Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

1969. június 29. 4 Vasárnap Tanyai fiatalok találkozója Csorváson Hajnaltól reggelig a gyárban Kenyérgyár épül Kondoroson A KISZ orosházi járási bizott­sága ma rendezi meg a tanyai fiatalok járási találkozóját, a Csorvás—Petőfipusztai Állami Gazdaságban. Az immár második alkalommal meghirdetett sereg­szemlére mintegy 400 fiatalt vár­nak. Az egész napos programból kiemelkedik a délelőtt fél 10-kor kezdődő ifjúsági nagygyűlés. Ezt követi a tanyai fiatalok küldötte­inek tanácskozása. A kulturális műsort a szabad­téri színpadon tartják, ahol a ven­dégeket művészeti csoportok és az Úttörő Kulturális Szemle járási aranyérmesei szórakoztatják. Az iskolában a járás ifjúsági életét bemutató kiállítást nyitnak meg. A sportversenyek győzteseinek díjazására a KISZ KB honvédel­mi és sportosztálya 5000 forintot ajánlott fel. így az úttörő négy- ötusa-verseny, az összetett hon­védelmi verseny és a kispályás labdarúgó-küzdelem legjobbjai a mindenkori vetélkedők izgalmán kívül szép díjakat is kapnak. Ha jó lesz az idő. a tanyai fia­talok találkozóját tábortűzzel fe­jezik be, ahol a Békéscsabai Centrum Áruház KISZ-szervezete tart divatbemutatót. Izgalmas finis Befejezéshez közeledik a „Ki tud többet” szellemi vetélkedő a Békéscsabai Kötöttárugyárban. A tízfordulós játék élmezőnyében rendkívül nagy a tömörülés. He­tenként 12 kérdésre kell választ adni, afniért maximálisan 24 pont jár. Jelenleg a kilencedik forduló zajlik, s a helyezettek között alig egy-két pont különbség mu­tatkozik. A tíz „írásbeli” forduló után egy tizenegyedik nyilvános döntőn alakul ki az első tíz he­lyezett végleges sorolása. A verseny iránt érthetően igen nagy az érdeklődés, hiszen a győztesnek nem kisebb jutalom dukál, mint egy ingyenes jugosz­láviai utazás. A tizes döntő va­lamennyi résztvevője jutalomban részesül. — km — A BARTÓK BÉLA ÚTON még égnek az ostornyeles lámpák és (•leleten alig pirkad az ég, ami­kor a békéscsabai I-es téglagyár portájához érek. Az éjszakai por­tás elnehezült szemhéjakkal kö­nyököl a kapu előtti kerékpár- álványra. Amikor megtudja, mi járatban vagyok, láthatóan megörül, hogy legalább van kivel beszélgetnie. — Éjfél után egy óráig még hagyján. A kultúrházban van mozgás, van mit figyelni. Ügy három óra tájban azonban már nehéz. Ilyenkor kijövök ide, a le­vegőre, nehogy leragadjon a sze­mem. Alig beszélgetünk néhány per­cet, egymás után máris két mun­kás érkezik. Kukuk András kira­kó, szűkén méri a szót, arcán még ott sejlik az álom. Az öltözőben mór valamivel beszédesebb. Meg­érkezett a brigád többi tagja is és egy-két éle elhangzik az éjszaká­ról. Várnai Mihály kalauzol. Csend honol a nappal mozgalmas utakon és rakodótereken, csak a négy ké­mény ontja rendületlenül a füs­töt. A kapszlipadláson és a szárí­tókon járunk. A kinti hűvös után perceken belül vizes lesz rajtam az ing. Ontják a meleget a ke­mencék és a szárítókályhák. Ná­das Pál, az éjszakás égető leeme­li az egyik fűtőnyílás fedelét. Lent fehéren izzik a tégla. Tör­lőm az izzadtságot, az égető mo­solyog. — Bizonv. ez meleg hely. — Ügy látom, csak nekem — válaszolom, látva majdnem száraz ingét. — Ha húsz évet itt töltött vol­na. mint én, maga sem izzadna már. LEHET, HOGY IGAZA VAN, de annyi szent, hogy lekívánko­zik az emberről a ruha. Pedig nem is dolgozunk. Az udvarra érve valahonnan kopácsolást hallunk. — Láza Gyuri bácsi lesz — mondja kísérőm. Alacsony ember Láza György. Inas kezében bontóvas. Néhány Kik jogosultak ipar! biztosításra? „Ipari biztosítás” jeligére egy termelőszövetkezeti főagronómus olvasónk arról kér tájékoztatást, hogy a termelőszövetkeze­tekben dolgozó szakemberek közül kik jogosultak ipari biztosí­tásra. A társadalombiztosítási hova­tartozás kérdésót alapvetően a munkaviszony, illetőleg a tagsági viszony dönti el és csak néhány olyan rendelkezés van, amely ez alól kivételt jelent. Az, aki a ter­melőszövetkezettel munkaviszony­ban áll, az általános (ún. „ipari”) biztosításban, az pedig, aki tag­ként működik, a termelőszövet­kezeti tagokra vonatkozó biztosí­tási rendszerbe tartozik. Az említett kivételek egy ré­sze azokat érinti, akik a termelő- szövetkezetek állami támogatásá­ról szóló 3004-es kormányhatáro­zatok alapján még 1965 előtt ál­lami átirányítással kerültek tsz-be elnöknek vagy szakembernek. Az ilyen személyek akkor is megtar­tották a korábbi ipari biztosítá­sukat, ha a tsz-be tagként belép­tek. 1965. január 1-évél azonban az állami átirányítások rendszere megszűnt. Ettől kezdve csak azok a szakemberek tartják meg koráb­ban is fennállott ipari biztosításu­kat, akik a Munka Törvényköny­vének megfelelő szabályos áthe­lyezéssel kerültek kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetbe. A kedvezmény tehát csak a kedvezőtlen adottságú tsz-ek szakembereire vonatkozik és ezek­re is csak akkor, ha munkahelyü­ket áthelyezéssel foglalták el, te­hát korábban állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv alkalma­zásában álltak. Szükséges felté­tele az ipari biztosításnak ezen túlmenően a szakemberi képesítés. Ennek fogalmát a 10/1967. (XII. 27.) MÉM számú rendelet hatá­rozza meg akként, hogy szakem­bernek csak az egyetemet, főisko­lát vagy legalább felsőfokú tech­nikumot végzettek tekinthetők. A cél ugyanis az volt, hogy a termelőszövetkezetekben minél nagyobb számban vállaljanak munkát felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek. A középiskolai végzettséggel rendelkezők szintén szakemberek­nek tekintendők ugyan, de rájuk az említett rendelkezések nem terjednek ki. Folytatják a nádas lecsapolását Békéscsabán a hűtőház mögötti iá das területen a múlt év végéig a Körösvidéki Vízügyi Igazgató­ság emberei több mint 1 millió forint értékű munkát végeztek a terület lecsapolásán, rendezésén. Jelenleg a területen keresztül ha. ladó út alatti áteresz építése van folyamatban. A szerződés szerint a hátralevő munkát ez év decem­ber 31-ig kell elvégezni. A leg­utóbbi ellenőrzések során megál­lapították, hogy a lecsapolási munkák a terveknek megfelelően haladnak és határidőre elkészül­nek. hónap múlva már nyugdíjas lesz, de ahogy mondja, ha szükség lesz j rá, azután is bejön bármikor. — Ha délelőttös vagyok, há- | romkor kelek és jövök. Mire a kihordók megérkeznek, szabaddá teszem a kemencéket — mutat a megbontott kemence ajtóra. — Nehéz munka — állapítom meg, látva gyöngyöző homlokát. — Nem könnyű — bólint rá —, de jól fizetik. Nagy a család, kell a pénz. Kilencen eszünk egy asz­talnál. Nyolc gyereket nevelek, pontosabban már csak hetet. A legnagyobb lányom férjnél van, négy gyerek után még kapom a családi pótlékot. A kirakó brigád vezetője Elek Károly középtermetű, széles vál- lú, barnára cserzett bőrű, beszé­des ember. Ingajáratban vagyok mellette a rakodótér és a kemen­ce között. Mert a munkával nem áll le, annak haladnia kell. — Miért kezdenek ilyen korán? — kérdem. Mielőtt válaszolna, fellép a szál­lító kocsi szélére és a sorból ösz- szefog vagy tíz meleg cserepet. — Jöhetnénk hat órára, de úgy vagyunk vele, jobb hűvösön csi­nálni ezt a melegmunkét. Elgondolkozva megyek tovább. Ami azt Illeti, jól keresnek. Ha­vonként a 2500 megvan. Mégsem leányálom a forró kemencében áthevült testtel kijönni a hajnali hűvösre, vagy ősszel a hideg eső­re. A NÉGY ASSZONYT az égető kemence eresze alatt állítom meg. Kettő közülük szerényen hallgat, a másik kettő azonban láthatóan élvezettel beszél. — A legnagyobb ellenségem az I ébresztőóra — mondja az egyik. — Sírni tudnék, amikor megszó- ! lal reggelente. Elkészítem a gye­reknek és férjemnek a reggelit, | aztán rohanok befelé. — És a férje? Hat órára jár. Ö hozza a gyereket is a bölcsődébe. ! A gyár bölcsődéje felé haladva j fiatalasszony igyekszik szembe | velem. Kicsit megkésett. Ahhoz az osztályozó brigádhoz tartozik, ahol az előbb beszélgettem. Né­hány szót váltottunk. — Okányból járok be minden reggel. Fél háromkor kelek és ahogy fellépek a vonatra, már alszom is — mondja és nevet hozzá. — Miért vállalja az utazást? — Két gyereket nevelek. Fér- | jemtől külön élek, nagyon kell a J pénz és itt jól keresek — válaszol [ Nagy Jánosné és már ott is hagy bennünket. Amikor belépünk a bölcsődébe, ránézek az órára, öt óra 20 perc. Kmetz Évikét az apuka hozta. A csöppség álmosan pislog, de a kis kezében tartott kekszből azért ha­rap néha. Nézem az apa nehéz kezét és csodálkozom a finomsá­gon, a féltő simogatáson, amely- lyel az átöltöztetés nehéz műve­letét végzi. Dolaga Ilonka ötéves. Sírvafakad, amikor anyuka el­megy. — Két hétig szabadságon vol­tak a szülők, s velük a gyerek is. Kicsit nehéz ilyenkor anyuká­tól a válás — magyarázza a ked­ves dada néni és magához vonja a síró gyereket. Még néhány hüp- pögés és már rendben is van min­den. HAT ÓRA ELŐTT néhány perc­cel érünk a cserépprésekhez. A gépeket kiszolgáló asszonyok sep- regetnek, olajoznak és természe­tesen beszélgetnek. FIÚKAT nyomdaipari­tanulónak felveszünk. Jelentkezés 1969. július 10-ig a BÉKÉS MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALATNÁL, Gyula, Jókai u. 5—7. — Ne csak a szátok járjon, ha­nem a kezetek is — sürgeti őket egy nyúlánk, fekete hajú nő. — Azonnal indítani kell a gépet. — Jól van Zsibritáné, nem kell kiabálni, már készen is vagyunk — replikázik a másik és meg­nyomja a kapcsológombot. A gép felzúg, s szinte abban a pillanat­ban a másik is, a szalagok moz­gásba jönnek, feldübörögnek a ga­ratok, gyúrják, gyömöszölik az agyagot és megjelenik az első friss cserép. A szárító színek között járva a vontatógépek vezetői ránk dudál­nak, mintha azt mondanák „menj az útból ember, ne lábatlankodj it" és csattogva elhúznak mellet­tünk. A 3/2-es téglalerakó brigád asszonyai az egyik szín végében ülnek. Meg sem várják, hogy a velünk érkező Holecska István, a téglások művezetője kérdezzen, mondják a magukét, csak győzze hallgatni. — Pista bácsi, így mi nem kere­sünk semmit! Ez a kis méretű tégla amúgyis alacsony bérezésű és nézze meg, most is állunk. LÁTOM A MŰVEZETŐN, leg­szívesebben káromkodna, de tür­tőzteti magát. A vitából aztán megtudom, hogy a vidékiek vo­nata késett és ezért áll még min­dig a 3/2-es téglaprés. Az is ki­derül, hogy a kérdéses kis méretű tömörtégla lerakására megállapí­tott bérnormát az asszonyok ala­csonynak tartják. — Két hete tértünk át teljesen erre a gyártmányra. A jelenlegi előszámítások szerint úgy néz ki, hogy az itt dolgozók havi kerese­te jelentősen, 300—400 forinttal csökken —' magyarázza kísérőm és a művezető. Mit mond a gyárvezetés? Ismeri a problémát. Tárgyal­ták már a pártvezetőséggel és a szakszervezettel is. Vannak véle­mények, melyek szerint a maga­sított tégla berakására megállapí­tott bértételből át kell kell tenni bizonyos összeget erre a munkára, a kis méretű tégla lerakására. A magasított gyártásával ugyanis teljesen leálltak. Nincs rá vevő. A dolgozók panasza jogos. Az igazsághoz azonban hozzá tarto­zik, hogy alatta vannak az orszá­gos normának ebben a gyárt­mányfajtában. Különösen a 3/2-es lerakóbrigád. — Mi hát a megoldás? — kér­dem Kiss Gábor gyárvezetőtől. — A végső szót a vállalat igaz­gatója mondja kJ. ö azonban je­lenleg ’ szabadságon van. (A vi­tatott kérdés sok embert érint a gyárban. Rendezése gyorsabb in­tézkedést igényel.) VISSZAFELÉ MENET Kukuk András mellett megállók. Láttam hajnalban, amikor kicsit álmosan átöltözött. Most már csak fürdő­nadrág van rajta. Testét vörös masszával vonja be az izzadság­gal keveredett téglapor. Mozgása, vontatottabb, fáradtabb. Az árukiadó-térről teherautó gördül téglával rakottan a portá­ra, ahol az éjszakai portás he­lyett már a váltótárs veszi át a szállítócédulát. Reggel van. Botyánszkl János A Szarvasi Épitőipari Ktsz ki­lenc tagú brigádja dolgozik ft kondorost kenyérgyár építésén. A több mint 400 négyzetméter alapterületű új üzem építőipa­ri munkái augusztus végére fe­jeződnek be. A rendszeres ter­melés a tervek szerint egy év múlva indul meg, 1970 júniusá­ban tehát már kenyeret sütnek itt. Fotó: Béla Ottó Szövetkezeti színjátszó napok a megyében Justh Zsigmondnak, a pa­raszt-színjátszás. megalapítójá­nak emlékére az idén másod­ízben rendeznek országos szö­vetkezeti színjátszó napokat Békésben. Az ország minden részéből — 11 megyéből — ér­kező együttesek július 12-én öt csoportban Gyomén, Kondoro­son, Csabacsűdön. Békésszent- andráson és Endrődön lépnek színre. Fiatal utazók klubja A KISZ KB Intéző Bizottsá­gának egyik legutóbbi határo­zata alapján szerte az ország­ban életre hívják a fiatal uta­zók klubjait s szorgalmazzák széles körű elterjedését. A fia­tal utazók klubját a helyi KISZ-szervezetek alakítják meg, tagja lehet minden fiatal. A klubok tevékenységéhez je­lentős segítséget nyújt az Ex­press Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Az iroda utazási köny­vecskével látja el a klubtago­kat, s ebbe sorra bejegyzik, hogy tulajdonosa hányszor és merre utazott. Ennek alapján részesülnek azután kedvez­ményben a fiatal turisták. Bel­földi társasutazásoknál pl. min­den négy út után 5 százalék, minden hat út után tíz száza­lék kedvezményt kaphatnak a következő utazásra. Külföldi utak esetén az arány tíz, illetve húsz százalékos engedmény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom