Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

1969. .június 12. 4 Csütörtök fiz idén is elkészítik a megyei statisztikai évkönyveket A Központi Statisztikai Hivatal j évkönyvek a fontosabb járasd, vá- igazgatóságai az idén is elkészítik j rosi adatok bemutatásával. Ehhez a megyei statisztikai évkönyveket. | kapcsolódik a gazdag anyagot A korábbá évekhez képest az 1963. tartalmazó községi, városi jellegű évi évkönyvekben bővülést jelenti fejezet. A megyék közötti össze- ,a gazdaságirányítás új ^rendszeré-, hasonlítást teszi lehetővé a trie­ben különösen érdeklődésre szá- ^éknek a fontosabb adatok alap. mot tartó adatok beépítése Így ján történő „rangsorolását” tar- tobbek kozott helyt kapnak ben- taímazó feiezet arnelv kiegészül ne a munkaügyi és mérlegadatok,^ megyék Jjelle’g;ének megfelelően a megyei munkás-alkalmazotti, I . . , , , , , , fogyasztói árindexek, a tanácsok1 csoportosított fontosabb adatok­költségvetési adatai, valamint a ki­fejlesztési alapra vonatkozó szá-J A Statisztikai Kiadó Vállalat a mok. I terjesztési csoporthoz június 30-ig A különböző szintű és érdeklő- j beérkező igények alapján jelen - dési körű szervek igényeinek ki- [ te+.i meg a megfelelő példányszá- elégítését kívánják biztosítani azimú évkönyveket. Nyomdász-fotósok kiállítása Békéscsabán Békés megyei kezdeményezésre I tavaly rendezték meg első ízben i az országos nyomdász fotókiállí- I tást, mely lehetőséget adott az amatőr fotósok összefogására,szak­mai, technikai tapasztalatszerzés­re, alkotói tevékenységük segítésé­re, bemutatkozására. A Papír- és Nyomdaipari Mű­szaki Egyesület Békés megyei Szervezete az amatőrök részére az idei évben is meghirdette pályá­zatát olyan fotóportrék bemuta­tására, melyek még nem szerepel­tek kiállításon. A technikai kivi­telezés kötetlen, szabadon válasz­tott volt. A beküldött munkákat a Magyar Fotóművészek Orszá­gos Egyesületének képviselői ér­tékelték, véleményük szerint a képek témaválasztása, technikai kivitelezése igen jó, megüti az or­szágos szintet A KISZÖV bemutatótermében június 9-től 15-ig tartó fotókiállí­táson tizenegy alkotó 49 műve szerepel. Az első díjat Beratin Ambrus, a Kner Nyomda dolgozó­jának Portré című, a fotógrafiká­hoz közelítő alkotása nyerte. A zsűri egy második, három har­madik és negyedik díjat adott ki. A békéscsabai amatőr fotósok mindegyikét díjazták, Bíró József 3., Szél Ferenc 4. díjat nyert egy- egy művével. ende- itásra Fotógrafika címmel hirdetnek pá­lyázatot. A jövő évben isme zésre kerülő országom Az ital volt az ördöge Egy sikonyi tanyán a gyámügyi előadóval ff — Olvassa el ezt a jegyzőköny­vet. Néhány héttel ezelőtt az -asz- szony otthagyta a családját a fér­je miatt, mert az minden pénzét elitta. A kislányuk sírva jött hoz­zánk. Arra kért, hogy segítsük összebékíteni a szüleit. Egy piaci [ napon aztán beállítottak mind a ketten. Az asszony is meg a fér- ; je is. ' Tücsköt-békát kiabáltak5 egymásra. Végül mégis sikerült! összebékítenünk őket. Legalábbis megígérték, hogy többet nem ma­rakodnak, hiszen öt családjuk van. Persze, itt a hivatalban sok­szor úgy tűnik, hogy sikerrel járt a békéltetés, de otthon újrakez- Most ugyan tartóztatja magát, de én tudom miért. — Miért? — Mert fél a hivataltól. — Magának is engedni kellene. — Nekem? Azt már nem. Én engedtem eleget. — Maga is hibázott. — Mive] hibáztam volna? Ta­lán, hogy elköltöztem ahhoz az emberhez? Tessék idefigyelni. Ne­kem errefelé nincs senkim. Az Negyei tanácstag fogadóórája A szokásos megyei tanácstagi fogadóórát ezúttal június 14-én, szombaton délelőtt 9-től 12 óráig Békéscsabán, a megyei tanácsnál Csepregi Pál vb-elnökhelyettes tartja. As élővilág fejlődése Ml . && 1111 \ \ jj 4 • n \ x m •• . ■ v íí m íf ■■ 4M < ■ i < i i; \ 'X\ s'' * < , B ■■■£■ • :< • « i • , 2 .■’A: sä ■ / / : dik a perpatvart. Ha van ideje tartson velem, kilátogatunk — in­vitál Monori Ferencné, a békés­csabai tanács gyámügyi előadója. Tanya a Körös hajlatában Vagy fél órája rázkódunk a Volgában a Zetor-nyomokkal az ember meg öregember, de nem szabdalt dűlőn. Sz.-ékhoz füves; volt semmi köztünk, csak meg­dűlő vezet. Egy nagy komondor j bújtam nála... ■ 1-- , ' ' — Kicsit elnézőbb legyen. — Hogy legyek elnézőbb, mikor elissza a pénzt? Nemcsak azt, amit a tsz-ben keres, hanem azt is, amit én hozok össze a jószág­ból. Különben is én egy beteg asszony vagyok. És éppen őmiat­ta jutottam ide. Gyógyszereken élek, kérem. Tessék csak idenéz­ni. Itt van ni, egy halom... — A férje most hol van? —A tsz-ben. Répát kapál. A legidősebb fiú is ott dolgozik. Zetoros, jól keres. — A férje megverte? — Soha. De ha berúgott, folyton azt kiabálta, mehetek a francba. Hát ezt érdemiem meg huszon­négy év után?! Persze fenyege­I tőzni fenyegetőzött... — Egy asszonynak tudni kell 1 hallgatni is... — Azt már nem! Én is dolgoz­tam annyit, mint ő. Nekem is I van jussom. — De a gyerekek mellette be­] széltek. — Igen, mert ellenem tüzelte ugatja körbe a kocsit. Sz.-né ko­pott fekete ruhában szalad ki a konyhából. Meglepődik“ egy pilla­natra. Ruhájába törüli a kezét. Alacsony, tömzsi asszony. A gyámügyest ismerősként üdvözli. A tanya közös szerzemény. Több mint tíz éve költöztek ide Mezőmegyerről. Az istálló kicsi, pajtaszerű. Bent két tehén, s egy jól táplált üsző. A karámban 80 liba. Arrébb egy koca legelészik a pányván. — És még azt veti a szememre a férjem, hogy én nem dolgo­zom — mondja Sz.-né. — Pedig annyi a munkám, hogy azt sem tu­dom, hol áll a fejem. Mikorra ő hazajön, én megetetem a jószá­gokat. Neki már semmi dolga. Egy fiatal lány lép elő a ház mögül. Tétován jön. — Hogy van, Marika? — nyújt­ja felé a kezét a gyámügyes. — Köszönöm, vagyok — süti le a szemét. A konyha alacsony, földes. Apo- rodott a szaga, — Azóta nem veszekedtek? — j őket kérdi a gyámügyes. í Engedjen maga — Hát — vonja meg a vállát j nem lesz itt semmi az asszony —, úgy nem. — Vasárnap moziban voltak — szól közbe a lány. — Igen — folytatja az asszony. — szép idő volt. Mondom az uramnak, menjünk be Csabára. Beleegyezett. Kerékpárra ültünk és megnéztünk egy filmet. Elvég­re nekem is jogom van a szóra­kozáshoz, nemcsak neki. Mert tetszik tudni, ördöge volt az ital. Emiatt jutottunk ide. — És most? is, baj. akkor Látja, ő már engedett. Marika más életre vágyik rr Az eleki gimnázium biológiai szakköre az épület folyosóján az élővilág fejlődését bemutaló „családfát” készített, mely ki­tűnően szemlélteti az ember kialakulását. > Fotó: Esztergáiy) Én engedtem eleget" ! — Már nem annyira. Az a baj, | hogy körül vagyunk véve a ro­Szótlanui ül az asztalnál. — Apád nem veszekedett veled azért, hogy bejöttél hozzánk pa­naszkodni? — kérdi a gyámügyes. — Egy szót sem szólt. — A vőlegényed tud az eset­ről? — Nem. ö most katona. Rendes fiú. Mi nem fogunk veszekedni. — Mikor szerel le? — Jövőre. — És a lagzi? — Anélkül is össze lehet háza­■■*■■■■■■■•«»•■■ konokkal. Az egyik sógor kocsmá- j 3 pénZt 3 ros volt. Ezek beleviszik az ivásba. Is ”r — Ha az apja nem iszik, már t összegyűlt volna — kontrázik rá tfHbagyy Gemn/y &9MWGVBGm n&CE<3B>E^/C>/Y7 FOf&tTOrm:ZASSA/ FERenc. 22. Tyihonov fájdalmasan nyö­gött. dörmögött valami kivehe- tetlent, vitázott láthatatlan el­lenfelével, s úgy ébredt fel, hogy keserű, nehéz álma még ott gomcäygott a fejében. Felült a díványon: hosszasan csönget­tek. Az utcáról beszűrődő kék fény a falra vetítette az ablakkeret kockáit. Az előszobából ismét felhangzott a türelmetlen csen­getést „Ügy látszik, tényleg csöngetnek”. Kihalászta a dí­vány alól a papucsát, az ajtó félé indult. Látogatója halkan énekelgetett: Nyolc bajra egy a felelet, A dutyiban van toalet, Én már csak tudom-, Csak tudom-... „Lebegyinszkij repertoárja!” — mosolyodott el Sztasz. — Revolvert veszek! — ordí­totta teljes hangerővel Lebe­gyinszkij. — Bújj be. A rendőrség védel­me alatt állsz — biztatta Tyiho­nov és nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: = Mennyi időre volt szüksé; ged. hogy kitaláld ezt a tréfát? — Idehallgass, olyan gyengéd- zöld vagy, minta primőr saláta! Mi történt? — Ügy látszik, lázam van — mondta Tyihonov'. — Remélem, szerelmi láz? — érdeklődött Lebegyinszkij. — Bár úgy lenne! Milyen fel­hőtlenül kék lenne az életem. — Tegnap érkeztem meg Pá­rizsból, a szimpóziumról és ször­nyen tetszett, elmondhatatlanul festői, ahogy biciklin szállítják a banánt. — Hol, a szimpóziumon? — A szimpóziumon az emberi agy modellezésének lehetőségei­ről tárgyaltunk. S én, ahelyett, hogy hoztam volna neked egy tisztességes agymodellt, ingyen, a fele valutámat kiadtam aján­dékra ! Lebegyinszkij papírba gön­gyölt tárgyat húzott elő kabátja zsebéből. — Figyelj rám, tudod mi ez? Remy Marti. A legjobb konyak a világon! — csettintett a nyel­vévéi. — Ez igen! Tegnapelőtt lát­tam ilyet utoljára. — Hazudsz, a szemeden lá­tom! Hol láthattál volna?! Űristen, micsoda kereszt­kérdés! Láttam, ha mondom. De inni nem ittam. Szolgálatban voltam, Jól van, Száska — mondta — kóstoljuk meg a bal­zsamodat. Cserébe megkínállak egyszer valamivel, aminek az a neve, hogy „Chassy”. — Hazudsz, víziló, mint min­dig! Vagy egyáltalán nincs is ilyen ital, vagy ha van, nem kínálsz meg. — Száska! Van ilyen ital, ko­molyan mondom. Becsületsza­vamra. Iszunk mi még belőle! Lebegyinszkij a díványon fe­küdt. Stasz az öblös karossíékben helyezkedett el, kettejük közt, a kisasztalon sakkbábuk sorakoz. tak. Az üveg a poharakkal egy széken állt. A konyak hatására a bútorok, tárgyak elvesztették pontos körvonalaikat. „Mint a gőzfürdőben' ’ — gondolta Sztasz: melege volt, de a feje azonban tiszta maradt. — El fáradtam, Száska, na­gyon elfáradtam. Időnként köte­lező, de teljesen felesleges do­lognak érzem magam a munka­helyemen, afféle vonónak a nagy-bőgőn. — Szép ez a hasonlat. A bő­beszédűség példája egy retori­ka-tankönyvből. Ha nem a kocs ­mába járnál szórakozni, hanem szimfonikus hangversenyekre, akkor tudnád, milyen fontos ré­sze a nagybőgőnek a vonó. — Köszönet, atyám, az infor­mációért Hallgasd tovább. Min­den beigazolódott: Kazancev hétfőn átment a telken, a táská­jában hosszú csavarhúzó lapult. De harcol, mint egy oroszlán, s bizonygatja: nem ő ölte meg Akszjonovát, hogy nem ismer­te sem őt, sem pedig Bukovát, s hogy erre az egészre semmi szüksége nem volt. És habár ez lehetetlen, mégis elhiszem neki. Bukova meg azt magyarázza, hogy semmiféle Nyika nevű ba­rátja nincs, az ő barátját Koki- nak becézik. Nyikoláj Liszik a rendes neve és harmadik hete Szverdlovszkban tartózkodik. Ez igaz, ellenőriztük. És szétesett az egész konstrukció, holott tegnaptól biztosan hittem: ke­zünkben van a gyilkos. Öt na­pig jártam hamis nyomon. Hol lehet azóta az igazi tettes, a magasságos ég tudja! — Hát igen, úgy látom itt még az én diagnosztikai laboratóriu­mom sem segít.. — Tudod, Szása, ezekben a dolgokban én mindig nagyon szigorú vagyok önmagamhoz. De ennél az esetnél még hibáztatni sem tudom magamat: a tények olyan nyilvánvaló logikai lánccá álltak össze. Fogalmam sincs, mivel kezdjem hétfőn... — öreg fiú, ezekhez a dolgok­hoz nem nagyon értek — mond­ta elgondolkozva Lebegyinszkij. — De figyelmesen végighallgat­talak és szeretném elmondani a véleményemet. Neked, Sztasz, túlságosan is sok tény állt ren­delkezésedre ehhez a zavaros ügyhöz. (Folytatjuk) az asszony. A lány kedvetlenül húzza el a száját. — Majd én összespórolom — suttogja maga elé. — Én is segítek. — Ti csak béküljetek ki — néz fel az anyjára. — Apád a hibás. Meg a roko­nok. Mindig ellenem voltak — sziszegi -az asszony. — Ha ilyen minden házasság, akkor én sohasem megyek férj­hez — sírja el magát a lány. — Attól tartottam, hogy az asz- szony újra elköltözött — mondja a kocsiban Monori Ferencné. — Biztató jel, hogy mégsem tette. Majd engedni fog. A gyerekeken is sok múlik, különösen a kis­lányban bízom. Látta mennyire fáj neki ez a perpatvar? Mi csak elindítjuk a békéltetést, de a si­kere a családi fészekben dől el... Serédi János Mindennemű uvegezesi munkát vállalunk Építőipari Ktsz, Békéscsaba, Kinizsi u. 12. Pontos és gyors kiszolgálás, kedvező fizetési feltételek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom