Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

19W. május 13. 4 Kedd Kinyílt az akácvirág Békéscsabán A rendkívül hideg tavasz miatt a szokásosnál később zöldellt az akácfa Békéscsaba utcáin, terein. Az utóbbi napok nyárias melege azonban meggyorsította a fejlő­dést s hétfőre kinyílt az akác virág a város különböző pontjain. Az idei akácvirág-fürtök szépen fej­lettek, nektárdúsak, bódító illa­tukkal odacsalogatták a sok mé­hecskét. Az Alföld idős emberei Részletek az új MÁV-menetrendből Június 1-én — Európa vala­mennyi vasútjával egyidejűleg — a MÁV-nál is új életbe. Növekszik a nemzetközi forga­lomban közlekedő vonatok száma. Például új nemzetköi vonat köz­lekedik június 1-től a Keleti pá­lyaudvar érintésével Berlin és Belgrád között. A vonat Berlinből gazdag akácvirágzásból jó ter- I a délelőtti órákban érkezik Buda z I pestre, és délben indul tovább mő évet jósolnak. Megalakul ­a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei Tagozata A közeljövőben, még e hónap­ban megalakul a Magyar Peda­gógiai Társaság Békés megyei Tagozata Békéscsabán. Hosszú, körültekintő előkészí­tő munka után, már több mint két éve, 1967. április 21—22-én, Budapesten megalakult az új Magyar Pedagógiai Társaság, mint a magyar neveléstudomány és nevelésügy elméleti és gya­korlati művelőinek önkéntes egyesülése. Az alapító közgyűlé­sen a társaság céljai és feladatai a következők szerint kerültek megjelölésire. „A Társaság a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőinek önkéntes egyesülése, célja és feladata, hogy a szocia- . lista nevelés ügyét, a nevelés- tudomány fejlődését társadalmi úton előre vigye, a tudomány fej­lődésének eredményeit közkincs- csé tegye, növelje az iskola és társadalom nevelő tevékenységé­nek tudatosságát, hatékonysá­gát...” „Tömöríti a neveléstu­domány és társtudományainak kiemelkedő művelőit, — a peda­gógia olyan alkotóit, akik alkotó tudományos munkát is végez­nek, — azokat a gyakorló pe­dagógusokat. akik az oktatás és nevelés gyakorlatát elméletileg is megalapozott, példamutató munkájukkal továbbfejlesztik, azokat a más területeken dolgo­zó szakembereket, akik jelenté­keny szerepet töltenek be a pe­dagógiai közvélemény formálá­sában”. A Társaság létrejöttével megszületett tehát a neveléstu­dománynak is az a támasza, amellyel más tudományok már rendelkeznek hazánkban. Ha a megalakulandó megyei tagozatunk, mely: 1. Nevelései- meléti és didaktikai; 2. Nevelés- történeti; 3. Pedagógiai vezetési szakosztályt kíván létrehozni és működtetni, feladatát helyesen látja el és betölti az;t a funkciót, melyet a Működési Szabályzat célkitűzése megszab, akkor va­lóban hathatós támogatást nyújthat a pedagógia fejleszté­séhez és az általánosításra megérett eredmények népszerű­sítéséhez. Hogy esetleg még milyen más szakosztály vagy szakosztályok életrehívása szükséges, s hogy ki, milyen szakosztályban kíván te­vékenykedni, annak eldöntése természeteseit a társaság demok­rácia alapján a tagságra vár: hi­szen önkéntes társulás vagyunk s a közoktatásügy és a neve­léstudomány- és gyakorlat fej­lesztését társadalmi úton és esz­közökkel kívánjuk szolgálni. Az ismeretek tömege, mennyi­ségben és minőségben olyan fel­adatok elé állít bennünket, pe­dagógusokat, — amelyeket mind kevésbé lehet — és tudunk mód­szerekkel megoldani. Mivel az ifjúság jövőjéért viselt felelőssé­günk folytán nem térhetünk ki a fejlődésből adódó feladatok elöl, vállalnunk kell az új utak keresésének, a kor igényeit job­ban kielégítő új pedagógiai, di­daktikai módszerek kidolgozásá­nak munkáját. E felelősségteljes munkát segíti majd a megyei ta­gozatban tervezett sokoldalú együttes tevékenység, a prob­lémák komplex megvitatása, az optimális megoldás kollektív kidolgozása. Már a kezdésnél nagyon fon­tos és lényeges, hogy a tagság milyen kérdések megválaszolá­sára, milyen módszerekkel vál­lalkozik, elsősorban neki kell megmondania, hogy milyen kér­dések kiművelésére van kedve és mire lát reális lehetőséget, feltételeket. Az önkéntes közre­működés, ha helyes irányú ér­deklődés, célok és feladatok táp­lálják, nagy energiaforrásokat szabadíthat fel. A tagság igényli, hogy a fog­lalkozási formák ne csak a ha­gyományosan kialakultak, ha­nem változatosak legyenek: a szakosztályok egy-egy ülésüket a székhelyen kívüli iskolában, gyakorlókertben, műhelyben, kollégiumban. kultúrházban, színházban, bíróságon... stb. is megtarthatják. Ügy érzem, hogy a tagozati munkában is az egyé­ni kutatások eredményei képe­zik majd a szakosztályi munka . bázisait. Fontosnak tartom a pedagó­giai pályázatok meghirdetését, s ezzel is a pedagógiai közélet fel­pezsdítését, az érdeklődés növe­lését, új tehetségek felkutatását és aktivizálását; publikálási le­hetőségek bővítését. Gondolok itt társasági — önálló folyó­iratra, melyben helyet kaphat­nának a tagozatok, — évköny­vekre, füzetsorozatokra, tanul­mánykötetekre, monográfiákra. A Társaság és a tagozat ugyanis csak akkor éri el célját, ha nem­csak több pedagógiát író, hanem több pedagógiát olvasó pedagó­gust — és érdeklődőt — is meg­nyer magának. Ennek egyetlen módja olyan kiadványok kézbe adása, melyek azért kelendők, mert lényeges kérdésekre adnak kimerítő, egyértelmű és világos választ. A jelenlegi és legfontosabb feladat: Az V. Nevelésügyi Kongresszus munkálataiban va­ló aktív részvétel! A kongresz- szus tézisei megjelentek. Vala­mennyi szakosztály talál benne munkát, s helyet, hogy megfe­lelő módon tehesse oda jelenté­sét e nagy jelentőségű rendez­vény asztalára. Méltó felkészü­lést kíván hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulójának, ne­gyedszázados megünneplése is. A Magyar Pedagógia Társaság Békés megye Tagozatának meg­alakulása elé nagy várakozással tekint Békés megyei pedagógusi társadalma. Rács Sándor tanár, Doboz, a Magyar Pedagógiai Tár­saság tagja Belgrádba. Onnan késő délután érkezik a Keletibe és 30 perccel menetrend lép \ később folytatja útját Berlinbe. A Dunántúlon tovább bővül a í belföldi expresss-vonalhálózat. | Budapest—Szombathely, illetve i Zalaegerszeg között Savaria— Göcsej-Expressz néven indul új J gyorsvonat, amely Bóba állomá­son válik két részre; az egyik sze_ relvény tovább megy Szombat­helyre, a másik Zalaegerszegre. Az új járat Budapest és Szombat- hely között csak V eszprém-kül- sőn, Bobán és Celldömölkön áll meg, s útját három óra 30 perc alatt — az eddigi utazási időnél 30 perccel hamarabb — teszi meg. Boba és Zalaegerszeg között a vonat másik része Ukkon és Za- laszentivánon áll meg. Az utazás Budapest és Zalaegereszeg között 41 perccel rövidül meg. A hétvégi kétnapos SZOT m- kendakció várható nagy utasfor­galmának lebonyolítására a hét­végeken néhány új helyi vonattal javítják a Velencei tóra, a Duna­kanyarba, az Esztergomba, Eger­be és Gyulára irányuló közleke­dést. A balatoni forgalom javítására előre meghatározott vasárnapi napokon gyorsvonatok indulnak Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről Siófokra. Ezek délelőtt érkeznek a Balatonhoz és onnan késő délután indulnak vissza. Az új menetrend részletes vál­tozásairól kedden sajtótájékozta­tót tart a MÁV Vezérigazgatósá­ga. Nguyen Dinh Phu látogatása Endrődön Május 9-én, pénteken délelőtt kedves vendéget fogadott Endrőd lakossága. A vietnami nagykövet, ség képviseletében Nguyen Dinh Phu látogatott a községbe, hogy részese legyen annak a nagy, hat­hetes tavaszi békeprogram meg­nyitójának, melyet a 20. évfordu­ló jegyében a szarvasi járásban MSZMP községi bizottságának tit­kára ismertette Endrőd múltját, fejlődését és jelenlegi helyzetét. Tájékoztatójában szól az 1935-ös csendőrsortűzről, majd elmomdot. ta, hogy a 8200 lakosú község 20 ezer hold termőföldjén négy szö­vetkezet gazdálkodik. Ismertette Látogatás a cipész ktsz-ben. (Kép, szöveg: Sztanyik Károly) elsőként Endrődön tartottak. A vendéget a községi tanács nagytermében baráti fogadáson látták vendégül a község vezetői, ahoi megjelent Boross Gergely, a Hazafias Népfront megyei elnök­ségének tagja és Varga Zsigmond országgyűlési képviselő is. A ta­lálkozón Gyebnár József, az Jubileumi gi/ermekrajz-kiállítás Békéscsabán Megyei gyermekrajz-kiállítás j nítják a gyermekeket a szép lá- nyílt vasárnap délelőtt a Békés- | tására és értésére, eljuttatva őket csabai Munkácsy Mihály Mú­zeumban. A Magyar Úttörők Szö­vetsége Békés megyei Elnöksége és a Békéscsabai Kállai Éva Űt- törőház az úttörő szaktárgyi .ver­senyek keretében hirdette meg a jubileumi képzőművészeti pályá­zatot. Az ifjú pályázók az „öt­ven év harca, és békés életünk gyermekszemmel” mottó jegyé, ben szabadon választhatták és dolgozhatták fel az úttörőélet eseményeit, a kiszes fiatalok és a felnőttek hétköznapjait, életük ünnepi eseményeit. A kiállítást Várai Mihályné, a Békés meg- i KISZ Bizottság titkára nyitotta meg. A jubileumi pályázat rajzai, aquarelljei, olajfestményei, met. szetei és domborításai a fiatalok technikai tudását, vállalkozó ked­vét dicsérik. A 14 éves Sebestyén Éva Vietnami lány című képének kompozíciója, a 11 éves Bállá Éva Játék-ának finom színei, a linóval próbálkozó Bozó Mária, Nővé Béla, Nagy Judit és Bánfi Erzsi ügyes technikai készsége, témáinak kifejező ereje megra­gadják a figyelmet. A kiállításon részt vevők közül Tóth Attila, Horváth Imre kisdobosokat és Nővé Béla, Pusztai Sándor úttö­rőket jutalmazta a zsűri. A díja­zottak közül különösen figyelem­re méltóak Nővé Béla és Horváth Imre képei. A 13 éves Nővé Béla képei azt bizonyítják, hogy alko­tójuk már tudatosan rajzol. A Ló. kompozíció, dinamizmusa, a Hor­tobágy című metszet, a Leány­portré képi megfogalmazása már komoly, „felnőttes” munkák. A 10 éves Horváth Imre önállóságra törekvése, fantáziája is ígéretes tehetséget sejtet. A megyei szak­körök nagy érdeme, hogy nem­csak lehetőséget adnak a fiatalok rajzkészségének kibontakoztatá­sára és fejlesztésére, de megta­„a képzőművészet csodálatos vi­lágához”. Ez pedig a rajzoktatás igen fontos feladata és eredmé­nye. L. J. a kisipari szövetkezetek fejlődését is. Ezt követően ellátogattak a Mi­nisztertanács Vörös Vándorzasz- lajával nemrég kitüntetett cipész ktsz-be, ahol a vietnami vendég elismerőleg nyilatkozott a kor­szerű berendezésről és arról, hogy a tanulók képzésével milyen nagy gonddal törődnek. Délután a Béke Tsz-be látogattak el, ahol Róza Antal elnök ismertette a szövetkezet eredményeit. Itt ked­ves meglepetés érte a község ven. dégét, úttörőik köszöntötték és ajándékul egy magyar motívu­mokkal díszített csikóbőrös kula­csot nyújtottak át. Ezután a köz­ségi könyvtár volt a látogatások további színhelye, este 6 órakor pedig béke-nagygyűlést tartottak a művelődési házban, ahol Varga Zsigmond országgyűlési képviselő mondott beszédet. A nagygyűlésen felszólalt Nguyen Dinh Phu is. PAGODAK. fa trafizisztoi'ők A békéért tenni is kell... A kinntöltött egy hónap alatt a japán politikai és közélet több vezetőjével találkoztam. Vala­mennyien hangot adtak annak — én most a kabinet főtitkára szavait idézem —, hogy „a ja­pán kormány hívei a békés egy­más mellett élésnek; őszintén törekszik a jó kapcsolatok ki­alakítására; gazdasági és kultu­rális területen együtt kíván mű­ködni a különböző társadalmi rendszerű országokkal. A japán nép nem akar háborút, mert mi már tudjuk, hogy az atomfegy­ver milyen borzalmas pusztítás­ra képes...” A békéről és a békevágyról beszélni nagyon szép és magasz­tos dolog. Ám a tettek — min­den szónál többet érnek! 250 ezer fős hadsereg Az 1946-ban. elfogadott japán alkotmány leszögezte, hogy a ja­pán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szu­verén jogáról. Négy évvel később, röviddel azután, hogy az Egyesült Álla­mok megindította a koreai há­borút, az amerikai megszálló csapatok főparancsnoksága uta­sította a teljesen lefegyverzett ország kormányát: hozzon létre 75 ezer főnyi „rendőri tartalék­hadtestet.” Ezzel kezdetét vette Japán újrafelfegyverzése. A későbbiek során a „rendőri tartalékbadtestet” Japán „nem­zetvédelmi erőivé” keresztelték át, amelyek huszonegy évvel az alkotmány elfogadása után 170 ezer főnyi szárazföldi, 40—40 ezer főnyi légi és haditengeré­szeti csapatot, közlel 1300 F— 104 és F—86 típusú amerikai repülőgépet számlálnak; 140 ezer tonna vízkiszorítású flottá­val, Nike típusú föld-levegő ra­kétákkal felszerelt egységekkel rendelkeznek. Japán a rakétagyártásban sem akar lemaradni a vezető nagy­hatalmak mögött: a kísérleti rakéták után az utóbbi időben nagy, modern, többlépcsős, szi­lárd üzemanyagú rakéták gyár­tására tért át. Az 1966-06 esztendő végén mind az országon belül, mind a határain kívül nagy figyelmet keltett a Kyodo hírügynökség világgá röpített híre: október 31-én Japánban, sikeresen felbo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom