Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-12 / 106. szám
1969. május 11. 5 Vasárnap Jóska uent kell senkinek? Csinos otthon a város peremén. Három szoba, ízléses berendezés, igazán kényelmes családi ház. Otthont talál benne az anya és két gyermeke, akiket szinte imád. A férj csak megtűrt személy. A ház nem az övé és a gyermekek sem. Azok az első házasságból valók. Neki is van gyermeke. Egy fia, de amikor elvált az első asz- szonytól, a fiú az anyánál maradt. Múltak az évek, s az új házasságban egyre inkább hiányozni kezdett valaki, aki hozzátartozik. Ügy döntött hát, hogy elhozza messzire szakadt kisfiát. Tervét megbeszélte a mostani feleséggel is. Az asszony beleegyezett, sőt ígért: Ügy szereti majd, mint saját gyermekeit. Mi történt azóta? A pofonok sűrűn csattantak Ha mesét írnánk, róla mintázhatnánk a gonosz mostoha portréját. Csakhogy ez nem mese, hanem szomorú valóság. Egy 14 éves fiú hányatott sorsa rajzolódott ki előttünk, ahogy a gyámügyi jegyzőkönyveket olvastuk, s ahogy a pedagógussal és másokkal — akik ismerik a fiú élettörténetét — beszélgettünk. Az első bejelentő egy idős asz- szony volt, aki — látva a kisfiú Tárlatvezetés színes diával Pénteken este a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjában érdekes tárlatvezetést tartott Koszta Rozália festőművész. A TIT megyei módszertani hónapjának keretében bemutatták azokat a színes diaképeket, amelyeket a Békés megyei képzőművészek alkotásairól készített a művészeti szakosztály. Az itt levetített anyagot a megye más TIT-ren- dezvényein is bemutatják. A vetítéses tárlaton Makos József, Molnár István, Ezüst György, Ga- burek Károly, Lipták Pál, Koszta Rozália, Alexin Andor és Mlado- nyiczki Béla alkotásai szerepelnek. sorsát — már nem bírta szó nélkül hagyni a történteket, s kérte, helyezzék intézetbe. Jóska — mielőtt apjához jött — jó tanuló volt. Most bukásra '■ Egyszerűen azért, mert nincs ideje tanulni, nem hagyják és nincs is hol. Ami munkát csak, elbírt, az asszony vele végeztette. Ha valamit nem úgy csinált, ahogyan parancsolták, ütlegelés lett a vége. A pofonok sűrűn csattantak egyébként is. Az éheztetés, a szidás pedig az enyhébb büntetésekhez tartozott. Nap mint nap hallotta a mostohától: Nem sül ki a szemed, hogy még mindig itt vagy?... Tűnj előlem, mert agyonverlek... — és így tovább. Nemegyszer előfordult, hogy kizárta a lakásból, s Józsi csavarogni volt kénytelen, ha csak meg nem sajnálta valaki az ismerősök közül és be nem fogadta. Az összedrótozott cipő A kisfiúnak a házban még rendes fekvőhelye sem volt. Az előszobában egy priccsen aludt, melyen párnát nem látni, csak ócska takarókat. Télen is itt volt a helye, pedig az előszobát fűteni nem lehet. Sokszor összefagyva, dideregve ment az iskolába. A másik két fiúnak viszont minden megadatott. A nagyobbik már elhagyta a családi házat s a kisebbiknek most külön szobája, íróasztala van, ahol senki sem zavarhatja, amikor tanul. Az asszony gyerekeinek szép ruhákra is tellett, Jóskának nem. Télen leszakadt talpú, összedrótozott cipőben járt iskolába. Szinte hihetetlen sors volt az osztályrésze e cseperedő, kamaszodé fiúnak, akinek talán éppen most lenne a legnagyobb szüksége szülői szeretetre, gondoskodásra. Különösen azért, mert beteg is. A hátgerincét támadta meg valami kór. Lehet, hogy éppen az embertelen bánásmód okozta? Nem tudni. De az biztos, hogy lelkileg összetörték. A sok megpróbáltatás közelebb hozta az édesanyjához, akivel korábban együtt lakott. Vágyódott utána és írt is neki egy levelet. De a válasz lesújtó volt. Ott sem kell, hiszen az anya újból férjhez ment, két kistestvér született, s a család anyagi helyzete nem valami rózsás. Vegyék állami gondozásba Mit szólt mindehhez az apa? Nem sokat. Hogy a családi viszályokat elkerülje, inkább haza sem járt, a kocsmákat látogatta. A gyermek sorsa természetesen nem lehet közömbös a társadalom, a jó érzésű emberek számára. A bejelentés után a gyámhatóság felfigyelt Jóska sorsára, és behívatta az apát, hogy jobb belátásra bírja, de az nem talált más megoldást, minthogy kérte: vegyék állami gondozásba a fiút. Az ilyen eset sajnos, nem ritka, jó néhány szülő választja a köny- nyebbik oldalát, éppen úgy, mint ez az apa is. Rendezni a családi körülményeket, emberségesen és szülői felelősséggel nevelni a gyermeket, nehéz dolog. Nem gondolt Jóska apja sem arra, hogy fia sorsáért elsősorban ő a felelős. Az intézeti elhelyezés kérése ellenére sem sikerült, mert nem volt hely, nevelőszülőkhöz pedig Jóska nem akart menni. A történtek után talán érthető is, hogy félt ettől a gondolattól. A gyámügyi hatóság segítségével sorsa végül mégis elrendeződött. Egy távoli rokon fogadta magához, ahol gondoskodnak ellátásáról, neveléséről és az apa is megígérte, hogy rendszeresen látogatja, törődik vele. A fiú most nyolcadikos. Az iskola nevelői, elsősorban osztályfőnöké ismerik élettörténetét s ők is segítettek abban, hogy sorsa jobbra forduljon. Amikor kikerül az iskolából, szakmát tanulhat, ebben támogatást kap nemcsak az iskolától, hanem a gyámügytől is. És lehet, hogy akad vállalat, kollektíva, amely befogadja és a társadalomnak hasznos embert nevel belőle. Mindez nem menti az apa és az anya, illetve minden olyan szülő felelősségét, aki hasonló sorsra juttatja gyermekét Kasnyik Judit /WWWWWNWWVWWWN Képtávirat Rendkívül sürgős! ,,Különleges intézkedés a BTK 132. sz. cikkelye alapján a jarcevói büntető munkatelep vezetőjének. Itt küldöm négy férfi megszámozott fényképét. Kérem, hogy az OSZSZSZK Büntető_ törvénykönyvének 1965. cikkelye alapján mutassák fel őket azonosításra a jarcevói munkatelepen büntetését töltő Sz. J. Plecsun polgártársnak. Kérem az anyagot cíBészlet Arkagyij Velner— Georgij Veiner: Nyomozás magánügyben című bűnügyi regényéből, melyet lapunkban május 18-tól 41 folytatásban közlünk, műnkre elküldeni: Moszkva, K—6- Petrovka 38. Sarapov csoportfőnök." Tyihonov kinyitotta a páncélszekrényt, egy kö. teg fényképet vett elő, figyelmesen végigtanulmányozta valamennyit. Négyet kiválasztott, a távirathoz erősítette őket. Majd némi gondolkodás után egy ötödiket is csatolt. Brjanszk . . . Akszjo- nova Brjanszkban járt. Senki sem tudta, hogy oda készül, és amikor hazaért, senkinek sem mondta el, hogy ott volt. És hatvan óra múlva agyonlőtték egy behavazott telken Vladikinó- ban. Egy vadászpuskával, amelyet Brjanszkban loptak el, s Brjanszkban adtak el egy ismeretlen férfinek. Túl sok az egybeesés. Az eddigi gyanúsítottak közül senki sem brjanszki. És mégis ott kell keresni a tettest. „Egyelőre tapogatózunk — gondolta Sztasz. — Tapogatózunk a puszta falon. De az ajtónak itt kell lennie valahol egészen közel. Brjanszkban? Valószínűleg. Aksz. jonova fekete vonallal húzta alá noteszében Hizsnyak nevét. Ugyanígy húzogatta alá rov- nói feljegyzéseit is. Ezek szerint Hizsnyakot is inkább Rovnóban kell keresni. Hogy is szólnak azok a mondattöredékek? „A leprabacilusok tizenöt évig is elélnek”. „A gyávaság szüli a gaztettet”. Ez az utolsó előtti noteszben volt. És az utolsóban, amit a reti- külben találtunk? Ott is van valami hasonló: „A gyűlölettől fehér a szeme”. És egy vonalakból rótt emberi figura. Egy másik ábra akasztófára emlékeztet. „Feni a fogát”. Valamiképp mindaz összefüggésben lehet Hizsnyakkal. Hol keressük hát? Rovnóban, vagy Brjanszkban? Rovnóban kell kezdeni. Akszjonova Rovnóban határozta el, hogy Brjanszkba megy. Itt kell, lennie valahol az ajtónak.. Több fényt kapnak A Nők Lapja múlt év augusztus 24-i számában „Több fényt kérnek” címmel riport jelent meg. Az egyik kép Máté Juliannát ábrázolta, aki a szeghalmi Koplalókért nevű határrész egyik tanyájában lámpafénynél tanult. A képaláírás szerint Marika romantikusnak tartja a lámpafényt, most mégis szerkesztőségünkhöz fordult, s mint írja, „nagyon szeretném, ha hamarosan emléknek számítana a petróleumlámpa nálunk. Hiába romantikus a lámpafény, nem kellemes és nagyon hátrányos.” Teljesen egyetértünk levélírónkkal és azzal a 62 koplalókerti családdal, akik még a múltat idéző pertóleumlámpával riasztják az éjszaka sötétjét. Az itteni emberek bizonyára szívesen segítenének társadalmi munkával is, csakhogy mielőbb villany legyen a lakásokban. Levélírónk szomorúan panaszolja, hogy kérésükre mindeddig csak ígéretet kaptak. A Szeghalmi Járási Tanácsnál érdeklődtünk a koplalókerti villamosítás ügyében. Garamvölgyi Pál, beruházási előadó elmondotta, hogy a villamosítás kiviteli tervei már elkészültek, megkötötték a szükséges szerződéseket, és Válasz moziügyben „Négy dühös mozista” aláírással levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyben gimnazisták panaszolják, hogy a Szabadság Filmszínházban meg akarták nézni az Apáca című 16 éven felülieknek engedélyezett filmet, ám nem engedték be őket, mert csak egyikőjüknél volt igazolvány. „Ez még rendjén volna — írják hisz mi voltunk a hibásak, de amikor a pénzünket kértük, semmi áron nem voltak hajlandók a jegyet visszaváltani.” Kedves Gimnazisták! A jegyváltásnál észrevehették a pénztár fölött levő táblát: „A mai filmet csak 16 éven felüliek nézhetik meg.” A személyazonossági igazolványt pedig amely az évek számát is igazolja, minden esetben magával kell vinnie a 16. életévét betöltött magyar állampolgárnak. Ha ezt teszik, elkerülik a fölösleges pénzkiadást, és nem távoznak — némi vita után — dicstelenül a filmszínházból. A rendelkezések értelmében a megváltott jegyeket a pénztár nem válthatja vissza, mert a gazdasági szervek csak a tömbben levő jegyek alapján fogadják el az elszámolásukat : 250 ezer forint áll rendelkezésre a költségek fedezésére. A beruházási előadó határozottan állította, hogy november elején lomtárba kerülhet a petróleumlámpa, mert a koplalókerti tanyákban is elektromos árammal világítanak majd. ‘Nemcsak irtják Egy névtelenül beküldött levél alapján karikaturistánk ilyen sötéten látja a fásítási helyzetet Békéscsabán. Persze az még viccnek is rossz lenne, ha — mint levélírónk állítja — csak irtanák a madaraknak is fészket adó lombokat, és soha sem pótolnák. Nemrégiben cikket irtunk arról, hogy az idei tavaszon is szép számú facsemetét ültetnek el a város terein, utcáin. A régi fák kivágására vagy azért kerül sor, mert megöregednek, pusztulásnak j indulnak, vagy azért, mert a városfejlesztés, útépítés ezt megkö- í veteli. Rossz hírű kocsma Állítása szerint nem kenyere az írás az orosházi Kriczki Jánosnak, mégis megkeresett bennünket levelével: „Orosházán, a Tolbuchin utca 1 szám alatti italbolt előtt megyek el igen gyakran, mert arra van a lakásom. Felfigyeltem rá, hogy ebből az italboltból sokszor hallatszik ki részeg emberek óbégatása. Ez még csak hagyján, de néhány nappal ezelőtt szemtanúja voltam, amikor két dülöngélő ember kijött az italboltból és fényes nappal az utca melletti füves szegélyt használták WC-nek, az utcai járókelők nem kis megbot- ránkoztatására. Ez az italbolt városunk szívében fekszik, mégis ez az egyedüli, amely megtartotta a régi kocsmák jellegét. Úgy hallottam. hogy ellenőrizték már az illetékesek, mivel futott be panasz ez ellen az italbolt ellen. Az ellenőrzéskor azonban „minden rendben találtatott.” Információink szerint a nevezett italbolt a vendéglátó vállalathoz tartozik, ám az utóbbi időben a vállalat ellenőreihez és az Állami Kereskedelmi Felügyelőséghez az italbolttal kapcsolatos kifogás nem érkezett. A szokásos ellenőrzéseken túl tehát nevezett kétszer külön vizsgálatot nem végzett. Következésképpen hivatalos vélemény sem születhetett az elmarasztalásról. Köszönik olvasónk észrevételét. Reméljük, hogy ezek után intézkednek is!
