Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-26 / 118. szám
196V. májas 25. 5 Vasárnap Milyen kicsi Nagykopáncs? Nincs ezen mit szépitgetni. Mérlegre téve az összes jellemzőt (kommunális, egészségügyi, művelődésügyi ellátottság, stb.) a Békés megyei községek rangsorában a legutolsó: Nagykopáncs. Régen járt itt újságíró. A település hírét az innen elköltözők viszik szét. Mert fogy, egyre fogy a község. Évenként mintegy félszázzal. 1922-ben, a községgé nyilvánítás évében 1500- an laktak itt, 1963-ban 943-an, 1969-ben 600 alá csökkent a nagykopáncsi lakosok száma. Minden kommentár helyett adjuk át a szót Hős Imre tanácselnöknek. © — Mint az itteni emberek háromnegyed része, én is makói születésű vagyok. Dolgoztam a tsz-ben, 8 éve vagyok tanácselnök. Mondhatná akárki: kis község kis gond. De higyjék el, nem ilyen egyszerű ez. Itt minden méter járda, minden új villanyoszlop nagy dolognak számít. Kevesen vagyunk, és kicsit a világvégén. — Meg tudná mondani, hányán laknak a belterületen? — Név szerint is. Itt mindenki mindenkit ismer. Emiatt aztán pletykálnak is... Szóval 52 ember tartozik a belterülethez. Pár tucatnyi ház csupán. Van villanyuk, televíziójuk. Máshol még a pertóleumlámpa az úr. Elég baj az, hogy petróleumot nem lehet mindig kapni... Nemrég világít villanykörte a tsz-ma- jorban. Csak amíg az ember odáig kiér, megnézheti magát. — Miért? — A sár miatt. Az a mi átkunk. De a sár nemcsak a cipőre ragad ám rá. Olyan kölönc ez, amitől nehezen szabadulhatunk. 0 Kinn atsz-maior környékén 4000 juh ropogtatja a füvet. Teheti is, hiszen a Kossuth Tsz-, nek 2400 hold szántóföldje mellett 1400 hold legelője van. Tizennégy juhász terelgeti állatait a „villámokat vonzó” makópusz- tai réten. Hiába mondja a nóta, bogy a juhásznak jól megy dolga; a nagykopáncsi juhőrzők lakása bizony nem összkomfortos. Építettek viszont hét olyan modern birkahodályt, hogy csak a lábtörlő hiányzik a bejárat el ÖL © A községbeliek átlagéletkora 50—55 év között van. Évente 4— 5 házasságot kötnek, gyerek sem születik ennél sokkal több. Az idén végző tíz nyolcadikosból kilenc ipari tanuló lesz. Ök végleg búcsút mondanak Nagykopáncsnak. Sok szülő viszont nem is az itteni, hanem a makói vagy a tótkomlósi iskolába járatja a gyerekét. (A tanácselnök fia is a „hagyma-főváros” diákja.) Ez érthető. A helyi iskolában végeredményben csak két „osztály” van. Felső és alsó tagozat. Az innen kikerülő diákok bizonyítványa „kevesebbet ér”, mint máshol. Az összevont osztályokban kevésbé hatékony az oktatás. A továbbtanulók saját bőrükön érzik ezt. Így aztán elfogynak a f atatok. Utánpótlás híján feloszlott a futballcsapat is. A szertár szekrényében összeszáradnak a futball- cipők. Évek óta nem rúgtak labdába Nagykopáncson. 0 Kora délután csendes a település. Csak a vízvez^tékszere- lők kopácsolása hallatszik. Készül a törpevízmű. Mert kettő között kellett választani Autó- buszmegálló legyen vagy vízvezeték? Az utóbbi mellett döntöttek. A fejlesztési alap jó része erre megy el, de segít a lakosság is. Ä portája e'ő'* mindenki mága ássa ki és 'em éti be az árkokat. Á kis, jórészt magár ’ utalt közösségekben mindig erős az összetartó erő. A társadalmi munkára való felhívást sem kellett kidoboltatni, hetekig reklámozni. Csinálták az emberek maguktól is. Csak így lehet itt mozdulni, előbbre lépni. H’ába • tágas a határ, a távoli tanyákat a városi házaknál erősebb kötelék fűzi össze. A régi időből megmaradt ösztönök át meg átszövődnek az újjal. Az együttes szándékok teremtő erejének jó példája a nagy- kopáncsiak sok éves vágyának teljesítése. Megépült az úi bolt és a vendéglő. A tanács és a szövetkezét fedezte a költségeket. Hetenként kétszer van friss kenyér és ez nagy szó. Másho’ panaszkodnának emiatt. Itt örülnek ennek is. © Nagykopáncs nevét már a törökkori, több száz éves iratok is említik. Manapság ritkán kerül róla szó. Idegen sem igen vetődik erre. Éppen ezért tűnik anakronisztikusnak a tanácsháza falára szerelt nyilvános tele- 'on három nyelvű használati utasítása. A közséoe arasznyi széles kövesút köti csak össze a világgal. Vajon elég erős-e, ez a köldökzsinór az életben maradáshoz? Brackó István Az újságírók válasza: Veti ük a lapot &Z.Ú R-H erűben Kedves színész barátaink! Természetesen nem ért bennünket váratlanul kihívásotok, bár őszintén szólva az utolsó színész—újságíró-mérkőzés után egy évig kissé aggódtunk: a legközelebbi találkozót vajon hogyan igyekeztek kikerülni a visszavágón várható csúfos vereségetek miatt. XJgy látszik azonban, az ősi magyar betegség, ez a csúnya virtus, mégis győzött bennetek, amelynek a vasárnapi kihívó levél lett az eredménye. Nos, vettük a lapot SZÜR-ügyben, s itt a nagy nyilvánosság előtt ünnepélyesen kijelentjük; elfogadjuk a kihívást és nyolc gólt garantálunk minőségi csomagolásban, amit majd a kaputokba küldünk. Véleményünk szerint idegorvosaitoknak most arra kellene benneteket felkészíteniük, hogy ne érje váratlanul csapatotokat a csapás. Ebbe azért nem akarunk beleszólni, a 10. jubileumi meccs után szenvedjen mindenki úgy, ahogy akar. Bőven van erőnk ahhoz is, hogy az előkészületek közben vidám jeleneteket írjunk arra az esetre, hogy ha lesz még erőtök a szünetben, előadjátok azokat a nagyérdeműnek. Sőt, eljuttatjuk hozzátok kellő időben a leendő félidő forgatókönyvét is, amelyen pillanatnyilag még dolgozik a szerkesztő bizottságunk. Nyílt lábszárvédővel akarunk veletek játszani, percekre bontjuk a két félidőt és biztosítjuk, hogy minden percnek a beprogramozott terv szerint meg legyen a maga sztoryja. Ti majd statisztáltok a játékunkhoz. Javaslatunk: június 7-én, szombaton délután 3 órakor kezdődjék az összecsapás a VTSK Kórház utcai pályáján. Zsákokat mindenesetre hozzatok magatokkal, hogy a dugókat kelléktárotokba tudjátok cipelni. Sporttársi üdvözlettel: Az ÜJSÁGÍRÖK. Útjavítás — Mczögigán határában Nagygyantétól indultak el az útjavítók, hogy rendbehozzák az országutat, eltüntessék a tél nyomait. Képünkön Mezögyán határában dolgozik a brigád. Fotó: Esiztergáiy A loltó hivatalos nyereményjegyzéke A 21. játékhéten öttalálalos 1 c-szclvény nem volt. A nyere- n nyék a nyeremény illeték levonása után a következők: négyta- lálatos 25 darab, nyeremény egyenként 145 702 forint, három- találatos 3232 darab, nyereményük egyenként 564 forint, kétta- lálatos szelvény 98 493 darab, nyereményük egyenként 20 forint. (MTI) Huszonnégyezer felnőtt diák az érettségi küszöbén A következő hetekben a kü-1 vizsgákra június közepe és jú- lönböző típusú középiskolák lius közepe között kerül sor. esti és levelező tagozatain több j Az ipari és mezőgazdasági mint 24 ezren fejezik be ta-1 technikumokban az esti és ie- nulmányaikat. A negyedik év- [ velező tagozaton általában a folyamos „felnőtt diákok” szá- j többi középiskolával azonos mára május utolsó hetében ér j időpontban tartják az írásbeli véget a tanítás. A dolgozók I és szóbeli képesítő vizsgákat, gimnáziumaiban június első i A dolgozók általános iskolaihetében lesznek az írásbeli | ban május végén fejeződik . be érettségi vizsgák, hasonlókép- az oktatás. Néhány nappal képen a közgazdasági és kereske- sőbb kezdődnek az írásbeli delmi szakközépiskolák, vala- j vizsgák, majd szóban is számot mint a közgazdasági techniku- ( kell adniuk a hallgatóknak a mok felnőtt tagozatain. A szó-(különböző tantárgyakban szerbeli érettségi, illetve képesítő | zett ismereteikről. (MTI) «■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*•■■■«■»> ■■■■■■■ 7. — i’üggesszük fel ezt a kriminalisztikai vitát, ha lehet. Szeretném megnézni Tánya Akszjo- nova hagyatékát... Három óra körül Sztasz betolta az utolsó íróasztalfiókot is. Hátradőlt székében. Nem talált semmit. Semmit az égvilágon. Beljakov is elfáradt, segített a nyomozónak a kéziratok kiboga- rászásában. — Nézze csak, ez volt az utolsó jegyzetfüzete. Hétfőn az asztalomon felejtette. „Az utolsó előtti — gondolta Tyihonov. — Az utolsó a reti- küliében volt.” Átlapozta a piros bőrkötéses noteszt. Rövid feljegyzések, utalások emberekre, hajókra, a csu. kotkai atomerőműre, mese Ho- réről. a vadszarvasról, aforizma- szerű tőmondatok, mintha rendezői utasítások lennének egy készülő filmhez: „Expresz-szí- vekben!” „A hazugság pokróca, igazság-darabokból varrva!” Tempóveszteség”, „Olyan érdekesen hazudik, szívesen hinne neki az ember” A notesz utolsó lapiai tartalmazták rovnói riportiának vázlatát. A legvée-to eev név: „A F. Hizsnyák”. És néhány mondat: ..Azt mendiák a lenraba- cilusok tizenöt évig is elélhetnek a szervezetben ané'Vto hop’- hírt adnának magukról”, ágak madarak vonalakból rótt ábrái semmi egyéb — Itt sincs semmi — nyújtotta át J5e+'»s7 Roiipkcvnak a noteszt. — TVfond 1 a nem f/Mjt?>lVn7+at.ta Aksztonov^t vptomífAla Vtorv’tov? Nem mondott valami ilyesmit? — Az ilyen ügyek nem tartoznak a mi rovatunk tematikájához. Mondta, hogy érdekes cikket fog adni, de ‘hétfőn nagyon el voltam foglalva ... — Mikor látta Tányát utoljára? — Várjon, pontosan megmondom. A harmadik oldalt fél hatkor hozzák. Igen, fél hat volt, amikor benéztem a rovatba. Tánya telefonon beszélt valakivel. Még intett is, hogy várjak egy pillanatig. De közben a titkárságra hívattak. Gondoltam, majd később visszajövök. Vissza is jöttem negyven perc múlva, de Tánya már nem volt itt. — Nem emlékszik, miről beszélt Tánya a telefonba? — Nem szoktam odafigyelni mások telefonbeszélgetéseire. — Kár — mondta Tyihonov. — Kár, hogy ez alkalommal nem lett hűtlen a szokásához. A személyzeti osztályos Sztasz gyorsan átlapozta Akszjonova „anyagát”. A szakszervezeti bizottság jutalomszabadságra javasolta Várnába, a nemzetközi újságíró-üdülőbe, s ez alkalomból „jellemzést” adott róla: „Tevékeny, áldozatkész újságírónő... széles körű társadalmi munkát végez ... politikailag és erkölcsileg állhatatos .. Sztasz elgondolkozott. — Valami nem világos? — kérdezte a személyzetis. — Nem egészen Mit jelent például az. hogy „erkölcsileg állhatatos?” — Hogy-hogy mit jelent? Azt jelenti, hogy ... ■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I** — Hogy tevékeny, aktív volt '. munkában? Az utolsó irat Akszjonova kiküldetési papírja volt. „Külón- tudósítónk 1966. február 3-tól február 10-ig tartózkodik Rov- nóban, a vegyipari üzem építkezésén”. Sztasz zsebnaptárt vett elő. Tizediké csütörtökre esett. Pénteken tehát már be kellett volna jönnie, de Beljakov szerint csak szombaton jelentkezett a szerkesztőségben. Meg kell tudni, nem fűzött-e valamilyen magyarázatot a késéshez. Lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, de a 414. szoba üres volt. Beljakov asztalán cédula hevert: „Szerk. értekezleten vagyok. ötkor itt leszek”. Sztasz órájára nézett. Ideje, hogy visz- szatérjen a Petrovkára ... Sarapov benézett az ajtón: Tyihonov asztalánál ült és valamilyen, géppel írt papírlapokat tanulmányozott. — Régen itt vagy? — Egy órája. Kerülj beljebb, Vlagyimir Ivanics. — Hoztál valamit? — Hát, hogy mondjam? Ezek az írások az újságírónő személyiségét „jellemzik”. Sarapov Tyihonovhoz lépett, leült a szék sarkára. — A szerkesztőségben voltál? — Igen. Itt a jellemzése, olvasd el. Sarapov hunyorgott: — A nyomozás szempontjából édeskevés. — Mindenféle szempontból hiányos. Talán csak egy másik személyzetis számára lenne elegendő. Természetesen beszélgettem a munkatársaival. Úgy beszélnek róla, mintha élne. A jelenlegi kiindulópontunk minimális esélyt ad a tettes leleplezésére. Meg kell találnunk azt a motívumot, amely oka lehetett a merényletnek. — Megölhették nyerészkedési vágyból... (Folytatjuk)
