Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-26 / 118. szám

196®. május 25. 4 Vasárnap fltleinapok A Pamuttextil művek Békéscsa­bai Gyárában egy plakáton ez ol­vasható: „Ne rejtse véka alá a ötletét, az ötlet forintokat hoz.” Az írás felett egy fordított kas látható, amelyből pénz hullik ki. A plakát az ötletnapok-at hir­deti, amelyet a vállalat szerve­zett. A dolgozók elmondhatják ötleteiket, javaslataikat, amit magnetofonszalagra vesznek fél. Ezeket azután műszaki és üzerrv gazdasági szempontból egy bizott­ság értékeli. Az elfogadott ötle­teket díjazzák. A vállalati szinten hasznos! thatókat a központhoz továbbítják és elbírálás után dí­jazzák. A gyár műszaki és gaz­dasági vezetői meghatározott szempontok alapján a vállalatnál mondhatják el ötleteiket, amelye­ket ott értékeinek. Akik elszakadtak „Krakkótól” Egy késit meglepett , amikor negtudtam, hogy Szarvason „Krak­kóban” van a Bartók Béla utca Krakkó ugyanis egy olyan kü­lönálló település, ahol mintegy száz-száztíz család lakik, közülük jó néhányan egészen rossz viszonyok között. Erről tanúskodnak az apró, sűrűn egymás mellé épült nádfedeles vályogházak, düledező putrik. Az utca elnevezése persze a-z ottani lakók helyzetén mit sem változtat. Aki teheti, szívesen elköltözik máshová. Alig Adamf^gíteéggeT új‘há^t'veG I Mind a két szobát megmutatják, tek. amely már téglából épült, A A bútorok regiek de egyelőre 65 ezer forint kamatmentes köl- megfelelnek a célnak. A padlót csont 28 év alatt kell visszatértté- ; egyszerű szőnyegek bontják. Az fél éve szakadtak eljjebb. Talán azért is, hogy hadd .......___ ____________ B okros Andrásék is. lássuk a szép, tiszta lakásukat, núskodik. Maga ácsolta a faoszlo­a férfi egy-egy építkezésnél kü­lönmunkát vállal. — Nagyon szorgalmas az uram — dicséri újra. Ez pedig meglátszik ott a ház körül is. ömaga húzott fel egy kis cseréptetős vályogházikót, amelyben nyári konyhát és kam­rát alakított ki. Kerítés építését is megkezdte, amelynek minden métere roppant erőfeszítésről ta­niük. Ha rendszeresen fizetik a havi 215 forint részletet, a végén 15 ezer forintot még el is enged­nek nekik. Tóth Bélával, a városi tanács főmérnökével keresem« fel őket új otthonukban. Bokros András édesanyja és a felesége, karján egy szőke kislánnyal nyit ajtót.j szokni. ablakokra rajzszegezett kék cso­magolópapír miatt csak kevés világosság szűrődik be. — Szélesek az: ablakok, a nagy fényhez nem vagyunk hozzászok­va — mondja egy kis mentege- tődzéssel a hangjában a fiatal- asszony. Bizony a fényt is meg kell Kedvesen tessékelnek minket bel­Családtagok a közösben z idei tél vége felé egy kő- j kalehetőségeket teremtsünk min­den közös gazdaságban. Ezért tá­mogatják párt- és állami szerve­ink a segédüzemágak létrehozásá­ra irányuló ötleteket és erőfeszíté. seket. A tapasztalatok arról győznek meg bennünket, s ez eléggé sajnálatos, hogy a családtagok bevonására még ott sem fordíta­nak kellő figyelmet, a'hol jelentő­sen bővül a tevékenységi kör. Az utóbbi időben komoly aránytalan­ságok keletkeznek számos helyen zös gazdaság felvételt hir­detett zöldségszárító segédüzemé­be. Fiatal lányok jelentkezését várták, miután kihirdették, hogy a munka főként hagymatisztítás és aprítás lesz. Szinte órák alatt háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudtak venni. Pedig a hagymatisztítás tudvale­vőleg megkönnyezted az embert, és itt a kereset sem ígérkezett fé- \ nyesnek. Ez a példa jut eszembe, amikor arra gondolok, mennyire megnőtt j a munka, a fix jövedelem becsű- I lete manapság falun. Helyenként | valósággal ostromolják munkale- j hetőségekért a közös gazdaságok j vezetőit a falun élő, munkavi- j gen osztozkodhatnak, szonyban nem álló fiatalok és idősebbek, főleg a leányok, az asz- szonyok. Közülük főként az úgy­nevezett besegítő családtagok prob­lémáját látom a legnagyobbnak. Számuk megközelíti a 150 ezret, s mivel a fiúk könnyebben mennek' el hazulról messzebbre is, az ilyen időszaki munkára vállalkozók legtöbbje lány és fiatalasszony. Száz keresőre a mezőgazdaság­ban 60—80 női kereső jut. Sőt, iparvidékeken ennél is több. Kö­zülük a legkedvezőbb helyzetben levők sem dolgozhatnak többet évenként 7—8 hónapnál. Ugyan­akkor látják, hogy az élet mind­inkább a rendszeres havi kereset­tel rendelkezők igényei szerint alakul. Ilyenformán, aki nem tud a többséggel együtt gyarapodni, , b ameiyre képesítése szól. az mindig kívülállónak érzi ma- ' gát. A férje nincs itthon, a Szarvasa Állami Gazdaságban dolgozik. Segédmunkás kőműve­sek mellett, szocialista brigád- bán. Derék ember lehet, amire abból következtetünk, hogy tár­saival immár az ezüstkoszorús jelvényt is megszerezte. Az asz- szony még Krakkót is vállalta Bokros Andrásért, amikor felesé­gül ment hozzá. Igaz, egy tanyát cserélt fel Krakkóval. — Nem számított, hogy hová kerülök — mosolyog. — És ma is jól megvagyunk. Szereti a csa­ládját, mindent megtesz érte. Három kislányunk szüle­tett. Szőkék. kék szeműek és olyan egészségesek, mint a makk. Bokros András elsősorban miat­tuk akart Krakkóból eljönni, vál­lalva a gondot, ami a 215 forintos havi törlesztéssel jár. A költségvetésükben nem sok tétel szerepel. A családi pótlék­kal együtt 2110 forint a bevéte­lük, amelyből az építési kölcsönt fizetik. Mivel pedig nemrég rá­a jövedelemelosztásban. Egyesek- _ _ nek túl sok jut a jóból, másoknak diót is vettek ÓTP-hitelre, ennek túl kevés. S a családtagoknak leg- j részlete 190 forint. Ezzel a rend­gyakrabban a sor végén a helyük, csak a maradék munkalehetősé­Mlvel többnyire fiatalokról van szó, egyik kivezető útnak látszana a szakmunkásképzés hathatós fej­lesztése a közös gazdaságokban. Az illetékes kormányszervek anyagi és erkölcsi támogatás vo­natkozásában már évek óta a tő­lük telhető legtöbbet teszik an­nak érdekében, hogy minden nagyüzemben meghonosodjék a képesítéshez kötött munka, s mi­nél nagyobb számban taníttassa­nak, s alkalmazzanak szakmun­kásokat. Évente ma már mintegy 5000 mezőgazdasági szakmunkást ké­peznek ki az országban. A gya­korlat azonban azt mutatja, hogy ezeknek a fiataloknak alig 40 szá­zaléka dolgozik abban a szakmá­szeres kiadás 405 forint és ma­rad 1705 forint a megélhetésre. Elég-e ennyi egy öttagú család­nak? — tűnődöm magamban. Azt hiszem csak nagyon szerényen. Az asszony azonban elégedett a sorsával. Ügy véli, most már túl vannak a nehezén. Az igaz, hogy egyelőre csak élelemre jut. A fér­je 900 forint nyereségrészesedé­séből vettek egy kevés ruhát, mostanában többre nincs is kilá­tás. Azaz majd nyáron, amikor pokat, ásta ki a helyüket, aztán ráerősítette a dróthálót, amit a nehezen megtakarított pénzen vá­sárolt. Egyelőre alig futott még 10—15 méternél többre. A másik oldalon bokrokat ültetett sűrűn egymás mellé. Kell egy-két év, míg ezek megnőnek. A porté na­gyobb része még nyílt, csak lé­pésről lépésre záródik be. És ak­kor majd baromfit még disznó­kat nevelnek. így alakítgatják a jövőjü­ket Bokrosék. Minden előrelépés öröm számukra. És ezekből egy­szer szép emlék válik. A küzde­lem pedig jobban össztartja majd a családot. Sok minden kellene még. Most elsősorban is mosógép, mert nagy a család, sok a mosnivaió. A bú­tort is ki akarják cserélni ké­sőbb. Lesz-e erejük a terveik megvalósításához? A fiatalasszony bizakodó. Aki olyan, mint az ő ura, mindent el_ ér kitartó szorgalmával, becsüle­tességével. A tapasztaltak alapján nem is lehet kételkedni ebben. * A Bartók Béla út 19 szám alatti nádfedeles vályogház egyik részé­ben Ivanics Lászlóék laknak. Egy kis szoba és konyha az egész. Az asszony invitál bennünket a szobába: — Tessék csak! Azét, mert mii cigányok vagyunk, még be lehet jönni. Aztán megbánja, hogy így be­szél velünk. — Sajnos, egyes helyeken még különbséget tesznek a fehérek és feketék között, amikor munkafel- vételről van szó — panaszkodik. Tisztaság, rend uralkodik a la­kásban. Meg is lenne itt még egy ideig, csakhogy állandó a han­gos veszekedés, marakodás a töb- lakók között. Egyszerre ki is tör a vihar. Két idősebb asszony kap hajba és bizony nem válogatják a szavakat... a házból költöztek akik most már a Ebből el Bokrosék, maguk urai. Pásztor Béla Fényképezőgéppel a keltető állomáson Ilyen helyzetben persze, hogy ■ kilátástalannak ítélik a jö­vőjüket a családtagok. Számukra sovány vigasz, hogy az új. téesz- törvény lehetővé teszi szerződéses viszonyba lépésüket, tehát azt, hogy a szövetkezeti lúgokkal lé­nyegében azonos jogokat élvezze­nek, ezt a törvényt azonban ma még kevés helyen alkalmazzák. Sokak számára •az sem megnyug­tató, hogy a tavalyi 100 ezer je­lentkező közül 80 ezer új tagot vettek fel a szövetkezetek, s ezek közül valamivel több mint 25 ezer a családtagok közül kerül ki. Bár­mennyire elismerjük is a fejlő­dést, a gondokat is fel kell mér­Sokan azzal próbálják elodázni a családtagok problémáival való fokozottabb törődést, hogy a leg­közelebbi években amúgyis tízez­rével mennek nyugdíjba a korha­tárt elérő idősebb szövetkezeti ta- i gok. Ez valóban így igaz, de nem hinném, hogy ez bárkit is fel­mentene az alól, hogy már most, azonnal végiggondolja, melyek I azok a területek, ahová az eddi- ' ginéi több embert lehet munká- | ba állítani, s hol kínálkozik le- : hetőség új munkaterületek kiala­kítására. A különféle társadalmi szer­** vek mind gyakrabban be­szélnek a családtagok helyzeti hátrányairól. Itt lenne az ideje, annak, hogy illetékes gazdasági j nünk, szembe kell néznünk azok- í vezetők ki-ki a maga terüle kaL A mezőgazdasági munka idény­jellegéből adódóan míg a nyári és őszi munkacsúcsok idején mint­egy 30 százalékkal kevesebb a munkáskéz, mint amennyire szük­ség lenne, a holt idényben 40 szá­zalékos munkaerő-fölösleg mutat­kozik. Világos, hogy ilyen hely­zetben emberek százezrei számá­ra döntő jelentősége van annak, hogy a foglalkoztatás idejét mi­nél jobban kibővítsük, s új mun­tén — komolyan elővenné ezt a kérdést. Ha nemcsak munkaerő­tartalékot látnának a családtagok- J ban, hanem olyan embereket, akiknek jogi helyzetét, a téesz- szel való kapcsolatát, ahogy erre [ tását a feltételek megérnek mielőbb j megnyugtatóan rendezni kell. Biz- j tosak lehetünk abban, hogy az ilyen rendezés előreviszi a mező- ' gazdaság fejlesztésének ügyét mindenütt, ahol azt kellő jóaka- , rattal és előrelátással végzik el. K. L 1 Évről évre jobban betölti hiva- Mezőkovácsházán, a fo­gyasztási és értékesítő szövetke­zet keltető állomása. Ékről tájé­koztatott a napokban Sütő Imre, az állomás helyettes vezetője. Amint elmondta, a 30 tízezres gépben mostanáig commers na­poscsibéből 282 ezret keltettek ki a háztáji gazdaságok számára. Ugyanakkor G—65-ös húshibrid­ből a nagyüzemi gazdaságoknak eddig 72 ezret szállítottak le. Az év végéig húshibridből 650 ezret keltetnek ki. Képünkön a szállításra kerülő naposlibák közül mutatunk be néhányat B. L Nyári program — Gádoroson Gádoros öt és fél ezer lako­sú község az orosházi járásban. Három éve, 1966. decemberé­ben vette itt birtokába a kö­zönség az új, korszerű művelő­dési házat amely Just Zsig- mond nevét viselj/ Az impo­záns kultúrház előtt park, mel­lette pedig a községi tanács, szintén új épülete. Az igazgatót, Kiss Imrét iro­dájában találjuk. — Szeretnénk egy művészeti vezetőt is foglalkoztatni, szin­te nélkülözhetetlen már nálunk ez a munkakör — mondja, mivel éppen ez foglalkoztatta érkezésünkkor. — Milyen a közönség, az ér­deklődés a községben ? — Nézőterünk, ahol 340 ven­dég foglalhat helyet, általában 80 százalékban megtelik egy- egy előadás, rendezvény alkal­mával. Rendkívül igényes a gá- dorösi község. Sokan találtak munkát az iparban, bejárnak a közeli városokba dolgozni, és a rádió, tv is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szigorú kritikusok­ká váljanak. Az évad program­jának összeállításakor arra tö­rekszünk, hogy az változatos, színvonalas legyen. Kedveltek a színházi estek, ezért a Jókai színházzal tíz előadásra kö­töttünk szerződést. Többször ad műsort nálunk a Déryné Szín­ház, s szeretnénk megállapodni az ORI-val is. — A közelmúltban milyen jelentős rendezvények voltak? — Elsőként említem a május 12-i előadást. Ekkor a Megyei Művelődési Ház Gyermekszín­háza — röviddel a premier után — nálunk is bemutatta a Toronyóra lánccal című dara­bot. Fellépett a községben a Raj kő-zenekar, a Balassi Népi- tánc-Együttes. Az Ifjú Zeneba­rátok hangversenysorozat kere­tében már négy rendezvényünk volt. — S a nyári tervek? — Május 31-én a Jókai Szín­ház a Kristóf, ezt nem szabad, majd a következő alkalommal a Bál a Savoyban-t mutatja be. A Déryné Színház két napra jön Gádorosra, júniusban a János vitézzel, 20-án és 21-én. Szintén a Déryné Színház művészei játsszák itt a nyáron a Drága szerelem, az Én és a kisöcsém és az Énekes madár című dara­bokat. Az ORI-val 2—3 alkalom­ra szeretnénk szerződést kötni, leginkább valamelyik Magyar- országon turnézó külföldi együt­tesre gondolunk. Az elmondot­tak, azt hiszem, egyértelműen bizonyítják, hogy a nyáron fő­ként a színvonalas szórakoztatás a célunk, reméljük, a közönség elégedett lesz — sommázta az igazgató. — És az anyagi lehetőségek? — Költségvetésünk közel há­romszázezer forint, s ebből hat­vanezer a támogatás a többit magunknak kell előteremteni. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen sok az állandó kiadás, bér, központi fűtés díja és mi­lyen kevés a támogatás, nincs könnyű dolgunk — válaszol el­gondolkozva. Valóban nincs. _ Toth I. Műanyag pohárban a tejfel A vásárlóknak gyakran okoz bosszúságot a poharas tejföl, mi­vel a műanyag poh'arak lezárása nem tökéletes. A jövőben változik a helyzet, az Országos Tejipari Vállalat ugyanis húsz darab kül­földi tejföl-poharazó automatát vásárolt a Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron. A Hajdű-Bihar me­gyei Tejipari Vállalat békéscsabai üzeme az elsők között állitja majd munkába az óránként 1800 poha­rat töltő és azt higiénikusan le­záró gépet. A két deciliteres, új­fajta műanyag poharak hazánk, ban késízüLaek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom