Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-02 / 124. szám
E £9 KOROS TAJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET N evelésközpontú munka — nevelési terv Hozzászólás a „Tudni kell, hogy mit akarunk és hogyan őszinte örömmel olvastam a Népújság április 20-i számában megjelent „Tudni kell, hogy mit akarunk és hogyan akarjuk” c. cikket. Ugyanis az őszinteséghez tartozik az a tény, hogy a népműveléssel kapcsolatban ilyen igényes és elméleti megalapozottságot tükröző írás az utóbbi években alig jelent meg. A népművelés területéről leggyakrabban a népművelők, művelődési ház igazgatók, könyvtárosok közölnek tudósításokat, . melyek tartalmazzák a rendezvény témáját, a megjelentek számát, s esetleg a kritikai szemlélet mellőzésével megdicsérik önmagukat, hogy jól szerveztek, s máskor is szükség van hasonló rendezvényre. Az alapvető kiindulási pontot figyelmen kívül hagyják, amelyet viszont a fent említett cikk már a címében meghatároz, azt, hogy mit, miért csinálunk, hogyan és kikkel? Ezeket a kérdéseket nem lehet átugrani, mert a valóságos munkának ilyen alapokon kell nyugodni, így mindennemű írásbeli közlésnek is e szempontokra támaszkodva kell az elemzés igényével megjelenni. Az elméleti kérdések tisztázása sürgető feladat, mert ha fogalmaink nem akarjuk" c. cikkhez tisztázottak, a valóságos, gyakorlati munkánk tartalma sem lehet meghatározott, egyértelmű. Amíg a felvetett kérdések tisztázódnak, addig is nélkülözhetetlen kritériuma a népművelő munkának a névelésközpontúság. Megbocsáthatatlan bűne népművelésünknek — melyet a cikk is határozottan megfogalmaz —, hogy legtöbb népművelő ma még nem valósítja meg munkájában. A formák önmagukért nyernek létjogot. Egy szakör pl. azért van, hogy szakkör legyen, s nem egy magasabbrendű nevelési célfeladat megvalósításának eszközeként. A nevelésközpontú munka alapja a nevelési célokat feladatokat tartalmazó terv készítése. Eddig is megköveteltük, hogy minden munkaterv helyzetelemző, felmérő résszel kezdődjék. Azonban ez a rész elszakadt a valóságtól, s így nem töltheti be azt a jelentős funkciót, amelyet szolgálnia kell. A felmérés is, a munkaterv bevezetése tehát ne egy formális igény alapján jöjjön létre, hanem azért, hogy legyen mihez viszonyítani a következő időszak tennivalóit. Az elemzésnek — mely minden Oláh Éva K ESjő a tavasz egy egyszerűbb béke, 10 üjjaink oldó-kötődő ölelése április-bolondért. Szalad kinn az erdő, szél szakad az ágon, ne hagyj elrepülni, ma lesz a halálom. Ne maradj magadra, nem jöhetek érted, a létem koporsó, fekete a vérem, elárullak téged. — Tapadj a kőhöz, válj eggyé a kővel, virágerdő légy, és temess el engem, ajánld magadnak földdé érett testem, áldozz föl engem. Megérett már bénnem a világ szerelme, nem óvhatlak többé szóval, türelemre. Magadtól, ha térdelsz, (senki meg ne lásson), tengerek mélyén sírj az elmúláson, szelek kertjében rejtegetsd a kincsed, hogy végül, mint a semmit, szertehintsed.. — S ha ott állsz majd. csak önmagaddal szemben, eszmélni fogsz, és megteremtesz Engem! munkaterv alapja — a következő követelményeknek kell megfelelnie: X. Hűen, reálisan kell tükröznie az adott terület gazdasági, társadalmi, ideológiai helyzetét. Körül kell határolnia a művelődő és a még nem művelődő rétegeket, tehát a társadalmi vagy földrajzi körülmények miatt létrejött „fehér foltokat”. 2. Az elemzést nem lehet csak a tervkészítés időszá- kában végezni, e munkának át kell fogni a tervkészítést megelőző egész időszakot, sőt minden rendezvény adjon gondolatot arra nézve, hogy a jövőben ezzel a témával, hogyan, milyen formában, módszerrel foglalkozzunk tovább. Tehát a mindennapos munka szüíje az újabbat. 3. Sokrétűsége miatt csak kollektív munka eredménye lehet (társadalmi vezetőség aktív bekapcsolása). E szempontból úgy kerülhetjük el az általánosságokat és az ösztön össéget, hogy célkitűzéseink megjelöléséhez figyelembe vesz- szük a következőket: a helyzetelemzésekből levont következtetéseket, a pártós állami szervek által meghatározott művelődés- politikai célkitűzéseket, határozatokat. A ^község községgazdálkodási és fejlesztési terveit, a társadalmi és tömegszervezetek, társszervek és intézmények, valamint a gazdasági egységek művelődési, nevelési munkatervét. Mit kell- tennünk, ha tanulmányozzuk ezeket a dokumentumokat? A helyzetfelmérő, elemzőmunka tapasztalatait össze kell vetni a dokumentumokban megjelölt irányelvekkel és az illetékes szervekkel együtt (elsősorban a művelődési otthon társadalmi vezetőségével) el kell készíttetni egy koncepcionális tervet, melyet a továbbiakban a művelődési otthon, ház. művelődési, nevelési tervének nevezünk. Az eddigi terveinkből általában ez a rész hiányzott A helyzetelemző, bevezető részt rögtön követte a naptári jellegű terv, amely felsorolta az alkalmazott népművelési formákat, de a tervből nem derült ki: — munkánk célja (miért egészségügyi sorozatot indítunk és nem mást?); — munkánk folytonossága (mit értünk el eddig, és mit akarunk elérni ezután?); — munkánk tervezett hatóköre (mely csoportok, rétegek között, akarunk tevékenykedni ?); — a feladatok fontossági soiTendje; — a feladatok, elvégzéséhez szükséges tárgyi, anyagi és személyi feltételek. A művelődési és nevelési terv annál átfogóbb, minél nagyobb időtartamot ölel fel. Egy éves időszak feladatait csak akkor tudjuk jól meghatározni, ha ezek egy többéves terv részei. A differenciáltabb kulturális nevelőmunka a tartalom megválasztására vonatkozik. Figyelembe kell venni a közönség ma már nagyon is eltérő műveltségi szintjét érdeklődését, szabad idejének alakulását. Ezé.-n valamennyi művelődési otthon vezetősége számára fontos feladat, hogy végezzenek szociológiai jellegű felméréseket közönségük életmódja, tudásszintje, művészi ízlése, szórakozási szokásai stb megismerésére. Ehhez a munkához reméljük sok segítséget kapunk a készülő szociológiai vizsgálat eredményéből, melyet az MTA Szociológiai Kutatócsoportja végez jelenleg Békés megyében. Abrahám Béláné népművelési felügyelő Székelyhídi Attila r—~7/7 irtelen ébredtem fel síi ) könnyű, pihentető, álomtalan álomból. Órám piros másodperc- mutatója, mint céltalan riadt bogár, körbe futkosott az Idő börtönében. A függöny résein szürke világosság szűrődött be, mintha már hajnalodna, de nehezülő szemhéjam még alvás, ra kérlelt. A kicsiny résen kitekintettem az alvó kertre. A te- lehold felé nagy fekete felhő úszott, de ő még világított sárgán, irigyen az alvó táj fölött. A vén almafa rü- gyetlenül, elhagyatottan állt a kert közepén, a fiatal barackfák között. ók menyasszonyi díszben pompáztak. Fehér szirmaik körül úgy hiányzott a méhek orgonazsongása. A magvak nem moccantak a földben, vakondok, giliszták, s a Föld mélyének ezeregy titokzatos lakója halálos, dermedt csendben aludt vagy jelre várt. A sárga nárcisz este még azt ígérte, hogy reggelre dí. szíteni fogja virágaival a tavaszi kertet, s most festett képpé meredve áll a kerítés tövében. Két vadgalamb, csak pár napos házasok — szürke kődarabbá dermedtek a diófa csupasz ágain. Talán még a szivecs. kéjük sem dobban. Mért még azt is meg lehetne hallani a különös, nagy-nagy csendben. És hová lettek a gonoszszemű, visító patkányok, az ólak körül ólálkodó görények, a padlás szürke kis lakói: a kukorica közt fut- kározó egerek, a rájuk les- kelődő mulatságos kis ku- vikok ' és bársonytalpú macskák? Hajnali két óra volt. Szívemben meghűlt a csend. Nem tudtam elhinni, hogy most a világ millió posztján forr, zeng, nyüzsög, zajong az élet. Egy kihűlt égi. test, talán a Holdhegyek egyik kráterének szélén álltam és vágyódva néztem az élő Föld felé. Most jó lett volna a város, a gépek fárasztó zaja. A rádió gombjára tévedt a kezem. A zöld varázsszem gúnyosan nézett rám, mint egy fél- szemű kísértet, és az éterből nem felet senki... Féltem. És ekkor nyugatról halk sóhajtással szellő támadt. Az akácfa ágain függő barna magtokok libegni kezdtek. Még egy kis csend, s aztán halk csörrenéssel verődtek hozzá a fa ágaihoz. Megtört a varázs. A Hold fölé ezüst falhő borult, a hűvös fuvallat felborzolta a galambok tollát, megmoz. dúltak. Egy vakond nagy sebességgel dombocskát épített az út szélére, szinte hallott a lihegése munka közben. Az egerek foga nőni kezdett. Jó száraz kukorica szemeken koptatták el az élét. Kutyánk álmában pockot kergetett, lábai jártak, nyüszögni kezdett, felébredt és elindult házőrző kőrútjára. A hajnalé, kert varázsa szertefoszlott. Hagymák, ká. poszták, retkek sorai, mint egy naturalista elbeszélés a lírai vers mellett — a valóságra ébresztett. A piros mutató megette az Időt, s az ágy még meleg volt, amint visszatértem. Még három óra e biztonságos kis várban — mielőtt újra nekilódulnék a mindennapoknak —, gondoltam félálomban. Libák, vásári trombita hangjukkal adták tudtunkra jelentéktelenségüket és egy neuraszténiás tyúk ijedtében leesett az ülőről. Mire a kakas verdesni kezdett a szárnyával és hosszan, élesen elkukorékolta magát. A Ma megérkezett. Húszamé, Sándor Magda Győré Imre: X ORFEO DALA Te arcod mását hordoztam éjszakámban és napomban, hordtam valahány dolgomban. Elemészt engem a bánat, elemészt teutánad, elemészt engem a szomjad, számban kavicsok csikorognak, vergődnék pántos karodban, nem ölelsz, derekam beleroppan. Vagyok: érted felövezve, talpig lemeztelenedve. Homlokomon pecséted tüzes nyomai égnek, két karom gyűrűjében hiányod lobog sötéten. Mintha valamit ölelnék, emléked vissza-ölel még, könnyed csöpög arcomra, mint olvadt gyertya faggya, bőröm csontig lemarja, helyében megkeményül, így öntesz talpig viaszba, így leszek élő gyertya. • Részlet a szerző Orfeo szerelme című könyvheti kötetéből.
