Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-23 / 142. szám
mm. jfinfus 22. Vasárnap A Biharugrai Halgazdaság jubileumi oldalkiadványa Tavak a látóhatárig A 80 millió forintos rekonstrukció hasznát most már társadalmunk látja Oj tavakat, víznyerő helyeket alakítottunk ki. A tófelületet kétezer holddal növeltük. Igen eredményesen intézkedtesznek meg: úszva táplálkoznak és nőnek 230—250 dekás súlyig. A kacsa 8—9 hetes korra vízen nevelve igazi pecsenye-csemegévé válik, amely néhány év alatt meghódította a külföldi piacot. A Bi- harugrán nevelt kacsa 90 százalékát a BOV exportra küldi. Nagyüzemi méretekben mi honosítottuk meg az országban elsőnek a halastavi kacsanevelést. Módszerünket ma mér legtöbb halgazdaság követi. Tapasztalatunk szerint a kacsa mellékterméke kedvezően hat a vízinövény és egysejtű világ fejlődésére. A ponty fő tápláléka a plankton, amely megsokszorozódott energiával szaporodik a kacsás vizekben. Koráb. ban ezt a folyamatot különféle és költséges módon segítettük. Ma a kacsatartás és a haltenyésztés korszerű kapcsolatának tudjuk be, hogy a mi gazdaságunkban tenyésztett és értékesített halak mentesek mindenféle mellékíztől (mocsáríz). Talán ezért is keresi a külföldi kereskedő, a belföldi vevő a Biharugrán nevelt halat. A kacsanevelés mind hatékonyabbá tételére rendezkedtünk be tojótörzs tartására, tojáskeltetésre és előnevelésre. Eddig 15 keltető- gépet üzemeltettünk. Közeli terveink között szerepel az évente értékesített 420 ezer pecsenyekacsa 600 ezerre növelése. Ezért az eredményért saját fejlesztési alapunkból jelentős beruházást kezdeményeztünk. A jelenlegi keltetőgépek mellé újabb ötöt állítunk. Fúrattunk egy 56 Celsius fokú meleg vizet adó kutat. A víz segítségével a halak március végi, április eleji ívását, továbbá a kacsanevelők fűtését szeretnénk megoldani. A halak ívásának előrébb hozá. sával és a zsenge ivadék neveléséhez az eddiginél is jobb körülmények biztosításával érjük el . a kétnyaras pontyok piacképességét. A nemzetközi és a hazai piacokon mindinkább az egy kiló körüli pontyok a keresettek. Ezek nevelését eddig három nyáron át folytattuk. A gazdaság halszakértői által kidolgozott nevelési módszer széles körű alkalmazásával újabb több tízvagon balhús előállítására számolunk. Terveink között szerepel még a növényevő halak meghonosítása és a hal ipa. ri feldolgozása konyhakész állapotúra. Ezzel is tovább bizonyítjuk, hogy népi államunk jó helyre tette forintjait, amikor elrendelte a halgazdaság rekonstrukcióját, A mi gazdaságunk azonban nemcsak a megszelídített vizek vi. lágát öléli fel. A párt megyei bizottságának kezdeményezésére vonták össze a Zsadányi Állami Gazdaságot és a Biharugrai Halgazdaságot. Az egykori Zsadányi Állami Gazdaságot ma már úgy emlegetik, mint a tavi haltenyésztés biztos szárazföldi bázisát. Az évi ezer vagon abrakszükségletből ugyanis 230 vagonnal az orosi kerületben termelnek meg. Az itteni jövedelem tavaly elérte a 2,5 millió forintot. Ezért is nyerte el ez a kerület az 1968, évi eredményes munkájáért az Élüzem címet. A takarmánytermesztésben elért fejlődés azért is jelentős, mert korábban a Zsadányi Állami Gazdaság, mint önálló vállalat bevé- telhiányas volt, a halgazdaság pedig teljes egészében abrakvásárlásra szorult. A szárazföldi és a vízi üzem már az egyesülést követő években is jól kiegészítette egymást. Eredményeink alapján bátran mondhatjuk, a két üzem jól szolgálja dolgozóink életszínvonalának továbbjavítását és ami ezzel egybe esik, a társadalom érdekét. (x) Gazdaságunk ebben az esztendőben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A jubileum méltó megülésére munkabizottságot hoztunk létre, melynek tagjai közül egy szűkebb csoport hozzá kezdett a biharugrai vízi világ történetének összeállításához. Ki hitte volna, hogy Dózsa Temesvárnál szétvert serege a mai halastavak helyén terebélyesedő lapos zsombékokon húzódott meg. Itt bújtak el a törökök elől. Ennek most már lassan 450 éve. Valószínű, hogy Dózsa paraszt seregének Biharúéra térségében meg. húzódott maradványa vetette meg a vízi élet alapját, melyet századokon át kihasználatlanul hagytak. Az akkori körülmények nem tették szükségessé a haltenyésztést A Sebes-Körös és mellékágai a szabályozás előtt tengerré dagadtak, bőven termelték a halat, így csak fogná kellett A mai értelemben vett tógazdálkodás a század első évtizedére' nyúlik vissza. A falu földbirtokosától ekkor vette meg egy Korhűz Zoltán nevű pénzember a hal mesterséges nevelésére szerinte legalkalmasabb és erre a célra legkisebb költséggel átalakítható területet. Ezemégyszáz holdon ren. dejkedett be haltenyésztésre. A Sebes-Körös vize tavakba duzzasztva is jó halasvíznek minősült. Korhuz vállalkozásán meggazdagodott. A felszabadulás után állami kezelésbe került a Korhuz-féle birtok. Először a Hal- és Nádgazdaság Nemzeti Vállalat üzemegységként működött, majd 1%52-től önálló gazdasággá fejlődött. 1958. ig lassú korszerűsítési folyamat valósult meg a biharugrai tógazdaságban. Már ebben az időszakban azt ajánlottuk főhatóságunknak, hogy a 3,8 aranykoronánál nem értékesebb területen tűzze napirendre a Biharugrai Halgazdaság rekonstrukcióját. E gondolaton több éven át vitatkoztunk, míg végül is 1962- ben egy alaposan átgondolt tervezéssel elkezdődött a bővített újtönk a dolgozók szociális körülményeinek továbbjavítására is. Korábban öt, egy szoba-kony hás lakás jelentette az állandó dolgo. zók elhelyezését, most pedig húsz, három szoba, komfortos lakás áll az ugrai halászok rendelkezésére. Építettünk egy 60 ágyas munkásszállást is. Ma leginkább vendégszobának használjuk, mert időszaki dolgozóink jóformán nincsenek. Aki nálunk alkalmi munkát vállal, az Biharúgráról, Gesztről, Zsadánybói naponta jár a tavakra. Dolgozóink ellátására megkü- lönböztetettt figyelmet fordítunk. Korszerű üzemi konyhánk, étkezdénk, kultúrtermünk és különféle klubok elhelyezésére alkalmas épületet készítettünk. A 390 dolgozó nagyobb része naponta igénybe veszi az üzemi ellátást, sőt, lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy megfelelő térítés ellenében a családtagok is bőséges és ízletes ételt kapjanak. A gazdaság központjában csináltunk egy üzemi fürdőt is. A gazdaság a rekonstrukció megvalósításának időszakéiban gyors ütemben épült ki. Erre azért kerülhetetfct sor, mert a termelés és a termelékenység növelését so. hasem tévesztettük szem elől. Az utóbbi 2 esztendőben Kiváló vállalat címet nyertünk. Ma már érdekesség számba megy az 1950-es évek 15—20 vagon évi halhústermelése, az akkori kétezer holdnál nem nagyobb vízfelületről. Ma 3460 holdat tesz ki a vízzel borított rész, halhústermelésünk pedig eléri az évi 200 vagont. A rekonstrukció során beruházott 80 millió forint tehát — gazdasági eredményünk alapján — jó helyre került. A gazdaság vezetői és dolgozói csak együttes erőfeszítés révén képesek ilyen eredmény feltárására. A haltenyésztést és az áru hal nevelését Biharugrán egy másik, igen jelentős ágazat: a halastavi pecsenyekacsa-nevelés egészíti ki. Kacsából évente 100 vagon árut adunk a BOV Békéscsabai Gyárának. Kacsa-szezonban hetenként három napon át csak biharugrai kacsát dolgoznak fel Békéscsabán. Egy-egy tavon 24—26 ezer karcsút helyezünk el. Tizennyolc helyen építettünk 500 négyzetméteres cölöpszigetet. Ezeken tálaljuk fel a kacsa-eleséget. Ezenkívül a tavak különböző, de részünkről a nevelés technológiájának teljesen megfelelő helyen önetetőket állítottunk fel. A szárazföldön előnevelt kacsák valóságos vízi körutat jáépítés. Az állam 80 millió forinttal segített
