Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
19«. június 12. 5 Csfltörtök Tárlat Gyulán Békéscsabára látogat egy holland cég igazgatója A Békéscsaba és Vidéke Textil- feldolgozó Ktsz két évvel ezelőtt kapott először megrendelést a Confectie-Industrie Joh. Van der Werff CO. N. V. holland cégtől bérmunkára. Azóta 12 ezer gyermekkabátot készített el és adott át jó minőségben. A cég igazgatója eddig háromszor jött el személyesen és a napokban a HUN- GAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat megbízottjával ismét Magyarországra látogat, mely alkalommal a felesége is elkíséri. Mint legutóbbi ittlétekor mondotta, igen megszerette a várost, ezért egy-két napot Békéscsabán tölt. Egyúttal tárgyalást folytat újabb megrendelésekről. Vállalta az építőipari tanulók képzését Vasárnap délelőtt nyílt meg Gyulán a múzeum kiállítócsarnokában Koszta Rozália festőművész önálló tárlata. Képünk: dr. Supka Magdolna (középen), a Nemzeti Galéria tudományos munkatársa megnyitó szavait mondja, ismertetve a művész életútját,' törekvéseit. Mellette Koszta Rozália és Szerdahelyi István, a gyulai múzeum igazgatója. (Fotó: Béla Ottó) A Békési Járás Termelőszövetkezeteinek önálló, közös építési vállalkozása. Az ipari tanulókkal a vállalkozás szerződést kötött, akik a tanuló idő elteltével a járás valamelyik tsz-ében az építőbrigádban dolgoznak majd. 4 nevelésügy nemcsak a pedagógusok, hanem az egész társadalom ügye A tanító, a tanár, az egész pedagógus-társadalom tevékenységének talán legjellemzőbb vonása, hogy a jelenben végzett munka értékét csak évek múltán lehet lemérni. A diákok szakmai tudása, erkölcsi magatartása, jelleme, amelyet a pedagógus oly nagy türelemmel, szeretettel és odaadással formál, csak jóval később értékelhető: akkor, amikor az egykori tanulók belépnek a felnőttek társadalmába és önálló, felelőssségteljes feladatot végeznek. A pedagógia-tudománynak időről-időre alaposan mérlegelnie kell, hogy milyen új feladatokat ró rá a tudomány és a technika szédületesen gyors fejlődése. Az új. felnövekvő generáció iránti felelősség is azt sugallja, hogy kellő időben és reálisan megállapítsák a szakemberek, mire van szüksége az új évezred küszöbén tevékenykedő 20—60 éveseknek ahhoz, hogy kulturált, szakmailag jól képzett emberekként helytállhassanak. Röviden szólva: tudományos megalapozottsággal, kellő előretekintéssel meg kell határozni a korszerű alapműveltség kereteit és tartalmát Szerte a világon, különösen a szocialista országokban a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak ezzel a rendkívül fontos témával. Hazánkban a jövő év őszén rendezik meg az V. Nevelésügyi Kongresszust. A kongresszus anyagának kidolgozása a szervezőbizottság irányításával már hosszabb idő óta folyik a legjobb szakembereink bevonásával, a hazai és külföldi tapasztalatok felhasználásával. Gondos mérlegelés alapján a szervező bizottság az V. Nevelésügyi Kongresszus napirendjére négy témát tűz ki. Ezek a következők: társadalmi-gazdasági és tudományos-technikai fejlődésünk várható követelményei a nevelésügy iránt; az iskolai és az iskolán kívüli nevelő tényezők, szervezetek szerepe, együttműködésük szorosabbá tétele; a pedagógus-híválás és a pedagógus-továbbképzés; a neveléstudomány helyzete, feladatai, intézményei, kapcsolatai más tudományokkal. A gondos előkészítő munkát dicséri, hogy a megállapított témakörökből már elkészültek a vita alapját képező tanulmányok és azokat nyomtatásban már közre is adták. Így lehetőség nyílik arra, hogy a nyári szünidőt felhasználva a pedagógusok tanulmányozhassák ezeket a tudományos dolgozatokat, kellő mérlegelés után megtegyék észrevételeiket és ezzel is hozzájáruljanak a magyar pedagógiai tudomány gazdagodásához, fejlődéséhez. Várhatóan azonban, hogy a viták az új tanév első hónapjaiban csúcsosodnak majd ki, amikor a tantestületek nyilván alkalmat találnak arra, hogy kollektív eszmecserét folytassanak és megtegyék észrevételeiket mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. így lehetőség nyílik arra, hogy az egész ^pedagógus-társadalom, mindazok, akik felelősséggel munkálkodnak az új generációk magasabb kulturális színvonaláért, részt vegyenek a kongresszus előkészítésében. A kongresszus napirendjének témáit egyenként szemügyre véve, annyi már eleve megállapítható, hogy valóban a jelen és az eljövendő évtizedek leglényegesebb, pedagógiailag a legfontosabb problémákat veszi tudományos vizsgálat alá. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk üteme azon múlik, hogyan tudjuk gyorsítani a szocializmus építését politikai, gazdasági, kulturális és közéleti vonatkozásban. A kérdés helyes, reális megválaszolásánál természetesen figyelembe kell venni egyrészt a tudományos-technikai fejlődés lehetőségeit általában, de különösen arról az oldalról, milyen mértékben tudjuk alkalmazni a tudományos felfedezéseket, új technikai vívmányokat, hazai körülményeink között. A korszerű nevelésügy megalapozott, az élet követelményeit alapvetően figyelembe vevő oktatási programot valóban csak úgy tud kialakítani, ha számba veszi azokat a növekvő követelményeket, amelyeket korszakunk támaszt társadalmunk minden egyes tagja iránt. Az is természetes és szükséges, hogy kellő pontossággal számba- vegyük az iskolai és az iskoláa kívüli nevelő tényezőket és azok hatását a tanuló ifjúságra. Ebben a témakörben különösen sok tapasztalatot szereztek a különböző társadalmi szervezetek, elsősorban a KISZ és a Nőszövetség. Az ő közreműködésük teszi teljessé az elmélet és a gyakorlat egységét. A tanító, a tanár csak úgy taníthat, ha ő maga is állandóan tanul, ha lépést tart saját szaktárgya fejlődésével, figyelemmel követi saját tudományágának életét. Fejlesztenie kell teljes szellemi „izomzatát”, vagyis általános műveltségének, politikai, tár- sadblmi ismeretének korunk színvonalán kell állnia. Már ebből a vázlatos képből is kiderül, hogy a magyar nevelésügy nem csupán a pedagógusok, hanem egész társadalmunk ügye. Érthető tehát, hogy az V. nevelésügyi kongresszus előkészítésében különböző állami és társadalmi szervezetek is részt vállalnak. A Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottságának Intéző Bizottsága, az Üttörőszövet- ség Országos Elnöksége csakúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia. A Művelődésügyi Minisztérium a szakszervezetekkel közösen az iskolák tantestületeiben és a pedagógusképző intézményekben rendezi meg a vitákat. Bekapcsolódik a munkába a Honvédelmi és a Munkaügyi Minisztérium is. Természetszerűleg részt vállai a kongresszus előkészítéséből a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet is. Érthető és indokolt a gondos előkészület, hiszen ifjúságunkról és ezzel együtt országunk jövőjét érintő alapvető kérdéseket vitat majd meg az V. Nevelésügyi Kongresszus. B. I. r()éu lek r!2é<i rßéké sós aháu A harmincas évek nagy könyvsikere volt Török Rezső Péntek Rézi című regénye. A szegény árvalány, aki szerelmes lesz az árvaház léha életű egészségügyi felügyelőjébe, s azt kedves, naiv, sugárzó kis lényének minden varázsával az igaz szerelem virágos útjára vezeti —, hol ne lenne siker? Hogy egy kicsit szentimentális a történet? Az, de ha vigyáznak rá, nem lesz baj belőle. Hogy néha zsebkendők is villának a sötét nézőtéren, ha Rézi, a kis szegény lány jól odamondogat a gazdag milliomosnak, sőt: be is csapja őkéimét, mert szerelmesének kívárfkozik jót cselekedni — mi baj lehet ebből? A néző elér- zékenyülni is szeret a színházban, és boldogan felsóhajt, hogy „van még igazság a Földön!” Zoltán Pál, akire a korszerűsítés feladata várt, feltehetően mindenre vigyá_ zott és ügyesen újította meg a há. rom évtizeddel ezelőtti ízlés diktálberi jóságban való eredendő hi., állítja központba Lovas Edit rendezése, ugyanakkor gondja van arra is, hogy a filmszerűen, megle. pő vágásokkal pergő cselekményt egységessé fogja össze. Némi ritmusvesztést a revű-jelenetben mégis éreztünk: hosszadálmas és erősen kigondolt, mintha csak azért lenne, hogy Marcella dekoratív ruhában előadhasson egy énekszámot. (S ha még azt is hozzáfűzzük, hogy a hangerősítés élvezhetetlenné rontotta a szánész- j nő produkcióját, ezt a jelenetet akár el is hagyhatták volna.) Suki Antal díszlete ökonómikusan használja ki a forgószinpadot. No. vák Mátyás vezetésével pedig a kis létszámú és a nem könnyű hangszerelést magabiztosan meg- j szólaltató zenekar feltétlen része- j se a sikernek. Ugyanez illeti Já- I noskuti Márta vendégművész jei- j mezeit is. Roziia, a boldogtalan milliomoslány és Péntek Rézi, a boldog árvalány — Romvári Gizi, Szabó Éva. ta sztori megfakult színeit, áttette I az egészet az olasz ég azúrja alá, felfokozta ritmusát és temperamentumát, jó társat találva ebben Stark Tiborban, aki Horváth Jenő áradó dallamvilágát hangszerelte j pompásan mai muzsikává. Volt és lesz ezután is zenés da- j rab, könnyű szórakozás, áramszü- net egész napi feszültség után, í kellemes jó érzés, hogy „mégis győz a jóság, mint a mesékben”. Aztán rájön az ember, hogy a me- I se ópium csak, mert nem biztos, j hogy mindig á jóság győz, hogy [ a tisztaság elnyeri jutalmát és a j rosszak, az ügyeskedők pórul jár- | nak, mint a mesében, és lehet, hogy Péntek Rézi sem tud „cső- j dát tenni”, csak a mesében ... És j ha vége az előadásnak, kialsza- ! nak a reflektorok, a vasfüggöny leereszkedik és az ajtaja is bezárul, az élmény meglepő gyorsan oszlik szét, alig marad belőle valami (egy-két szinte nem is idevaló színészi pillanat), mégis jószívvel gondol vissza az ember arra a három órára, amit a színházban eltöltött, s, hogy most nem éppen Shakespeare-rel, azért nem dőlt össze sem a világ, sem a világot jelentő deszkák nem mozdultak el helyükről. A „csodatevő” kis árvalányt Szabó Éva alakítja. Játékát a szerep őszinte pillanatainak jó megérzése jellemzi, nem törekszik többre, mint ami Péntek Rézit igazán Péntek Rézivé teszi: emberségből, naivitásból, és ösztönös lázadásból ötvözött leányt formál, aki hisz a boldogságban, és arra teljes szívével vágyakozik. Nagyszerű alakítás, telitalálat Gálfy László Lorenzó-ja. Ez az, amikor légköre van a színész minden színpadi tevékenységének, ha énekel, ha táncol, ha beszél, magával ragad — a mesevilágba, ahol csak Péntek Rézinek fogadhat örök szerelmet. Felkai Eszternek Marcella revűsztár, egyenetlenül megírt szerepével néhol meg kell küzdenie, rutinja és temperamentünk azonban mindig kisegíti. Jói megfogott és kellemes alakítás Kovács Lajosé (Carlo, Lorenzó barátja), íme „a kis szerep nincs” újabb bizonyítéka. Barcza Éva, Romvári Gizi, Dénes Piroska, Székely Tamás, a kedves-humoros-te_ hetséges Kocsis Mária, Kardos Gábor, Padur Teréz, Lestyán Katalin és Marinkovics Zsuzsa, a Péntek Rézi történetének többi A Péntek Rézi új változatának ősbemutatója egy hónapja, hogy lezajlott a Fővárosi Operettszin- házbípi, és az ottani előadás rendezője, Lovas Edit vállalta a békéscsabait is. Rézi és története egyszerűségét, tisztaságát, az emj szereplője is részese annak, hogy | az előadás jó nyári szórakozássá, | jókedvű évadzárássá lett, és va- | lóban jó szívvel gondolhat vissza a néző arra a három órára, amit a színházban eltöltött. Sass Ervin
