Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

1969. február 26. 5 Szerda As országiban először: Megalakult megyénkben az Oktatás—Népművelés Gazdaságtant Bizottsága A kultúrára fordított költségek összege az ország termelőerőinek fejlettségétől, a nemzeti jövede­lem nagyságától és növekedésé­nek ütemétől függ. Ha azonban adottnak vesszük a kulturális ágazatokban felhasználható anya­gi eszközök tömegét, akkor azok okosabb, tervszerűbb felhasználá­sa hatékonyajjhá teheti művelő­déspolitikai célkitűzéseink megva­lósítását. Különösen fontos az új gazdasági mechanizmus viszonyai között figyelembe venni a nép­művelési intézmények tevékeny­ségének költségkihatásait, termé­szetesen a leggazdaságosabb meg­oldásokra törekvő szándékok nem mehetnek a kulturális munka tartalmi rovására. A gazdaságtu­domány külön ága, az oktatás­népművelés gazdaságtana foglal­kozik az oktatási-népművelési feladatok megoldásának költség- vizsgálatával s mint ilyen, új tí­pusú tervezőmunkára, mélyreható elemző értékelésre kell hogy ins­pirálja a szakembereket. E gondolatok jegyében alakult meg hétfőn Békéscsabán az Ok­tatás-Népművelés Gazdaságtani Bizottsága. (A Békés megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága egy korábbi ülésén hagyta jóvá en­nek a társadalmi bizottságnak a létrehozását.) A megye népmű­velési, oktatási, pénzügyi szak­Fiatal csabai festők kiállítása embereiből álló, tizennyolc tagú bizottság feladata „a rendelkezés­re álló előirányzatok olyan meg­határozása, amely a művelődés- ügyi és gazdaságpolitikai célki­tűzésekkel szoros összhangban van”. Az országban elsőként Bé­kés megyében megalakult Okta­tás-Népművelés Gazdaságtani Bi­zottsága véleményező, javaslatte­vő szerepkörben alapos elemző és felmérő tevékenység után konkrét elképzeléseket, ötleteket és nem utolsósorban tartalékokat tár majd fel a megye különböző szintű oktatási és népművelési szervei, szakemberei előtt. A tényleges munka négy bizottság keretében indul meg. Az első ülésen elhatárolták a feladatkö­röket és kijelölték az egyes bi­zottságok vezetőit. Az alsófokú oktatási bizottság vezetője Zsi- linszki Ádám, a középfokúé Ma- czák János. A gyermekvédelmi bizottságot Szászfalvi László, a népművelésit Ábrahám Béláné vezeti. A tizennyolc tagú „nagy­bizottság” elnöki teendőinek el­látásával Kiss Imrét bízták meg, titkár Kaszai Pál. Magyar nap lesz Szász-Svájcban... A battonyai és a drezdai fiata­lok között évekkel ezelőtt test­véri barátság szövődött. Azóta delegációk cserélik egymást, igyekszenek megismerni egymás munkáját, életét. A ihé^iet ven­dégeknek nagyon'"'" mi battonyai jTewízetiségi tszett a együttes koztató dek közönbe tó többek 'ereplésre Ki, temperán műsora. között, hogy nyári meghívást kaptak ^ A tárgyalásokon kidőlt: oda- kinn nagy- szeretettel várják . a battonyaiakait, Megmutatják nekik Szász-Svájc . legszebb részeit, a drezdai képjMrat, műsoros este­ken lépnek fel. Arra az időre hívják őket, amikor ősi szokás szerint hagyományos „sörvetélke­dőt” rendeznek. Magyar napot is tartanak. Ügy tervezik, hogy óriásszínpadot építenek szabad­ban. Itt egy „gémeskútból” jön­nek elő sorban a magyar ruhás lányok, fiúk, táncosok és zené­szek, magyaros ételeket, italokat hoznak tálcán s ezután mutatják be hangulatos műsorukat. Kísérletek a műmájjal Az ajtón egy kis tábla függ: „Kísérleti laboratórium”. Bemegyek. Valami különös érzés fog el. Mintha annak a lázas te­vékenységnek és visszafojtott iz­galomnak a légköre venne körül, amely a műtőkben szokott ural­Kettős premier lesz pénteken Békéscsabán, a Jókai Színházban: a színészek Ibsen-bemutatója és a fiatal csabai festők kiállításá­nak megnyitása. A csabai stúdió tagjai első al­kalommal szerepelnek önálló ki­állításon a közönség előtt. A fi­atalok: Fekete Júlia békési ke- rámikus, Lonovics László békés­csabai gimnáziumi tanuló, vala-! , ._ .... mint Molnár György és Gubis f3,1 azelőtt mesterséges majeleg- Mihály mintegy 30 alkotásukat telenseget idézték elő, es most állítják ki a Jókai Színház elő- pusztulásra van kárhoztatva. Ma­csarnokában. A kiállítást február I ja teljesen felmondta a szolgála- 28-án, péntek délután 5 órakor j tot. Beszüntette működését az elő Ezüst György festőművész nyitja J biokémiai laboratórium,^ amely meg. ‘ ..........................’ h érje- és a zsiradék-anyagcserét, a fermentumok képződését és sok más bonyolult folyamatot. Az ál­lati szervezet olyan nagyfokú mérgezést szenvedett, hogy feltét­lenül elpusztul. Nos. az orvosok ezt az kodni. De itt nem operáció ha- i elkerülhetetlen véget próbálják nem kísérlet folyik, keresik az . megakadályozni. Az embereknél is 'Htvt rrjaibete8ségek lekuzdesenek előfordulhat, ilyen állapot, pl. a máj krónikus megbetegedésénél, módjait. A laboratóriumban a sebészek egész brigádja tevékenykedik. A kísérleti kutyákat már elaltatták. Egy teljesen egészséges kutyával és egy beteg kutyával végeznek kísérletet, amelyeknél három nap­| lehetővé teszi a szénhidrát, a fe­kellemesebb körülmények között szerettem volna kivárni a reg­gelt, de az FBI mélyen tisz­telt tisztviselőinek kifejezett óhaja, hogy idejöjjek, és regge­lig ki se mozduljak. A háziasszony olyan fegyel­mezetten vette tudomásul ezt az illetékesektől érkezett paran­csot, mint egy német katonaló. Jó éjszakát ugyan nem kívánt, de könnyű szívvel elviseltem, hogy köszönés nélkül távozott. A szobámba vonultam. Gondo­san meggyőződtem róla, hogy a néhány helyi háborún, a raké­takísérleteken, a repülőszeren­csétlenségeken, a rablógyilkos­ságokon és a világhírességek válásain kívül semmi néven ne­vezendő nem történik a világon. És végül is kedvenc rovatom­nál, a „Levelesládá”-nál kötöt­tem ki. Azért szerettem ezt a rovatot, mert a szerkesztőség tiszteletre méltó bőkezűséggel válogatta össze az olvasók leve­leit. Mindenféle nagyszerű dol­gokról is lehetett itt olvasni. Egy vénlány például macskája halála alkalmából megemléke­zett a hű állatról, és kifejtette, hogy egy férfi soha nem lehet olyan állhatatos, mint egy kan­dúr. De aztán mire bukkantam. „Lapjuk tegnapi számában íelyt adtak egy bizonyos Csán- kó András nevű egyén hazug­ságainak, aki magát a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre vezérelnökének, a régi magyar hadsereg vezérezredesének és az emigráns magyar kormány fe­jének nevezi. Én, aki az emig­rációba kényszerült, valóban nemzeti érzelmű és hazafias magyarság jogfolytonosságon alapuló és egyszersmind demok­ratikusan megválasztott feje vagyok, mint a Magyar Felsza- badítási Egyetemes Alap ügy­vezető elnöke, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Csán- kó András teljesen jogtalanul nevezi magát vezérezredesnek és a magyar kormány fejének. Mint a régi magyar hadsereg altábornagya és egyszersmind a legfőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó bizalmasa, tudomás­sal bírok arról, hogy a legfőbb hadúr 1944. szeptember 29-én szolgálaton kívüli állományba helyezte Csánkó Andrást. Hor­thy Miklós kormányzó úr azért kényszerült erre az elhatározás­ra, mert Csánkó András had­teste — éppen parancsnokának katonai analfabétizmusa folytán — megsemmisítő vereséget szen­vedett. A magyar hadsereg tisz­tikódexének 138. paragrafusa pedig kimondja, hogy mindazok a tiszti személyek, akiket a legfőbb hadúri jogokat gyakor­ló kormányzó úr őfőméltósága szolgálaton' kívüli állományba helyezett, rangjukat ugyan megtarthatják, de csak „szolgá­laton kívüli” megjelöléssel hasz­nálhatják. Ebből viszont az kö­vetkezik, hogy Csánkó András jogtalanul nevezi magát vezér- ezredesnek, mivel csak a szol­gálaton kívüli vezérezredes cím­re tarthat igényt, (Folytatjuk) vagy esetleg műtétes beavatko­zás után. Mit lehet ilyenkor ten­ni a beteg életének megmentése érdekében? Az orvosok keresik a választ. Kitartó, nehéz munka ez. A kísérlet az első asz­talnál kezdődik, amelyen az egészséges kutya fekszik. Gyor­san és pontosan siklik a műtő­kés. Kiveszik a kutya máját. A sebész pár másodpercig a kezé­ben tartja az eleven és még gő­zölgő húsdarabot, és aztán óva­tosan behelyezi egy kis kamrá­ba, mely egy hőszabályzóhoz ha­sonlít. A máj ugyanis könnyen megsérülhet. Megfelelő életfelté­teleket teremtenek számára, hogy meghosszabítsák működését. Most minden perceken múlik. A szomszédos asztalon fekvő ku­tyához lépnek, tomporánál fel­nyitják és egy speciális csövecs­kével nyomban összekötik a kamrában elhelyezett máj vér- edényeivel. A beteg kutyának most két biokémiai laboratóriu­ma van, de csak az egyik, a hoz­zákapcsolt működik. Ez végzi most a vértisztítás feladatát. A másik, a beteg máj, pihen. És Voltaképpen ez az egész kísérlet lényege. Megállapították, hogy egy-két óra teljesen elegendő ah- ' hoz, hogy kiküszöböljék az állat súlyos állapotát, és megtisztítsák vérét a káros elemektől. Minden 15 percben folyik az ellenőrzés. „Próbát venni!” — hallatszik a parancs. Az analízi­sek igazolják a vér tisztulását. A vér már normálissá vált. El le­het távolítani a csöveket és a kamrát. A tompornál bevarrják a véredényeket. Vége a kísérlet­nek. Remélhetően a donor májának ideiglenes felhasználása megmenthetővé teszi az emberek életét akut májelégtelenségük ese­tén. Ami pedig a jövőt illeti, le­hetővé válik majd, hogy az addig is sok száz emberéletet mentő „műveséhez” hasonló „műmájat” konstruáljanak. Az új készülék azonban sokkal bonyolultabb lesz, mivel a máj funkciói rendkívül sokrétűek. M. Bagrjejeva Tanácsok — a saját lábukon A rra a fiatalemberre szok­tuk mondani, hogy megáll már a saját lábán is, aki elvé­gezte iskoláit, megtanulta vá­lasztott szakmáját és többé nem szorul a szülők támogatására. Megélhetését fedezi a saját ke­resete, és elég érett is ahhoz, hogy a továbbiakban maga irá­nyítsa sorsát. E két alapköve­telménynek — tudós és anyagi függetlenség — kell megfelelni­ük egyre inkább a tanácsoknak is, az új gazdasági rendszer kö­rülményei között. Nemrégiben a megyei tanács termében gyűltek össze a járási, városi és községi tanácselnökök. A reform első évének tapaszta­lataival a hátuk mögött azt la­tolgatták, mekkorát léptek elő­re a nagykorúsodós útján, és mit kell még tenniük, kapniuk ahhoz, hogy mindennapi való­sággá váljon a sokat emlegetett önállóság. A megyei tanács vezetőitől hallott előadásokból s az elnö­kök által feltett kérdésekre adott válaszokból