Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

1969. június 20. 4 Péntek R MOSZ félévi taggyűlése Körösladánybaa Berényi József megyei titkár és Baumann Ferenc országos választmányi tag jelenlétében tartották meg a körösladányi KIOSZ félévi taggyűlését. Bögre Imre, a helyi szerve­zet titkára az aktuális politikai események ismertetése után el­mondotta, hogy helyi viszony­latban is örvendetesen nő a kis­iparosok száma. Egy év alatt 43-ról 56 főre emelkedett a számuk és még hét iparenge­dély kiadása folyamatban van. Hála a párt és a kormány tá­mogatásának, a lakosság szol­gáltatása mindinkább javul. Nem kellenek már a barkácso­lók, a régi megbecsült kisiparo­sok neve és híre már a közsé­get is túlszárnyalja. A KIOSZ segít az anyagbeszerzésben, ta­nuló tartási kedvezményt nyújt, javult a nyugellátás és a rokkantsági nyugdíj is már 1— 2 évi tagság után 2—320 forint- ra emelkedett. A^ffegság helyi érdekű kérdé­seire Berényi Ferenc megyei titkár adott kielégítő válaszo­kat, majd hangsúlyozta, hogy január 1-től Körösladány első­fokú iparhatóság lett. A tanács szívesen támogatja a helybeli kisiparosokat, amit már érez­nek is a tagok munkájuk közben. Az új gazdasági mechanizmus az elmúlt másfél év alatt a kis­iparosság számára is beváltotta a reményeket, új árák, ver­senyszellem, nagyobb mozgási lehetőség látszik minden vona­lon.; Befejezés® köszöntötték tag­társukat, Kovács Imrét, kinek április 4-én szép ünnepség ke­retében adták át 50 éves mun­kásságáért az elismerő okleve­let H. I, Méhkerékről — képekben Végre eltűnik a régi ház a helyi termelőszövetkezet nemrégiben épített központi irodaépülete elöl. Ekekapával gyomtalanítják a 20 holdas dohánytáblát. Fotó: B. O. WwwwmvwmwwwiWMmwwmMwwww JÚjabh háxgyárah A minisztérium véleménye sze­rint a negyedik ötéves terv vé­géig újabb házgyárat kell építe­ni. Szombathelyen és Veszprém­ben* évi 2500—2500 évi 1800 lakásos Hatvanban kapacitásira. Ezenkívül házgyári színvonalra kell fejleszteni, s Pécsett 900-ról 2500, Dunaújvárosban ezerről 1500 és Szolnokon hatszázról ezer lakásos kapacitásra kell bővíteni a panelüzem termelését. (MTI) őfotagyy GetrrgZf {faunét. /!oei>/rorm: utassá/ FeREMc­29. A hallban Szavaljev tartót lel­kigyakorlatot a gyötrődő Kozák­kal. Tyihonov láttán Kozak fel­állt: — Nem gondolta meg? — Egy perc türelmet kérem. — Sztasz az ügyeletes pultjá­hoz lépett. — Mondja kérem, ki volt szolgálatban múlt hét­főn? — A mi műszakunk. — Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot az 58-as szobá­ból? — Sajnos, nem. Negyven szo­bám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta. — Arra sem emlékezik, mikor jöttek haza? A szobaasszony elgondolkozott, elpirult: — Tudja, aznap kellett lead­nom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olyan fáradt voltam. Tízkor lefeküdtem, elszundikál­tam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt, őt kell megkérdezni. — Ki az a Hanja? — A szobalány, Hanifja Gafu­rova. — Hivassa, ide, kérem. Gafurova fekete szemű, csinos fiatalasszony volt. Tatár indu­latszavakkal tarkított beszámo­lója szerint Lagunov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltávozott az URH-kocsi és a mentőautó. — Nagyon vidámak voltak, énekelgettek. A színházból jöt­tek — mondta enyhe akcentus­sal. __ Kicsodák ? — Hát Lagunov. Énekelgettek. — Nem volt egyedül? — Dehogynem. Teljesen egye­dül volt. — És Kozak mikor jött meg? Hanifja gondolkodóba esett, majd vidáman közölte: — Elaludtam, nem hallottam. De szörnyen későn jöhettek meg, mert három volt, mire én el­aludtam. — Nem félt, hogy ellopják az orra előtt a szállodát? — Nem. Nálunk sohasem for­dult meg tolvaj. — Elég furcsa! — jegyezte meg rosszkedvűen Tyihonov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek látogatók azon a napon? — Lehet, hogy jöttek. Én nem láttam senkit. Leltároznak mi- n álunk, szörnyen sok a dolog. Csak 1 éjfélkor ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban. — Köszönöm, ön szabad — mondta Sztasz és a telefonkagy­lóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan szíves.. Köszönöm. Igen, írom. — Újra tárcsázott. — Nagyszínház? Jónapot kívánok, a rendőrségtől érdeldődöm. Ha megmondaná, mi ment tizennegyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mond­ja kérem, Koncsek kánt ki ala­kította? Vegyemyikov? Értem. Hánykor ért véget az előadás? Kitűnő Minden jót. Szavaljevhez fordult: — Lagunovhoz nincs több kér­désünk. Menj szépen haza, kis­fiam, aludd ki magad., holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev Alekszejeviccsel teszünk egy kis sétát... Az autóbuszban Sztasz szé­gyenszemre elaludt. A busz rá­zott, Tyihonov hol előre bic­cent, hol hátra, végül Kozak pu­ha prémgallérjára dőlt. Kozak mozdulatlanul ült, meg se moc­cant, bár a helyzet egyáltalán nem volt ínyére. A buszban hi­deg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott felfelé a lejtőm^ a vezető rekedt hangon jelentette be a megállókat. A Herszon ut­cánál Kozak óvatosan megko­cogtatta Tyihonov térdót: — Megérkeztünk, szálljunk le. — Persze-persze — dörmögte Sztasz és felébredt. Megdörgöl- te a szemét: — Régóta alszom? — Elég régóta — felelte Ko­zak. — Nincs ebben semmi kü­lönös, én is elfáradok a mun­kában. Szocialista brigádok tagjai találkoztak Bihari Klára írónővel Új tartalmat nyert az Csendesen beszélgetve várjuk \négyezer kötet könyv meghitt légkörében Bihari Klá­ra írónőt Kincses Erzsébettel, az Ifjúsági szocialista brigád és Rácz Zoltánnéval, a Béke szocia­lista brigád tagjával. Beszélge­tésünk színhelye a Békéscsabai Konzervgyár könyvtárterme. Rajtunk kívül még vagy negy­venen, főleg asszonyok, lányok a Kállai Éva és Gutenberg János, valamint az előbbi két brigád tagjai néznek mind sűrűbben az órájukra. Kint a Körös-csatorna dús- lombú fái felett sötét viharfel­hők gyülekeznek. S mikor né­hány perccel három óra után Bihari Klára beszélni kezd írá­sairól, munkájáról, a<z ablakokon túl megzendül az ég, kitör a nyári zivatar. Az írónő kedves humor­ral meg is jegyzi: most aztán biztosítva van a hallgatóságom, ilyen viharban senki sem kíván kimenni!... Pedig, ahogy a fe­szülten figyelő szemeket nézem, Bihari Klárának nincs szüksége kint csapkodó esőre, hogy olva­sóit, hallgatóit ott tartsa. A zö­mében női hallgatóság nagy fi­gyelmet tanúsít és közben néhá- nyan jegyezgetnek is. Az író­nő legutóbbi regényéről, Az ál­dozatról beszél, majd sorra ke­rül a többi mű is, köztük a Magányosak és a novellas kötete. Jó egy óra múlva, mikor a vi­har teljesen elcsendesül, Bihari Klára is kifogy a szóból. Meg­köszöni a hallgatóság figyelmét, s kedves mosollyal utal a kinti vízözön megszűnésére, mintegy jelezve, szabad az út az eltávo­zásra. De nem így történifc — Sok kérdésünk lesz még — jegyzi meg az egyik asszony. Kérdés­kérdés után hangzik, s az író­nő alig győz válaszolni. Egy­más után szólnak a brigádtagok, — a férfiak is —, érvelnek, vi­tatkoznak, igazolva, hogy mun­kájuk mellett sokat olvasnak, A Herszon «tea sötétbe bún- : kői ózott, a közeli erdőből száraz ; hideg áradt. Tyihonov behúzta j a nyakát, a távolságot méregette : a lakótelep távolban pislákoló • fényéig, és sértődötten mondta: ! — Mutassa az utat, elvtáns. — » Előre engedte Kozákot A szél finom porhót fújt sze- ; műkbe. Tyihonov meggörnyedt > és lassan döcögött a harciasam : lépkedő Kozak nyomában. — Farkasok nem járnak er- « re? — keretezte halkam Sztasz. [ Kozak nem hallotta meg a kér- S désfe — Remélem, adtak nekik ebé- ■ det... — tette hozzá Sztasz, most 5 már inkább csak sajátmagának. ! Pokolian fáradt volt. „Csak egy- * szer kialhatnám magam” — gon- ! dolta. Miután ki panas7.kod.ta I magát, frissebben lépkedett to- ■ vább. „Ügy látszik, az önsajná- ; lat melegít” — gondolta és el- 5 nevette magát. — Még csak meg « se tapogattam az autóbuszban, : gyönyörű szám lesz, ha előránt ! egy revolvert és belém ereszt ■ néhény lövedéket. Na és akkor i mi van? Legalább nyugodtan g fekhetek, míg kijönnek a men- ! tők”. Gyorsabbra vette lépteit, : utolérte Kozákot. Belekarolt és ■ mély átéléssel érdeklődni kéz- ; dett a falusi építkezés helyzeté- ! ről Lvov környékén. Közben : könnyű mozdulatokkal kitapo- ; gáttá Kozak zsebelt. Elmosolyo- ■ dott és így szólt: — Lev Alekszejevics, bizonyos ; fokig hajlamos vagyok arra, \ hogy hic-r-ek az ön ártatlansá- : gában... (Folytatjuk) író—olvasó-találkozó tanulnak. A nő és a férfi, a fia­talság és az idősebb nemzedék kapcsolata, társadalmunk átala­kulásé és az ezzel az átalaku­lással járó problémák képezik az eszmecserét Szóba kerül Bihari Klára új regénye is, melynek cí­me Miért? .. „ s amely jelenleg nyomdában van. Végül, amikor Bihari Klárá­nak már valóban mennie kell, mert a vonat nem vár, előke­rülnek sorra a brigádnaplók és az írónő szívesen jegyzi be né­hány gondolatát a fehér lapok­ra. Közös fénykép is készül a brigád tagjaival az emlékezetes találkozóról és újabb meghívás hangzik el, többnapos látogatás­ra. Az állomásról hazafelé jövet eszembe jut az Élet és Irodalom május 31-i számából Földes József—Puskás L. Tamás riportja, melyben a szerzők a Csepeli Motorkerékpárgyár egyik szocialista brigádjánál kutatták a jelszó „szocialista módon élni,- dolgozni, művelődni” harmadik részét, a művelődést A riport írói megállapítják, hogy az ál­taluk megismert munkások „klasszikusan értelmezett” mű­veltsége, ismeretanyaga kisebb, mint akár a „jobb értelmiségi körök legaljáról jöttéké”. Tanul­ságul pedig segítségnyújtást ja­vasolnak a művelődni kívánó munkásoknak, ugyanakkor ta­nulni akarnak tőlük abból, ami­ben a munkások előrébb vannak. Megvallom, örömmel ismer­tem fel a konzervgyáriak új tartalmú író—olvasó-találkozó­jában azt, amit magamban, a fenti cikk olvasását követően úgy fogalmaztam: „a szocialista brigádok olvasómozgcúma”. j Igen, ez a mozgalom, bár­mi is legyen megnevezése, új­szerű és hasznos mindkét fel számára. Az író számára, mert tanítva-tanul, a munkások szá­mára is, mert tanulva taníta­nak, jó lenne, ha az írónő és a konzervgyáriak négy brigádjá­nak kezdeményezésre követők­re találna, és, ha a szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszót sokan így is értelmeznék. Botyánsrid János Árverés Sarkadon Hatalmas tartálykocsikban „munkások” érkeztek a sarkad! Gyepes csatornához. Ezek az egyik legnehezebb munkát végzik el, ki­pusztítják a víz folyását akadá­lyozó növényeket. Fehér Amur ez a halfajta, amely növénnyel táp­lálkozik. Ezt kihasználva, a Kö­rösvidéki Vízügy Sarkadi Sza­kaszmérnöksége Gyoméról 200 darabot hozatott, amelyeket ké­sőbb újabb szállítmány követ. A közelmúltban a szakaszmér­nökség területén levő ár- és bel­vízcsatornák partjait árverés út­ján értékesítették kaszálásra. A Fekete-, Kettős- és Sebes-Körös árterületeivel együtt 106 kilomé­teres partot kaszálnak le a bér­lők. A Sebes-Körös bal partján a román határról lefelé Komódiig ugyancsak árverés útján értéke­sítettek 1145 darab nyárfát, ame­lyek nagy részét a környéken élő cigányok vettek meg fatéknő, fakanál és egyéb fából készülő háztartási eszközök készítésére. A szakaszmérnökség ebben az évben 15 millió forintot fordít a csatornarendszerek fenntartására, felújítására, valamint a mező­gazdasági területek belvízrende­zési munkálataira. Ezek közül a legjelentősebb a Kisnyék környé­kén levő nyék—veresgyűrűsi csa­torna felújítása, ami több mint I millió forintba kéről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom