Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
Rakják rám a szállóit, viliázva, óvatosan, ami ágy nehezül, mintha föld lenne. Nehéz föld a halott felett. Pedig még élek. A hátsó saroglya felé fejjel fekszem a szekéraljban. Felettem a hátsó keresztfa véd a szalma nyomásától, kétoldalról a keszeg vendégoldalak, már amilyen vendégoldalak a gyöngécske tinókhoz illenek. Hason fekszem a nehezülő szalma alatt, amely lustán rámhever. Hátul, a saroglyán át még kilátok az esőverte reggelbe. A keshedt hidas, ahogy itt, Bádén a disznóólát nevezik, malacok nélkül szo- morkodik előttem. Jobbról a két tehén és a tinók ros- kadtan mohás szalmafede- les istállója. A tinók előtt a jármos szekérrúd, a sáros falusi utca reggeli nép- telensége. Ez a néptelen- ség kell, nagyon kell menekülésemhez. A sógor csak rakja, vil- lázza rám a szalmát, az első és hátsó keresztfára, a vendégoldalakra. Viszi a harmadik faluba. A két szekéroldal, mint koporsó fala. Rajtam, a menekülő bányászon a szalma a szemfedél. A fenékdeszkák résén át látom a szikkadó sarat Az éjjel esett Beléphetek még ebbe a sárba szabadon. Ha minden úgy alakul, ahogy azt tegnap és az éjszaka, az eső zuho- gásában elterveztük. Nos, akkor is beléphetek a sárba, ha két vagy több kakastollas villogó szuronya közt, hátraláncolt kézzel visznek. A sarat akkor még csak nem is kerülhetem. Mennyi ideje, hogy elbukott a Tanácsköztársaság? Lassan három éve. Akkor szabadultak rám a gyilkos, fenekedé indulatok. Hiába hajszoltak, hajszolnak a csendőrök. Nem fogtak el engem, a csingervöl- gyi bányászt. Nem számolom azóta az éveket. Minek? A sógor odakinn csak villázza rám a szalmát. Torkomban érzem a szalma kaparó porát 1919. március 21., a győzelmes nap. Régen volt. Kemény küzdelmek fejeződtek be akkor, márciusban. Átvettük a bányát, magunknak. Dolgoztunk. Hogy vigadtunk a ránk köszöntő első szabad május elsején! Azóta sem tudják elfelejteni azt hogy a meghalt burzsoá hatalmat jelképesen eltemetni, kicsi koporsóba a szolgaság örökre lerázott láncát rakva, rászegeztem a koporsófedélre az elfutott uraság fényes-fekete cilinderét Ujjongó néptömeg tapsolt mikor mi, bányászok belevetettük a hídról a cilin- deres kicsi koporsót az ajkai patakba, hogy a szolgaság jelképe örökre elússzék. El is úszott volna, ha a rozsdás lánc a koporsóban nem lett volna túl nehéz. Leült a cilinde- res koporsó a fenékre. Megült a jelkép, nem vitte el a víz. Maradt. Miért gondolok most erre, alig valamivel innen a halál határán. Szorongásomban? Lehet. Emlékezem a mi szénbányánkra. Fekete verejtékünkben is boldogok voltunk akkor. Soha annyi szenet nem adott Ármin- a devecseri csendőrpa- Csak az első hetekben, hó- ara- mint uralmunk ide- rancsnokságon, az sem napokban volt ez nehéz, jen. Vörös zászlónkat le- mondható éppenséggel köz- Akkor mindig arról tartot- tapostak, de nem taposták napinak. Az asszonyok rö- tam, egyszeresek elhúzzák le hitünket, zászlónk iránti vid úton visszakerültek a csendőrök a szekrényt és hűségünket. Én voltam az gyerekeikhez. A bányászok (ezt sem felejtik), aki a viharzó zúgása a felszín vörös zászló alatt nekivit- alá húzódott. A kakastol- tem a bányászokat a de- lasok előtt pedig még job- vecseri májusi ellenforra- ban bezárult minden, dalom lobbanó tűzfészke- Torkomban érzem a szal- nek. Levertük az ellenfor- ma P°rát Tűröm. A ki- radalmat, a pápai vörös cs^pelt mag nélküli kalá- huszárokkal, a fehérvári szok torekje nyakamba pevörös katonákkal. Azt sem r6!f, agam is ilyenkicsé- . , , , „ pelt, mag nélküli kalaszvafelejtettek el, hogy fegyver gy0k? Nem Én va_ híján, betonvasból ková- gyök az a mag, aki majd, csőit lándzsákkal, sörös- és egyszer ide visszatérve, üvegekbe töltött robbanó- életet hozok. Csak kijussak anyaggal, a mi kézigránát- Bódéról, a szalmával rajainkkal rohamoztunk. kott szekéraljban rejtőzve, el a távoli vasútállomásra. Zsófi húgomtól az este , , __ , már megvett vasúti jegy, a szekeraljban. Meg el sem sógorom bejelentőszelvé- mentem, mégis várom már nye zsebemben. A vasút- a visszatérését Százszor állomáson a beálló vonatra halálraítélt vagyok. Nem a túlfelől fellépve Szombatveszprémi Horthy-biróság helyre, onnan tovább, a mondta ki az ítéletet Má- határon túlra igyekszem, sok, százan. A dühöngő Hogyan? Elválik. Magányosan húzódom meg most a szalma alatt én ott ülök a szuronyos kakastollasok előtt, mint egér a fogóban. Most a szalma alatt hasalok. Borotváltan, bajúsz nélkül. Ruhám, cipőm vásott, de tiszta. Csak a port, töreket kell majd magamról, gyűrött kalapomról levernem. A sógor zsebében a jegyző piros papírra írt utolsó adóintése. A szalmát is azért viszi eladni, hogy teljen az adóra. A sógor elkészül a szalma felrakásával. Végigigazítja favillájával a szalmát. Az istálló melletti rövidke kazal alaposan megfogyott. Rudazó kötél, rudazó fa, nagy erővel leköti a szalmát. A kötél végét benyomja elém, a saroglyába. Csak meg kell húznom és kiold. Ez az, csendőrök három év előtt ZsÓtiék házának amiért majd a sógornak a sem tudtak elfogni. Rémé- pincéjében majd három lem, most sem. Nincs tovább? Dehogynem. Elkövetkezik a biztató holnap. Miképpen menekültem el majd három év előtt éjszaka? Nehezen. Az ablakon át, be a közeli erdőbe. A csendőrök nem épéven át rejtőztem. Az első időkben utánam kutatva, sűrűn tartották vizitjeiket a csendőrök. Hátha megjöttem? Pedig el sem mentem. Mindig időben hallottam a jöttüket a pince szűk, szekrény mögötti vasútállomáson a síneken innen meg kell állnia. A saroglyát a kötél oldása után csak fel kell nyomnom, kimásznom a szalma alól. A sógor ezt nem veszi észre, éppen a tinók járomszögeivel bajlódik. A szekéroldal résén át szá hosszúnyelű béresosto- lát. Körülnézi még egyszer a szalmásszekeret. Minden rendben? Igen. Nyitja a sógor a rozoga, kétszárTamás Aladár: pen finoman, puskatussal ásott üregében. Végigdübö- látom, a sógor most felve- kocogtattak akkor az ajtón, rögtek a csendőrök a kam- Értem jöttek. Hiába. Jóba- ran>a padláson, a konyhán, rát a Bakony. A csendőrök a szobán. Felmentek az istái nem mertek követni. Pedig szénapadlására, beledöf - visszamaradt a Männliche- ködve szuronyaikkal a szé- rem. Mikor feleségem el- núba. A pincébe is lejöt- indult, hogy ajtót nyisson, tek- me§ a nedves, pe- a konyhafalba vert szögön részes szekrény mögötti meglátta a Mannlichert ásott lyukban, majdhogy Ijedtében lekapta magáról lélegzet nélkül ültem ala- az alsószoknyát rádobta csony székemen, a fegyverre. Én akkor már Éjszakánként hoztak enni összekapott ruhámmal hó- húgomék, elhúzták a kor- nom alatt, mezítláb, ke- kadó, nedves szekrényt, zemben bakancsommal me- hogy kis időre kijöjjek, nekültem a fekete éjszaká- felmenjek az ajtóba leve- ban. gőzni. A csendőrök a ka— Hol az a vörös? — cattal teli szekrényt naphallottam még, ahogy az pal, néha éjszaka, hirtele- első csendőr rátaszította fe- nében tett látogatásaik ide- leségemre a konyhaajtót, jén sokszor kinyitották. Senkit sem találtak. Mö- hinyú kaput. A két tinót a rúddal felemelt járomba fogja. Mozdul a szekér. A szalma íze, pora most még erősebben száll torkomra. Sűrűn nyelek, nehogy kö- hintsek. Kifordulunk a máskor poros, most sáros utcára. Vetődik a szalmával rakott szekér, nehezen húznak a sárban a tinók. A sógor mellettük tapos, hosszúnyelű ostorával. Öt óra lehet. Jó ideje megyünk. A zsidó-temetőnél kemény parancsszó állítja meg a sógort, jármos- szekerünket. A szekéroldal résén át látom: aki szól, csendőrőrmester, mellette emberevő képű káplár. Szuronyaik csillognak a reggeli napban. A sógor adóról, szalmaeladásról magyaráz. — Menjen csak — engedi tovább a csendőr. — És nehogy eligya a szalma árát! Akkor áment mondhat tinóira, szekerére. A piros cédula nem tréfa, ismerheti a jegyző urat. Döccen a szekér* Megyünk. A két csendőr — látom a saroglya szalmáján át — összehúzott szemmel néz utánunk. A tinók nekifeszülve húznak a sárban. Mögöttünk marad a zsidó-temető, előttünk a vasúti töltés, a távírópóznák sora. Az asszony most odahaza mire gondol? — A csendőrök mellettünk elmennek. Alighanem Tósok- Berendre, a vasútállomásra tartanak. Mi nem. Szerencsénkre. A tinók nem tudják a csendőrökkel tartani a lépést. Jó, hogy nem kell már a pincében, a szekrény mögötti lyukban ülnöm. Mint lehetett, azt eddig végigélni? Kellett. A tét az élet Meg ami majd következik. Órákig baktattunk a sáros dűlőúton. A sógor egyA kakastollasok semmit sem találtak. Pedig tudtak Séje sohasem néztek, a Mannlicherről is. Melyi- szén a szekrény felül a küknek került volna esze P*nce falával összeért, ösz- ahhoz, hogy megnézze, mit sz®rt oldalt. így vált az rejt a szegre dobott alsó- ásott lyuk börtönömmé, szoknya. Az asszonyt val- Börtönömmé? Nem. Sokkal látták a csendőrök. Hiába, inkább életet őriző erőddé. Reggel a vérbeborult Most rakja fölém a sószemű kakastollasok igás- gór a szalmát. Túlságosan kocsira parancsolták az is kényelmesen. Mint asszonyokat, az éjszakai ahogy azt az ilyen korai rajtaütés elfogottjait. A munka kívánja. Kell csendőrök Devecserbe ko- még az erő sötétedésig. Fe- csizás közben röhögve éne- leségem azután majd nem keltették az aszonyokkal jár el olyan sűrűn Zsófi- az Internacionálét. Mikor ékhoz, mint ahogy eddig már mindenfelé énekeltek, eljárt mosni, meszelni, se- a tovazörgő kocsi körül az gíteni. Sógoromék az ol- udvarokban, a házakban, tott meszel a pincében tar- a csendőrök észbekaptak, tották. Jó helyen. Puskatussal dühösen leko- A szekrény mögötti ásott pogták a túlságosan is lel- lyukban leszoktam a do- kes éneket. Amit azután a hányzásról. Pincében do- csingervölgyi vörös bányá- hányfüst. Árulóm lehetett szok helyett, asszonyaikkal volna. Hogy megtanultam beállító csendőrök kaptak a sötétben egyhelyt ülni. Csodálatos nap Reggeli zászlók harsannak lázadt angyalok fénylő teste felett a föld új himnuszát bíbor kiáltások zengik és dübörgő szelek döngetik a diadal útját. Alszik a fű kiált a föld robban a nap s a kiáltás feltépett fellegek útjain süvít dobokat zörget piros tavaszt hoz zendülő harcot szilaj lobogók szállnak magasba. Ez a teremtés hatalmas hangja elindulások csodálatos napja emléktelen évek, villám és mennydörgés a messzi, a munka, a közel, az erdő a gyárak, a tenger, a népek, az erő forradalmas munkások kitárt karja végtelen menetek harsonás marsa szabadulás győzelem kibomlott vitorlák vörösen sikongnak a szél, a szél vér és imádság napok tüze felett forradalom fény, erő és bőség: a világ újjászületett. A Magyar Tanács köztársaság létrejöttének tizedik évfordulójára irta ezt a verset a hetven eszteiwleje született Tamás Aladár. A neves költő, ívó, műfordító egésizen fiatalon betoapcsoliódatt a mumkásmiozgalomba. Szerkesztőiként jelentős érdemeket szerzett a magyar forradalmi szocialista irodalom szervezésében. szercsak „Hó”-t kiált. Ä fáradt tinók megállnak, és én hátul, a saroglyán át, meghúzom a kötél végét. Kiold a kötél, lazul odafenn a szalmát leszorító vékonyka fenyőszál. Csöndesen heverek a szekéraljban, a szalma alatt. Sűrű akácost látok a csüngő szalmaszálakon át. Az akácoson, a síneken túl vasútállomás. A jelzőharang háromszor kettőt kondul. Most indult el a szomszéd állomásról a személyvonat. A sógor öreg ezüstóráján mindent percre kiszámított. Odaát az állomás előtt néhány paraszt. egy-két úriforma jön ki a váróteremből. Két csendőr áll az ajtónál. Figyelve néznek. A sógor a kioldozott rudazó- kötél miatt káromkodik, odaveri ostorát az útszéli fűbe. Nekikeseredve nézi a szekér után csüngő hosz- szú, sáros kötelet. Felszedi, lerázni próbálja róla a sarat. A csendőrök éppencsak átpillantanak a mérges parasztra. Nem vetnek rá különösebb ügyet Csattogva jön a vonat Fékezve, szusszantva megáll. Eltakarja a füstös vasúti kocsik sora az állomást, a fel-, leszállókat, a csendőröket Mozdítom a saroglyát. Másodpercek, már kívül vagyok, verem le magamról a sárba a töreket, a szalmát. Kalapom, kistás- kám kezemben. Átlépek a szekér mellett az árkon, fel a harmadosztályú vasúti kocsi túl magas lépcsőjére. A vonat ablakaiból csak azt látni, a szalmás szekér mögül kilép valaki. Túlról semmit sem látnak. Szól a vonatindító kicsi trombita. Rándul a vonat, megyünk. Nyitom az ajtót, dohányfüsttel teli, asszonybeszédtől hangos fülkébe lépek. Leülök az egyik padra, táskámat, kalapomat magam mellé teszem. A két villogó csendőrszurony odalenn marad. A tinókat, a szalmával rakott szekeret sem látom már. A jegyző úr délután megkapja majd a piros cédulára az adótörlesztést. Mikor törlesztem le majd én a magam tartozását? Eljön az ideje, * 1945 tavasza, év telt el eddig évre. A csinger- völgyi bánya nagyirodája előtt, vörössel díszített szónoki emelvényen boldogan állok. Előttem, körülöttem lelkes bányászarcok. Sokan megöregedtek, sokan hiányoznak, de — tudjuk ezt mindannyian — a hiányzókért is helytállunk. A bányász-zenekarral énekeljük az Internacionálét. Azt hiszem, visszatérésem utáni első beszédem mondtam... Most 1969-et írunk. Ötven esztendeje, hogy kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Világokat átérő a haladás azóta munkánkban. Ajka, az egykori falu, hatalmas üzemekkel teli szocialista város. Bódé — elmosolyodom j— Ajka második kerülete. És én — Károly bácsi, ahogy most az emberek szólítanak — azt hiszem, a magam erejével is ötven esztendő alatt megtettem Ajka-Csingervölgyért azt, amit ember tehetett»
