Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-11 / 34. szám
-U<i8. februáx 11. 4 Kedd Párosuljon a politikai és szakmai ismeret az erőfeszítésekhez Nincs mérleghiányos termelőszövetkezet ti[ csak hetek múlva fejeződik be megyénk termelőszövetkezeteiben a múlt évi gazdálkodás számvetése, vagyis az azt jóváhagyó zárszámadási közgyűlés-sorozat Az előzetes számítások azonban olyan kedvező ténnyel örvendeztették meg az ebben legérdekeltebbeket, hogy megyénk egyetlen termelőszövetkezete sem zárta mérleghiánnyal az 1968-as esztendőt. Nagy szó ez, hiszen végső fokon álig 7—8 év telt el megyénk mezőgazdaságának átszervezése óta. Az ebből eltelt évek jó részében alig győzték szómba venni és segíteni megyénk irányító és pénzügyi szervei a gyengén gazdálkodó, mérleghiánynyal záró közös gazdaságokat. A viszonylag kedvező időjárású és csaknem minden növényfajtából jó közepes termést adó 1967-es esztendőben is 40 millió forint mérleghiány mutatkozott megyénk szövetkezeteiben. A tavalyi esztendő még az azelőttinél is katasztrofálisabbnak mutatkozott a csaoadékszegény tél, a tavaszi fagyok, a tartós nyári szárazság és az özönvízszerű őszi esőzés következtében. Érthető volt — Brachna Mihály kondorosi szövetkezeti gazda szavaival kifejezve —, hogy az elemi csapások láttán gondterheltté váltak az arcok. Érthető volt az az Ijedtség is, amely Túsz Gábor csárdaszállási szövetkezeti gazda szavai szerint olyan erővel jelentkezett, mint a mezőgazdaság átszervezése idején, hogy vajon meg tudnak-e élni? A vártnál magasabb termésátlagokat értek el a növények zöméből, növelték az állatállomány hozamát, s jövedelmező segédüzemógi tevékenységet szerveztek a szövetkezetek zömében a nyilvánvalónak látszó bevételi kiesések pótlására. A leg- örvendetesebb az, hogy éppen az eddig gyengén gazdálkodó szövetkezetek vezetői, gazdái igyekeztek a legnagyobb erőfeszítéssel szembeszállni az elemi csapásokkal. A nagybánhegyesl Zalka Tsz- ben jók a talaj adottságok, s ezért látszólag könnyen osztottak munkaegységenként 68 forint értéket a tavalyi gazdálkodás eredményeként. A valóságban ez nem volt könnyű. Tagonként ugyanis mindössze négy hold szántóföld jut, s a zárszámadási beszámoló tanulsága szerint holdanként 16—17 mázsa búza árának megfelelő, vagyis mintegy ötezer forint átlagjövedelmet kellett kigazdálkodniuk A párt- és gazdasági vezetők ismételten felhívták a figyelmet: náluk nem engedhető meg, hogy bárki hanyagságból vagy felületességből ne hagyja meg a holdanként szükséges növényszámot, s ne művelje meg legjobb tudása, lelkiismerete szerint a ráváró területet. Ez a követelmény a traktorosoktól és a növénytermesztéstől egyaránt. Annál is inkább, mert a Zalka Tsz terméshozamai [ az igazgatóság három tagját is a jó adottságok ellenére Is alig annyira hatalmába kerítette, hogy Meteorológusok között A program: klubnapot hirdetett. | kor már kibomlottak a fák virá- Átmeneti szélben, süllyedő lég- [ gai, $ a virágokra hullt a hó, a nyomásban, a lassú felmelegedés j természet különös védekezése- érkeztekor érkeztek meg a Tech- ként, mert másnapra megérkezett nika Házába a vendégek. | a fagy és ez a könnyű hó védőIgy kell fogalmazni, a klubnap takaróként borította a gyenge rühaladták túl a megyei átlagokat. Hem az elérhetetlen hajszolá11 sa nyilvánult meg a zár- számadási beszámolókból és a hozzászólásokból, hanem az adottságok jobb kiaknázására való ösztönzés. A csárdaszállási Petőfi Tsz-ben az 1967. évivel szemben