Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

Dou. február XL 5 Kedd ben láfcbuk A hét műsorát összefoglaló ér­tékelés ezúttal nem válogathat túl sok műsorban, hiszen az adásnapok főidejét a Műkorcso­lya Európa-bajnokság foglalta le. A bajnokság közvetítése a Vit- ray Tamástól megszokott köz­vetlenséggel bonyolódott, s hogy néhány meglepetés is született, ez volt a jó, a közvetítések sa- va-borsa. Soksaor elmondtuk már, de ismételni sem unalmas, hogy a tv műfaját nemcsak értő hanem érző riporter-egyéniségek mennyit lendíthetnek egy eset­leg nehéz vagy — ilyen is akad — unalmas riporton, interjún, és milyen kínos az, ha a riporter izzad, közvetlenkedik, görcsösen keresi az oldódás lehetőségeit, és csak még jobban belekevere­dik önmaga hínárjába. Ilyenkor van úgy a néző, hogy legszíve­sebben kikapcsolná a készüléket vagy odaszólna — ha a technika már ott tartana — a riporternek: jól van, jól van, de kötelező ma­gának ezt csinálni? A lakosság érdekében Néhány termelőszövetkezetben a különböző segédüzemági tevé­kenységeket elsősorban a bevétel növelése érdekében szervezik, vagyis távolabbi üzemek, vállala­tok részére készítenek, gyártanak különböző cikkeket. Kevésbé tartják fontosnak a szövetkezeti gazdák és családjaik közszükség­leti igényeinek kielégítését. A kondorosi Lenin Tsz ellenőrző bizottságának elnöke azt jelen­tette a múlt évi gazdálkodás eredményeit számba vevő köz­gyűlésnek, hogy ennek a közös gazdaságnak nem volt célja a nyerészkedés, vagyis a segéd­üzemágakat elsősorban a lakosság szükségleteinek kielégítésére ala­kították ki. Ezt az állítását töb­bek között bizonyítja az is, hogy a múlt évben kiégetett 2,4 mil­lió téglából 1,4 milliót a helyi la­kosságnak adtak el lakóházak építéséhez, bővítéséhez vagy a háztáji gazdaságban szükséges ál­latférőhelyek építéséhez, bővíté­séhez. Vitray éli a televíziót és min­denütt kiváló. Azt hiszem, a nagy televíziós egyéniségek kö­zé tartozik: olyan aspektusból értékelve, ahogyan ezt Szepesi­ről, mint rádióriporterről mond­juk. A hét műsorából néhány meg­említésre méltót mégis kiemel­hetünk. Kedves szórakozás volt csütörtökön a „Stan és Pan a korallszigeten” című francia film. A két nagy nevettető még most is kacagásra ragadtatja né­zőit Pénteken kellemes összeál­lítást kaptunk a Fővárosi Ope­rettszínház új zenés játékaiból, szombaton a húsz év legjobb 12 magyar játékfilmje sorozatban a Ház a sziklák alatt című, 1958- ban készült film emlékeztetett a felfelé ívelő magyar filmművé­szet e korszakára. A vasárnap igazi eseményének a Bors negyedik folytatása ígér­kezett Halló, központ!... cím­mel. Ha ezt a sorozatot megfele­lő esztétikai mércével, a kaland- filmek műfajából nem kiragad­va és a filmtől mást nem is vár­va értékeljük, helyesen já­runk éL A hihetőség igé­nye, esetleg látszata azon­ban itt is kötelező. Ha hihe­tetlen is valami, abban a pilla­natban, amikor látom, higgyem, a következetlenséget és a még csak nem is leplezett naivitást viszont nem lehet elviselni. Saj­nos, a negyedik folytatás nem vigyázott erre. Elképzelhetetlen például, ha ludovikás felkelés­ről, a telefonközpont elfoglalá­sáról, a Vörös Hadsereg egy fel­tehetően elég magas parancs­noksága ne tudjon, és minderről a fegyverrel kényszerített telefo. noskisasszonyok tájékoztassák. Sorolhatnánk még néhány fur­csaságot, és eljuthatnánk odáig, hogy a negyedik folytatás alko­tói túllőttek a célon. S ez első­sorban azért szembetűnő, mert a megelőző három más hangvéte­lű, kalandfilm ugyan, de irrea­litás nélkül. (A ludovikások tőr­be csalása a telefonközpont tő- szomszédságában, az iskola ud­varán például egyenesen bur- leszk-filmbe illően nevetséges, naiv kis fogás.) Kár, mert job­bat vártunk, és most már csak az van hátra, hogy vajon milyen lesz az ötödik rész? Sass Ervin A kerületi politika segítői- Nagyobb megbecsülést a társadalmi munkának — Lesz-e közös népfront ifjúsági klub? — Utca-e a Kereki sikátor? — Mikor szűnik meg a „Lordok Háza"? — Sok a járdán kerékpározó — Itt a hó, de nincs, aki takarítsa — ■■■■■■•■■■•■■eeeeeeeeeeeeeee erre a teára. Nem mintha kü­lönösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csánkó András vezérezredes úr látogatása, hi­szen azt sem tudtam, hogy egy­általán kicsoda. A Magyar Nem­zetmentők Bajtársi Köre még kevésbé érdekelt, öt éve volt már, hogy elhagytam Magyar- országot, és az Ausztriában töl­tött négy esztendő alatt is leg­alább fél tucat olyan szervezet próbált megnyerni, amelynek a nevében mind ott szerepelt a magyar szó. Egyiküknek sem adtam be a derekam. Engem, Kása Bertalant, soha nem érde­kelt a politika. Azért hagytam el Magyarországot, hogy ne sza- lasszam eh ha már valami ér­dekesben lehet részem. És ka­landban aztán nem volt hiány. Szóval, nem érdekelt engem sem vitéz Csánkó, sem a hosszú nevű szervezet, amelynek az elnöke volt, de azért elhatároz­tam, hogy elmegyek a teára. Ha egyszer meghívják rá a New Yorkban élő magyarokat, akkor azok bizonyára el is mennek. Én pedig magyarokat kerestem. Ha szerencsém lesz a teán, még olyasvalakivel is megismerkedem, akinek magyar felesége van. És esetleg meg is hívhat magához egy jó magya­ros vacsorára, mondjuk, tejfe­les bablevesre, csipetkével és kolbásszal. Nagyon untam az amerikai kosztok Ettek már virslit édes szósszal? A virslit igazán nem azért említettem, mert most jön a bukmékeriroda, hiszen összeta­lálkozásuk csupán a véletlen műve. Az iroda falán színes plakátok virítottak. Különböző versenyekről adtak hírt. Kö­zépen egy feszes tomporú, ki­tűnő állású ló képe díszlett Igazán rejtély, hogyan tudnak ilyen jó lovakból olyan rossz virslit csinálni. A helyiséget pult osztotta ket­té. A pult belső oldalán négy tisztviselő szorgoskodott — Melyik futamra óhajt fo­gadni, uram? — kérdezte kész­ségesen az egyik, amint oda- álltam. Mondtam neki, hogy én nem lóversenyezni, hanem teázni szeretnék, magyarokkal. Erre se szó, se beszéd, a távolabb ülő idősebb tisztviselőre mordult, aki odajött hozzám, és megkér­dezte: — Mit óhajt, uram? Ennek is megmondtam, hogy teázni szeretnék. Az illető rög­tön magyarra fordította a szót: — Vitéz alsónánási Nánássy Tódor vezérkari ezredes vagyok — és a kezét nyúj tóttá. —- Szervusz, kedves öcsém! Lekezeltünk. — Ha szabadna megkérdez­nem még egyszer: kihez van szerencsém? — szóltam ismét. — Vitéz alsónánási Nánássy Tódor vezérkari ezredes, a Ma­gyar Nemzetmentők Bajtársi Körének amerikai főigazgatója vagyok. Kissé meglepődtem, hiszen én a bukmékeriroda tisztviselőjé­nek néztem az illetőt, nem pe­dig főigazgatónak De hát, gon­doltam, szégyelli előttem, hogy olyan kis ember, és felvág egy kicsit. Istenem, emberek va­gyunk. (Folytatjuk) Békéscsabán az első kerület népfrontosai bizottsági ülést tar­tottak. A napirendi program nem mutatott valami különösebb szen­zációt, amire azután jócskán rá­cáfolt a több mint 15 felszólaló. Sok válaszolnivalója akadt dr. Bácsmegi Gábor rendőrkapitány­nak, a városi párt-vb tagjának, Szabados Béláné tanácstitkárnak és Sasala Jánosnak, * Hazafias Népfront városi titkárának. A felszólalók szinte egyönte­tűen sürgették a társadalmi mun­ka további pontos meghatározását és annak fokozottabb megbecsülé­sét. Felháborodva követelték a Vilim óvoda környékén lakók, hogy az olyan embereket, akik gépkocsijaikkal a nehezen kiala­kított füves parkot, fákat és bok­rokat tönkreteszik, legázolják, azokkal szemben a törvény szigo­rát alkalmazzák. De ugyanezt te­gyék a járdán kerékpározókkal is, akik sokszor veszélyeztetik a gya­logosok testi épségét. Az elhangzott válaszok meg­nyugtatták a kedélyeket, mert hangsúlyozták az illetékesek, hogy amennyiben szükséges, magasabb­ra emelik a szabálysértési bírsá­got. Többen kérték, hogy az Arany utcai — köznyelven ismert — „Lor­dok Háza kocsmában és környékén teremtsenek rendet, mert a kö­zelben lakók félnek az ott lum- poló. ordítozó emberektől. Előfor­dul, hogy fénves nappal az isko­lás gyerekekkel is kötözködnek. ígéret hangzott el, hogy a közrend­védelem érdekében tovább fokoz­zák az ellenőrzést és szükség ese­tén erélyesen intézkednek. A vita hevében azután szó esett j ..hidegebb” dolgokról is. A várat­lan időlárás, a nagy hóesés a vá­rosi közlekedésben problémákat okozott. Sok helven nemcsak az átjáróknál, de a házak előtt sincs rendesen eltakarítva n. hó. Sainá- latosan az is előfordul, hogy a ke­vés létszámú hómunkás az óra- béres díjazás alatt ..maván” hó­takarítást is vállal. (?!) Az áldat­lan állapoton a tanács, a köztisz­tasági váPal at munkaerő-hiány miatt nem tud változtatni. A je­lenlegi helyzeten csakis a lakos­ság megértése és áldozatkész mun­kája segíthet. Vagyis mindenki sever jen a saját háza előtt, de ha j szükséges, néhány métert az át- j járóknál is ... Érdekes f°tv°+és hangzott el az ] utcanevekről. Kifogásolták, hogy meddig lesz még sikátor a Kere- ki sikátor? Hiszen kövezett útján mind nagyobb a forgalom és a si­kátor szó használatának sok a mellékzöngéje. Nem lehetne he­lyette Kereki utca? A bizottsági ülés hasznosságát találóan mutatja, hogy az első kerület sokrétű problémáját nem­csak vitatták, hanem keresték is a megoldás lehetőségeit. ígv me­rült fel az a sürgető és minden­képpen indokolt gondolat, hogy a kerületi pártházban alakítsanak közös népfront ifjúsági klubot, ahol az idősebbek mellett a leg­ifjabbak is kulturált szórakozási lehetőséget találhatnának. Remél­hetőleg ezt az elgondolást — ha­sonlóan a negyedik kerülethez — a KISZ városi bizottsága is tá­mogatni fogja. A Hazafias Népfront első kerü­leti bizottsága újból bebizonyítot­ta, hogy jó szervezéssel mindig lehet új embereket a mozgalom célkitűzéseinek megnyerni és sa­játos módszereikkel mindjobban segíthetik a kerületi politika megvalósítását —-tai. Szabályozták a munkaviszony egyes kérdéseit Dnnepéiyes KISZ-gyülés Békéscsabán (Tudósítónktól) A KISZ-tábor mezőgazdasági titkárképző tanfolyamának .hall­gatói a közelmúltban ünnepélyes KISZ-gyűlésen emlékeztek meg a Tanácsköztársaságról. Az aktív és jövendő titkárok a gyakorlatban „próbálták ki”, hogyan kell majd alapszervezetükben méltóképpen megünnepelni a kiemelkedő ju­bileumi évfordulót, hogyan kell felkészíteniük a fiatalokat az ünnepségre. ' Kedves befejezéssel zárult a megemlékezés. Az iskola 10 éve KISZ-tagvezetőit, Vizsnyiczai Já- nosnét, Salka Lászlót és Bohus Jánost virággal köszöntötték „di­ákjaik”, s emlékjelvényt, okleve­let nyújtottak át nekik. A jelenlevők felkérésére Baukó Mihály, az MSZMP városi bi­zottságának titkára arról beszélt, hogyan is alakult a felszabadulás után a fiatalok élete, s hogyan tömörültek egységes táborba a kommunista ifjak. Emlékező sza­vai felidézték a KISZ-tábor fel­építése körül támadt problémá­kat, s a lelkes társadalmi mun­kások, vezetők segítségét, melyek végül lehetővé tették, hogy a fi­atalok képzését, pihenését szol­gáló KISZ-tábor létrejött. Az ünnepséget vidám klubest követte. L. J. A munkaügyi miniszter az érde­kelt miniszterekkel és a SZOT-tal egyetértésben rendeletet adott ki, amelyben szabályozta a munkavi­szony egyes kérdéseit. Ezzel jogi­lag tisztáz a gyakorlatban felme­rült több problémát és eleget tesz néhány méltánylást igénylő kérés­nek, javaslatnak. AZ ÖSSZEVONT VAGY SZÉTVÁLT VÁLLALATOK KOLLEKTIV SZERZŐDÉSE Felmerült a kérdés, hogy a vál­lalatok összevonása vagy Szétvá­lása esetén mennyiben érvényesejt az eredetileg megkötött kollektív szerződések. A rendelet most ki­mondja: az összevonással vagy szétválással létrejött új vállalatok a szakszervezet vállalati szervei­vel egyetértésben határozzák meg, hogy az addig érvényben volt kol­lektív szerződésnek, illetve szer­ződéseknek mely rendelkezéseit kell alkalmaznia az új szerződés megkötéséig. Hasonlóképpen kell eljárni a munkavédelmi szabály­zattal is. AZ ÁTRUHÁZOTT VÉTÖJOG GYAKORLÁSA Gyakran előfordul, hogy a kifo­gásolási jog gyakorlását a vállalati szakszervezeti tanács alsóbb szak- szervezeti szervre ruházza át. A mostani rendelet értelmében ez a szerv a saját szintjének megfelelő egység (gyáregység, üzemegység) vezetőjéhez nyújthatja be kifogá­sát. Ha a vezető a kifogással nem ért egyet, azt a vállalat igazgató­jához, vezérigazgatójához köteles felterjeszteni. Ha az ügyben a vállalat vezetője és a szakszerve­zeti tanács sem tud dönteni, úgy a problémát a vállalat felügyeleti és a szakszervezet felettes szervá­hoz, egyedi esetekben pedig a te­rületi munkaügyi döntőbizottság­hoz kell továbbítani. A HADIFOGSÁGBAN, DEPORTÁLÁSBAN TÖLTÖTT IDŐ BESZÁMÍTÁSA Azoknál, akik annak idején mun­kaviszonyban voltak és onnan sor- vagy tartalékos katonai szol­gálatra, munkaszolgálatra bevo­nultak, akiket deportáltak vagy hadifogságba estek, ezt az időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, ha az illetők lesze­relésük, illetve hazatérésük után hat hónapon belül munkaviszony­ba léptek. A mosdani rendelet nem teszi függővé a munkaviszony el­ismerését attól, hogy a hazatértek régi munkahelyükön vagy új mun­kahelyen léptek-e újra munkavi­szonyba- Az említett időket akkor is be kell számítani, ha hat hó­napnál később, de 1945. október 31 előtt léptek munkaviszonyba. Ha pedig a hat hónapon belül egészségi állapota miatt nem ve­hette fel valaki a munkát, a hat­hónapos határidőt felgyógyulásá­tól kell számítani. AZ ISKOLÁRA KÜLDÖTT DOLGOZOK KÖLTSÉGEI­NEK MEGTÉRÍTÉSE Egy korábbi jogszabály előírja, hogy a továbbtanuló dolgozóknak milyen kedvezmények járnak. En­nek kiegészítéseképpen a mostani rendelet kimondja: ha a válla­lat, illetve annak hozzájárulásával valamely társadalmi szerv a dol­gozót az alaprendeletben nem em­lített iskolára vagy tanfolyamra küldi, úgy a vállalat köteles az emiatt távol töltött időre átlagke­resetet és a részvétellel kapcsola­tos utazási többletköltséget megfi­zetni. Ha a tanfolyam egy hónap­nál tovább tart és a dolgozó lakó­helyére naponta hazatérni nem tud, úgy négyhetenként a haza- és visszautazás költsége is jár. A tanfolyamra küldött dolgozónak étkezést és szállást kell biztosítani. Ha a tanfolyamon részt vevő ter­mészetben étkezést, illetve szállást nem kap, akkor részére — a hely­ben lakók kivételével — napidíj, illetve szállásköltség jár. ESKÜT TESZNEK A MUNKAÜGYI DÖNTŐBIZOTTSÁGOK A rendelet további része a mun­kaügyi döntőbizottságokkal foglal­kozik, s több intézkedést tartal­maz, amely e bizottságok rangját, jelentőségét hangsúlyozza, s jogi­lag is nagyobb megbecsülést biz- ! tosít számukra. Mivel a munkaügyi döntőbizott- | Ságokat igazságügyi fórumoknak , kell tekinteni, a rendelet értelmé- ! ben a bizottság elnöke, elnökhe­lyettese, valamennyi tagja és pót­tagja esküt köteles tenni. A jelen­leg már megbízott, illetve kijelölt munkaügyi döntőbizottsági tiszt- | ségviselőknek három hónapon be­lül kell letenniük az esküt. A rendelet intézkedik a munka­ügyi döntőbizottsági elnökök, el­nökhelyettesek és tagok kinevezé­sének és visszahívásának módjá­ról, s a tisztségviselők jogi védel­méről. A munkaügyi döntőbizott­ság elnökének és elnökhelyettesé­nek munkaviszonyát felmondás­sal vagy fegyelmi határozattal csak abban az esetben lehet meg­szüntetni, ha ahhoz a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke előzetesen hozzájárul. Ezt a vé­delmet nemcsak tisztségük idején, | hanem annak megszűnte után még I egy évig élvezik, feltéve, ha tiszt- I ségük nem visszahívás útján szűnt meg. A rendelet valamennyi intézke­dése 1969- január 1-i hatállyal ér- 1 vényes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom