Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

1369. február 26. 4 Szerda A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gépjavításának megszervezése Az utóbbi években Ma­gyarországon is a gépesítés vált a mezőgazdasági termelés egyik leg­fontosabb jellemzőjévé. A termelő, szövetkezetek gépállománya 5 év alatt hétszeresére nőtt A mennyi­ségi növekedésen túl igen nagy minőségi változás is történt. A régi típusú traktorokat felváltot­ták a korszerű Diesel-motoros, hid. raulikával felszerelt erőgépek. A munkagépeknél még nagyobb fej­lődés'tapasztalható, hiszen a né­hány év előtti kéri munkák nagy részének megkönnyítésére új gé­peket szerkesztettek mérnökeink. A mezőgazdaságnak ez a nagy­arányú gépesítése az eddiginél sok­kal korszerűbb gépüzemeltetést is igényel a termelőszövetkezetek­ben. Az elmúlt években a mező- gazdasági gépek a gépállomások tulajdonában voltak, így javítá­sukról és karbantartásukról is ott gondoskodtak. A termelőszövetkezetek megnö­vekedett gépparkjáról viszont már önmagának kell gondoskodnia. Az természetesen más kérdés, hogy a javítást és a karbantartást saját műhelyében vagy pedig a gépja­vító vállalattal végezteti. Ez az egyéni adottságoktól és a szakem­berek számától függ. Jelenleg a legnagyobb gondot még az jelenti, hogy a termelőszövetkezetek nagy része nem rendelkezik megfelelő számú és képzettségű szakmun­kással, bár ezt örvendetes módon igyekeznek pótolni. A másik prob­léma az, hogy a legtöbb termelő­szövetkezet nem rendelkezik meg­felelő műhely-területtel. Ezeken azonban rövidebb, hosszabb Idő alatt változtatni tudnak a termelő­szövetkezetek, viszont a javítást és karbantartást azonnal tervszerűvé és szervezetté kellene tenni, hogy a gépek állandóan üzembiztosak legyenek. Az iparban a termelő gépeknél már régen eredményesen alkal­mazzák a tervszerű megelőző karbantartást, röviden a TMK-t. Ennek lényege az, hogy a gépe­ket meghatározott üzemelési idő után vizsgálatnak, illetve kisebb javításoknak vetik alá. A vizsgá­latoknál a gép kartonján írásban rögzítik, hogy mely alkatrészeket kell kicserélni a legközelebbi javí­tás alkalmával. Egyes fontosabb gépalkatrészekre gyakorlati ada­tok alapján elhasználódási idő van megállapítva és azok letelte után a cseréjét elvégzik. Ilyen módszerrel elérhető, hogy egy-egy gép csak rövid ideig esik ki a termelésből. Az iparban bevált ez a módszer, tehát indokolt, hogy a mezőgazdasági gépek javításánál is bevezessék. Természetesen nem szabad megfeledkezni, hogy más körülmények között dolgoznak ezek a gépek, tehát csak az elvet kell átvenni, míg a legjobb mód­szert a gépek jellege szerint szük­séges kialakítani A mezőgazdasági gépek műsza­ki ellátására a következő javítási folyamatokat különböztethetjük meg: 1. karbantartás, 2. javítás, 3. nagyjavítás (teljes felújítás). Az első két javítási formát cél­dol goznak, így ég nagyobb 'mint az ékre. szerű az üzemeltető termelőszö­vetkezeteknek elvégezni, míg a nagyjavításra helyes, ha jó előre az illető géptípus javítására szakosí­tott vállalattal kötnek szerződést, így biztosítva lesz a nagyjavítás időbeni szakszerű elvégzése. Meg­jegyzem, hogy egy jól felszerelt termelőszövetkezeti gépműhely felújított fődarabok cseréjére is vállalkozhat, ha az a csere nem hosszabb, mint egy műszak. A fel­újított részegységet szintén a sza­kosított javító vállalattól szerez­hetik be. Nézzük meg részletesebben a felsorolt javítási formák szerepét és módját: A karbantartás a gépek üzem- biztonságának fokozásában döntő helyet foglal el. A használat során a gépek alkatrészei kopnak, szer­kezeti egységeiben levő kötőele­meknél lazulások következnek be, amelyek sok esetben töréshez ve­zethetnek. A megelőző karbantar­tás feladata éppen az, hogy a gppek ápolásával, kenésével, csavarok utánahú lyozásokkal É. káros nyekkel járó’meghi lehető legk: a —, tapas: érhető, hogy idejük alatt nak. A mezőgazdasági részt vevő gépek mények köpött, az 1 tagságajmák kit,éve karban tartásukría gondot kell fordí iparban dolgozó Nem szabad topábbra is azt a helytelen módszert alkalmazni, hogy a gépeket csak a hiba bekö­vetkezése után javítják meg, mert ez ilyenkor már költségesebb ja­vítást kíván, mint a megelőzés időszakában. Nem beszélve arról, hogy ez a többi — a munkafolya­mathoz tartozó — gép üzemelését is akadályozza. (Pl. kombájn javításkor — a szállítójárművek és egyéb szállítóberendezéseknek is meg kell állni, sőt az itt dolgozó emberek is csak várakoznak). A termelőszövetkezetek többsége a gépesítés kezdeti fokán az alapvető szervezési munka mel­lett nem helyezett kellő gondot a gépek karbantartására. A műhely dolgozói kizárólag csak a bekö­vetkezett hibák javításával foglal­koztak. A karbantartás csak a traktorosok lelkiismeretére volt bízva, akik viszont a teljesítmény után kapták a bérüket. így ált Iá­ban nem sok gondot fordítottak a karbantartásra, hiszen „látszólag” ezt nem fizették. Ténylegesen nem is kaptak érte bért, de azt nem vették számításba, hogy a váratlan meghibásodásból adódó gépállás­ból következő keresetcsökkenés nagyobb, mint a tervszerű karban­tartás miatti teljesítménykiesés. A köztudatban sokáig az a téves szemlélet uralkodott, hogy a gépek karbantartása azok mosásából és zsírozásából áll. Ez igaz volt az egyszerű szerkezetű gépeknél, de a ma bonyolult műveletek elvégzé­sére is alkalmas, komplikált szer­kezetű gépek ennél sokkal többet igényelnek. Nem elég azonban csak a kar­bantartáshoz szükséges felszerelé­sek beszerzése, hanem emellett olyan szervezési rendet is ki kell alakítani, amiben még akkor is elvégzik a rendszeres karbantar­tást, ha összegyűlnek a munkák. Nagyon sok helyen megtörténik, hogy a helyes elvekre felépített karbantartási rendszer szervezési elvekből a nyári és őszi munka­csúcsban — éppen, amikor a leg­nagyobb szükség lenne rá — fel­bomlik. A gépek javításé ^különféle rendszerek alapján lehet beoszta­ni (a teljesített üzemóra, a teljesí tett normálhold, az elfogyasztott tüzelőanyag és az eltelt naptári nap szerint). A legmegfelelőbbnek látszik az elfogyasztott üzemanyag mennyisége alapján ütemezni a karbantartást. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a gépet minden műszak befejezése után meg kell vizsgálni, hogy zavartalan legyen a következő műszak hibamentes tel­jesítése. Az I. és II. számú karbantartás géptípusonként változik. Erre egyébként általában a géphez mel­lékelt gépkönyvben lehet ajánlást találni. Éppen így az is gépenként változik, hogy melyik típusú gép nél mit kell csinálni az egyes kar­bantartási munkáknál. Ezeken túl­menően célszerű még egy-egy na­gyobb munkaidény befejezésekor a gépet úgynevezett idényenkénti karbantartásnak is alávetni, majd ennek elvégzése után megfelelő tárolásról gondoskodni, hogy az új idényt hiba nélkül lehessen el­kezdeni. Befejezésül még egyszer felhívnám a figyelmet a javítás tervszerűvé tételére, amivel bizto­sítható a zavartalan üzemeltetés és a javítóműhely, valamint az ott dolgozó szakemberek tudásának legjobb kihasználása. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a terv­szerű munka sokkal termeléke­nyebb, mint az össze-vissza kap­kodással történő javítás. Kovács Márton gépészmérnök, a TIT gyulai járási előadója A februári szél verte be, a hófúvás. Ott állt a füstös, zajos, de meleg kocsmahelyi­ségben. A mel­le zihált, rossz kis fekete ken­dőjét átáztatta az olvadó hó. Szalmafonatú táskáját váltogat­ta a kezében, hogy tegyen va­lamit, mert a szegény kis sza­tyor nem látszott nehéznek. Sen­ki se kérdezte, mit akar, miért jött, mit fogyaszt? Állt nyolcvan évével, pihés állávaSLfröltfiSfoe lá­badt fakókélvsScnWel, ógy^düL Akkor megkértem^- hogy üllőn le. A jó szórav kíomlott bplőle minden. Hogy ^ buszra VSr, de fojtja a szél, zsibbad aulába. Mert Üjladánytía megy a kereszt­lányához, akinél. időnként kjkik. Időnként, amikor /<aun (a pa, a lánya, af/wakái, a ifik ___ f ekete kenejős, poszljúcipős nagy­mamát A keresztlánya még tanyán la­kik, megvan ' a búbos kemencé­jük, ha mellette csempekályhá­val fűtenek is. Tévé sincs, csak rádió, és a nagymama használha­tó a gyerekek és az aprójószág mellett. „Nem kell az öreg cse­léd már senkinek”. — Üjra meg újra .könnybe borul a szeme, a kis fonott szatyrot rázogatja, hogy észrevegyem, még mondana va­lamit, ha le nem intem. — Ezt írta a doktor — rázza ki a szatyoi tartalmát. — Egy van közöt­tük, néni tu­dom melyik, de ha beveszem, elalseok és úgy elzsibbadok, hogy nem gondolko- zok semmit. Maga tanult nő, kedvesem, mondja meg, melyik az? Valerian — emelem ki a vérnyomáscsökkentő és fájda­lomcsillapítók közül a dobozt. Go- lyóstollammal rá is jegyzem hir­telen, fájdalmas érzéssel. „Ettől nem kell gondolkozni” — s ma­gamban hangtalan hozzáteszem: „a múltat felidézni”. — Iszik valamit, nénike? — Nem! De látom a szemén a kí­vánságot. — Egy sört kérek. — Igenis! A biciklimegőrző bácsi ko­pogtat. — Julcsa néni, mindjárt jön a busz! Nyeli a sört, siet. Sárga arcbő­rén egy percre átfut az élet szí­ne. Nyújtom a kezem a búcsúra, ráborul és csókolja. Most engem fut el a pirosság. „Nem kell az öreg cseléd senkinek” — hallom a hangját. S az első jó szóra mél­tatlanul ráborul a felé nyúló kézre. Ne feledjük el ennél fáj­dalmasabb nem lehet: ráborulni egy jó szóért egy kézre. H. Sándor Magda Országos takarmánytermesztési tanácskozás Budapesten A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és a Magyar Agrártudományi Egyesület már­cius 4-ón, kedden fél tízkor orszá­gos 'takarmánytermesztési tanács­kozást rendez Budapesten a Ma­gyar Optikai Művek Szakasits Árpád Művelődési Házában. A ta­nácskozást dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa nyitja meg. Vi­tabevezetőt mond dr. Gergely Ist­ván mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, a mező­gazdasági tudományok kandidátu­[ sa Takarmánytermesztésünik hely­zete és fejlesztésének fő feladatai címmel. A tanácskozás szünetében a I művelődési ház külön helyiségé- j ben a rendező szerveik takar- j mánytermesztési kiállításit nyit­nak meg. Az egynapos tudományos igé- ! nyű tanácsikozásra azért kerül sor, hogy a nagyüzemekben folyó | egynyári szálas, évelő pillangós és szemes abrakot adó növények termesztésének korszerű techno- j lógiáját országos plenum elé vi­I gyek. Közületek figyelmébe! Értesítjük a T. közületeket, Hogy 1969. január 1-től mindennemű tűzoltókészülék értékesitéi vállalatunk 44. számú közületi boltja (Békéscsaba, Berényi i^t 2j Telefon: 11—671) végzi. Megrendeléseket csak a\ tórgynegyedévet megelőző 90 napos hatáxVüővel áll módunkban figyelembe venni, az MSZ-szabvány feltüntetése mellett. Megrendelő lapot a bolt minden esetben rendelkezésre bocsát. UNIVERZAL Kiskereskedelmi Vállalat Pintér István: 14. rész Mrs. Brown majdnem hanyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudott letartóztatá­somról, mert az FBI derék em­berei meglátogatták az ö házál is és alaposan átkutatták a szo­bámat. Nem találtak semmi kü­lönöset, s nem is vittek semmit magukkal, ha csak nem számí­tom azt a... hogy is mondjam, csak... folyóiratot, amelyet az éjjeliszekrényben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem vala­hol Nyugat-Európában, amikor még nem értettem egyik nyugati nyelvet sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a fo­lyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalmazott, mégpedig kizáró­lag különböző fiatal hölgyekről készült felvételeket, akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hogy ruha nélkül fényképeztethessék le ma­gukat. Háziasszonyom már régen el­hullatta ifjúsága virágait. Ä emi­att meglehetősen felháborodva adta tudtul, hogy a házkutatás során mit találtak nálam. Elma­gyaráztam neki, hogy kizárólag azért vásároltam a füzetet, mert festészettel szeretnék foglalkoz­dattálé-U ni, modellre viszont nincs pén­zem. Bizonyítékul meg akartam neki mutatni, hogy „Műkedvelő festőknek” felirat található a lapon. Az FBI-osok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjel­nek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsí­tottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem marad­hatok nála. Az ő házában még soha nem tartott senki ilyen szemérmetlen dolgokat, cs az ő házában még soha nem töltötte az éjszakát a vörösök bérgyil­kosa. Kérdésemre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobaságot, elővette a New York News reg­geli számát, amelyben egy rö­vid hírt közöltek letartóztatá­somról. A hír szóról szóra így hangzott: „Letartóztatták a vörös ügy­nököt. Már közöltük, hogy Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Ál­lamokba, és aki a Magyar Nem. zetmentők Bajtársi Körének ve­zérelnöke, a régi magyar hadse­reg vezérezredese, sajtóértekez­leten közölte, hogy a budapesti kommunista kormány merény­letet készít elő ellene. A gyil­kosságot a budapesti kommunis­ták egyik különlegesen kikép­zett szuperügynökének kell vég­rehajtania, akit már egy eszten­dővel ezelőtt, menekültnek ál_ cázva, sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Az FBI iz­galmas nyomozás után elfogta a bérgyilkost, a huszonhét éves Kása Bertalan személyében. A vörös bandita csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendel­kezik, tehát az Idegeneket El­lenőrző Rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezért az FBI átadta őt az Emigration Service-nek.” * Brs Brownnak kijelentettem, hogy az egész csupán rossz tré­fa, de ő erre dühödten kifa­kadt. hogy most már aztán tényleg takarodjak, mert ráadá­sul rágalmazom az FBI-t. Ha nem olvassa az újságban, hogy én vörös ügynök vagyok, akkor is rájön, hiszen ki más rágal­mazná a derék amerikaiakat, ha nem egy odaátról belopakodott megátalkodott? Bármilyen furcsán hangzik is, örültem, hogy Mrs. Brown eny- nyire bízik az FBI-ben, és eny- nyire tiszteletben tartja intéz­kedéseit. Ha már Ruthtal nem maradhattam kettesben, szeret­tem volna mielőbb egyedül lenni. Untam az ostoba huza­vonát. Felvilágosítottam Mrs. Brownt, hogy én eredetileg sem akartam ezen az éjszakán szé­gyent hozni a házára, azzal, hogy ott alszum, haném másutt, v \

Next

/
Oldalképek
Tartalom