csaknem 11 millió forinttal növekedett tavaly az ossz halmozott érték, a tagonkénti évi részesedés pedig csaknem háromezer forinttal, azaz 21 ezer 569 forint átlaga múlt évi vezetőségi üléseken sem vettek részt háromnál többször. F bben az U*°'s_ó_bekezdésben *■ taglalt erőfeszítés, néhány szövetkezeti párt- és gazdasági vezetőségi, továbbá jó néhány szövetkezeti tag érdektelensége, passzivitása nemcsak vésztői példa. Pedig az ottani és valamennyi korábbi gyenge és közepes termelőszövetkezet tavalyi eredménye azt bizonyltja, hogy érdemes nöra kerekedett. A gondosabb, Jobb vélni a politikai és szakmai isme' munka azonban itt is követelmény j reteket, s azok birtokában namaradt ez évre. Szinte így fogai mazhatnánk meg a jelszavukat: gyobb erőfeszítéssel munkálkodni a lehetőségek és adottságok hatDolgozzon mindenki úgy az év hatósabb kiaknázásán. Csakis így 8-9 hónapjában, hogy a téli idő- | k™etíeti «tavalyi mérleghiány szak két-három hónapjában a mostaninál is kevesebb gond nélkül pihenhessenek, disznótoroz- hassanak, lakodalmazhassanak. A vésztői Aranykalász Tsz csak tavaly lábalt ki a nagyon gyenge gazdálkodásból, az árnyékként kí_ sérő több millió forint értékű mérleghiányból. Érthető, hogy nem akarnak visszazuhanni a korábbi évek kátyúiba. Csaknem a múlt évi zárszámadás elkészítésével egyidőben mérték fel a még kiaknázható lehetőségeket, amelyek 10—20 százalékkal növelhetik a tagonként jutó tavalyi 15 ezer 530 forint értékű átlagos jövedelmet. Ennek feltételét a szövetkezeti gazdák politikai-szakmai tudásának növelésében látják elsősorban. Ezért heti kétszeri foglalkozásra nyolcvan szövetkezeti gazdát osztottak be házi tanfolyamra. A témák nagyon csábítóak: időszerű politikai és szakmai ismeretek, s ezek mellett beható foglalkozás a termelőszövetkezet ez évi gazdasági feladataival, jövőjének kedvező irányú alakításával. Ám e nagyszerű céllal megszervezett tanfolyamnak esetenként alig akad 16—25 hallgatója. Nem könnyű az eddig átlagosan 7—10 ezer forint évi jövedelemhez jutó szövetkezeti gazdákat tanulásra bírni. Pedig indokolt ez ebben és szinte valamennyi közös gazdaságban, hiszen évről évre fejlődnek, korszerűsödnek a termelési eszközök és eljárások, s a növekvő jövedelem eléréséhez elengedhetetlen a jó minőségű piacképes temékek előállítása. Egy kissé több erély kellene az ilyen nélkülözhetetlen téli tanfolyamok szervezéséhez, látogatottságához a párt- és gazdasági vezetőktől. A vésztői Aranykalász Tsz pártszervezetének titkára az utóbbi időben helyettesíteni kénytelen a községi pártbizottság titkárát. Ám az alapszervezet vezetőségi tagjainak őt kellene helyettesíteniük ilyen és más fontos feladatok megoldásában. Sajnos a korábbi évek gyengén sikerült gazdasági eredményei miatti hitehagyottság, nélküli gazdálkodást még jobb eredmény, s még magasabb jövedelem ebben az esztendőben. Kukk Imre részvevőinek pontosságával Ugyanis az időjárás tudósai, kutatói tartották klubnapjukat. Az gyeket, virágokat. A Meteorológiai Intézet (nem azonos a Társasággal) időjárásOrszágos Meteorológiai Társaság kutató osztályának munkatársa, tagjai jöttek össze, hogy eszmét cseréljenek, előadást hallgassanak, s az évi fotópályázat díjait kis ünnepség mellett a nyerteseknek átadják. Én a szünetben, uzsonnázás közt — narancslét és feketét isznak a meteorológusok — „hallgattam ki” beszélgetéseiket a felhőkről, záporok tói, zivatarokról. Egy idős bácsi — dr. Hiller Alfréd — visz a tablókhoz, s egy áprilisi hóesés pillanatfelvételét mutatja. Díjat nyert vele a Társaság hajdani elnöke, A 78 éves meteorológus szeszélyes tavaszt fotózott: havazást alacsony felhőzet mellett, a tavalyi április 8-i érdekes időiárási jelenséget (a szakember így mondja: „Időjárási jelenség”, mi csak úgy mondjuk: bolondos április), amiEgy év alatt ötvenkét lakást adtak át Befejezés előtt a Békési Építőipari Ktsz új központi telepének építése A Békési Építőipari Ktsz az elmúlt évi termelési tervét 111 százalékra, ezen belül a lakossági tervét 130,2 százalékra teljesítette. ötvenkét lakást adott át, vagyis hetenként átlag egyet. Ezenkívül 27-et hoztak tető alá, amit az idén fejeznek be. Az idei terv a tavalyinál mintegy 10 százalékkal több lakás építését írja elő. A javítás-szolgáltatás növelését is tervezik. Ha állandó karbantartási igény van, a szövetkezet szerződést köt az érdekeltekkel. A növekvő feladatok eredményesebb megvalósítására további — csaknem félmillió forint ösz- szegű — gépesítésre kerül sor. Minden brigád habarcs- és betonkeverő gépet kap, a szakipari műhelyekbe is több új gép, berendezés kerül. Befejezés előtt áll az új központi telep építése, amely jól berendezett, tágas műhelyekből, szociális létesítményekből és irodákból áll. A csaknem 3 milliós építkezést nagyrészt a tanműhely fiataljai vállalták, akik mintegy 300 000 forint értékű társadalmi munkával is hozzájárultak az új létesítmény kialakításához. Az üzemavató ünnepséget február 28-án, a mérlegzáró közgyűléssel egyidőben tartják meg. Ez alkalommal a szövetkezet csaknem egyhónapi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést fizet majd ki a dolgozóknak. Tänczer Tibor egy fiatal vietnami fiúval beszélget. Kollégák. Vu-Dinh Hai, nálunk végzi az aspirantúrát, hanoi meteorológus, tudományos munkája: a zivatarok előrejelzése. Hanoi környékén nagy jelentősége van ennek, hisz az ottani zivatarok gyakran pusztító erejűek. Vu- Dinh Hai több barométeres — különböző tényezőkkel — módszert dolgoz ki: a nedvességtartalom, a felhőzet, az elektromosság feltételeinek összhatásáról, így tud már most is szinte pontos 12 órás előrejelzést adni, Kollégája, Tänczer Tibor a meteorológiai mesterséges holdak felhasználásáról, vagyis munkájáról számol be hanoi barátjának. Nálunk már — mondja — a lőrinci Obszervatóriumban naponta többször is veszik a mesterséges holdak meteorológiai felvételeit. Egy- egy ilyen felvétel háromezer kilométeres területet is 1500 méter magasból egységben be tud mutatni, megfigyelhetők az időjárási viszonyok, a ciklonok, az analízist sokkal jobban el lehet már végezni. Hat-nyolc képet már „le tud venni” a pesti obszervatórium, amely egész Európát tükrözi. Nagy segítséget nyújtanak ezek a képek nemcsak az analízishez, hanem a tudományos kutatáshoz is. , Az uzsonnaszünetben az újságíró egy- világrekordról is értesül. Itt tudom meg — a szakemberek számára ez már nem is újdonság —v hogy a hideg világrekordja aránylag friss eredmény, illetve a tudomány még nem oly rég jegyezte fel. Csak a mostani antarktiszi expedíciók során derült ki, hogy nem Szibéria a Föld leghidegebb tója, mint azt eddig hitték, hanem az Antarktisz. A legutóbbi telek során az egyik ottani kutatóállomáson mínusz 88,3 fokos hőmérsékletet mértek. A régebbi „világcsúcsot” a szibériai Ojmjakon jegyezték fel: mínusz 70 fokkal. k- gy FELHÍVÁS! Ipari, kereskedelmi és egyéb vállalatok, állami' gazdaságok, termelőszövetkezetek és magán- felek részére! A T.ÄDAIPARI VÁLLALAT szegedi gyáregysége rövid határidőre vállalja mindenféle kereskede'mi, ipari és gyümölcs-zöldség ládák kívánság szerinti méretben és minőségben, megyezéses áron. Az igényeket a beérkezés sorrendjében elégítjük ki. CÍM: Szeged. Csanádi u. 1—3. sz. Telefon: 11—071, 11—072. Telex: 08—2324. 1. rész Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kellemetlen idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem is tudja igazán elképzelni. Miért vágytam any- riyira a tengerentúlra? Amikor 1956-ban én is fogtam magam és nekivágtam a nagyvilágnak, Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leányálom, szedett-ve- dett emberek is akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak magyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmámban. Szerszámkészítő vagyok. 1952-ben kaptam meg a szakmunkáslevelet Budapesten. Két évig dolgoztam mint szerszámkészítő, aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, jött 56, és én nekivágtam a nagyvilágnak. Szóval, először csak Bécsig jutottam. Négy évig tartott, amíg megkaptam az amerikai bevándorlási engedélyt Valamilyen kimondhatatlan nevű jótékonysági szervezet vitetett ki az Egyesült Államokba. Négy Pintér István: datláUit évig protekcióztam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, amíg végre sikerült Szenvedtem, hogy magyar szót halljak. Ruth, az egyetlen isme^ rősöm, akivel szót válthattam, csak angolul tudott Én viszont elég rosszul beszéltem angolul. Albérletben laktam. A szoba rendes volt, de a háziaszony, Mrs. Brown, szótlan. Egy óragyárban dolgoztam, futószalag mellett Ott nem adódott beszélgetőpartner, de alkalom sem. Hosszú teremben ültünk egymás mellett, a sarokban üvegkalitkában a munkafelügyelő, Winston úr. Gondosan ügyelt rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt, mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyultak, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tette, hogy a feladatomon kívül mással foglalkozzam. Ez pedig nem volt valami izgalmas: az elém kerülő ébresztőórákra hátul fel kellett csavarnom a két felhú- zó-kallantyút. A százezredik darab után már nagyon unja az ember, pedig az első tucatnál sem fütyörészett örömében, és nem áldotta a sorsát, hogy ilyen munkát kínált számára. De hát élni kell, és más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam összeakadni egy honfitárssal, pedig rossz egyedül lenni! Sokat beszélgettem erről Ruthtal. A lány nemigen értett meg, illetőleg azt hitte, hogy a lánykérést akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonképpen ő nem is bánta volna a dolgot, pedig még csak egy hónapja ismertük egymást. A lány tetszett, de házasságra nem gondoltam. Mire házasodjak? A bérem magamnak elég volt, egy családnak azonban kevés lett volna. Ruth pincérlányként dolgozott, és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elkerülni Emiatt Ruthnak csak ud- varolgattam és nemigen izgatott a -dolog. Ha az ember feleségéről van szó, mégiscsak más a helyzet. Alig vártam hát, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a következő hirdetést olvastam: „Magyarok! Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság vezetője szombat délután öt órakor a Rithmus Hallban találkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretettel várunk. Költséghozzájárulás: öt dollár. Ezt kérjük előzetesen befizetni a Tony és Co. bukmékerirodában, 138. utca 14.” Elhatároztam, hogy elmegyek
