Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-19 / 112. szám
1969. május 18. 6 Vasárnap Négysxáxnegyvenkilenc kedvezményes üdülő jeggyel több9 mint tavaly — Sok még a „befagyasztott66 beutaló — Növelni kell a fizikai dolgozók üdültetési részarányát Tájékoztató az SZMT-ben A Szakszervezetek Megyei Ta-' nácsának üdültetési albizottságai csütörtökön délután tájékoztatót j tartott az üzemek, intézmények í és vállalatok szakszervezeti üdültetési felelősei előtt, az 1968. évi munkáról. A tájékoztató megállapította, hogy tavaly 3575 kedvezményes felnőtt, 450 külföldi csereturista és hajó, 206 szanatóriumi, 442 családos, 585 belföldi hajó- és 930 iskolás gyermek részére szóló üdültetési jegyet adtak ki megyénkben. Ezek értéke csaknem kétmillió forintot tett ki. A kiadott kedvezményes üdülőjegyeket a szakszervezeti tagok mintegy 6,45 százaléka vette igénybe. Ezen túl azonban a vállalatok saját bérleményű üdülőikben külön 3119 felnőttet és 1093 gyermeket üdültettek. A tájékoztató kitért arra, hogy akadnak még hibák az üdültetések lebonyolításában. Tavaly például kilenc szabálytalan beutalás történt, s elsősorban hanyag-] ság miatt sok az úgynevezett: „befagyasztott” üdülőjegy. A Békési Kosárgyárban például 1 az elmúlt évben 13 beutaló maradt a fiókban, az orosházi kórházban pedig még súlyosabb szabálytalanságok történtek, amiért is a felelősök ellen bűnvádi eljárás indult. Ennek ellenére összes, ségében 1967-ről 1968-ra 21 darabbal csökkent a felhasználásra nem került beutalók száma. Visszatérő és nem javuló jelenség, hogy az üdülésben részt vevő fizikai dolgozók részaránya sem növekszik kellő mértékben. Ezért az üdültetési albizottság a tavaly indított üdültetési felelősök közötti versenyt a tapasztalt hiányosságok további kiküszöbölése irányába kívánja fejleszteni. A versenypontokhoz sorolták, hogy a visszamaradt üdülőjegyeket az alapszervezet felelőse a szakma más területére is elhelyezze. Az üdültetési albizottság ez alkalommal hirdette ki a tavaly indított üdültetési felelősök közötti verseny eredményeit. Nagyság szerint három csoportba Hódmezővásárhelyen sorsolják a gépkocsinyeremény-betétkönyveket Az Országos Takarékpénztár jövő héten kedden a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban tartja a gépkocsinyeremény- betétkönyvek 32. sorsolását. A húzáson az 5000 és a 10 000 forintos betétkönyvek tulajdonosai között összesen 355 személygépkocsit sorsolnak ki. Ezúttal már nemcsak Moszkvics, Skoda, Wartburg és Trabant kocsit, hanem Ford Escord, Renault R—4 és Warszawa Combi típusú autót is nyerhetnek a szerencsés betétkönyv-tulajdonosok. |sorolták a szakszervezeteket: a | kisebb, a közepes és a nagy tag- | létszámú szakszervezetek csoport- | jába. A verseny feltételei közé j tartozott a fel nem használt üdü- I lőj egyek csökkentése, a szociális ! arányok javítása, a befizetési ha- | táridő betartása és egyéb statisz- j tikai munka nyilvántartása, vala- j mint a szabálytalan beutalások j megszüntetése. Az első csoportban a postás szakszervezet üdül- ! tetési felelőse, Békefi Istvánná i lett az első, második Darabos Györgyné, a ruházati szakszervezettől. A közép szakmában Lipták és Vajda elvtársak a vasutas megyebizottságtól nyerték el az első helyezést, második a textil szakszervezettől Gyurko- vics Ferencné, harmadik a j HVDSZ-től Balatoni Lászlóné lett. A nagy taglétszámú szak- j szervezetek között az ÉDOSZ lett j az első. Lipták Jánosné és Va- | lentinyi Mártonná megosztották a j jutalmat. Külön kiemelték a j MEDOSZ-t, minit a legnagyobb i taglétszámú szakszervezetet, mely I az üdülőjegyek tekintetében is a legnagyobb mennyiséggel rendelkezik (tavaly 1250 beutalót osztott szét) és jutalomban részesítették Molnárnát és Csipái Józsefet. Az értékelés után az üdültetési albizottság képviselője ismertet te az 1969. második félévre szóló üdülőjegyek elosztását. Mint minden hazánkban, az üdültetések száma is évről évre fejlődik. Míg tavaly 5213 kedvezményes beutalót kapott megyénk, addig az idén 5662 üdülőjegy áll dolgozóink rendélkezésére. v. rt. űt&zgyy ÍMUjsA-(retnrqy O&CEFOßP/TOrm: éTASSA/ F£ft£rrC 1. — Bármit is mondasz, ennél még a mahorka is jobb. Ezek a füstszűrös cigaretták besavanyítják a tüdőmet. — Sarapov lassan, kimérten szűri a szavakat, mintha a fogsorán mérlegelné őket. Tyihonov viszont türelmetlenül dobol a szék karfáján, s alig hallhatóan dünnyögi: — Érthetetlen... Sarapov nyugodt: — Megtaláljuk, ne félj semmitől. — És ha nem? — Különbeket is elcsíptünk már. — Akkor inkább erről beszéljünk, ne a mahorkáról! Sarapov teát tölt a magas kristálypohárba, akkurátusán kavargatja Tyihonov behunyja a szemét. Nem álmos. Inkább türelmetlen. Sarapov tapintatosan mormolja: — Ébresztő. Ébredj fiacskám. Kezdjünk dologhoz. Tyihonov kinyitja a szemét és felüti a dossziét, amelynek borítóján ez áll: „A 2834. sz. bűnügy aktái. Tárgy: T. Sz. Akszjo- novo polgártársnő meggyilkolása. A nyomozás kezdete: 1966. február 14. befejezése: ...” HÉTFÓ A szél elállt, sűrűsödött a hóesés. Csodálatos csend volt, amelyet hirtelen átható kiáltás tört meg. — Mi ez? — kérdezte Tyihonov a sarkon posztoló rendőrtől. — Ezek az átkozott pávák... Itt a botanikus kertben ketrecben tartják őket. Az ember csak csodálkozik: milyen királyi madarak, a hangjuk meg egyenesen nevetséges... — Rendben. Kérem a lámpáját. A lámpafény kihasított egy fényes kört a sötétségből. A kör közepén feküdt a holttest. Tyihonov hirtelen arra gondolt, hogy így világítják meg az artistákat is. Térdre ereszkedett. Első megfigyelése az volt, hogy az asszony szempilláján már nem olvadtak meg a hópely- hek. Ügy tűnt, az asszony nyitott, nagy szeme megrebben az erős fénytől. Ez azonban csak optikai csalódás volt. Az asszony mozdulatlanul feküdt és csodálkozó mosollyal nézte az erős fényen át a sötét eget... Tyihonov óvatosan, a szélénél fogva tartotta maga előtt az asz- szony táskáját. Az asztali lámpa melegétől olvadni kezdett a rá- fagyott hó, a fekete bőrt belepte a pára. Tyihonov felkattintotta a zárat és egy fehér papírlapra borította a táska tartalmát. Egy csomag „Jáva” cigaretta, jegyzetfüzet, töltőceruza, szempillafesték, egy tízrubeles bankjegy, ►♦♦♦♦♦• « ♦ ♦ ♦ ♦ « ♦ ♦ « » ♦ ♦ ♦ némi aprópénz, pudertartó és 1] egy fehér zsebkendő hullott a" papírra. Tyihonovon kényelmet-" len érzés vett erőt, mintha en-" gedély nélkül lépett volna be" egy idegen életbe... Egy idegen halálba... A táska oldalzsebében boríték- lapult, mellette az asszony iga-" zolványa. Barna könyvecske, < • aranybetűs felírással: „Akszjo-" nova Tatjana Szergejevna. a- ’Sztrana Szovjetov’ külön tudósí-" tója”. A fényképen: nagy, cső-]] dálkozó szemek, a száj szegle-11 tében mosoly bújkál. Á portos ]] borítékon látszott a moszkvai- postahivatal bélyegzője. Egy]] kockás iskolafüzetből sietősen]! kiszakított papírlapot tartalma-'' zott, rajta ez állt: „Maga aljas- és gonosz! Ha nem hagyja bé-" kén, hamarosan póruljárhat. ] ] Rendkívül veszélyes helyzetbe • ’ hozza önmagát”. ' „Kezdetnek nem rossz” —- gondolta Tyihonov. < ■ A címzés: Moszkva, Tyoplij" utca 67. 12. sz. lakás. T. Sz - Akszjonovának. ] ] Tyihonov felemelte a telefon- kagylót. — Nyilvántartó? Itt Tyihonov]! a bűnügyi rendőrségtől. Aksz-" jonova Tatjána Szergejevna új-]] ságírónő adatait kérem. Igen.]] Köszönöm. ' .. A feladót nem tüntette fel a]] boríték. A levelet két napja- kézbesítették. ] ] A jegyzetfüzet majdnem üres," csak első két oldalára írt a gaz-]] dája. Helyesebben nem is írt:!! rajzolt. Vonalakból rótt apró" figurák, közöttük rövid monda-]] tok, mondattöredékek: „Feni a" fogát”, „A gyűlölettől fehér a]] szeme”, „Az öreg Oduvancsik”,- „Szörnyű, hogy még mindig...”,]] „Lehet, hogy mégsem ő?”. „Q- az.” ] ] ‘Folytatjuk) Levél az újságíróknak ! „Futni vagy meghalni — ez itt a kérdés” Ismét elérkezett az év vége, amikor erőinket össze szoktuk mérni a zöld gyepen. Ha jól számoljuk, ez a 10. mérkőzés lenne, tehát jubileumi, s mint ilyen bizonyára a legtöbb élményt nyújtó mérkőzés lesz, ha van bátorságotok és merszetek kihívásunkat elfogadni. A Jókai Színház művészei nevében kihívlak benneteket egy barátságos labdarúgó-mérkőzésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy barátságos legyen a szó szoros értelmében. Mi vállaljuk, hogy mentőről, orvosról gondoskodunk. Természetesen a zenekarról sem feledkeztünk meg, kik buzdító gyászindulókat játszanának, ami feltétlen megnyugtatólag hatna a hordágyon levő játékosoknak és ugyanakkor emelné a fociszertartás hangulatát. Vállaljuk még, hogy a nagyérdeműt is szórakozhatni fogjuk a szünetben, de csak szünetben, a meccs alatt erre nem számíthat, mert annak ellenére, hogy ez barátságos mérkőzés, számukra nérm izgalmat f°9 szerezni. Számotokra pedig fájdalmat az elszenvedett vereségért, merthogy kikaptok, azt már mi eldöntöttük. Az összeállításról keveset írok most, nem azért, mintha összeállítási gondjaink lennének, csupán nem akarlak benneteket megijeszteni, mert képesek lennétek félelmetekben kihívásunkat válasz nélkül hagyni. Így aztán röviden csak annyit; az előkészületeket már megkezdtük. Az erőnléti edzés folyik délelőtt, délután próbálunk, este játszunk. így tehát játékosaink kitűnő erőnlétben vannak, s arra a hírre, hogy focizhatnak veletek, egyiket-másikat az éjszakai edzéstől is alig lehet visszatartani. Kedves barátaink! Ha ezek után még mindig van bátorságotok kiállni ellenünk és a félelemtől nem remeg a toll kezetekben, válaszotokat várjuk. S ha van köztelek olyan, ki levelünk olvasása után még mindig érez magában annyi bátorságot, hogy erejéből egy pár rövid jelenet megírására telik, azt mi örömmel játszanánk el a szünetben, mivel annak a szerencsétlen bőrgolyónak is pihenni kell. 1 Levelem azzal zárom, hogy ott esünk mi el a harc mezején, de az utolsó leheletünkkel is azt kiáltjuk „Ez jó mulatság, férfimunka volt’’. Baráti üdvözlettel: SZERENCSI HUGÓ A béke és barátság küldötteivel a Szovjetunióban q Kijevi séta A moszkvai tartózkodást — útban hazafelé — félnapos kijevi program egészítette ki. -Jóllehet csak mintegy 3 órás autóbuszosgyalogos városnézésen vettünk részt, — e futó ismerkedés is meggyőzhette a csoport tagjait arTornyok ról, milyen gyönyörű Ukrajna fővárosa, ez a közel másfél milliós metropolis. Kijev — a legősibb orosz városok egyike, régi krónikák szerint „az orosz városok anyja”,— a Dnyeper folyó két partján fekszik. A letűnt századokat az egykori Lavra (Barlang) kolostor épület- komplexuma jelképezi. A ma jórészt múzeumi célokat szolgáló egyházi épületeket, templomokat az év minden részében bel- és külföldi látogatók tízezrei keresik fel. Valóban gyönyörűek á napfényben csillogó aranyozott hagymakupolák, az évszázados ikonok. neves kijevi mesterek és tehetséges jobbágyok alkotásai. Megrendítőek a gy.ertyafüsttől kormos egykori szerzetesi cellák, a mumifikált tetemek, a zarándokok térdeitől koptatott lépcsők, — évszázadok tanúi. A város egyik leszebb terén álló Hmelnickij-szobor immár Kijev emblémájává vált. A gránit alapon álló bronz lovas bal- ! lal fékezi ágaskodó lovát, a jobb- ] jában tartott buzogánnyal pedig Moszkva felé mutat. — Ez szerepel azután Kijev szimbóluma- | ként képeslapokon, jelvényeken, j reklámokon. Az új, a mai Kijev létesítményei méltán sorakoznak a sokszázados múlt emlékei mellé. A városnéző autóbusz ablakából ] szinte csak villanásnyi időre pil- ! lanthattunk meg egy-egy fonto- j sabb épületet, azonban ez a futó ismerkedés is elég volt, hogy megcsodáljuk a stadion, a konzervatórium, az operaház vagy a Sevcsenkóról elnevezett egyetem impozáns épületét. A legújabb kort a város főútvonala, a Krescsatyik képviseli. Este végigsétálva a több kilométernyi hosszúságú sugárúton, figyelve a járművek s az emberek áradatát, gyönyörködve a fényes üzletek kirakataiban, hallgatva az | éttermekből, kávéházakból kiszű- j rődő muzsikát, szinte valószínűt- ] lennek tűnik, hogy ezen a helyen i alig negyed századdal ezelőtt minden a földdel egyenlő volt a háborús pusztítások nyomán. Jelkép is ez a sugárút, az emberi teremtőerőé, az emberi akaraté, mely előbb-utóbb győzedelmeskedik a háború, a rombolás, a pusztulás fölött. Napjaink alkotó munkájának jelképe a nemrég átadott Metró lehetne, melynek mélyben robogó szerelvényei nemcsak összekötik a város legfontosabb pontjait, hanem hirdetik az emberi munka, az alkotás diadalát is. Papp János
