Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-02 / 124. szám
1*69. június 1. 9 Vasárnap Zrenjanini esték Az országos és megyei néprajzi pályázat Az Országos Néprajzi Múzeum 17 éve folytatja a magyar nép mindennapi életének kutatását pályázatok formájában, mely munkába Békés megye társadalmi néprajzi és nyelvjáráskutatói már több év óta bekapcsolódtak. A társadalmi gyűjtők révén eddig mintegy nyolcvan pályamunka került be a Békés megyei Múzeumok adattárába. Mind olyan pályamunkák, amelyek alapos és mély helyszíni kutatásokról tanúskodnak. Belőlük ismeretek szerezhetők többek között az elmúlt századok földműveléséről, állattartásáról, az elmúlt évtizedek népi találkozásáról, viseletéről, költészetéről és hiedelemvilágáról. A pályamunkák néprajzi, történeti és nyelvjárási témáik alapján hozzájárulnak Békés megye népe történetének jobb és igazibb megismeréséhez. Az Országos Néprajzi Múzeum pályázatainak meghirdetéséhez már a megelőző években csatlakozott a. Megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya is. Az 1969. évre az Országos Néprajzi Múzeum és a Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya most is közösen hirdeti meg a pályázatot. A gyűjtésre vállalkozók figyelmébe sajátos Békés megyei témákat ajánlanak, amelyeknek feldolgozása néprajzi szempontból elsődleges feladat, így: a hagyományos paraszti gazdálkodás munkaeszközeinek, elnevezésének és használatának fényképes, rajzos megörökítése; a szocialista átalakulás tükröződése egy falu építkezésében; a falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül; babonás történetek szó szerinti leírása; a régi falusi életmód, a tanyai családi és társasélet, törzsökös paraszt- és pásztorcsaládok életmódjának és kultúrájának a vizsgálata; egy vagy több hagyománytartó paraszti háztartás konyhaeszközkészletének leírása. Egy ipari nagyüzem munkáshagyományainak, a nagyipar népi elődeinek vagy egy népi kismesterség anyaga szellemi és tárgyi anyagának összegyűjtése. Kubikosok, útépítők, vasútépítők, pályamunkások életének leírása. Uradalmi cselédek, mezőgazdasági idénymunkások (summások) élete, munkája, műszókincse és hagyományai. Egy falu ünnepi szokásai. A falusi tűzoltás hagyományai. Népi növény- és állatismeret. A paraszti disznó- és baromfitartás. A paraszti gyümölcstermesztés és gyümölcsfeldolgozás, az emberi erővel végzett népi teherhordozás és nem utolsósorban a hagyományos falusi házberendezés és átalakulása egy faluban, valamint a falu „íróasszonyainak”, pingálóinak felkutatása. A pályamunkákat mind az ifjúsági. mind a felnőtt tagozaton 1969. augusztus 20-ig kell a békéscsabai múzeum címére (Békéscsaba, Széchenyi u. 9) két példányban beküldeni. A pályadíjak: első díj ezer forint, második díj 800 forint, harmadik díj 500 forint. A beérkező pályamunkák színvonalától függően a bíráló bizottság kategóriánként több tanulmányt is díjaz. A legjobb pályamunkákat a pályázat meghirdetői az országos pályázatra is felterjesztik. „Este hét óra volt, amikor megérkeztünk a Bánát. fővárosába, Zrenjaninba” — írtuk a testvérvárost bemutató riportunkban. A kíváncsi idegen számára alkal. masabb időt el sem lehetne képzelni az ismerkedésre. A nappal rohanó város estére megpihen, olyan lesz, mint hétköznapok után a vasárnap. Gondját hagyó, játékos. Orosz románcot hallgat a kert helyiség sok száz vendége.., A Dom Omladine (Ifjúsági Ház) táncmulatságára három dinár a belépő, de ebből egy dinár az új ifjúsági park építésére megy. A öatalők maguk határozták el az ehhez szükséges anyagiak egy részének ilyen előteremtését. A nem olcsó belépő ellenére is telt ház van az ifjúság kedvelt szórakozóhelyén. A népitánc-csoport tagjai a próba után — még mindig népi zenére — ropják a táncot, a kerthelyiségben a beat-zenét kedvelők, a játékszalonban a társasjátékért rajongók találják meg a szórakozást. A beatesek gitárja itt is olyan hangerővel recsegteti a dobhártyát, de mintha a vad ritmus mellett a dallam is számítana, és nem minden a hosszú haj. A leglátogatottabb hely a játékterem, ahol a fotócellás céllövő, a tivoli és az ugyancsak a pénzautomata elvén működő asz- íali-futball köti le a figyelmet. Egy dinárért öt percig versenyezhet két-három vagy több fiatal a legjobb céllövő címért. Izgalmas futball-csatákra is kínálkozik lehetőség, s egy rögtönzött mérkőzést mi is játszottunk. Nem sok sikerrel, mert a „Zrenjanini Proletártól 2:1 arányú vereséget szenvedtünk... Mentségünkre szolgálhat az idegen pólya, ahol nem nyekergő rugókra szerelt bábúkat kellett ráncigálni. A Dom Omladine egyébként éjfélig tart nyitva s egy-egy hétköznapon két-három- száz fiataltól hangos. A játékasztalok „vallatásánál” nem voltunk jelen, de ott sem lehetett kevesebb dinár, mint ahány résztvevő. Ami a szórakozóhelyeket illeti, elég kevés a választék. A Béga folyón horgonyzó vendéglátó-hajón kicsi a forgalom, s a város egyetlen eszpresszója is inkább tö- rökös ételkülönlegességeit kínálja, mint a presszók meghitt hangulatát. A Vojvodina szálló étterme és kerthelyisége az egyetlen zenés szórakozóhely. A sláger itt nem a beat, hanem az orosz románc, amelynek előadásában egyaránt jeleskedik a zenekar és az énekesnő. Az édes-búsan szóló dalok előbb -utóbb belopják magukat az idegen szívébe. Rendhagyó interjú Berkesi András íróval A Dom Omladine játéktermében (Demény Gyula felvételei) Mit láthat még az idegen Zren- janinban este? IJa van kedve, elmehet moziba, ahol a mi Apa című filmünktől Brigette Bardot, prűdnek egyáltalán nem nevezhető számain át a „Hollywoodi idióta”-ig a műfajok széles skálája között válogathat. S ha túl későn talál hazamenni, ne lepődjön meg, az utcák diszkrét világításán, és azon sem, hogy az utakon ilyenkor serény munka folyik. A köztisztaság tulajdonképpen éjjel dolgozik, de nemcsak locsolják, hanem órákig mossák, súrolják is az utakat. Ez is hozzátartozik a zrenjanini estékhez, ugyanúgy, mint a Dom Omladine mozgalmassága a Béga park tisz- I ta csendje, vagy a Vojvodina kert- I helyiségéből kiszűrődő orosz románc... Seleszt Ferenc dek? író leszek — válaszoltam határozottan. — Arspoétikám? Szerényen,, a tömegek szolgálatában, érthetően a ma emberének írni, a ma problémáiról. — Min dolgozik jelenleg, mit úr? —Jövő évi regényemhez fogtam hozzá. Hogy mi lesz a címe? A Szeretet rabszolgái. Egy testvérpár tragédiáját írom meg benne. Engedjék meg, hogy erről most bővebben ne beszéljek. — Van.e még célja írni a fasizmusról? — A fasizmus nagy veszély, s h*a körülnézünk a világban, írni kell róla. A fajelmélet sajnos nem tűnt el a politikai életből, sőt! Végül azoknak a nevében, akik nem voltak jelen a találkozón, de szeretik Berkesit, kíváncsiak rá, feltettem még egy kérdést. — Mit mondana szívesen a Békéscsaba, a megye embereinek, olvasóinak? — Nem először járok megyéjükben, és így Békéscsabán sem. Szeretek idejönni. Van ennek a tájnak, á megyének valami különös hangulata, ami számomra, az író számára jó dolog. A város és mondhatom a megye lakói szeretnek olvasni és ez még jobb dolog. Végül örömmel látom, hogy városuk az utóbbi években, amióta nem jártam erre, nagyot fejlődött, szinte lendült a fejlődésben. Talán a színházi életet kellene egy kicsit megmozgatni. Ügy látom, a színházi kultúra fellendítésén még van tennivaló. S miközben az író dedikálta a jelenlevők által már előre megvásárolt legújabb Berkesi-re- gényt, a Küszöbök-et, láttam az arcokon, hogy a majd hárombeszélgetés valamennyi részvevő számára megelégedéssel, kellemesen zárult. Érdekes, és izgalmas találkozó volt Berkesi Andrással. Botyánszki János Azzal indultam el az író-olvasó találkozóra, hogy interjút készítek a íróval a békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában, ahol a legolvasottabb élő magyar író, Berkesi András találkozott — aznap már másodízben — olvasóival. v A kérdéseket azonban, melyeket magamban megfogalmaztam, nem tettem fel Berkesi Andrásnak, ugyanis a hallgatóság helyettem „dolgozott”, és olyan válaszadásokra késztette az írót, amelyek szinte teljesen azonosak voltak kérdéseimmel. így sokkal többet tudtam meg, mintha személyes beszélgetést folytattunk volna. Arra azonban nem vállalkozhatok, hogy mindenről számot adjak, csak néhány szemelvényt adhatok. — Elhivatottság? — Betölteni a saját korában azt, amire az író készült Azt hogy az ember hogyan válik íróvá, egy erdőhöz tudnám hasonlítani. Az irodalom egy nagy erdő. A több évszázados monumentális fák tövénél apró cserjék nőnek. S ahhoz, hogy ebből az erdőből kinőjjön egy Tolsztoj, Solohov, Thomas Mann, sok cserjének kell elhalnia, tele- vénnyé változnia, táplálnia a monumentális fákat. — Mi a célja írásaival? — Ma Magyarországon a lakosságnak mintegy 50 százaléka olvas. Szeretném, ha ez száz százalékra emelkedne. Ezért írok úgy, ahogy írok, hogy az érthető legyen mindenki számára — Hogyan lßtt író? — Az ötvenes években engem is letartóztattak. Feleségem megkapta a hivatalos írást, hogy kivégeztek. Amint látják, nem történt még, hiszen kivégzett ember „igen ritkán” tart életrajzi beszámolót. A börtönben érlelődött meg bennem: ha még egyszer szabad lesitek, fogok. Szabadulásom után rokonaim megkérdezték, mihez kéz-
