Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

19W. június 26. 5 Csütörtök 100 éve született Martin Andersen Nexő Közeljárt a nyolcvanhoz, ami- ga Nexő az a Pelle, aki olva- kor a magyar írók vendégeként sottságával, higgadtságával hozzánk érkezett, de senki nem gondolhatott a korára. Nexő, akinek most ünnepeljük cente­náriumát, fiatalos frisseséggel, lelkes kíváncsisággal járt-kelt Budapesten és az országban. Is­merkedett a magyar munkások­meglepi környezetét, értelmiségi barátait. Pelle is cipészszövet- kezetet alakít. El akarja pusztí­tani a szegénységet. Olyan for­radalom, olyan világ álmával barátkozik, amely minden em­ber számára lehetővé teszi a kai, parasztokkal, az írókkal és harmonikus életet. Pelle-Nexő a művészekkel. Az aggastyán lelke ifjú maradt. Talán azért, mert nehéz, küzdelmes élete volt. Dán kőfejtő fiaként, tíz testvére között nevelkedett, a szegényemberek mindennapjai­ban, szegénységben, hányatta­tásban. ötéves korában már pénzt keres, rikkancsként dol­gozik, Aztán nyájat őriz, béres, cipészinas, majd kőműves. De nemcsak dolgozik, hanem tanul is. Gyermekkorának és ifjúsá­gának emlékeit novellái őrzik, amelyek 1898-ban jelentek meg. Ekkor még alig figyelnek a pro- letáríróra. 1910-ben jelenik meg Hódító Pelle című regénye, amely ismertté, híressé teszi Nexőt. Hőse jellegzetesen dán proletár, akinek sorsában mil­liók ismerhettek a maguk éle­tére, küzdelmeire. Hódító Pelle a skandináv munkásmozgalom­ban olyan szerepet töltött be, mint Gorkij Az anya című regé­nye Oroszországban. Számos nyilatkozat mellett mindenekelőtt a mű árulkodik Hódító Pelle önéletrajzi jellegé­ről. Az író saját élettapasztala­tait emeli művészi szintre. Ma­voltaképpen békés természet, de mindketten tudják, hogy a béke és a testvériség holnapjáért ma kemény harcot kell vívni. Nexőt nemcsak a társadalom, az osztályok harcában helytálló forradalmár alakja érdekli. Pel- lében a gazdag lelki életű, sze­relmében, baráti kapcsolataiban, műveltségigényében kiteljesedő személyiséget is finoman árnya­ló lélekrajzzal ábrázolja. Pelle írni akar. S amikor barátja megkérdezi tőle, mi lesz regé­nyének címe, így válaszol: Hó­dító Pelle; Nexő nem volt sze­rénytelen. Ez a cím, a hódító jelző valóban kifejezi szerepét, művészi és emberi jelentőségét. Másik kiemelkedő műve a film­ről is ismert Szürke fény, ugyancsak milliók olvasmánya lett Európa-szerte. Akárcsak a Hódító Pelle, magyar fordítás­ban is megjelent, s a magyar olvasóknak is kedvencévé vált. Martin Andersen Nexő születé­sének századik évfordulóján a forradalmár, a szocialista béke­harcos jó barát alakja mellett a magyar olvasói köztudatban is fontos szerepet játszó dán proletár-íróra és élő műveibe emlékezhetünk. ü. Gyulán jártak a megye rr m u vészvendégei A békéscsabai lálkozó vendégei haza jöttek. Nagy részük a me­gyéből indult el a művészeti élet különböző területeinek meghódí­tására, s váltak ismert, neves al­kotókká. Jakuba János képzőművész, az Iparművészeti Főiskola helyettes főigazgatója Békéscsabán szüle­tett, de a megyeszékhelyről in­dult el Cs. Pataj Mihály festő­művész is. Vári Ferenc zeneszer­ző, a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola tanára kitűnő kalauza volt a gyulai városnézésnek, hi­szen itt született, 1947-ben a szarvasi születésű Borgulya And­rás zeneszerzővel együtt került fel Pestre, a főiskola zeneszerzői tanszakára. D. Fehér Zsuzsa művészettörténész is jó ideig élt Gyulán. Gorka Géza Kossuth-dí- jas keramikus, s a jugoszláviai écskai művésztelep képzőművé­szei. Mandics Zdravkó és Wo­nyeck Tivadar is többször jártak már a megyében. A megyei pártbizottság kezde­ményezésére a Békés megyei Ta­nács V. B. Művelődési Osztálya meghívására egy hetet töltenek a művészeti találkozó vendégei Békés megyében, s nemcsak is­merkednek a megye nevezetessége­ivel. életével, hanem a megye és a város vezetőivel, művészeti életé­nek reprezentánsaival való baráti beszélgetések során meg­vitatják az eredményeket, a ten­nivalókat, a hogyan tovább-ot is. A keddi nap programja is ezt cé­lozta, a művészek nemcsak Gyu­művészeti ta- [ la várossal, hanem vezetőivel, dr. tulajdonképpen j Vidó István vb-elnökkel és Be- reczki Sándor titkárral is talál­koztak, akik beszámoltak gondja­ikról, terveikről, s amelyekhez sok ötletet adtak a művészvendé­gek. A program esti részében Bé­késcsabán .megyénk zenei életét vitatták meg a részvevők, s élénk vita bontakozott ki, hogyan lehetne a művészetek értésére, látására megtanítani a ma és a holnap felnőttjét, hogy meglássa, észrevegye a környező világ szép­ségét, esztétikumát — és élni is tudjon vele. Nagy érdeklődést váltott ki az a bejelentés is, hogy jövőre, a felszabadulás jubileu­mi évfordulója tiszteletére Békés megye itt élő, és elszármazott íróinak, zeneszerzőinek, képző­művészeinek alkotásaiból készül­ne — a tervek szerint — egy gyűjteményes antológia, mely egyrészt propagálná a megye mű­vészeti életét, másrészt rendkívül hasznos ismeretterjesztő funkci­ót látna el. A találkozó első napja is bi­zonyította, hogy művészeti éle­tünk reprezentánsainak meghí­vása rendkívül hasznos' kezde­ményezés volt. Igazolásul talán idézzük Vári Ferenc zeneszerző szavait: ..amiről vitatkozunk, az­zal foglalkozunk, és amivel fog­lalkozunk, azt minél jobban sze­retnénk csinálni.” Megyei tanácstag fogadóórája A megyei tanács végrehajtó bizottsága vezetőinek szokásos fogadónapját ezúttal június 28- án, szombaton délelőtt 9—12 óráig dr. Kertész Márton vb- titkár tartja Békéscsabán. WWHWVVVWWWWWWMWWWWWMMnWVWWVWW1 Könyvtárak a termelőszövetkezetekben Zenei élményt kínálnak Elkészült az Ifjú Zenebarátok hangversenyeinek 1969/70-es programja A megyei művelődésügyi ősz-1 hírű együtteseket (például a Bu­tály — a többi megyéhez hason lóan — már évek óta szervezi nagy sikerrel az Ifjú Zenebará­tok hangverseny-bérletét, mely az általános iskolák felső tagoza­taival párhuzamosan szolgálja az ifjúság zenei nevelését, ízlésfej­lesztését. Évről évre színesednek ezek a hangversenyek. Az elmúlt évben például a megyei szimfo­dapesti Postás és a Belügymi r.isztérium Szimfonikus Zeneka­rát), Európát bejárt szólistákat (például Lehoczky Évát, Ma&so- pust Rezsőt) és karnagyokat is­merhettek meg az ifjú látogatók. Az összekötő szöveget olyan is­mert előadók tartották, mint Fa- sang Árpád. Kollár Endre, Ba­nikus zenekarokon kívül országos i lassa Imre, Kertész Lajos. szerezz szerszámokat. Meg ta­núkat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanúkat, ebben az ordító hidegben? Ki fog rá vállalkoz­ni? — Ne hőbörögj, a tárgyi bi­zonyíték érvénytelen tanúk nélkül. Te is tudod. Munkára fel...! Tyihonov sovány, egyenes tar- tású lányba ütközött a folyo­són: az engedély-osztály ins­pektorába. — Jó estét. Galocska — mond­ta. — Épp magához készültem. Ellenőrizte Szavaljev leletét? — Szép kis munkát adott ne­künk az ön Szaveljevje — mondta a lány. — Fordított sorrendben kellett ellenőriz­nünk mindent, hiszen csak azo­kat a puskákat tartjuk nyilván, amelyekhez fegyvertartási en­gedély is van. Az önt érdeklő puska nem szerepel a nyilván­tartásban. Holnap megküldöm az írásbeli jelentést is. „így ésszerű — gondolta Tyi- hinov. — Aligha dob el valaki egy nyilvántartott fegyvert. De a tulajdonost mégis elő kell ke­rítenünk, bármi történik is. Ez most a legfontosabb!” Tyihonov belépett irodájába, felkattintotta az asztali lámpát. A gyenge világításban nem tűnt olyan barátságtalannak a helyi­ség. Jegyzetfüzetet vett elő az asztalfiókból, fellapozta, a tele­fonkagylóért nyúlt. — Halló, központ? Kapcsolja kérem, Tulát. Hohlovot kérem a bűnügyi rendőrségtől. Hohlov máris a vonalban volt, mintha csak a hívást vár­ta volna. — Hogy vagy, Tolja? — kér­dezte Sztasz. — Figyelj ide, nagyon fontos és nagyon sür­gős kérésem van. Keresd fel kérlek a fegyvergyár kereske­Az 1969—70-es tanévben to­vább folytatódik a megkezdett munka, hogy a diákok zenei él­ményekben is gazdagon fejezzék be az általános és középiskolákat. A hangversenyek évfolyamai is­mét változatos programot ígér­nek : az első évfolyamon vonós- és fúvóshangszerekkel ismerked­hetnek a gyerekek, olyan világ­hírű együttesek segítségével, mint a Weiner vonósnégyes és a Bu­dapesti Fúvósötös. A második év­! folyam keretében világjáró mű­vészek hangversenyét hallhatják: | Kocsis Albert hegedű-, Szabó Csilla zongoraművész és Lehocz- ky Éva énekesnő látogat el hoz­zájuk. A következő évfolyam hallgatóinak is különleges zenei élményben lesz részük: Botka Va­léria és Csányi László vezényle­tével a Magyar Rádió és Tele­delmi osztályát. Van nálam egy: vízió Gyermekkórusát, valamint a Postás Szimfonikus Zenekar hangversenyét hallhatják. Min­■>J a ' í:i puska, TOZ—17 mintájú, a szá­ma: Vera—Borisz 806237. Leg először is állapítsd meg mikorj évfolyanl ,.aláikozik a megye készült, melyik sorozathoz tar-: ___,___ t ozik. Azután tudd meg, me­lyik raktárnak küldték el a so­rozatot. A raktárban már köny- nyen rábukkanhatsz a vevőre is. Felírtad a számát? Megte­szed? Hát persze, hogy nem most rögtön, értem én. De hol­nap feltétlenül várom a híváso­dat! A raktári másolatot légy szíves, küld el a futárral. Kö­szönöm, Tolja. Tyihonov felsóhajtot... CSÜTÖRTÖK. „A fegyverszakértői vizsgálat megállapítása szerint a fiatal­korú Gafirovnál talált tölté­nyek teljesen megegyeznek az­zal a tölténnyel, amelyet feb­ruár 23-án operáltak ki a jegy­zőkönyvben feltüntetett juharfa ágából, de keménységüket és vegyi összetételüket tekintve, különböznek a T. Sz. Akszjono- va holttestében talált golyó­tól...” Tyihonov félretolta a fegy­verszakértő jelentését. „Minden világos. A fiúk ártatlanok. Ne­vetséges, de egyelőre ártatla­nokat hajszoltunk: Pankovát, Kazancevet, Murtazát...” (Folytatjuk) zenekaraival is, márciusban pe dig a felszabadulás jubileumi év. fordulójának tiszteletére rende­zett komplex műsort láthatnak, hallhatnak a fiatal zenekedvelők, ahol a megyében született zene­szerzők (Szokolay, Borgulya, Haj­dú) és írók (Ladányi Mihály, Darvas József, Szabó Pál) mű­veivel ismerkedhetnek. A megye számos iskolája felis­merte: a vidéki gyerekek számá­ra felbecsülhetetlen értékűek ezek a rendezvények, ahol szemé­lyesen találkozhatnak az ismert zenekarokkal, szólistákkal; tehát propagálják a bérleteket, szer­vezik a fiatal látogatókat. Doboz, Csorvás. Gádoros, Battonya és még jó néhány község bérleti előadásait mindig telt ház előtt tartják. Jó volna, ha megyénk minél több községe (itt is említsünk neveket: Dombegyháza, Csanád- apáca, Kétegyháza. Okány, Zsa- dány, Békésszentandrás, Bucsa, Füzesgyarmat, Körösladány) is bekapcsolódna az ifjú zenebará­tok táborába — élve az adott le­hetőségekkel —, hogy minél több gyermek számára váljon érthető­vé a zene csodálatos világa. gy időben gyakran találkoz­■*“* tam a panasszal: könyv­ügynökök rászedik a mezőgaz­dasági szakkönyvtárra vágyó termelőszövetkezeteket. Volt a kezemben olyan kötelező erejű papír is, amely szerint francia- magyar kéziszótárat, a finánc­tőke sajátosságait, magas tudo­mányos szinten elemző művet és távolkeleti országok külkereske­delmi szokásait ismertető könyv­veket „rendelt meg” egy olyan tsz (pontosabban megrendeltette a tsz egyik-másik vezetőjével a jutalékra éhes ügynök), ahol sen­ki egy árva szót sem tudott franciául, senkinek sem volt olyan közgazdasági képzettsége, hogy a finánctőke természetrajza érdekelhette volna, ami pedig a távolkeleti országokkal való ke­reskedést illeti, még csak láz­álmaikban sem szerepelt ilyes­mi ... \ zóta az ilyen