Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

1969. május 10. Szombat r— II. • i Timi I V __ gazin Nem feleli meg Tommy Smith amerikai fiatal­ember önként jelentkezett kato­nának. Kérvényében közölte: gyermekkora óta az a leghőbb vágya, hogy a haditengerészetnél, mégpedig tengeralattjárón telje­sítsen szolgálatot Az orvosi vizs­gálat és intelligencia-tesztek egyaránt jó eredménnyel végződ­tek. A fiatalembert azonban még­sem vették fel. A kérdőív kitöl­tésekor ugyanis Tommy Smith a „különleges szokásai” rovatban azt írta, hogy évek óta télen- nyáron egyaránt kizárólag nyitott ablaknál alszik. Az illetékes katonai hivatal döntése: — Tengeralattjárón teljesíten­dő szogálatra semmi esetre sem alkalmas. Flamingó A szomszédok feljelentéssel fe­nyegetőztek. A szülök kénytelenek voltak moziba járni esténként. Már filmmérgezést kaptak, ami­kor a papa kijelentette: — Nem vagyunk hajlandóak többet moziba menni miattatok. A csendháborításért sem fize­tünk. Többet meg ne halljam a gi­tárotok hangját a házban! Mindez Gyulán, Szabóéknál tör­tént, ahol mind a két fiú gitárt kapott ajándékba (akkor még Szabó papa nem sejtette, mit indí­tott el). És mert a papát olyan­nak ismerték, aki nem kukoricá- zik, kénytelenek voltak más pró­balehetőség után nézni. A Gyulai Jókai Művelődési Otthon akkori­ban éppen zenekar nélkül volt, így hamar megtalálták egymást. Innen számítják a „Flamingó” születésnapját. Kettőjükhöz jött egy „állás nélküli” dobos, Hőgyes Elek. Délután 5 órakor betévedt a bélyeggyűjtő-szakkör foglalkozá­sára az elsős gimnazista, Kraszna- horkai Laci és este 8-kor már mint a „Flamingó” zongoristája lépett ki az ajtón. Ebben az idő­ben maradt zenekar nélkül Nada- bán Piroska. Már azon gondolko­zott, hogy az idei EDÜ-n szava­lással próbálkozik, mert mit is kezdene táncdalénekes létére ze­nekar nélkül? Ekkor hallotta meg az új együttest próbálni. Megnéz­te, kik lehetnek ezek —, és azóta Ezek a lányok nem amazonok, de ak­robatákat megszégyenítő ügyességgel kelnek át egy szál kötélen, a vi­zesárok fölött. A kép a mezőberényi Petőfi Sán­dor Gimnázium diákjai­nak versenyén készült, amikor is az új tan­tárgyból, a honvédelmi ismeretekből vizsgáztak a fiatalok. A verseny részvevőit az elméleti kérdések mellett alapo­san próbára tették az ügyességi számok, hi­szen a programban lö­vészet, futás, kúszás, gránátdobás és kötélmá­szás szerepelt. Ez utóbbi attrakció nem kis izga­lom közepette zajlott le, hiszen jó néhányan ha­marabb ismerkedtek meg a vizesárok mélyé­vel, mint a túlsó part­tal. De hát ilyen jó idő­ben ki panaszkodik a kényszerű fürdő miatt? velük énekel- A szavalásról le­mondott. Nem sok idő telt el a megalaku­lás óta, de néhány fellépésükön már szép sikert értek el. Az Ama­tőr Könnyűzenei Fesztivál gyu­lai selejtezőjén még meghajoltak a Sigma nagyobb tudása előtt, de jövőre... Van idejük bőven, hiszen annyira fiatalok, hogy Szabó La­jos, a szólógitáros már lassan bá­csinak számít a 22 évével, a 15 éves Krasznahorkai László mel­lett. A 17 éves Nadabán Piroska, a 18 éves Hőgyes Elek és a 20 éves Szabó Imre sem tartoznak még régóta a felnőttek közé. Kétszer játszanak klubdélutá­non a Jókaiban, mindig telt ház előtt. A közbeeső estéken készü­lődnek az EDÜ-re. Rendhagyóan (mint sokan mások) nem esküsz­nek a Selma- veihetelenségére. Azt mondják, nem a szerelés a lényeg és ahogy a próbájukon hallgattuk őket, igazat kellett adni nekik. A nem nagy múlt ellenére jócskán van a hangjegyfüzetük­ben saját szerzemény, a mai di­vatos számok mellett. Ha egy orgonánk lenne? — só­hajtanak fel minden próbán. Ta­lán egyszer ez az óhajuk is tel­Ö csak tudja! Ringó Starr, a milliomos Beat­les együttes tagja egyik alkalom­mal így nyilatkozott az újságírók előtt. — Az én véleményem szerint a spórolás nagy luxus, amit az ember egyáltalán nem engedhet meg magának. <3 csak tudja! Bár a hírek sze­rint a beat zene királyai sokkal jobban értenek hangszereikhez, mint az üzlethez. jesül. Volent Zoli bácsi, a „Jókai” igazgatója célozgatott ilyesmire. A szőkébb pátriájukon kívül még nem igen ismerik őket. Ezért szeretnének minél többször szere­pelni Gyulán kívül is. Művelő­dési otthonok igazgatói, figyelem! Csak hívni kell őket. Szívesen el­mennének akárhová játszani. Béla Ottó Nem olvas, csak ir Georges Simeonról közöl ér­dekes írást a Világ Ifjúsága. A detektívregények Balzacja eddig 19 álnévén jelentetett meg köny­veket Termékenységére mi sem jellemzőbb jobban, mint az, hogy például 1928-ban (egy év alatt) 40 könyvet írt. Gyorsaság tekin­tetében egyébként a könyvkiadók sem maradnak el. Valahol a vilá­gon minden másnap megjelenik egy Simeon-kötet. Eddig mintegy 300 millió! Maigret felügyelő megalkotója egyébként Svájcban él, s állítása szerint 40 év óta egyetlen egy irodalmi alkotást sem olvasott. Jó vicc! Aki annyit ír mint ő, annak nincs ideje olvasni— Tulajdonos: Noé New York-ban őrzik a tengere­ken és óceánokon szerencsétlenül járt hajók névjegyzékét A bib­liai Noé bárkájáról a jegyzékben ez olvasható: „le. 2248-ban épült. Anyaga ismeretlen fajtájú fa. A hajó hossza 300, szélessége -50, magassága 20 könyök. A hajó há­rom árbocos. Vadállatok szállítá­sára készült. Tulajdonosai: Noé és fia. Utoljára az Ararat hegyén látták. Jó vicc A műhelyben tavaszi nagyta­karítást rendeztek, összesöpörték a lim-lomot és a felesleges szer­számokat kihordták az udvarra. Egyik fiatal munkás nagy igye­kezetében a lábára ejtett egy jó­kora vasat A szálak ijedten ug­rottak hozzá: megütötted magad, öcsi? A fiúnak szikrákat hányt a szeme a fájdalomtól, de katoná­san kivágta: Szóra sem érdemes, a falábamra esett A szakik megkönnyebbülték és jót nevettek a válaszon. Kemény- legény ez, mondták és nem sej­tették, hogy a fiú még napok múlva is borogatta összezúzott lábujjait HOBBY IWár-már ott tartunk, hogy fer­de szemmel néznek arra, «Ai nem gyűjt valamit Régi órát, Békés Dezső: A Bácskától Afrikáig Az előzmények: Az ifjú Kram- mer József a húszas években indult világjáró útjára. Sok hányattatás után Párizsban kö­tött ki. Nyelvtudás és anyagiak híján, alkalmi munkákból ten­gődött, s már a hazatérésen tör­te a fejét, amikor mentő ötlete támadt: elindult a téli Szajna átúszó bajnokságon, mégpedig a hidrái startolva. Néhány napra hőssé avatták a bulvár lapok és némi készpénzt is hozott a sport, siker, A nem éppen könnyen szer­zett pénz alig két hét alatt el­folyt Jóska kezei közül, s a sportlapok képesri portjainak hőse ismét korgó gyomorral várt alkalmi munkára a vásártelep zsibongó forgatagában. Mint röviddel ezelőtt, ismét egy pla­kát ígért számára kalandos menekülést a nyomorból: kato­nákat toborzott az idegen légió. Szokásához híven nem sokat habozott, s rövidesen a saját bő­rén tapasztalhatta, hogy a fil­léres ponyvaregényekben sze­replő kiképző őrmesterek bru­talitása messze elmarad az iga­ziaké mögött. Alig tanulta meg hasig emelt lábbal verni a dísz­lépést a Bácskából származott újonc, máris hajóra rakták tár­saival együtt, és irány Afrika. Krammer József így idézte nemrégiben az újságírónak ba­jai háza verandáján rövid légiós pályafutását: — Legendák keringenek arról, hogy milyen nehéz megszökni az idegen légióból. Lehet, hogy nekem szerencsém volt, de az biztos, hogy mindössze egy hó­napig ettem a francia állam száraz kenyerét. Néhányad ma­gámnál kimentünk a kaszár­nyából a városba élelmiszert vétetem*. Éppen akkor szedte a sátorfáját a város szélén egy olasz cirkusz. Elbámészkodtunk néhány percre, s hallom ám, hogy a közelemben buzgolkodó csíkos trikójú cirkuszos akkorát káromkodik magyarul, hogy majdnem leszakad a sátor. Rá­csapott az ujjara a fakalapács- csaL A következő percben már egymás nyakába borultunk és a kispesti származású Braun Kar­csi ettől kezdve csaknem egy évig elválaszthatatlan cimbo_ rámmá szegődött. Mert még ott helyben megbeszéltem véle, hogy éjszaka lelépek az őrség­ből és beállók közéjük. Így is történt. Hajnalban útrakelit a kocsikaraván és nem sokkal ké­sőbb ismét tengerre szálltam új társaimmal. Visszahajóztunk Európába, pontosabban Spanyol, országba. Odaszólította a társula- latot a szerződés. Biztosan kere­sett derék őrmesterem, de ar­ra aligha gondoltak, hogy az oroszlánketrecek körül kell né­zelődni utánam. Braun barátja közbenjárására Krummer Józsefet — hogy különösebben firtatták volna, honnan jött — azonnal alkalmazták állatetetőnek. Fia­tal vo*t, erős és nem féftt a sö­rén yes „művészektől’*. Talán ő lépett volna előbb-utőbb az öreg idomár helyére* ha Ah, a jól fejlett hím-oroszlán Madridban megelégszik az ebédre kapott néhány faló lóhússal. De nem így történt A délutáni próbán uzsonnára széttépte őszhajú gaz­dáját. Jóskára érthetően rossz hatás, sai volt az ügy és még aznap búcsúzás nélkül elhagyta a tár­sulatot, Braun barátjával együtt. Elhatározták, hogy most már szolid polgári foglalkozást vá­lasztanak maguknak. Munkára jelentkeztek a bikaviadal aréná. ba. Következik: Jóska pocakot ereszt, mert az arénában elvér­zett bikák húsa a személyzetet illeti. Mivel azonban nem győzi új nadrággal a jólétet, ismét át­kel az óceánon és Afrikában köt ki. gyufacímkót, cigarettásdobozt vagy éppen autórnodellt. Szóval mindegy, hogy mit, hiszen a leg­furcsább gyűjtöszenvedéSyne is felmentést ad a bűvös szó: hobby. Ha ranglistát tehene összeáüh'- tand a gyűjtött holmik között, akkor most biztosan az első há­rom között szerepelne as autómo- de0, a Matchbox. A budapesti Hobby-bcát vagomszámna kínálja a legkülönbözőbb modelleket Megyénkben mind ez idáig húsz­féle típus volt kapható (Mercedes Benz, Ford Cortina, Ford GT, Lomborghini MS ura stb.^ de ha­mar elfogyott A békéscsabai já­tékboltban most mindössze egy 1910-ea Ford árválkodik. A hírek szerint talán egy hónap múlva vásárolható újra a gyű fásdoboz­nál alig nagyobb modellekből. Lám, lám! Nem elég, hogy az igazi gépkocsihoz is olyan nehéz hozzájutná, most még azok kicsi­nyített mására is várni kell. Bár ez utóbbiaknál non kell a már­kát előj egyeztetni és a 20—50 fo­rintos vételár felét sem szük­séges befizetni. Ez különben sem olyan nagy összeg. Egy heti zseb­pénzért bárki kocsitulajdonos le­het

Next

/
Oldalképek
Tartalom