Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-02 / 124. szám

T * A x (Jl * KL ® c/L—B ® A ** * K ° c/t »tWWWWWWWWmWWWWWWWWWWWWlWWmWWWWWWWWWWtWMMWWWWWWWWWWWWVWWWWWWWWWW Műszeres Tirpák Tihamér még néhány éve a Tücsök és Bogár Kiszerelő Vállalat (TÜBOKI) főmérnöke volt, de csapnivalóan dolgozott. Tudatlanságával kilógott a TÜ­BOKI műszaki kollektívájából, amely egészében véve értette a dolgát. Az illetékesek döntöttek: leváltják Tirpákot és olyan posztra helyezik át, ahol tudat­lansága nem fog feltűnést kel­teni. Így került az egyik ingat- lankezelőség műszaki hibafelmé­rő csoportjának élére. Tirpák elfoglalta új őrhelyét. Hetekig serényen tanulmányoz­ta a csoport munkamechanizmu­sát. Végül Összehívta munkatár­sait: — A bérlők rengeteget panasz­kodnak csoportunkra. Nem érte­nek egyet megállapításainkkal. És miért? Mert a hibafelméré­seknél önök eddig szubjektív megérzéseikre támaszkodtak. Ennek vége. Modernizáljuk a munkát: majd a műszerek be­szélnek. Még annyi hibát sem fogunk elismerni, mint eddig, el­végre amúgy sem lehet több a hiba, mint amennyinek a kija­vítására keretünk van, de meg­látják: a lakók, akik önöknek nem hittek, majd hisznek a mű­szereknek. Itt van dr. Virgula bejelentése. Azt mondja: a lakás helyiségeinek méretéhez képest kicsik a fűtőtestek, továbbá az ajtók és az ablakok megvete­medtek s a réseken át besüvölt »a szél. végül a szoba fala erő­sen nedves. Önök persze kimen­nének ehhez a' doktorhoz, és megpróbálnák lebeszélni ót a hibákról. Persze, hogy ő nem hinne önöknek. De majd hisz a műszereknek! Reggel együtt szállunk ki dr. Virgulához. A következő műszereket hozzák ki magukkal: egy colstokot, egy kézi számológépet, egy gyertyát, egy asztali ventillátort, meg egy krumplinyomót. Megértve? Másnap reggel a hibafelméré­si csoport megszállta dr. Virgula otthonát. Tirpák munkához lá­tott. — Tehát hideg a lakás, doktor úr. Nézzük csak. Ezzel a cols­tokkal megmérjük a szoba szé­lességét, ez öt méter, most a hosszát, ez hat méter. És most vizsgálat! jön a számológép: csivirem, csa- j varom, tessék, éppen 30 négyzet- méter. Nem én mondom, doktor úr, hanem a műszer! Megint a colstok: a szoba magassága 3 j méter. A gép szépen kiszámítja a helyiség térfogatát: tessék, 90 légköbméter. A falvastagság kö­vetkezik, így ni. Most az abla­kok mérete.;. Ez is megvan. Egy kis csendet kérek. Tirpák percekig tekergette a számológép fogantyúját, végül; örömmel közölte a doktorral: — Minden a legnagyobb rend- j ben. Itt senki sem fázhat, itt j állandóan 21 foknak kell lennie. Mi következik doktor úr? Ö, igen, az ajtó repedései. Tehát itt befúj a szél. Na, majd a műsze­rek. Kérem az asztali ventil­látort. Látja, doktorkám? Ide tartom a repedéshez. Nos, a la­pátok meg se moccannak. De éllenőrizzük még a műszert is: gyújtsuk csak meg ezt a -'-gyer­tyát. Ha itt huzat van, elfújja a lángot. Elfújta? Nem fújta el. A műszeres vizsgálat eredmé­nye: negatív, hehehe. És még mi is van: ja persze, a nedves falak. Ez volna az? Jó. kérek egy kala-: pácsot. Most szépen kitörök egyj darabot ebből az úgynevezett; nedves falból. így ni. Szabad a krumplinyomót? A faldarabkát behelyezem a nyomókészülékbe, így ni. Tessék doktor úr, jó erő­sen nyomja össze. Ha ugyanis nedves a fal, akkor most itt, alul csurogni kell a víznek. Még erő­sebben tessék! Csurog Vagy nem csurog? Nem csurog. Tehát a műszeres vizsgálat eredménye ismét negatív. Remélem, doktor úr, elégedett s nem gyanúsíthat bennünket felszínességgel. A műszer csalhatatlan, csak az em­ber tévedhet. Kartársak, mehe-. tünk. A műszeres vizsgálatot követő napon Tirpák összeesett. Kartár­sai azonnal elszaladtak Virgula doktorért. A doktor menten ott termett, megvizsgálta a hápogó Tirpákot és így szólt: — Nézze, szubjektív megérzé­seim szerint önnek nikotinmér- gezése van. De műszerekkel nem tudom kimutatni. Márpedig a műszer beszél. Tudja mit? Ne törődjék vele. Horváth József Rejtélyes képrejtvény Két barátom szenvedélyes rejtvényfejtő. Nincsen- olyan szó vagy képrejtvény, amelyet ők meg ne fejtenének. Gyakran néztem őket, amint összedugják fejüket. Nemrég az asztalukra tettem egy képrejtvényt. — Ezt fejtsétek meg, ha tud­játok! — A választ be sem várva hazamentem. Éjjel 11-kor csön­gött a telefon. — Hallod-e! — szólt az egyik barátom. — Négy órája törjük a fejünket, hogy megfejtsük a rejtvényedet, de egyetlen szót sem tudtunk kitalálni belőle. — Nagyon sajnálom: magam sem tudom megfejteni. Azt a képrejtvényt ugyanis valamelyik külföldi képesújságból másol­tam le. Évszázadok óta zúgtak a gyönyörű kársak az omladozó bástyafal árnyán és eljött az idő, amikor Európa vette szájára őket. Húsz ország bo­tanikusai sereglettek össze csodálatukra. A hajdani színház alag­sorában — más min­dent betöltötték a liszteszsákok — így zokogott egy izlandi tudós a bankett tető­pontján: — Hogy náluk mi­ért csak törpenyírek nőnék?! Egy emberként ha­tározták el a híres harsak bekerítését. Akta szerkesztödött. Lediktálta egy he­ves ifjú, aki munka közben csókot lopott gépirónője hamvas nyakára és ezért két egyforma pofont ka­pott. Kúzignaltak. Jóváhagyás Aláírták. Megint aláírták. Iktatták. Felterjesztették. Végleg jóváhagyták. Alig fél év alatt! — Nálunk aztán tényleg nincs bürok­rácia — vágta ki ke- vélyen a pénzügyi osztály vezetője s rög­tön ki is adta a meg­rendelést a „Tupir” fodrászszövetkezet­nek, amelyet az egy­kori patkolókovácsok alapítottak, hogy le­gyen vajas kenyerük továbbra is. — Ebben nincs pénz — morgott a fő- fodrász-fökovács. — Hét hárs köré alig kell kerítés! — Fenét hét hárs! Hetven hárs az, ko- mámuram! — Hét az! Itt van la! Gépelési hiba foly­tán — oka volt a lo­pott csók — az aktá­ban tizedére csökkent a fák száma. Rendkí­vüli értekezlet ült össze nyomban. — Egy jóváhagyott akta megváltoztatha­tatlan! — Így igaz! — Most mi legyen? — Igazság. Vagyis, ami gépelve vagyon. Hét hárs. A többi 63 azonnal kivágandó. Csak a hivatalsegéd jajdult fel. — És mi lesz a hír­nevünkkel? — Örökké élni fog — meredt a jövőbe az ülés. — Példás ügy­kezelésünk hire szét­gyűrűzik a nagyvilág­ba... És így is lett. Darázs Endre Első csalódás Hála oktatási rendszerünknek, manapság általános és középis­koláink tanulói, minden évben két-háromnapos tanulmányi ki­ránduláson vehetnek részt. A ki­rándulást követő első tanítási napon azonban a megszokott is­kolai élet is tovább folytatódik éppúgy, mint ebben az osztály­ban, ahol éppen feleléstől der­mesztő a légkör. ... Te sem készültél, Tökfej! Bizony ez is egyes! — Mondja a tanár — De hát valaki csak ké­szült? Na, bizonyítsd be Okos Tóni. hiszen te mindig kitűnő voltál! — De tanár úr, hiszen én azt soha sem állítottam! A kis előrelátó Fejlődőháza egyetlen iskolájá­ba, a jó öreg tanító nénihez is eljutott a Pedagógus lap és a Köznevelés c. folyóirat, ami hí­rül adta, oktatási rendszerünk legfrissebb csemegéjét, a szem­léltető oktatást és ennek fontos­ságát. — Ügy látom — úgymond — most Pesten oktatásunk vonalán ez a divat járja. Ha divat, hát legyen divat, azt én sem vetet­tem meg soha. — Gondolta ma­gában. Mától kezdve tehát én is szemléltetve oktatok! — & már is intézkédett. — Izgalommal várta a másnapot — végül is el­jött. — Na, gyerekek, vegyétek csak elő szépen azt az öt szem almát, amit otthonról hozattam veletek! — Na, számold csak meg, Pis­tikém, hány szem almád is van? — öt, tanító néni! — No. és ha ebből négyet el­veszünk? — Akkor éhen halok, tanító Értekezleten — A kedves felesége telefonál a nagy áruházból s azt kérdezi, hányas í cvidánl Nézőpont Ülök a városka presszójában. A hátam mögött ketten vitatkoz­nak. Látni nem látom, de annál inkább hallom őket. Valószínű­leg tsz-elnökök vagy agronómu- sok lehetnek. Az időjárásról van szó. Azt mondja az egyik: — Mentői erősebb napsütés kellene, jó meleggel és szél- csönddel. — Ugyan! — szól a másik. — Hát persze. A búza most hányja a kalászát, most csak me­leg kell neki. Kutyabarátok — Legyünk hozzá türelmesek, mert nagyon fáradt! napló — Na, ezt jól tudod. Hűvös, szeles, esős idő kell. Mentői hű­vösebb, annál jobb. — A fene, aki megette. — Igenis, a nagy meleg hir­telen megérleli a gyenge kalászt, anélkül, hogy mag képződne benne. Aztán üres szalmát arat­hatsz. Meg azután a répa, a ta­karmány, a kukorica, vagy talán annak is a száraz meleg kell? — Egy-két órás eső sem árta­na, de a meleg annak is jó. — Fehét. Hűvös, szeles, esős időre van szükség. Csodálkozva hallgattam a vi­tát. Azt hittem, a földművelés egyértelmű tudomány. Megérkezett a várt ismerősöm. „Kik a mögöttem ülők?” — kér­deztem, „Az egyik a mozi, a má­sik a strandfürdő igazgatója” — mondta. Hidegzuhany A megye egyik városában akadt dolgom. A meghívó reggel nyolc órára szólt, így kénytelen kelletlen, már előtte való délután leutaztam. A város szállodájá­ban egyágyas szobát kértem. — Nálunk csak kétágyas szoba van — közölte a portás, — abból is csupán csak egy. Viszont álha­tóm benne egyedül. Persze, kap­tam rajta. Az étteremben kiadósán meg­vacsoráztam, majd jót sétáltam. Korai lefekvést határoztam el, hogy a másnapi tárgyalásra pi­hent legyek. A szoba valóban kényelmes volt; szép bútorok, jó világítás az olvasáshoz. Mi kell több? Egyszercsak kopogtak. Nyílt az ajtó, és belépett egy nagyon csi­nos, miniszoknyás kis szobalány. Mintha filmbői vágták volna ki. Illegetve magát, körülsétált a szobában, majd rámvillantva a szemét, kérdezte: — Nincs semmire szüksége?... — Az attól függ — feleltem óvatosan. — Magának például mire lenne szüksége? Nem válaszolt, hanem leült az egyik fekhely szélére. Kicsit hin- táztatta magát. •— Ejnye, de jó ruganyos ez az úgy, ugye!? — fordult újra hoz­zám. Mindig egyedül szokott aludni? — Lehetőleg igen, de most — mondtam merészen —, fel­ajánlhatom ezt az ágyat éjsza­kára. — Öh, nagyon szépen köszö­nöm — rebegte. Felpattant, az ajtóhoz sietett és kiszólt: — Tessék csak jönni profesz­szor úr. A vendég úr volt olyan szives és átengedte az egyik ágyat ma éjjelre. E. R. néni! k. f. TURISZTIKA TTTT d^s0j)) TÚLZÓIT ERDÖTŰZVÉDexEM V?-< ly-* SZÓN VER STOP C? 03 SOUVENIR alsónadrágot visel?

Next

/
Oldalképek
Tartalom