá­mutatnak arra. hogy szerkezeti- szervezeti kérdések sokasága hal­mozódott fel az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon levő feszültségek enyhítését — kiindulópontként elősegítette a Mezőgazadsági és Élelmezésügyi Minisztérium — te­hát az „egykéz” létrehozása. Foly­tatódott a megyei irányító szer­veknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással, s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. (Például igen rövid idő alatt si­került nemrég tisztázni a tejsllá- tás akadozásának okait). Még sok a panasz Rendkívül sok a teendő az élel­miszeripar vállalatai közötti ver­seny kibontakoztatásáért, a vá­lasztékbővítést szolgáló érdekelt­ségi rendszer megteremtéséért, s nem kevésbé az élelmiszer-keres­kedelem anyagi, technikai bázisá­nak tökéletesítéséért. Az élelmi­szeripar több mint 164 ezer em­bert foglalkoztat. Munkájuk ter­mékét azonban — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ága­zathoz mérten — az ország min­den lakosa fogyasztja. Így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről évre nö­veli a termelést, 1968-ban 1967-hez mérten 15 százalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el-eltűnik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész-ételek, bizonyos fűszerek stb.). A termelés s az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s ar­ra, hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megváltozott körülmények közepette. A terü­leti elv feladása — tehát az ál­lami és szövetkezeti kereskedelem együttes jelenléte a településeken —, a beszerzési megkötöttségek föloldása, az árképzésben rejlő, a keresletet-klnálatot tükröző le­hetőség már ma módot ad a ke­reskedelemnek arra, hogy rugal­masabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát. 10 millióan az asztal mellett Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőség mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszerellátás. Az­az: nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bojthálózat átgondoltabb fejlesz­tésével — az új településeken előbb nyitnak presszót, mint élel­miszerüzletet... — gyorsan fölszá- .molható sok, ma még meglevő visszásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van. Ezt figyelembe véve kell vé­geznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egy pillanatra sem feledve: több, mint tízmillióan ülünk az asztal mellett... ! K. S. Részletek a rajnai halmérgezésről Az Észak-Rajna—vesztfáliai és Rajna-Pflaz-i illetékes hatósá­goknak kedden még nem sikerült megtalálniuk azt a helyet, ahon­nan a halak milliói pusztulását okozó ismeretlen méreg a Rajna vizébe jutott. A kísérleti vizsgálatok során kedden azok az egészséges halak, amelyeket a Rajna vizébe he­lyeztek, hét percen belül elpusz­tultak. A hatóságok felhívták az állattartó gazdák figyelmét, hogy a Rajna partján legelő állataikat is veszély fenyegeti. Azok a holland városok — kö­zöttük Amsterdam és Rotterdam — amelyek ivóvíz-szükségletüket legnagyobbrészt a Rajnából fe­dezik, elzárták a Rajna vizét szállító vezetékeket. A holland közlekedési és vízgazdálkodásügyi minisztérium közlése szerint víz­hiány egyelőre nem fenyeget, mert a méreg legkésőbb három napon belül az Északi tengerbe jut. Ami a halakat illeti, a nyugat­németországi Észak-Rajna— Vesztfália tartományban feltéte­lezik, hogy a méreg a Rajnának majdnem az egész halállományát elpuszította. (MTI) A ragasztó tökéletesítésre szorul Szarmata-kori település maradványaira bukkantak Pusztaközponton A kardoskúti határ nyugati ré­szen elterülő ősi növény- és ma­dárvilága miatt természetvédelmi területté nyilvánított Fehér-tó környékén sűrűn megtalálhatók az ősrégi emberi települések nyo­mai. Ezek azt mutatják, hogy már a történelem hajnalán, mintegy hatezer évvel ezelőtt megjelent itt az ember és birtokába vette ezt a „szteppei” jellegű területet. Sok régészeti lelet tanúskodik a fia­talabb kőkori, vaskori, szarmata-j avar- és Árpád-kori települések­ről, embereik szokásairól, élet- körülményeikről. A tó keleti vége közelében épült Pusztaközponton is gyak­ran vet ki az ásó avult csonto­kat. különös formájú cserepeket. 1949-ben a mostani emeletes is­kola mellett méhkas formájú hul­ladékgödröt és két sírt tártunk fel, amelyek azt bizonyítják, hogy az itteni szarmata-kori temető népessége még megérte Attila marcona hunjai megjelenését. A tanyaközponttól kissé távo­labb, az Orosháza—Békéssám- son-i út nyugati mentén, Meticsák Mihály 180. sz. tanyája mögött egy lapos húzódik. Ennek a partján nemrégiben kapálás köz­ben forgatható kézi malomkő tö­redékét, néhány cserépedény-da­rabot és egy vese formájú, 19X39 centiméteres kőlapot talált a tu­lajdonos a föld felszínén. A kő­lap körül, körülbelül 30—40 mé­teres körzetben rengeteg apró kődarab hevert, mintha szétrob­bant meteor darabjai lettek vol­na Meticsák Mihály olvasott em­ber a Népújságon kívül az Élet és Tudomány-nak és a Búvárnak is lelkes olvasója, s így felismer­te, hogy évezredes leletekre akadt, amit jelentenie kell a mú­zeumnak. Feltevésében nem csa­lódott. A helyszíni szemle során kiderült, hogy a valamikor bő­vizű lapos környékén, időszámí­tásunk első századaiban szarmata­kori település volt. A különös kőlap pedig nem „meteor”-darab_ nak, haném csillámpalánák bizo­nyult, s kereskedelmi úton Er­délyből kerülhetett a hajdani te­lep lakóihoz. Évekkel ezelőtt a közelben II. Constantinus római császár bronz pénze is előkerült a szántásból, de ez elkallódott. A leletek azonban így is újabb ada­tokat szolgáltatnak Kardoskút ró­mai-kori településtörténetének a megismeréséhez. ifj. Olasz Ernő Egy londoni cég be akarta bizo­nyítani, hogy ragasztószere min­den kritikán felül áll. Erre a cél­ra kedden délután Madame Tus- saud panoptikumában azt a guillo- tinet használta fel, amellyel XVI. | Lajost, Mária Antoinettet és más francia arisztokratákat végeztek ki a francia forradalom alatt. A kísérleti nyúl szerepét a 27 éves Michael Booty, a szóban for­gó cég munkása töltötte be. Nagy számú nézőközönség, közöttük új­ságírók szeme láttára, biztosító kö­telet szereltek a 25 kilós pengé­re; a kötelet elvágták, majd ismét összeragasztották. Ennek kellett megtartani a bárdot néhány cen­timéternyire Botty nyakától. Bootyt gúzsba kötötték, magnó­szalagról dobpergést játszottak, aztán a bárd nagy robajjal elin­dult másfél méteres útjára. A körülállók csak azt látták, hogy a kötél annak rendje és módja szerint szétvált a ragasztás helyén. De a penge mégis meg­állt és Botty épségben tápász- kodott fel. Kiderült, hogy a vállalat 100 000 font sterlingre biztosította mun­kásának életét. Viszont a társa­ság ragaszkodott ahhoz, hogy a ragasztott kötélen kívül még egy másik biztosító-szerkezetet is szereljenek fel: egy külön féket, arra az esetre, ha a ragasztó még­se lenne olyan jó, mint amilyen­nek hirdették. Az újságírók az­zal a meggyőződéssel távoztak madame Tussaud viasz-panopti­kumából, hogy a biztosító társa­ság és a guillotine kitűnően mű­ködik, de a ragasztó még bizo­nyos tökéletesítésre szorul. A rádió sajtókonferenciája Július 14-én a rádió sajtókon­ferenciájának színhelye Balaton- füred lesz, témája pedig a Bala­ton menti üdülés, az ellátás, a közrend, Balaton fejlesztésének perspektívája. Az érdeklődők kérdéseiket július 7-ig levélben juttassák el a rádió sajtókonfe­renciájának címére, Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 5—7. szám alá. Ge&vqőf {fel***. 1&93w&m&m JJQCECZő X7 &OG/>/TOrm: <?A SS A/ FEftewC. I A BOV (BARNEVÁL) BÉKÉSCSABAI GYÁRA férfi segédmunkásokat vesz fel Munkásszállás havi 15,— Ft-ért. Hazautazók részére kedvezményes utazás. Minden második szombat szabad. Érvényes egészségügyi vizsgálat szükséges. 67118 34. A Köztisztasági Hivatal Dzer- zsinszkij kerületi kirendeltsé­génél a kedves diszpécsemő készségesen átlapozta a jelenté­seket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotró­gép dolgozott Vladikinóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyiho- novhoz. — A gyerek nem ha­zudik. Valóban ott járt a hó­kotrógép. — És mit jelent ez? Nem biz­tos, hogy valóban a hóban ta­lálták a puskát. Ellenőriznünk kell. —Mit? — Meg kell keresünk az el­esett varjú tetemét. Öltözz, in­dulunk. A kisfiúk megmutatták a he­lyet, ahol eltemették áldozatu­kat. — Életemben először veszek részt effajta szertartáson — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szavaljev, aki kifogyhatat­lan türelem-tartalékokkal ren­delkezett, szaporán akcióba lé­pett; — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gye­rekeket. — Ott, azon az ágon — Szer- jozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev és gondter­helt arckifejezéssel távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságában. Ka­bátját Sztasz karjára kanyarít- va, Szaveljev a fához támasz­totta a létrát és gyorsan felmá­szott rajta. — Itt ült? — kér­dezte. — Ott, és szivarozott! — je­gyezte meg nem minden in­gerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a fa­kéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmo­solyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműve­letét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belő­le? — Haza vihetjük a fával együtt — felette Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és

Next

/
Oldalképek
Tartalom