szervezői ma- nipulációkkal kapcsolatos hírek elhalkultak. így vagy úgy, jól, rosszul kilakultak a tsz-ek zömében a mezőgazdasági szak- könyvtárak. Olyan számban ala­kultak ki, hogy összetételük, sor­suk nem lehet közömbös azok számára, akik munkaeszközt lát­nak a mezőgazdasági szakkönyv­ben, nem pedig afféle „luxus ki­adást”, minthogy némely he­lyen emlegetik a könyvtárfej­lesztés költségeit. E könyvtárak iránti érdeklő­dés figyelemre méltó munkára késztette a magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek piackutató csoportját. Orszá­gos felmérést végeztek a terme­lőszövetkezetek üzemi könyvtá­rairól. Az erről szóló jelentés szűkszavú. Jobban bízik a szá­mok, táblázatok gondolatkeltő tulajdonságaiban, mint a kom­mentátorok befolyásoló erejében. Nézzük csak a felmérés né­hány szembe ötlő tanulságát! Tizenkilenc megyében összesen 184 tsz könyvállományát vették szemügyre. Közülük 69-ben, te­hát az érintett szövetkezetek 37,5 százalékában 200 kötetesnél nagyobb könyvtárra leltek. A 151—200 kötetes könyvállományt birtokló tsz-ek száma 42 volt, tehát a vizsgált tsz-ek 22,8 szá­zaléka. A 184 termelőszövetkezet közül 16-ban nem találtak könyvre Elég tekintélyes kötet­számot kapunk, ha összeadjuk a szóban forgó közös gazdaságok állományát; kereken 46 ezer könyvet. IV émileg meglepő a felmérés- ’ nek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi helyzete és az általuk fenntartott könyv­tár méretei között nem erős az összefüggés. Abban a részlet- •megjegyzésben viszont, hogy a leggyengébb anyagi helyzetű szövetkezetekben akadtak a leg­több könyvtár .nélkülire, továb­bá, hogy a legmódosabb gazda­ságok szerezték be a legtöbb könyvekés végül is az élet egész­séges tendenciáinak érvényesü­lése tapasztalható. Ez a felmérés sok tekintetben korábbi észrevételeinket igazol­ta. Egyebek közt azt, hogy még sok helyen nem engedik érvé­nyesülni azt az elvet, hogy a ter­melőszövetkezetekben elsősorban szakkönyvtárra van szükség. Az esetleg több éve vásárolt 50— 100 kötetnyi szépirodalmi és ál­talános ismeretterjesztő anyag többnyire csak hányódik a tsz irodák szekrényeiben. A községi könyvtárnak átadva legalább kézbekerülnek ezek a könyvek, így azonban olyasféle szellemi lakomát jelenthet 50—100 kötet egy több száz tagú tsz-ben, mint­ha 50—100 szem sültkrumplival akarnánk jól tartani egy zárszám­adási vacsorára egybegyűlt ven­dégsereget. \J áltozatlanul szerény mér­tékben használják a tsz szakkönyvtárát a szakmunkások, vagy a brigádtagok. Márpedig egy baromfitenyésztőnőre leg­alább annyira ráfér a szakiroda- lom tanulmányozása, mint az egyetemet végzett főállattenyész­tőre. Egyelőre a főállattenyész­tők sokkal többször folyamod­nak a könyvekben tárolt tudo­mányos és gyakorlati tapaszta­latokhoz, mint például a szak­munkáslányok. Dicséretes, hogy mind több helyen oly mértékben tekintik munkaeszköznek a könyvet, hogy állandó használatra adják ki azoknak a tagoknak, akiknek er­re szükségük van. Kevésbé meg­nyugtató, hogy igen sok helyen nem tartják nyilván, hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tudós könyvtárosra, de felelős gazdára minden tsz szakkönyvtárának szüksége van, hiszen helyenkint már több tíz­ezer forint értéket jelent. És a felelős gazda abban is se­gítene, hogy a tsz ne azt a köny­vet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szük­séges. |V| áris számos jelét tapasztal- juk: mind gyakrabban válik nyilvánvalóvá a felelős tsz-ve- zetők előtt, hogy ez vagy az, az új könyv nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy a korszerű termelési eljárásokat eredményesen alkal­mazhassák. Talán belátható időn belül addig is eljutunk, hogy a legszükségesebb 100—100 kézi­könyv megtalálható lesz az or­szág valamennyi közös gazdasá­gában. Bajor Nagy Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom