Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-26 / 94 . szám

ma

1

969. április 26.

4

Szombat

Indulás Győrött

A Magyar Vagon- és Gépgyár járműprogramjának megfelelően április 18-án megkezdte próba- üzemelését az u. n. Rába Man motorcsarnok. A 192 lóerős Rába Man motorokból háromféle típust gyártanak, fekvő, álló és a későbbiek folyamán ferde kivitelben. Ezekből a típusokból az idén háromezer hagyja el a gyárat. 1972—73-ban a termelés

teljes felfutásakor 21 ezer darabot készítenek majd évente.

Képünkön: sorozatban gyártják a Rába Man Diesel-motorokat.

Kiröppentek a sárga angyalok

(MTI fotó — Szebellédy Géza felvétele — KS)

A Magyar Autóklub közismert autómentő kis kocsijai, a „sárga angyalok” április közepén elindultak szolgálati helyeikre, az ország minden tájára. Huszonhét segélyszolgálati kocsi hagyta el

a Magyar Autóklub Römer Fló- ris utcai székházát, hogy segítséget nyújtson az országúton bajba jutott autósoknak. Képünkön: eligazítás az Autóklub

székhazának udvarán.

Hozzászól

Beszélgetés a ruházati

cikkek forgalmáról, minőségéről

Ha abból az egyáltalán nem tudományos, de kétségtelenül igaz megállapításból indulunk ki, hogy minden ember ruházkodik. következésképpen valamennyire mindenkit foglalkoztat a ruházkodás számtalan problémája, feltehető, hogy interjúnk Lauthár Ferenccel, a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főosztályának vezetőjével sokakat érdekelhet.

— Számos hivatalos közlést olvastunk már arról, hogy a ruházat forgalom évről évre csupán lassan növekszik. Mi ennek az oka?

— Szerintünk a ruházati forgalom az elmúlt évek során alig valamivel lassabban növekedett, mint a lakosság jövedelme. Ha 1965-öt 100 százaléknak vesszük, 1908-ban 117,1 százalék volt a növekedés. Bár még korántsem állíthatjuk, hogy a piac teflített, azt elmondhatjuk, hogy az elmúlt években a vásárlóerő jelentős része — egyre inkább — a tartós fogyasztási cikkeknél jelentkezett. Ugyanakkor a múlttal szemben lényegesen megnövekedett a korszerű, szintetikus áruk aránya, továbbá jelentősen megemelkedett a készen vásárolt áruk részesedése és volumene isi. Mindennek következtében a méteráru-forgalom részben valóban stagnál, részben — gondolok a pamut méterárura — visszaesik. Egyébként a konfekció-forgalom növekedése — a méteráruk terhére — világjelenség, összefügg a kényelmesebb, változatosabb öltözködéssel.

— A ruházati forgalom erőteljesebb növelését a jobb áruösszetétellel, a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtésével, a rugalmasabb és bátrabb vállalati árpolitikával lehet elősegíteni. Fokozatosan szükséges a fontosabb tömegcikkek központi ár- csökkentése is.

— Sok a panasz a különböző árucikkek minőségére. Ugyanakkor, szinte általánosítható tapasztalatként elmondható, hogy a vásárlók nagy része nem ismeri a garanciális feltételeket. Számos kifogás hangzik el például a női harisnyákkal, férfizoknikkal, fehérneműkkel kapcsolatban, s jócskán akad panasz a számozás-eltérés és színhibák, fonalaknál a kinyúlás stb. miatt.

— Információnk szerint az elmúlt évekkel egybevetve általában nem következett be minőségromlás a példaként említett áru- cikekknél. Ha ezek nem is kifogástalanok, az észrevételek, illetve reklamációk száma és aránya nem növekszik. Ezzel korántsem állítom, hogy a jelenlegi minőségi színvonallal meg lehetünk elégedve. Különösen a fehérnemű, kötöttáru és felsőkonfekció termékek egy része elavult, korszerűtlen kapacitáson készül, így gyakori a minőség-egyenlőtlenség. A javulás ellenére is problémákat jelent az ipar számára az egyenlőtlen nyersanyagminőség, kellékhiány stb. Időnként ez is minőségromlást idéz elő. A ruházati kereskedelmi vállalatok egyik fontos feladata tehát a minőségátvétel rendszerének javításával, a minőségi előírások betartásával, a minősítés szúrópróbaszerű ellenőrzésével, szükség esetén erőteljesebb pénzügyi szankciókkal védeni a fogyasztók érdekeit, a jobb minőséget. Tapasztalatom szerint 1968. évben a vállalatok közötti verseny egyik fontos eleme a minőség egyenletes betartásának jobb megszervezését is eredményezte. Mindezek ellenére ismételten le szeretném szögezni, hogy az előrehaladás útja a korszerűbb termékek körének bővítése, az egyenletes minőség szigorú megkövetelése. Ami a részleteket illeti: természetes, hogy a kötött harisnyák, zoknik és fehérneműk jellemző sajátos-;

ságit egy-egy szem megpatta nása esetén szemlefutás következik be. A színhiba a mindenkori festékminőség következménye, e téren inkább jármi ás, mint romlás tapasztalható. A fonalak „kinyúlá- sát” említő panasszal még nem is találkoztunk, elképzelhető, hogy a reklamáló a házilag készített kötöttárú nyúlását tette szóvá, ez azonban minden kötöttárura jellemző, az anyag gyapj ú tarta 1 mától, illetve szintetikus jellegétől függően. A női harisnyák, férfizoknik, fehérneműk stb. általános minősége, véleményünk szerint, megfelel az előírt követelményeknek. E cikkeik zöme modem, korszerű üzemekben készül, minőségük — összehasonlító vizsgálatok alapján — a nemzetközi követelményeknek megfelelő. Más kérdés a minőség és az ár összefüggése- az említett cikkek ára általában nálunk magasabb, mint a környező országokban.

— Ami a vásárlók jogait illeti: a fogyasztói kifogás elbírálásának módjait belkereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza. A vásárló a szemmel észrevehető, érzékszervi vizsgálattal megállapítható. úgynevezett nyílt hiba esetén a vásárlástól számított nyolc napon, rejtett hiba esetén hat hónapon belül jogosult kifogását érvényesíteni. A kártalanítás történhet: vételárvisszatérí. téssel; cserével; árengedmény- nyújtással; javítással. A vásárlók kifogását a boltvezetőnek kell elbírálnia. Ha ránézéssel nem állapítható meg a kifogás jogossága vagy alaptalanságai, a bolt a kifogásolt árut műszeres vizsgalatra a KERMI-hez küldi el. E kérdés kapcsán annyit még feltétlenül meg kívánok jegyezni, hogy a minisztérium részéről minden eszközzel elősegítjük, hogy a boltok a vásárlóik jogos panaszait orvosolják.

— Ügy véljük, érdemes a minőségi kérdéskomplexumról bővebben is beszélni, különös tekintettel az ipar és a kereskedelem sajátos lehetőségeire.

— A gazdaságirányítás új rendszerében az ipari és kereskedelmi vállalatok nagy önállóságot kaptak a minőség és a minősítés (minőségi osztályba sorolás) feltételeinek meghatározásában és ellenőrzésében. Az állam központilag csak a legfontosabb kérdéseket szabályozza. Így például az | új cikkeknél a forgalombahozatal előtti kötelező minőségvizsgálatot, j a meghatározott minőség alapján a késztermékek minősítését (az egyes osztályokba való sorolását), azt, hogy az áraknak mindig valamely meghatározott minőségre kell vonatkozniuk stb.

— A ruházatban az új cikkek száma igen csekély, évente nem több egy-két féleségnél. A meglevő és új cikkek gyártmányválto* zatai (választékai) ugyanakkor igen nagyszámúak, sok ezerre tehetők. Az új választékoknál — az egyszínű ágyneműszövetek, a pa- mutcémák és 27-es nagyságtól a gyermek szárascipőket kivéve — forgalombahozatal előtti kötelező minőségvizsgálat előírva nincs. A kereskedelmi vállalatok megrendeléskor, az előállító ajánlata és a megadott technikai adatok alapján, általában objektív vizsgálat nélkül döntenek az áru minőségéről. A ruházati nagykereskedelmi vállalatoknál a megrendeléskor az ajánlati minták minőségét, illetve később osztályba sorolását, a késztermékek ipari minősítésének helyességét ellenőrzik. Ez az ellenőrzés a forgalomba kerülő áruk mintegy 15—20 százalékára terjed ki. A műszerek és egyéb feltételek hiányában a forgalomba kerülő áruk tömegének minőségvizsgálatára nincs lehetőség. A különféle minőségi kifogások abból fakadnak hogy a megengedett tűrésnél nagyobb különbség mutatkozik az ipar által ajánlott és a ténylegesen biztosított minőségnél. Ezek a műszeres vizsgálat nélkül nem érzékelhető minőségi különbségek rendszerint a mindennapos használatban jelentkeznek.

— A vásárlók, ismereteink szerint, kellően tájékozottak az őket megillető jogokról. Ebben a sajtó sokat segít a kereskedelemnek. Azonban nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy a ruházati termékekre soha nem volt, jelenleg sincs, és véleményünk szerint a jövőben sem lehet garancia. Ezzel szemben — mint már arról bővebben szóltam — minden vásárlót megillet az a jog, hogy a vásárlástól (alkalmazásba-vétel- től) számított hat hónapon belül, esetleges minőségi kifogásait a boltnál bejelentse. Bz a lehetőség nem garanciát jelent a kereskedelem részéről a vásárló számára, hanem a jogos kifogások orvoslásának kötelezettségét. Meggyőződésünk, ha a bolti dolgozók a vevőket minden esetben az áru használati tulajdonságairól, használat közbeni kezeléséről és ápolásáról megfelelően tájékoztatják, a jogos kifogások száma csökkenni fog.

— Gyakori téma a hiánycikk. Hiányos a választék, például rövidárukból. Méghozzá nemcsak egy-egy faluban, városban, de szinte egyöntetűen az egész országban.

— Megítélésünk szerint, amikor a gyenge választékról és sok hiánycikkről hallunk, átmeneti állapotról van szó. Összefügg a március elejétől megnövekedett forgalommal és valószínű, hogy a problémák a húsvéti vásárlási főidény végéig megmaradnak. Az általános helyzetein belül évek óta visszatérő probléma a különböző rövidáruk hiánya és ki nem elégítő választéka. Ez egyrészt a rendkívül széles áruprofillal, illetve az évek óta meglevő, behatárolt kapacitásokkal függ össze. Másrészt azzal, amit magunk is észleltünk, hogy egyikmásik vállalat a választékigényes. kis értékű és nagy munkaigényű árukkal nem szívesen foglalkozik. A kis értékű ruházati cikkek termelési, kereskedelmi érdekeltsége sok tényezővel függ össze. Tovább szükséges vizsgálni az árrendszer, a bolti érdekeltség, a készlet hatások stb. kérdéseit.

— Napjainkban is időszerű téma az ipar és a kereskedelem kapcsolatának alakulása, különös tekintettel a gazdaságirányítás reformjára. Mi történt e téren?

— Az új termékforgalmazási rendszer a ruházati ipar és a kereskedelem vonatozásában — az átmeneti kapcsolati hibák ellené, re is — bevált. A kiskereskedelem tavalyi beszerzésének 20 százalékát a nagykereskedelem szolgálatainak igénybevétele nélkül közvetlenül az ipartól biztosította. A minisztérium egészségesnek és fejlesztendőnek ítéli az ipar és a kiskereskedelem között létrejövő közvetlen kapcsolatokat Ez egyrészt megrövidíti az áruk útját, gyorsítja a piaci mozgásokat, továbbá — megfelelő együttműködés esetén — friss és hasznos in_ formációkat szolgáltat a termelő üzemeknek is. Általában is kívánatosnak tartjuk az olyan áru- kapcsolatok kialakítását, ahol mód nyílik az ipari termelés és a fogyasztási igény közelebb hozására. Ilyeneknek tekintjük például, ha egyes iparvállalatok, vagy több gyár mintaboltokat hoznak létre, vagy ha a nagykereskedelmi vállalatok közvetlen árusítással foglalkozó üzleteket létesítenek, valamint, ha a kis- és nagykereskedelmi vállalatok együttesein üzemeltetnek közös boltokat. Mindezek végső soron arra hivatottak, hogy a fogyasztók véleményét és igényeit a lehető leggyorsabban juttassák el a termelő egységekhez.