Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
M69. március 25, 4 Kedd Női fodrász kerestetik A cím olvastán bizonyára sokan elcsodálkoznak, hiszen köztudott, hogy a női fodrász szakma a legdivatosabbak közé tartozik a fiatalok körében. Nyilván azért is, mert, ha a szépségről van szó, hölgyeink nem sajnálják sem a fáradságot, sem a borravalót. És mégis van a megyében olyan hely, ahol az asszonyok, lányok nélkülözik a figarót. Nátor János körösújfalui tudósítónk ír erről a problémáról, amivel egyébként már a tanács is foglalkozott. Korábban működött női fodrász a szóban forgó községben, de—ő tudja miért — becsukta a boltot. A KIOSZ megyei titkárságának a figyelmét felhívtuk a körösújfalui hölgyek panaszára. Azt ígérték, hogy továbbítják a szeghalmi csoportjuknak. Ha akad jelentkező, azonnal adnak iparengedélyt Körösújfalura. Amennyiben pedig erre nem kerül sor rövidesen, megpróbálják úgy megoldani a dolgot, hogy v«_ lamelyik közeli községből hetente néhány alkalommal kijár Körösújfalura egy fodrász. Véleményünk szerint a szeghaL ini járásban működő ktsz-ek is gondolkozhatnának hasonló megoldáson. Karikaturistánk javaslata ugyanis — „hordjon a legif- jabbaktól a legöregebbig, minden- tó házilag elkészíthető copfot” — nem biztos, hogy találkozik a körösújfalui nők tetszésével. Nehezen nyílik Többen szóvá tették, hogy a békéscsabai posta bejárati ajtaja korszerűtlen, nehezen nyílik. A bajt csak tetézi, hogy a lottót is csak ajtón belül lehet bedobni. Sándor János hivatalvezető helyettestől megnyugtató választ kaptunk: „Másfél hete dolgozik két asztalos a postán, és hamarosan sorra kerül a bejárati ajtó I kijavítása. A lottó- és tottószel- | vényeket nemcsak az ajtón belül lehet bedobni, hanem a bejárat j előtt levő levélszekrénybe is, hisz j azt ugyanabban az időben ürítik, j mikor a belső lottó-ládát „Vettem egy pince vizet“ A Kedves presszó kedvetlen vendége Furcsa kalandja volt a békéscsabai Blahut Károlynak március 16-án, az erzsébet'áelyi Kedves presszóban. Így ír erről: „Este 9 óra körül az utca már csendes volt, a Kedves presszó azonban annál hangosabb. Röviddel belépésem után megállapíthattam, hogy nem zenés szórakozóhelyre tévedtem. A szórakoztatás önfeláldozó esetevei álltam szemben. Az üzlet vezetőnője, munkatársnőjével és egy férfivel, együtt, időt és fáradságot — no meg a többi vendéget — nem kímélve, nótázott. Amikor önfeledt szórakozásukat bátorkodtam megzavarni és a pult végén üveges sört kértem, a válasz csak ennyi volt: 1 „Jöjjön ide!” Az énekelt nótákról felvilágosítást adni azért nem tu- | dók, mert a körülmények távozásra kényszerítettek.” Közzététel előtt, a panaszos le- j vél tartalmát ismertettük a Békés j megyei Vendéglátóipari Vállalat j vezetőivel. Kissé elcsodálkoztak a hallottakon, mert — mint mond- ; ták —, az erzsébethelyi Kedves I presszó személyzete ellen hasonló kifogás még soha nem merült 1 föl. Ennek ellenére azonnali vizsgálatot ígértek. Az eredményről rövidesen értesítik lapunkat, i Kíváncsian várjuk a választ és reméljük, hogy olyan lesz, ami 1 olvasóinkat is kielégíti. Ég vagy nem ég? Schnetter Ferenc né olvasónk azzal a kérd őssel fordult a szerkesztőséghez, hogy miért nincs kivilágítva a bútorbolt kirakata a Ku- lich Gyula Lakótelepen ? Panaszát továbbítottuk az UNI- VERZAL Kiskereskedelmi Vállalathoz. Kassai Béla igazgató a következőket válaszolta: „A bútorbolt kirakatát este fél 7-től 10 óráig kivilágítva tartjuk. Az automatát, amely a világítást szabályozza havonta ellenőrzi a Keceli Neon Ktsz. Tudomásunk szerint a közelmúltban nem történt üzemzavar. Azt, hogy 10 óra után is kivilágítsuk a kirakatot, a vállalat nem tartja célszerűnek, mivel a bolt távol esik a forgalmas utcáktól”. Mis is úgy véljük, hogy a késő estébe nyúló kivilágítás fölösleges, viszont érdeke nemcsak a vásárolni szándékozóknak, de a kereskedelmi vállalatnak is, hogy este 10-ig a kirakatok megtekinthetők legyenek. És levélírónk panasza arra utal, hogy a szóban forgó automata időnként hibásan működik, 10 előtt sem mindig biztosítja a kivilágítást. „Vásároltam még annak idején a Mokri telepen egy lakást meg egy pince vizet. A lakás még mo6t is megvan, a pince is és a pincében a víz is. Hónapok óta”. Régi, jogos panasszal keresett fel bennünket Kárpáti János (Békéscsaba, Achim Lt. M/2 Bl). Egész kötegnyi levele van már a különböző szervekhez, újságokhoz irt panaszaiból. Mi is tudjuk, hogy a Mokri utcai pincék vize az ott lakóknak sok felesleges bosszúságot és az OTP-nek nem kis gondot okoz. A pincét, ha feljön a talajKontra piros! Balogh Mátyás sokadmagával a hajnali kis vonattal döcög békéscsabai munkahelyére Újkígyósról, nap-nap után. Mint levelében írja, az utazási időt is szeretnék felhasználni a fáradt emberek egy kis pót-alvásra. Sajnos, nem tehetik, mert nemzeti sportunkat, a kártyázást űző útitársaik hangos díadalüvoltóssel, avagy káromkodással fűszerezik a játékot. „Tudtommal a játékszabály nem kötelezi a kártyázót fülsértő, a jó ízlés határát túl lépő, aro- gáns kijelentésekre!” — írja Balogh Mátyás. Helyteleníti még azt is, hogy a kártyás társaságok meg sem várják, amíg az állomásra betolat a vonat. Testi épségüket kockáztatva. felugrálnak a vagonokba, csak azért, hogy helyet biztosítsanak maguknak. Teljesen egyetértünk olvasónk észrevételeivel és kérjük az ulti rajongóit, legyenek tekintettel fáradt útitársaikra. víz, használni nem tudják, de úgy fizetnek a lakás után, mintha a pince is használható lenne. Martincsek László, az OTP igazgatója elmondotta, hogy a helytelen talaj-mechanikai vizsgálat és tervezés miatt, csak kétrétegű szigeteléssel látták el a pincéket. 1967 telén rekord magasságot ért el a talajvíz, s a Mokri utcai házak pincéjében a 60 centiméteres magasságot is elérte. A lakók panasza tehát jogos. Az OTP magára vállalta a — döntőbizottság szerint elemi csapásnak számító — talajvíz visza- szorításának költségeit. Több mint fél millióért alagcsöves vízelvezető rendszert építettek 18 épületbe. Az önműködő szivaty- tyúk azonban még most sem működnek mindenütt, mert az időközbeni út és csatornázási munka, valamint a kivitelező ktsz „anyaghiánya” hátráltatta a műszaki átadást. Rövid időn belül az egész vízelvezető rendszert a csatorna és vízmű vállalat veszi át, így annak fenntartási költsége végül is a tanácsra hárul. Az őszi esőzések idején ta- | Ián nem telnek meg vízzel a Mokri utcai pincék, ehhez azonban végre meg kellene oldani a csapadékelvezetés máig is megoldatlan problémáját, hiszen a talajvizet a lehulló'1 és el nem vezetett csapadék is duzzasztja. Levélírónkkal együtt mi is kíváncsian várjuk, mikor kerül pont az ügy végére, hiszen azt mindenki tudja, hogy vízzel telt pincében tüzelőt nem, legfeljebb csak békákat lehet tartani.... Ló-szomszédság — jó szomszédság? A falucska határában egyszeresük megjelentek a veszett rókák. Hogy veszettek, abból lehetett megállapítani, miszerint a sötétség leple alatt nyolc róka lopakodott be a mozielőadásra, pisszenés nélkül végignézett egy új magyar filmet és nem mariak meg senkit, háném elégedetten vonítva távoztak az ablakokon át. Már másnap elkezdődött irtásuk. Azazhogy csak kezdődött volna, mert tíztagú bizottságot küldtek ki, hogy előzetes költségvetést csináljanak, nehogy a túlbuzgó vadászok túl sokat pazaroljanak el puskaporra. Elsősorban meg kellett állapítani a veszett rókák számát. A község apraja-nagyja napokon Rókák a mozielőadáson át járta a havas határt és igyekezett számba venni a ravaszdiakat. Mivel kemény hideg volt, sok rókaszámláló kellő mennyiségű szil- vapálinltát öntött magába és ezért meglepően nagy számok jöttek ki, hiszen akadt olyan megfigyelő, aki nem is duplán, hanem háromszorosan látott egy-egy rókát. Elrendelték hát a rókák újbóli megszámlálását és most már az önkéntes jelentkezés alapján. Lehet, hogy a rókák féltek a puskáktól, vagy egyszerűen lem tudták eloltrasni a határban kifüggesztett nyomtatott hirdetményeket, de tény, hogy a rókák tüntetőleg nem mutatkoztak. Az állatvédők vitatni kezdték, hogy azok a rókák nem is lehetnek veszettek, hiszen van hozzávaló eszük, mivel elkerülik a rájuk leselkedő veszélyt. Az irtani kívánók ezzel szemben azt állították, hogy a műélvező állatok valóban veszettek, mivel tetszett nekik a csapnivaló alkotás. A vita egyre tartott és közben a rókák egyre vitték a falu udvarából a tyúkokat. Mivel a tyúk is állat, nemcsak a róka, ezért az állatvédők hangszórós kocsikkal járták be a környékbeli utakat és igyekeztek rábeszélni a baromfitolvajokat, hogy mondjanak le a hús- evésrol és egyenek sárgarépát, ami tudvalévőén nemcsak ízletes, hanem magas vitamintartalmú is. Biztosították a rókákat, hogy a napi répafejadag hoszú időre biztosítva lesz. A házak biztonságát azonban nem lehetett elhanyagolni, ezért a lakosság megállapodást kötött a veszettnek kikiáltott, de valójában higgadt és értelmes rókákkal, és azok havi tyúkátalány ellenében igen hűen őrködtek az udvarok védelmében és ha kellett bírókra mentek saját véreikkel is, amelyek a kertek alól igyekeztek behatolni az udvarokba. Darázs Endre B. M. aláírással érkezett szerkesztőségünkbe egyik olvasónk levele, melyben a békéscsabai kenyérgyár szomszédságában levő lóistállóra hívta fel figyelmünket. Minit írta: „nem tudom megérteni, hogy kaphattak működési engedélyt a fuvarosok a kenyérgyár közvetlen szomszédságában.” Ezt mi sem értettük, ezért „terepszemlére” indultunk a kenyér- j gyárba, vajon ott hogyan vélekednek ló-szomszédaikról. (Közben humoristánk már le is rajzolta elképzelését a témával kapcsolatban, Köztisztasági ügyelet címmel.) A kenyérgyárban Zöldhegyi József főmérnöktől és Duna Tibor vállalati belső ellenőrtől a következőket tudtuk meg: a gyár korábban bérelte a Toldi utca 5 szám alatti ház istállóját, mivel a szállításnál szükség volt a lovaskocsikra. A lótartást azonban két éve megszüntették, mivel ez több szempontból — közöttük egészségügyi okokból is — kedvezőtlen volt. A tulajdonos, akinek a telke — s így az istálló is — szomszédos a gyárral, természeie- sen ezután is kiadta a gazdasági épületet. De másfelől is határos ilyen épülettel a sütőipari vállalat: az Orosházi út 5-ös szám alatti ház istállójával. A gyáriak említett két képviselője szerint őket nem zavarja a ló-szomszédság, mivel a termelőüzemtől eléggé távol esnek az istállók (erről mi is meggyőződtünk), s az egészségügyi ellenőrzések alkalmával sem találtak eddig semmi kifogásolhatót az illetékesek. A kenyérgyár tehát jó-szomszédként tűri a ló-szomszédságot. Véleményünk szerint azonban helyes lenne, ha a KÖJÁL felülvizsgálná a gyár álláspontját