kicsendült, hogy 1968-ban eredményesen birkóztak a sok-sok új teendő­vel a tanácsok. Pedig a megyé­től kapott támogatás mellett sem volt könnyű dolguk. Az el­ső év tarisznyájában még jóval több feladat volt, mint anyagi lehetőség. Egy községi tanács­elnök meg is fogalmazta az első hónapokban: „Pénz nélkül sem­mire sem megyünk az önálló­sággal.” Ez persze így nem egé­szen igaz. A számok azt mu­tatják, hogy 1968-ban valami­vel több pénzzel gazdálkodtak a községi tanácsok, mint 1967- ben. Szerepet játszott ebben az is, hogy fel lehetett használni az előző évi beruházási keretek maradványát. Az viszont igaz, hogy az új mechanizmus első évében senki sem számíthat az anyagi eszközök gyors növeke­désére. Csodák nincsenek — különösen, ha pénzről van szó. Az új mechanizmus zárt gaz­dálkodási rendszer, azaz hely­ben kell megteremteni a fej­lesztés anyagi forrásait is. Az elmúlt években általános gya­korlat volt, hogy a városi, köz­ségi tanácsok vezetői év köz­ben végigkilincselték a járást és a megyét, szinte „koldultak” pénzt, pótkeretet valamilyen fejlesztési célra. Sokszor azon múlt egy-egy új létesítmény sorsa, milyen ügyes, „rámenős” volt a követként küldött taná­csi vezető. Most már nincs hová menni. Ha kiürül a község „bukszája”, a tanács legfeljebb hitelért fo­lyamodhat, ajándékért nem. Lassan csökken az állami do­táció is. Mindez átgondolt ter­vezésre, és az anyagi erőfor­rások jobb kihasználására int Az utóbbi cél elérésében válto­zatlanul sokat segíthet a lakos­ság áldozatvállalása, a társa­dalmi munka. A jó példák közt említhetjük a szeghalmi járást ahol a múlt évben egymillió forint értékű munkával járult hozzá a lakosság a községek fej­lesztéséhez. De több pénz jut építésre, felújításra akkor is, ha az olcsóbb, gyorsabb megoldást választja a tanács ó, a költség- vetési üzem iparosaival végez­teti a munkát. Az elmúlt évben már 21 ilyen üzem működött a megyében és összesen 25 millió forint értékű munkát végzett a tapasztalat szerint: gyorsan ás viszonylag kis költséggel. A költségvetési üzemek további fejlesztését sürgetve, a megyei tanács vezetői arra is felhívták az elnökök figyelmét, hogy még nem mindenütt használják ki tökéletesen a gépeket. Szépen megszaporodtak tehát a teendők már az elmúlt évben is, pedig az irányítás decentra­lizálása korántsem fejeződött be azzal, hogy nyolc község első­fokú építésügyi hatáskört ka­pott, tizenegy önállóan irányít­hatja bérgazdálkodását, tizen­három pedig maga képezheti fejlesztési alapját. A megyei és járási tanácsok — mint a gyermek felnőtté vá­lásának örvendező apák —egy­re több irányítási teendőt bíz­nak a városokra, községekre. M int az első év mutatja, nincs ok aggodalomra, a legtöbb vezető testület felelős­séggel él az eddiginél jóval több lehetőséggel is. De elbiza­kodottságra azért nincs ok. Az új mechanizmusból még na­gyon sokszor, szinte nap nap után vizsgázniuk kell a taná­csoknak, s bizonyítványuktól nem kevesebb függ, mint az, hogyan fejlődik a következő években a megye. Békés Dezső Türelemjáték szád, és a doktor bácsi neked ad- Hopp, Látod, kinn is van. Ugye ja a dobozt. Jő csere, ugye? Hoz- rieni fájt? Itt a dobozod. Beletet zá se nyúlok a fogadhoz. Csak heted ezt a kis fogacskát és elvi~ megnézem ... heted. Különben senki sem hinné Mit mondasz? Hogy en tátsam el, milyen bátor gyerek voltál... ki? No, jól van, nem bánom. Hát (brackó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom