Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-02 / 124. szám

Fehérvárcsurgótól a Csurgói madonnáig Amerigo Tot első kiállítása Magyarországon TÓTH IMRÉNEK hívták hajdan a művészt, aki Amerigo Tótként, világhír- rel és hatvanévesen érke­zett szülőföldjére. Művé­szetét hozta és élete tanul­ságait az egykori fehérvár- csurgói parasztfiú, aki igaz karriert csinált a világban: karriert épített emberség­ből és műalkotásokból. A műcsarnoki nagy kiállítás — az ötvenöt szobor, ugyanennyi grafika és a fényképek — a pálya mű­vészi állomásait jelzik csu­pán, s nem beszélnek hat évtized hat emberéletre va­ló kalandjairól, a művek fundamentumáról. Művészi pályája még Tóth Imreként kezdődött Pesten a húszas évek Iparművé­szeti Főiskoláján, amely­nek konzervatív képzés­módja azonban nem elégí­tette ki az ifjú szobrászje­löltet, s európai vándorút­ra' indította, mint annyi más kartársát. A legjobb iskolát választotta 1929- ben, az akkori Németor­szág már világhírű, modem művészeti központját, szám­talan nagy festő-, építész és iparművész, számtalan haladó alkotó útrabocsátó- ját, a dessaui Bauhaust, Paul Klee, a század egyik legnagyobb festője volt itt többek között mestere, s mestere volt az egész Bau- haus-szellém, amelyhez po­litikai és művészeti néze­teiben mindmáig hű ma­radt, Két dessaui év után Párizs következett, s mes­terként ugyancsak a kor egyik kimagasló alkotója, a modern szobrászától klasz- szikus erővel ötvöző Mail­lol. Iskolája után életisko­lát választott a művész­jelölt, s Hamburgban hajó­ra szállt, hogy hajósinas­ként bejárja a Balti-ten gert Az első nagy kalan­dok után, a következő ál­lomás Drezda, ahol Otto Dixnek, a harcos-szatirikus baloldali művészek köréhez kapcsolódott. Ez végképp megszabta politikai útját, a leghevesebb hónapokban együtt küzd a fiatal forra­dalmár antifasisztákkal, és a fasiszta hatalomátvétel után velük együtt is tartóz­tatják le. Megszökik és gya_ log éri el új és végleges­nek ígérkező hazáját, Olasz­országot. Itt a megélheté- tésért folytat küzdelmet és a továbbtanulásért a római akadémián, majd később a művészi elismerésért. 1937-ben pályázatot nyer ismeretlenül, s egy csapásra ismertté válik: grafikus és portréfestő lesz, s megint csak a baloldali szellemi mozgalmak részese. A há­ború megtöri felívelő mű­vészkarrierjét. Kapós-neves művészből csendben, de ha­tásosan dolgozó katona lesz, az olasz ellenállás ej tőemyős tisztje, partizán- csoportok és antifasiszták összekötője. Majd súlyos se­besült: egy bevetéskor örök sérülést szenvedett. A BÉKE ELSŐ ÉVEI­BEN a volt partizán és ak­tív kommunista ott kezdi a művészpályát, ahol már egyszer végighaladt: új küzdelmekkel az elismeré­sért Tehetsége, akarata, teremetőereje győz: 1349- ben megkapja az első ran­gos állami megbízatást a ragyogó új Termini pálya­udvar domborművére, s ez­után sorra bizonyítja be pályázatokon és megbízásos rn Moldvai Győző: BENNEM ÉBREDSZ Csak egy lobbanó, bíbor pillanat, csak egy madárfütty, csak egy égzengés, pár kósza nyúl a réten átszalad, bora mellől a vándor félrenéz. Jávorhegedűn a húr elpattan, hogy sebbel, jajjal sírjon azután: ennyi volt, amit belőled kaptam, ennyivel áldott meg a délután! Azóta bennem hálsz, bennem ébredsz, halk lépteid szívemen húznak át, miként felvérző templomi ének, mint őszi égben barna vadlibák. V Bencze József: Búzaszem Parasztok zsákjából kiestem, cingár kis búzaszem. Ezüstgyökér szép lábaim hantdombokra másztak. De megkent fénnyel a harmat, kis búzaagancsot, szarvat, és az ég sátoros árnya* ígért Most sárkány-szelek dér-taraja, cicka-szelek kakas zaja csipked, vagdos, rubint-karmo* vadborona kínnal. Mégis, ó tavasz nyár! Csak addig kibírjam. monumentális szobrokon, hogy új hazája és Európa egyik legkiválóbb szobrá­sza. Lexikonok, könyvek, cikkek, világot járó nagy kiállítások, díjak jelzik Amerigo Tot jelentőségét, s még inkább olyan szobrok, mint a római olimpiai csarnok plasztikái, (az épí­tész Nervi, a kor egyik legkiválóbb architektusa), a római Kennedy-emlékmű (ezt a megbízatást hatal­mas pályázat rendkívül erős mezőnyében nyeri el­ső díjasként), vagy az amerikai Bartók-emlékmű Budapesten is látha­tó egyik kis válto­zata. Emberi, társadalmi hovatartozását pedig az olasz kommunista értelmi­séggel ma is meglevő erős kapcsolatai fémjelzik, s nem utolsó sorban szülő­földjéhez való ragaszkodá­sa: a Karinhy és Olivecro- na emlékének szentelt szo­bor, a Csurgói madonna és ez az egész kiállítás a Mű­csarnokban. A KIÁLLÍTÁS ugyan­csak dokumentálja Ameri­go Tot pályáját a kezde­tektől napjainkig. A kezdeti itáliai sikerekre emlékeztet a Bikák című arasznyi, de robbanó erejű kompozíció, vagy az Utolsó vacsora cí­mű bronzrelief, amely ta­lán minden korabeli alko­tásnál biztosabban mutatja, hogy Tot kezdeti periódu­sát az itáliai reneszánsz megújított, modemre hang. szerelt hagyományai hatá­rozták meg a világháború előtt. Szép fejű klasszikus asszonyok (Salome, Dona­tella), szép testű, telt nők (A szép Pathenopea) szólaltat­ják meg ekkor a szobrász erős, humanista optimiz­musát, és valami megfog­hatatlanul finom, üde, ér­zékeny frisseség, amely- lyel a korai reneszánsz han­gulatába beoltja modern életérzését, A háború keserű élmé­nyei, egyéni tragédiák te­szik bonyolultabbá, kemé­nyebbé ezt a szobrászatot a negyvenes évek végén. „Kavics”-korszaknak neve­zi a művész ezeket az éveit és olyan címekkel is utal erre, mint a két Ka­vicsasszony című bronz akt: a művek valóban ka- vicsgömbölyűek és meg­gyötörtek, mint a görgeteg; erejük a viszontagságokat kiállt lélek erejéből fakad, optimizmusuk a vészeket kiállt ember optimizmusa. 1950 táján a sűrű kerek formákat nagy, tagolt és el­nagyolt tömegek váltják fel a szobrokon. A plasztika absztrahálódik, mind távo­labb kerül a természetes látványtól, anélkül, hogy erős optimizmusát, súlyos emberi harmóniáit elvesz­tené Tot művészete. Az al­ma mítosza és az Európa elrablása című kisbronz a folyamat kezdetét mutatják a kiállításon, a csak fény­képen látható pályaudvari dombormű, a római autó­klub ugyancsak geometri- kus-elvont ritmusú reliefje már az új korszak termése. Az elvont forma azonban konkrét élményeket fog kompozícióba. A föld füle című bronz totemoszlopos fensége, a Hódolat az iker­repülőknek vagy a „Koma­rov emlékére” nehéz, tagolt ritmusú, jéppúgy a kor hu­manizmusát szólaltatja meg, mint a legújabb alkotás, a hazatérésre készített és a szülőfalunak szánt Csurgói madonna. EBBEN AZ UTOLSÓ al­kotásban szándékosan for­dul még egyszer a művész a reneszánsz emlékéhez, haj­dani korszakához: korai hu­manizmus tiszta formáival, és a mai embereszmény hitével, azaz vallásos ma­donnába rejtett világi opti­mizmussal szól az életről. I Amerigo Tot köszönti a földet, amely Tóth Imrékén* útnak indította. Zs. A. Écskai festők A Zrenjanini Hetek alkalmából a békéscsabai mú­zeumban nyitották meg az écskai művésztelepen alkotó festők tárlatát. A tárlat jól reprezentálja a bánáti tá­jon alkotó művészek törekvéseit, témavilágát. Repro­dukcióink a kiállítás anyagából mutatnak be három alkotást. Berendia Mihail A székesegyház Sztojanovic Sip , Dragoslav Sárga falu Dolonec Franjo Az écskai Zöld utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom