Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

»6#. március SO. 3 Vasárnap A tárgyalóterembőlt Két év a’atf egymilliót vágott zsebre Saját sofőrje vezette Volga sze­mélygépkocsiját, amit átlagosan kétévenként újra cserélt ki. Több mint 300 ezer forint értékű villá­ját a közelmúltban 30 ezer forin­tért tataroztatta. Feleségével kellett mást csinálni, mint fiktív számlákat kiállítani a ténylegesen ki sem fizetett bélről és a hasznot zsebre vághatta. Két év alatt 2 nülliő 215 ezer forintot számolt el az ÁFÉSZ-nak, de a valóság­ban csak 1 millió 523 ezer forintot együtt, az edmúlt két nyáron kö- tizeiéit ki. A két összeg különbö- rülbeűül 60 ezer forintot költött külföldi üdülésre. íme, néhány adat annak szem­léltetésére, hogyan élt Révbíró Sán­dor, a Békéscsaba és Vidéke Ál­talános Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet felvásárlója. Tehette, hiszen 1966. szeptemberétől 1988. szeptember 25-ig, letartóztatásáig egymillió forintot vágott zsebre. Ebből körülbelül 307 ezer forintot legálisan, mivel az általa felvásá­rolt juhbél értékesítéséből szárma- só bruttónyereség 50 százaléka megillette, ö azonban még sok­kal többre vágyott, és kihasznál­va, hogy nem néztek eléggé a kör­mére, két év alatt 690 ezer forin­tot csalt el? A Békéscsabai márciite 19-én kezdte tárgyalni a nagyvonalú csaló bűnügyét. Az ítélethirdetésre előreláthatólag a húsvét utáni napokban kerül sor. De a vádirat és Révbíró vallomása alapján máris kirajzolódott a bí­róság előtt, hogyan tudta ilyen rendkívül nagy összeggel megká­rosítani a csalafinta felvásárié a társadalmi tulajdont. Mint mond­tuk, a szövetkezet megbízásából juh belet vásárolt fel az ország egész területén magánosoktól, kö­zös gazdaságoktól, amit az értéke­sítés előtt saját budapesti műhe­lyében tiszti itatott alkalmazottai­val. Tulajdonképpen méterre kel­lett volna megvennie az árut, hi­szen az ÁFÉSZ-al is így szá­molt el. 0 azonban, amikor csak tehette, kötegszám vásárolta a be­let, még pedig olyan ravaszul, hogy hónapról hónapra tetemes többlethez jutott. Ezután már nem zete az, amiért a csalónak felelnie kell a bíróság előtt Védekezésül azt adta elő Hév­bíró, hogy a szükség kényszerítette a csalásra, mert rendkívül magas rezsivel dolgozott és ha nem fo­lyamodik a fiktív számlákhoz, rá­fizet az üzletre. Egyebeit mellett ilyen — képtelen — rezsiköltsé­geket közölt a bírósággal: szállo­dára 17 ezer forintot, táviratra 6 ezer forintot, bélyegre 3 ezer 600 forintot és gépkocsi-fenntartásra 174 ezer forintot költött két év alatt Nem akarunk jóslatokba bo­csátkozni az ítélethirdetés előtt, de aligha adnak hitelt a felvá­sárló védekezésének. A tárgyalás befejeztével még egyszer visszatérünk Révbíró Sán- Városi Bíróság dór bűnügyére. Nem sírják vissza őket Békés Dezső Orosházán, az uveggyári lakás- építkezésnél égbe magasodik a torpedó alakú toronydaru hajla­dozó gémje. Oly könnyedén eme­li helyére a több mázsás panelele­meket, mintha súlytalanok lenné­nek. Csak a csigasoron körbefu­tó drótkötél feszül meg jobban. A hírneves Juhász-brigádot ke­resem a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezető­ségének irodájában. — Juhász-brigád? Az van, csak Juhász nincs — igazít útba Hege­dűs Imre, az építkezés művezető­je, s hangjából ítélve úgy érzem, hogy nem szívesen beszél erről a kérdésről. — Hát hová lett Juhász István? — erőltetem mégis a dolgot. — Elment... A brigád talán többet is tud.». Öt üveg bort fizetett A brigádot az egyik épülő ház második emeletén találom meg. Néhányon össze is verődnek egy csoportba, amikor megtudják, hogy miről érdeklődöm. A szó pe_ dig Bacsa Imréé, akit Juhász Ist­ván után választottak meg brigád, vezetőnek. — Igen, elbúcsúzott rendesen... öt üveg bort fizetett — mondja egy kis keserűséggel a hangjá­ban és így folytatja: — Valami vitája volt a vállalattal. Motor­kerékpár-baleset miatt öt hónap I javító-nevelő munkára ítélték — 1 „igen” volt a válasz, semmi több. bércsökkentéssel. Az erre az idő­re jutó nyereségrészesedését le­vonták. Neki az volt a véleménye, el lehetett volna intézni, hogy megkapja azt a pénzt. — Borozgatás közben kérleltük: Ne menj el, Pista! Hinni sem mertünk, hogy tényleg itthagy bennünket, de március 10-én már nem jött dolgozni — emlékszik vissza Kovács János kőműves. Hogy könnyen szakadt-e el tár­saitól Juhász István, ki tudná megmondani? Elment, nem mond­ta se ezt, se azt Csak annyit kér­dezett: „Visszafogadnátok, ha egyszer úgy hozná a sors? Rövid Tulajdonképpen még akkor I alakult meg a brigád, amikor az i üveggyár építése kezdődött. Tag- ! jait Karasz Lajos verbuválta ösz- sze a legkeményebb kötésű embe- i rekből. A Karasz-brigád olykor j „csodákat” művelt, a rábízott fel- i adatokat nagyszerűen megoldotta. Karasz Lajos később az üveggyár­hoz került, s akkor lett Juhász István a brigádvezető. A brigád ezután is megtartotta hírnevét, újra és újra — immár hatodszor — elnyerte a szocialista címet. Érdemei elismeréséül a brigádve­zetőt művezetői tanfolyamra küld­te a vállalat. Mindössze öten maradtak — Mert ami igaz, igaz, jó bri­gádvezető volt Juhász István — szögezi le a többiek egyetértése közben Madarász István betaní­tott segédmunkás, aki ugyancsak az alapító tagok közé tartozik. — Kiállt a brigádért. De nemcsak hanggal. Mindig jó előre gondos­kodott, hogy legyen munka. Amikor pedig elment a brigád­vezető, egy hét sem telt el, Ba­logh Sándor és B. Kovács László kőművesek ugyancsak követték a példáját. Csakhogy ők búcsú nél­kül távoztak. Később tudta meg a brigád, hogy mind a ketten az egyik tsz-ben vállaltak munkát. Így aztán alaposan megcsap­]\agy a felhozatal a piacokon — Megjelent a primőrsaláta és retek — Magas árak Gyulán | Riaci helyzetkép A jő idő beálltával és az ün- j A 4,5 kilogrammos . tyúkok — nepek közeledtével a legutóbbi I ennyit nyomott átlagosan egy pár heti piacokon rendkívül nagy — 120—130 forintért keltek el. volt a forgalom és ezzel arányban ! Nagy volt a felhozatal a tejpi- volt a felhozatal is. Békéscsabán acon is. Itt különösen érződött az különösen sok termék közül vá- ünnepek előtti hangulat A to­logathattak a vásárlók. Húsvét rábban szokásos 150—200 liter előtt kitettek magukért a terme-1 ^ helyett most lőszövetkezetek. A kamuti Béke Tsz 300 pár csirkét, a békési Egyetértés pedig 125 párat kínált eladásra, kilóját 30 forintért. Je­lentős mennyiségben hoztak ba­romfit az egyedi termelők is. összesen 278 pár csirke volt, melynek kilóját 28—30 forintért adták, ezenkívül 770 pár tyúk, ami szokatlanul nagy mennyiség. 330 litert hoz­tak a termelők, az 5—6 kilo­gramm vaj helyett 40 kilogram­mot. Tejfelből 450 litert, túróból pedig 579 kilogrammot hoztak. Rendkívül nagy mennyiségű tojást kínáltak a termelők a békéscsabai piacon. Összesen 20 ezer 150 da­rabot s az ára is elfogadható, 1.10—1,20 forintért adták. A zöldségpiacon érződött, hogy néhány napja a boltokban hiány mutatkozott, s így az árak a szo­kásosnál magasabbak voltak. A sárgarépát például a korábbi ki­lónkénti 6 forint helyett 8—10 forintért adták, a fehér gyökeret pedig 8 forint helyett tízért. Nagy mennyiségű fejeskáposzta is érke­zett, összesen 886 kilogramm, s ezt 2,50—3,— forintért adták. Megjelent — eddig még nem volt — a csabai piacon a fejes­saláta is. összesen 450 fejet kí­náltak a termelők .darabját 2 fo­rintért. Hónaposretekből 53 cso­mó érkezett, 2,50—3,— forint volt az ára, parajból 87 kilogramm, kilója 15 forint, almából 10 390 kilogramm, az ára 5 forinttól 16 forintig volt kilónként. Még a távoli Szabolcs megyéből, vala­mint Szatymazról, Mátészalkáról is érkezett alma. A háziasszonyok | örömére a korábbi 20—25 kilós ■ mennyiség helyett most 738 kilo­gramm diót hoztak fel a terme- ’lők és 18—20 forintért adták, , i mákból 77 kilogramm volt, ára A csendes tengerőböl végén hegyre kapaszkodó utcák, ez Bakar. 36 forint. meiülnie a viz alá, a bejárati nyí- mentes hitelt nyújt az építőknek,;; Az orosházi piacon hasonlóan lás a tenser szintié alatt volt A akik négy-hatszobás emeletes vil- aagy a forgalom, bar a fel­las a tenger színije vuu. n ♦ hozatal kevés, úgy latszik a ter­nér letek nem is merészkedtek ide. Iákat emelnek. Egyetlen kikötésé »mel5k nem számítottak a nagy Mire vége a történetnek, Crik- van csupán: az idegenforgalmi ^kersletre. Különösen baromfiból veuica alatt vagyunk Feltűnően idényben a szobák egy részét a »volt a szokottnál kevesebb. Tej­«* vMMto, .1.6 Pllto.tr. MS«* r«„<,«lWér. Ml ^ ígrméKba^v.gon, frissen épült villaszerű ház, vé- csauuu. I változtak. A tojást általában 1,30­gig a tengerparton. Az állam (Folytatjuk) *ért adták, az alma kilója 12—14 lejáratú, csaknem kamat- Szabó Zsigmond I forint, s az utóbbiból igen keve­set kínáltak a Szeged környéki termelők. A piacon a legnagyobb forga­lom az idényjellegű árukból, ap­rómagvakból, dughagymából volt. A primőráruk közül a salátát, zöldhagymát és retket vásárolták szívesen, hiszen ez most újdon­ság. Az orosházi Dózsa Terme­lőszövetkezet a saláta darabját 2 forintért, a zöldhagyma csomó­ját pedig 1,50-ért, a retekét 2 forintért adta. Nagy volt a kíná­lat dióból és mákból, érdemes megjegyezni, itt a máknak liter­je 24 forint volt, a dió viszont megegyezett a csabai piaci árral. A legdrágább piac Gyulán volt Itt a termelők erősen tartották a baromfifronton kialakult magas árakat A tyúk párjáért 150 fo­rintot is elkértek. A tojás ára 1,20, a zöldségé viszont itt is ma­gasabb a korábbinál és igen ke­vés volt K J. pant a brigád létszáma, mind­össze öten maradtak: Bacsa Imre kőműves, Kovács János kőműves, Maradász István betanított segéd­munkás, Balogh Mihály művezető és Kiss György bérszámfejtő. — Mi legyen most? Nem lenne kár hagyni szétzülleni egy ilyen nagy múltú brigádot? — kérde­zem. Hegedűs Imre művezető sehogy sem tartja ezt megengedhetőnek. — Egy-egy nagyobb építkezésen szinte nélkülözhetetlen az ilyen jól összeszokott brigád. Az tehát a feladat, hogy mielőbb kiegészítsük a létszámát. De mikor kívánkozik valaki egy brigádba? Ha folya­matosan és jól dolgozik, jó a ke­reset is. Beszélgetés közben kiderül az­tán, hogy máris van jelentkező. Nem is egy, de előbb meg akar­nak ismerkedni velük. Megrendült a bizalom Nem kesereg tehát a marok­nyivá csökkent brigád. Akik ma­kacsságból vagy nagyobb kereset reményében máshová mentek és hűtlenül elhagyták azokat, akik­kel évek óta együtt küzdöttek és jóban-rosszban osztoztak, aligha érdemlik meg, hogy a többiek visszasírják őket Bacsa Imrének még 16 hónapja van a nyugdíjazásig. Egy kicsit fáradtnak érzi már magát ahhoz, hogy brigádvezető legyen. Erköl­csi kötelességének tartja azonban, hogy a hátralevő időben rendbe­szedje a dolgokat. Egy ilyen nagy nevű brigád nem szűnhet meg. S ha Juhász István egyszer tényleg meggondolná magát, visz- sza is fogadnák. Csakhogy már nem brigádvezetőnek. Mert — hiába — megrendült a bizalom, amikor cserbenhagyta őket Pásztor Béla Háziasszonyok, figyelem! A nagy érdeklődésre való tekintettel cukrászsüteményre, tortákra előrendelést csak április 1-én, estig veszünk fel. Rendelés leadható a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat presszóiban, cukrászdáiban, bisztróiban, valamint az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban A rendelések pontos teljesítését vállaljuk! Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom