Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
1969. június 29. 3 Vásárnál Egyszerűsítik a cipők forgalmiadórendszerét Jűfreis 1-től életbe lép a cipők egyszerűsített forgalmiadórendszere, összhangban a termelői árrendszer tökéletesítésével. A lábbelik fogyasztói árát az eddigi 251 helyett húsz féle forgalmiadó-kulccsal képezik, így az azonos jellegű cipők for- gaSkni adója egyforma lesz. Az új adókulcsokkal képzett árak helyesebben tükrözik majd a ráfordítási arányokat. A forgalmi adó egyszerűsítése egyes lábbeliknél, választékoknál különféle méretű áremelkedésekkel és árcsökkenésekkel jár. Az árváltozásokban kifejezésre jut a készbőr termelési árának csökkenése is- A vásárlók számára általában kedvező ármozgás várható azoknál a cipőknél, amelyeknek a felsőrésze bőrhelyettesítő anyagból készül. A gumilábbelik ára körülbelül 10—20 százalékkal csökken. Az árak nem azonnal, hanem folyamatosan, fokozatosan változnak. rOil/ant/kfírte az epii'ján Amikor lefordultunk a műútról, a kocsi zaja megcsendesedett. Tengelyig süppedt a kerék a kora nyári eső áztatta földön. A lovak nékifeszültek a hámnak, és úgy tűnt, hogy ősidők óta változatlan sebességű kétfogatú moz_ dulatlanul áll a végeláthatatlan búzatáblákkal közrezárt dűlőn. Az épület, ahová igyekeztünk, semmiben sem különbözött a többi, messziről idefehérlő tanyától. Gerincét megroppantotta az idő, ablaka tenyérnyi. Az alig félóra járásra levő községben már szegényesnek látszana, de itt, Csa- bacsűd határában, a nagyréti dűlőn nem kelt feltűnést. Az udvaron, közel a tornáchoz, hatalmas eperfa terpeszkedik. Szinte nem is illik az akácok, csenevész bokrok közé. A nevezetes fa magasságát még egy jó három méteres karó is tetézi. A karó végén villanykörte himbálódzik. Az itteni emberek úgy tekintenek rá, mint a hajósok a világítótoronyra. Hogy miért? Olajos kezű férfi adja meg a választ. Itt a tanyai „népfront- klubban” van csak villany. Kis agregátor termeli az áramot. Ha beindul a motor és a televízió sem rossz; kigyullad a villany- körte az eperfán. Akkor aztán a Házikert — zártkert A téma nem is olyan egyszerű, mint az ember hinné első hallásra. Mi is az, hogy házakért? Vet valaki néhány sor borsót, elduggat 150—200 hagymát, megkapál 80—90 krumplifészket, leszedi a fáról a meggyet, a cseresznyét és ezzel talán eleget is tett a családi szükséglet kielégítésének. Valamikor valójában ilyen egyszerű lehetett a házikert gondozása és a termes leszedése. Ma összességében bonyolult, hiszen megyénkben csaknem 40 ezer hold az a terület, amelyet a' lakosság lakása körül művel. A követelmények persze ma mások, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt voltak. Az igény is növekedett, mert a szőlő, az alma, a körte, a málna, a ribiszke és a pöszméte, az őszibarackról nem is beszélve, az egykori krumplit termő házikertben „polgárjoghoz” jutott. A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő mezőgazdasági társadalmi bizottság a közelmúltban alapos vizsgálatot folytatott megyénk több városában és községében — szakemberek bevonásával és a népfrontaktívák támogatásával. Azt vizsgálták, hogy a házikerteket miként lehetne még hasznosabbá tenni, milyen módon lehetne ott több zöldséget, gyümölcsöt termeszteni. Szó volt arról is, hogy a megye városaiban gomba módjára növő bérházak lakói szívesen kertészkednének, ha kapnának ehhez területet. A földművelésügyi kormányzatnak régi vesszőparipája a zártkert-fejlesztés, melyre Budapesten és a nagyobb vidéki városokban már ráterelődött a figyelem.. Az az igazság, hogy a napi munka után egészséges kör_ nyezetben szívesebben pihennek az emberek mint a presszók, éttermek és kocsmák füstös levegőjében. De hova is mehetne a betonpalotában lakó család a teraszon vagy éppen a házat övező parkon kívül? A zártkertbe — hangoztatták többen —, ahol nemcsak időt töltenek, hanem a társadalomnak is hasznot hajtana. Megtermesztené a családjának szükséges zöldséget, gyümölcsöt. gyerekét belenevelné a természet, így a kert szereteté- be. Az egyéni gazdálkodás idősza. kában községi tanácsainkon né- gyen-öten szorgoskodtak a termelés segítésén. Gazdajegyzők, termelési felügyelők ügyködtek azon, hogy jó minőségűre előkészített talajba hulljon a mag és, hogy a legújabb növény- és állatfajták elterjedjenek. Községi tanácsaink ma hatósági jogkört látnak el, a háztáji gazdálkodás szervezésével, a házi és zártkertek jobb kihasználásával nem foglalkoznak. A termelőszövetkezeteknek akad éppen elegendő gondja, hogy a nagytáblákon való termesztést megoldják. Bár az utóbbi időben több helyen létrejöttek az úgynevezett háztáji bizottságok, de ezek sem olyan funkciót töltenek be, melyekkel a kertgazdálkodás fejlesztését segítenék, hanem az állatállomány takarmánnyal való ellátását és az állati termékek értékesítését szervezik. Az életnek igen fontos területe ez is, de azért nem lehet közömbös egyik háztáji bizottság vagy termelőszövetkezeti vezető sem aziránt, hogy a falu határában nyújtózó több száz holdas zártkertben vagy éppen a házkörüli kertekben mit termelnek és hogyan védekeznek a rovarkártevők ellen, az értékesítésről nem is beszélve. A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő mezőgazdasági társadalmi bizottság lényegében ezekre a gondolatokra reagált, melyeket a községi népfront bizottságok vezetői és a falu lakói vetettek fel. A további feladat kézenfekvő. A népfront megyei elnöksége legközelebbi ülésén megvizsgálja a társadalmi bizottság ajánlását, hogy mi is legyen a házikert és a zártkertben folyó termelés további sorsával? Azután a megyei tanács végrehajtó bizottságához eljuttatják a. társadalmi aktívák észrevételét, hogy a házikertek rekonstrukcióját, újabb zártkertek nyitását, a dolgozók életkörülményének további aví- tását, a tanácsi szervek hatósági jogkörüknél fogva segítsék támogassák. Dupsi Károly tanyaiak tudják, hogy lehet jönni tévét nézni. Van aki öt kilométert is gyalogol. Meccset nézni, filmet; színházat látni. A gépkezelő a tsz-ben dolgozik, de minden este itt van a klubban, beindítja a motort, beállítja a televíziót. Száz forintot kap érte havonta. Nem is olyan régen még ingyen csinálta. Náluk is, akárcsak a többi házban, nincs még villany. Vajon lesz-e egyálta Ián? A régi, öreg tanyákat kell-e modernizálni, vagy pedig a tanyaiakat kell a községbe telepíteni? A klubban sörösüvegek koccannak egymáshoz. A hab felfut az üveg nyakán, aztán mintha meggondolta volna magát, lecsurog. Mindkét helyiség földes, A hajdani konyha a söntés és amolyan előszoba féle. A tulajdonképpeni klubhelyiség egyhar madát a kemence foglalja el. A kemence padkán olyan egykedvű nyugalommal ülnek az öregek; mintha túl az arasznyi ablakon semmit sem változott volna a világ. A fiatalabbak csak úgy a falat támasztva szemlélődnek, ök is tévét nézni jöttek. A meccs miatt. Állandó hírvivő ingázik a szoba és a gépház között. Rakom- cátlankodik az agregátor. Litauszki Pali a szomszédból ugrott át. Nemcsak most, azelőtt is ide járt, amikor Csabán dolgozott. Most éppen új munkahelyet keres. Szarvasra kerül. Nincs szakmája. Előbb utóbb úgyis beviszik katonának. Az „angyalbőr” vár Juhos Misire is. Gulyás volt, de elfogytak az állatok, most Orosházára jár dolgozni. A hétvégét mindig a klubban tölti. Gyerekkori barátok Palival. Megisznak egy pár üveg sört, megnézik a tévét, beszélgetnek. Néha beruccannak Csabacsűdre, vagy Szarvasra. J égre kigyullad a villany- körte. A fény az estébe hajló délutánból a szobába csalja a legyeket. Aztán jóféle illatok szivárognak be az ablakon. A ház előtt a kondérban birkahús rotyog. Borostás arcú szakács kínálgatja főztjét. Itt a klubban egy-egy tányér paprikás is hozzátartozik a vasárnapi szertartáshoz. Kinek van kedve ilyen sárban hazagyalogolni a vacsora miatt. Űgyis a lábukat járják le egész héten. Hajnalban indulás be a majorba, eligazításra, utána meg vissza a földre, dolgozni. Órákat vesz el ez a kényszerű „utazás”. — Azt írják meg — kezdi egy hatvan év körüli férfi —, hogy miért nincs most sem több szabad ideje a parasztnak? Látóm én, hogy változik a világ, de amikor este hazaérek, és megcsinálom a házkörüli munkát, örülök, ha megtalálom az ágyat. Még a rádiót is alig nyitom ki... Vasárnap sincs másképp. A háztáji miatt. Most is csak azért vagyok itt, mert esett. A tanácselnök már évek óta ismeri az idővel elégedetlenkedő öregembert. Nagy barátja a könyvnek, de a dolgot mindig a vastagabb végén fogja meg. Szeret politizálni. Azelőtt „mintagazda” volt. A kis sxoba harmincegy, néhány vendége lassan elcsendesül. Kezdődik az adás. Távolról kutyaugatást hallok s csak az eperfa csúcsán hunyorgó villanykörte vigyázza a kinti sötétet. Brackó István Aratnak Vizesfáson is Beérett az őszi árpa a Vizes- fási Állami Gazdaság határában. A gazdaság vezetői napokkal ezelőtt bejárták a határt, s megállapították, hogy a gazdaság vizes- fási kerületeiben öt kombájnnal, június 28-án, szombaton elkezdhetik a munkát. Az aratási előkészületeknek megfelelően minden kombájnt, így a rizsarató-gépeket is erre a munkára osztották be. A viszonylag feiázott talajon könnyűszerrel mozognak a szovjet gyártmányú lánctalpas rizsarató-gépek. Segítségükkel biztonságosan takarítják be a holdanként! 22—24 mázsa termést. Szalmából nem hull búzaszem M elyik vezető nem bizonygatta már azt a legkülönbözőbb alkalmakkor, hogy mindenben kétszer kell győzni, mégpedig: a valóságban és az emberi fejekben. Melyik nem fejtegette már, hogy a dolgok megértése kulcskérdése a fejlődésnek. Aligha szükséges különösebben hangoztatni, hogy a technika fejlődése nagyon felgyorsult, az utóbbi évtizedekben többet „lépett” előre, mint eddig jó néhány ezer évig. Bár a gyorsulás az emberiség egész történetében megfigyelhető, hiszen a kőkorszak félmillió esztendeig tartott, a vaskorszak már „csak” ötezer évig. Igaz, a technikai haladás elsősorban a termelésben van jelen, de behatol az emberi élet minden pólusába; beleépül az emberi környezetbe, gondoljunk a telefonra, a mosógépre, a motorkerékpárra, a gépkocsira, a rádióra, a televízióra. Szóval: a technika egyben a kultúra része, mert gondolkodást is jelent.. S miután az ipar, a mezőgazdaság fejjesztése, az anyagi javak mind több termelése állandó feladatunk, ezt az összefüggést soha nem hagyhatjuk számításon kívül. Tehát ezért kulcskérdése a fejlődésnek a dolgok megértése, mert a munka és a kultúra egy és ugyanannak a dolognak két oldala. Amilyen egyszerű ezt ide jegyezni, legalább annyira bonyolultan valósul meg a társadalmi folyamatok különböző szféráiban. Nevezetesen, amikor a művelődéshez anyagi, tárgyi eszközöket szükséges adni, akkor húzódozás figyelhető meg sok helyen, mert először a termelést szolgáló beruházásokat növelik. Ez helyén valónak látszik, hiszen az anyagi javak termelése az elsődleges, és egy időben az új munkaképes emberek közül minél többnek munkalehetőséget, kereseti lehetőséget kell adni. S a munka és a művelődési feltételek megteremtésének egysége már itt szenved csorbát, válik megvalósulása bonyolulttá, mert elhomályosodik az a fejekben, hogy a művelődés nem cél, hanem eszköz, ez tesz valakit kényszer nélkül emberré, ez teszi képessé az embert a dolgok megértésére. És ez mit jelent egyebek közt? Azt jelenti, hogy az emberekben a közösségi tudat válik uralkodóvá, amely kötődik egyben az érzelmi szálakhoz is, s ez legyűri benne az önzést, (ami másokat megkárosító manipulációkra is sarkall), elveti a mának élés egyfajta nihiljét, és eltéphetetlen szálak fűzik a kisebb közösségekben élőkhöz. Amikor a művelődésről beszélünk, „nemcsak” ilyen vagy olyan ismeretszerzésre gondo_ lünk, beleértjük ebbe az olyan természetes igényeket is, hogy legyen minél több lehetőségük az embereknek (a pihenésen, alváson kívül) regenerálódásra, hiszen a nagyfokú szellemi igénybevétel, amely a technika gyorsulásával jár, ezt megkívánja. Erre pedig legalkalmasabb a művészetekkel való találkozás. E helyen nem célunk utalni sem arra, hogy akár ebben is mit értünk el eddig, hanem a művelődés lakóhelyi igényeit szeretnénk „kiemelni”. S az üzemek által nyújtott szociális juttatásokat csupán annyiban említenénk meg, hogy ezek inspirálólag hatnak a művelődésre, hiszen minél kultúráltabb a környezet, annál jobb az emberek közérzete, s ez közvetve növeli a kultúrigényeket. Ide tartozik az olyan törekvés is, mint a Békés megyei Állami Építőipari Vállalaté, mivel a munkás törzsgárda szilárdítását eddig negyven társaslakás építésével támogatja. Ezzel segíti letelepedésüket a munkásoknak, a kultúráltabb családi környezet kialakítását. Ma már nem vagyunk ráutalva a találgatásokra, hogy a munkahelyi vagy a lakótelepi művelődési lehetőségek a célravezetőbbek. Az élet, a valóság „mutatta” ki, hogy a lakótelepi művelődési otthonoknak (vagy nevezzük bárminek) van még a jobb vonzó hatása. És ez teljesen érthető, hiszen a családdal összhangban lehet olyan programot csinálni, amely leginkább megfelel az otthoni környezetnek is. Ami még szintén e mellett szól, hogy az embereknek „kéznél” van, és ezenkívül pedig változást is jelent az egész napi munka után. S ezt sem szabad lekicsinyelni. Ha pedig közben arra is gondolunk. hogy a megyében 90 ezer olyan dolgozó van, aki szakszervezeti tag, s ennek egy- harmada 28 éven aluli, akkor ennek a jelentősége erőteljesebben domborodik ki, A dolog természeténél fogva munkahelyük igen változékony, hiszen van köztük 5500 vasutas. 6500 építőmunkás, mezőgazdasági és erdészeti munkás 20 ezer és van már 1500 olajbányászunk is. Sajnos, jelenleg még nem egészen megértettt a lakóhelyi művelődési otthonok . szerepe, ami azzal is mérhető, hogy az anyagi-tárgyi ellátottságuk csaknem az istenre van bízva. Nem jutottunk még el oda, hogy a helyi gazdasági egységek — egy-két kivételtől eltekintve — kulturális alapjaikból. hozzájárulnának a művelődési intézmények fejlesztéséhez. Vegyük a Mezőhegyese Móricz Zsigmond Kultúrotthont, amely évek óta az állami gazdaság szakszervezeti bizottságának kezelésében volt. Az épület most már csaknem élet- veszélyessé vált, s az állami gazdaság, éppen a lakótelepi meggondolásból, a majorokban (kerületekben) teremtette meg a művelődési lehetőségeket, hiszen dolgozóinak 60 százaléka ott él. S így a község művelődési otthon nélkül marad. Hogy a tízezer körüli lakosú település ne maradjon kulturális intézmény nélkül a jövőben, a MEDOSZ azt javasolta, hogy az ottani üzemek együttes erővel a tanáccsal együtt egy új kulturális intézményt építsenek; amely 65 millióba kerülne, ehhez a terv is megvan már. Sajnos egyelőre az anyagi fedezetet nem tudják biztosítani. Ha az eset periférikus jellegűnek tűnik is. mert nagyobb összegű ráfordításra lenne szükség, akkor is elgondolkoztató, mert ahol megvan az épület, ott is sikertelenek azok a kísérletek, hogy az anyagi erőforrásokat koncentrálják, és ösz- szehangolt, egyeztetett program szerint hasznosítsák. Pedig hát, ha a gyorsuló technikai haladást vesszük figyelembe, és ez előtt nem hunyhatjuk be a szemünket, ugyan kik alkalmazzák azt öt, vagy tíz év múlva? Ha közben a Holdat meg is „szálljuk”, ilyen emberek onnan nem valószínű, hogy jönnek hozzánk. Tehát csak ezen a földtekén lakók továbbképzéséről kell gondoskodni. És senki sem tagadhatja, hogy a lakótelepi művelődési otthonok egyebek közt nagyon alkalmasak erre is. És ha valljuk azt, hogy a fejlődés kulcskérdése a dolgok megértése, mert a munka és a kultúra egy és ugyanannak a dolognak a két oldala, akkor az önmagát kínáló lehetőségeket, amelyeket egy lakóhelyi művelődési otthonban rejlenek, nem volna szabad elmulasztani. K ülönben ebben az esetben is a „tétel” így áll: vagy egyet jelent a szó és tett, s akkor érdemben értették meg adott helyen, mi a kulcskérdés, vagy pedig nem, s akkor csak üresen kongó szavak a művelődés hangoztatása, másképpen szólva: szalmacséplés. Szalmából pedig nem pottyan ki sohasem egy búzaszem sem, nemhogy egy zsák is megtelne vele. Cserei Pál
