Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

{Folytatás a 2. oldalról) létfontosságú érdekeit. A lakosság középrétegének széles tömeged éppen ezért annak ellenére, hogy soraikban nincs egység és e rétegek különösen fogékonyak a burzsoá ideológia iránt, sík- raszállnak érdekeik védelmében, bekapcsolódnak az általános demokratikus követelésekért vívott harcba. Egyre inkább növekszik közöttük az a felismerés, hogy a munkásosztállyal való közös akciók létfontossá- gúakKarunkban, amikor a tudomány közvelen termelőerővé válik, az értelmiség mindinkább a bérmunkásak sorába kerül. Társadalmi érdekel összefonódnak a munkásosztály érdekeivel, alkotó törekvései a monopolista tulajdonosok érdekeibe ütköznek, akik számára mindennél fontosabb a profit. Noha lényegbe vágó különbség mutatkozik az értelmiség különféle csoportjainak helyzetében,

mégis az értelmiségnek mind nagyobb része került konfliktusba a monopóliumokkal és a kormányok imperialista politikájával. A burzsoá ideológia válsága és a szocializmus vonzereje elősegíti, hogy az értelmiség az imperialistaellenes harc útjára lépjen. A szellemi és a fizikai dolgozok szövetsége egyre jelentősebb erővé válik a békéért. a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a termelés, a kulturális intézmények és a tájékoztatás demokratikus ellenőrzéséért, az oktatásnak a nép érdekét szolgáló fejlesztéséért vívott harcban.

A parasztság, a városi középrétegek és az értelmiség érdekeinek közeledése a munkásosztály érdekeihez, együttműködésük fokozódása — a monopolista hatalom társadalmi bázisának összeszűkülésére vezet, élvezi a monopóliumok hatalmának belső ellentmondásait és elősegíti a széles néptömegek mozgósítását a monopóliumok, az imperializmus elleni harcra.

A közélet fontos tényezőjévé vált Nyugat-Európában, Amerikában, Japánban, Törökországban és más országokban az ifjúság egyre nagyobb része, és fokozódó politikai aktivitása.

Az ifjúság megmozdulásai a jelenlegi burzsoá társadalom mély válságát tükrözik. A dolgozó — s mindenekelőtt a munkásifjúság, amely szuper-kizsákmányolásnak van kitéve és a kapitalizmus körülményei között semmilyen távlatot sem lát maga előtt, egyre tevékenyebben kapcsolódik be az osztályharcba, belép a szakszervezetbe, a kommunista és más demokratikus szervezetekbe.

A diákság széles tömegei nemcsak az elavult oktatási rendszer hiányosságai ellen lépnek fel, nemcsak azért a jogukért harcolnak, hogy saját szervezeteik legyenek és hatékonyan részt vehessenek az oktatási intézmények irányításában, “hanem az uralkodó osztályok politikája ellen is. A vietnami nép harcától és az imperializmus ellen vívott hősi harc más példáitól lelkesítve, mind több fiatal vesz részt a nagyszabású népi megmozdulásokban az imperializmus ellen, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért.

A kommunisták nagyra becsülik az ifjúsági mozgalom fellendülését, s aktívan részt vesznek benne. Terjesztik soraikban a tudományos szocializmus eszméit, megmagyarázzák az ifjúságra esetleg befolyást gyakorló különféle álforradalmi eszmék veszélyességét, igyekeznek segíteni, hogy megtalálja a helyes utat az imperializmus ellen, érdekeik védelmében vívott harcban. Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat.

Korunk fontos jellegzetessége a nők tömeges részvétele az osztályharcban, az antiimperialista mozgalomban é§. a békéért folyó harcban. De a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni tömeges megmozdulásokban nyilvánul meg. Emelkedik a termelésben

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának tö dokumentuma

és más tevékenységi szférákban foglalkoztatott nők száma, növekszik politikai öntudatuk, erősödik harcuk a gazdasági és szociális jogokért. ,

A dolgozó nők követelik, hogy vessenek véget mindenfajta megkülönböztetésnek munkájuk bérezésében, követelik a teljes egyenjogúságot az állampolgári jogok tekintetében, intézkedéseket követelnek az anyaság védelmére stb. Mind aktívabban vesznek részt a munkás- és demokratikus erők harcaiban, egyre nagyobb számban lépnek be a szakszervezetekbe. A kommunista pártok, amelyeknek tevékenységében egyenlő jogokkal vesznek részt a nők, határozottan támogatják követeléseiket, és a nők egyenjogúsítását az általános demokratikus mozgalom fontos elemének tekintik.

A világimperializmus ellen folytatott harcban — folytatja a közlemény —, kiemelkedő szerepet játszik az arab felszabadító mozgalom, amely pozitív hatást gyakorol a Közel-Keleten és Afrikában az imperializmus és a neokolonializmus ellen harcoló egész mozgalomra. Az arab népeknek, az imperializmus és az izraeli agresszió ellen vívott harca része annak a világméretű általános harcnak, amelyet a szabadság és a szocializmus erői a nemzetközi imperializmus ellen folytatnak.

E stratégiailag fontos és olajban gazdag térség népeinek fellendülő nemzeti felszabadító mozgalma és társadalmi haladása különleges gyűlöletet kelt az imperialistákban és az olajmonopóliumokban, amelyek intrikákat és összeesküvéseket szőnek e mozgalom ellen, háborúkat robbantanak ki és más agresszív akcióhoz folyamodnak.

Ázsia és Afrika független államainak többségében a politikai függetlenség, a szuverenitás megszilárdításának és védelmének feladatai mellett a társadalmi fejlődés egyik központi problémája lett a gazdasági elmaradottság leküzdése a saját ipart is magában foglaló független nemzetgazdaság létrehozása, és a nép életszínvonalának emelése.

Ezeknek a problémáknak a megoldása feltételezi a mélyreható társadalmi—gazdasági átalakulásokat, demokratikus agrárreformok végrehajtását a dolgozó parasztság érdekében és részvételével, továbbá az idejét múlt feudális és pre-feudális viszonyok megsemmisítését, a külföldi monopóliumok túlsúlyának megszüntetését, a társadalmi és politikai élet, valamint (az államapparátus radikális demokratizálását, a nemzeti kultúra újjászületését és haladó hagyományainak fejlesztését, a forradalmi pártok megerősítését és ilyen pártok létrehozását ott, ahol eddig még nem léteztek. A szóbanforgó országok társadalmi fejlődésének időszerű problémái körül jelenleg nemcsak az illető államok népei és a neokolonia- listák között folyik éles harc. Ezek egyúttal belső társadalmi összeütközéseket is váltanak ki. Ázsia és Afrika független államai számára nagy jelentősége van a szocialista országokkal való baráti viszony és hatékony együttműködés megteremtésének.

A kommunisták népeik szabadságát, nemzeti függetlenségét és szocialista jövőjét védelmezik, ők a tudományos szocializmus eszméinek hordozód, a nemzeti felszabadító mozgalom élharcosai. Ennek a mozgalomnak az érdekei, a közelmúltban felszabadult országok népei társadalmi fejlődésének érdekei megkövetelik a kommunista pártok és a többi haladó és hazafias erő szoros együttműködését. A kommunizmussal szembeni ellenségesség, a kommunisták üldözése árt a népek nemzeti és társadalmi felszaba- dulásásért vívott harcnak.

Lati w- Ameri ka orszá gainak

többsége a múlt század elején kivívta az állami függetlenséget. Egészüket tekintve a kapitalista fejlődés meglehetősen hosszú útját járták be, s kialakult, harcban növekszik és erősödik a nagy létszámú városi és falusi, proletariátus; gyakorlatilag valamennyi országban működik kommunista párt. Latin- Amerika népei a közös elnyomó és kizsákmányoló — az amerikai imperializmus — ellen harcolnak, amely az egész kontinenst függő helyzetbe kényszerítette, stratégiai hátországának tekintve azt.

E népek közül egyesek még a gyarmati uralom ellen harcolnak. A valódi nemzeti szuverenitásért és a gazdasági függetlenségért folytatott hare összefonódik a kapitalista kizsákmányolás és mindenekelőtt a külföldi és helyi monopóliumok és oligarchák ellen vívott éles osztályharccal. Sok országban fennmaradtak a feudális maradványok és földnélküli parasztok nagy tömegei élnek. Folyik a harc a demokratikus követelésekért és a zsarnoki diktatúrák ellen, amelyek rendkívül negatív tényezőként jelentkeznek a kontinens történelmi fejlődésében.

A kubai forradalom átszakította Latin-Amerikában az

imperialista elnyomás láncát, s az amerikai kontinens első szociálisa államának megalakulására vezetett. Ez történelmi fordulat volt, s a forradalmi mozgalom új korszakát nyitotta meg. A világnak ebben a térségében harcos, demokratikus és imperialistaellenes mozgalmak, forradalmi folyamatok bontakoznak ki, amelyek utat nyitnak a szocializmus felé.

A proletariátus, a kommunista és munkáspártok egyre fontosabb szerepet játszanak Latin-Amerika imperialjstaelle- nes mozgalmában. E mozgalom történelmi előnye és továbbfejlődésének garanciája a munkásosztály léte és tevékenysége A széles tömegek különböző formákban harcolnak gazdasági és politikai követeléseik kielégítéséért, forradalmi céljaik megvalósításáért. Az imperializmus és a belső reakció agresszivitása ellen fellépő népi mozgalom előrehalad Latin- Amerikában. Néhány országban felhasználja a fegyveres utat. A harcban fokozódik a munkásosztály harcképessége, a parasztság öntudatra ébred, felkelnek a falusi tömegek. Ilyen módon létrejönnek a munkás—paraszt szövetség alapjai,

A kizsákmányolás a széles tömegek nyomora és az imperialista iga ellen vívott harc fellendülése arra vezet, hogy a haladó törekvések a progresszív egyházi körökben is visszhangra találnak. Néhány ország fegyveres erőinek kötelékében hazafias és demokratikus irányzatok fejlődnek ki.

Az antiimperialista harc perspektívái szempontjából elsőrendűen fontos a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgalmunk szövetségének megerősödése.

A jelenkori társadalmi-politikai világhelyzet lehetővé teszi, hogy az imperializmus elleni harcot új szintre emeljék Az imperializmussal szemben fokozva a támadást ellene, döntő fölénybe kerülhetünk, vereséget mérhetünk agressziós és háborús politikájára, Ez sürgősen konkrét és gyakorlati intézkedéseket és akciókat követel meg valamennyi kontinensen, hogy világos perspektívát mutassunk a demokratikus és haladó erőknek, mindazoknak, akik érdekeltek az emberiség nyugtalanító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problémáinak megoldásában.

Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok, történelmi felelősségük tudatában egységes akcióra szólítják fel a világ összes kommunistáját, az imperializmus minden ellenségét, mindazokat, akik készek harcolni a szabadságért és haladásért.

Az akcióegység elsőrendű célja — a hősies vietnami nép sokoldalú támogatása.

Az értekezlet felhív mindenkit, akinek drága a béke és a nemzeti függetlenség ügye, fokozza harcát azért, hogy az amerikai imperializmust kényszerít- ség a vietnami intervenciós csoportok kivonására, az ország belügyeibe való beavatkozás megszüntetésére és a vietnami nép ama jogának tiszteletben tartására, hogy maga oldja meg saját problémáit, A vietnami hazafiak végső győzelme alapvetően fontos a diktatúra és az önkény imperialista politikája ellen harcoló népek helyzetének megerősítése szempontjából.

A katonai tömbökről:

Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai tömbök felszámolását. A kommunista és munkáspártok úgy vélték és úgy vélik, hogy a katonai tömböknek az imperialista erők által ldkényszerített létezése és a más államok területén levő katonai támaszpontok akadályt jelentenek az államok közötti együttműködés útjában. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, va- lamenyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felosztása mellett.

Az értekezlet erélyesen elítéli az imperialista hatalmaknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak, az NSZK-nak és Nagy-Britanniának — arra irányuló provokációs kísérleteit, hogy még inkább aktivizálják'a NATO tevékenységét. Éppen a NATO feloszlatása lenne döntő lépés azon az úton, amely elvezet valamennyi tömb, minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A népek, a béke érdekeivel összhangban, azt követelik az imperialista államoktól, hogy vessenek véget atomfegyvert hordozó bombázógépeik külföldi területek fölött végrehajtott repüléseinek, tiltsák meg az atomfegyverrel felszerelt hadihajók és tengeralattjárók befutását külföldi kikötőkbe, mondjanak le minden erőszakos akcióról és az erő alkalmazásával való fenyegetőzésről.

Az európai népek gondjaiban és vágyaiban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megteremtésének problémája. A Varsói Szerződés tagállamainak 1966-ban Bukarestben és 1969-ben Budapesten megtartott tanácskozása valamint az 1967-ben megrendezett Karlovy-Vary-i értekezlet felvázolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek a konkrét programját, amelyeknek célja az európai biztonsági rendszer megtermtése.

Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az

Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK között húzódó határ megmásíthatatlanságáért. a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismeréséért, annak megakadályozásáért, hogy Nyugat-Németország bármilyen formában atomfegyverhez jusson, küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemondjon egész Németország egyedüli képviseletére támasztott igényéről, Nyugat-Berlinnek különleges politikai egységként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elismeréséért, valamennyi neonáci szervezet betiltásáért.

A tanácskozás felszólítja a nemzetközi közvéleményt, hogy lankadatlanul és aktívan vállaljon szolidaritást azokkal a népekkel és országokkal, amelyek az imperializmus agresszív merényleteinek célpontjai, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel. A tanácskozás síkra száll amellett, hogy a Kínai Népköztársaság kapja meg törvényes jogait az ENSZ-ben és adják vissza neki Tajvan-szige- tét, amelyet ez idő szerint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak megszállva. A Kubai Köztársaság védelmét továbbra is kötelességünknek tartjuk Latin-Amerika, az egész világ kommunistái és minden más forradalmi és imperialistaellenes erő.

Mi, kommunisták egységes akciókra hívunk fel mindenkit az imperialista agresszió minden cselekedete ellen, az imperializmus által kirobbantott helyi háború ellen és az intervenció más formáinak alkalmazása ellen a világ bármilyen térségében.

Az imperializmus és az izraeli vezető körök folytatódó agresz- szív politikája láttán kijelentjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népekkel, amelyek az izraeli hódítók által elfoglalt területek visszaadását követelik. E területek visszaadása halaszthatatlan és elengiedhetetlen feltétele a béke létrejöttének és a közel-keleti helyzet politikai rendezésének a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának maradéktalan végrehajtása alapján.

A kommunisták megerősítik szolidaritásukat a függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért, az imperialista körök, a monopóliumok mindenfajta gazdasági és politikai hegemóniájának lerázásáért, az imperialista hatalmak által rájuk kényszerí- tett katonai szövetségek és tömbök rendszeréből való kilépésért, a földrészen folytatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista tendenciái, s a feszültség gócainak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsolatok megteremtéséért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcával. Maradéktalanul meg kell szabadítani földgolyónkat a gyarmatosítás szégyenétől, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megengedni a kolonializmus feléledését, álcázott formákban. Ez korunk parancsa.

Befejezésül így fordulnak a világ népeihez a kommunista és munkáspártok:

Az imperializmus ellen vívott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetetlenül éles osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperializmus és a belső reakció állásai ellen. A forradalmi és a haladó erők győzelme elkerülhetetlen.

Szocialista országok népei, proletárok, tőkés országok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek — fogjatok ösz- sze a közös harcban, az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért.