Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-03 / 27. szám
Versenypályázat — fiataloknak Lapunk szerkesztősége és a Beké« megyed tanács művelődésügyi osztálya fiatalok részére verspályá- aatot hirdet Célunk, hogy a kezdő tehetségeket bírálattal segítsük, az arra érdemesek műveit pedig a Népújság kulturális mellékletében, a Köröetájban bemutassuk. A pályázat jeligés, a pályázó nevét «sütetén évét és címét lezárt borítékban, kell a versekhez mellékelni. A pályázók legmagasabb életkora ’ü év. A versek témaválasztása kötetlen. Beküldési határidő: 1909. március 1. Eredményhirdetés: 1969. április 4. A borítékra írjuk rá: Verspályázat. Pályadíjaink: 1 db első díj: 700 forint, 1 db második díj: 400 forint, 2 db harmadik díj: 200—200 forint A bírálóbizottság fenntartja magának azt a jogot, hogy a pályadíjakat más elosztásban ítélje oda. Népújság szerkeszt6*éf. Békés megyei tanács mily. s. Filadclfi Mihály. Vállalom A Mzonyosságot kerestem sokáig. Egy szilárd pontot a végtelen időben-térbea. Most megmosolygom gyermeteg hitemet, és kétségeim hidrát erőtlenek már (eltépni régi sebeimet: hogy nincsen semmi, ami Msonyas, hogy csak a Kőtáblák vad mhataga, hogy csak az Érvek konok csattogása, hogy csak a Tiltakozás forró láss. hogy mind csak ennyi, ennyi csak,.. Elégek én is, akár annyi más. S mégis hiszem, hogy nem volt hiába semmi. A mozdulataimtól is melegebb a világ. Szép ábrándjaimat nem «■ egekre Írtam, emberek őrzik suta, krétákkal rótt soraimat. Jón majd, tudom, a nagy táblatörlő: a feledés engem is méhébe zár, de addigra már a galambok tollán sziporkázik a fény, amelyre vágy tana és úgy leszek én már mindenütt jelen, akár a régvolt virágok a szemedben mind, ha egy Mm szálat a vázába taksa. Vállalom: nem kell a fanyar vigasz sem. Tudom, honnan jöttem és minek. És azt is, hogy bár a nappalokból az éjbe hull minden drága emlék, mégis akkor a legnagyobbak, ha álmodnak az elmék! Kovács Lafor. Zsuzsának A Duna fölött himbált Már vonat, villamos A folyóval ittam a a jövő kódét S az ablakban vizsgálgattam Arcélem Míg hozzámért idegen Ruhák szaga Elhúzódtam Mert ismertem Magamban Okét És segíteni A csalókon A hazugokon a fertőzött szeltamőeken, Az ő dolguk az 0 dolguk gondoltam 8 így egyed« maradtam Fő-bűnös Én Voltál már akkor hl Ismeretlen« ismerős Kit megérintettek A háribilak és illatos folyók Partjának lakomáin kollégáim Kollégáim Ügyes Ígérgetők Vágykeltők Krisztust keresztre feszítők Kezem nyújtottam volna Bn hí De inkább zsebrevágtam fis szemem elé kendőt kötöttem Amelyben láttalak Csak néztelek. Nem szóltam; Fekete kendőt a a számra hogy ne hazudhassak. KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET _________ K ép a képernyőn A művészei! ismeretterjesztés és o televízió • uv üií ebZJK.uzt’1 v C1J UJritY Dühös levelet közölt nemrég a Művészet című folyóirat a televízió egyik képzőművészeti műsoráról. A levél feladója ingerült idegenkedéssel támadta napjaink művészetét, jószerivel csalóknak nevesbe a képzőművészeket« cinkosaiknak a művészettörténészeket, nem éppen higgadt bölcsességgel szidott mindenkit, de leginkább a televíziót. A maga különös módján ez a felhevütt levél mégis a képzőművészeti tv-műsorok hasznáról, célszerűségéről győzte meg higgadt olvasóját. írójának hangja, tájékozatlansága azt bizonyította, hogy a feladónem tehet közeli ismeretségben sBépművésaetekkett, kiállításokra meg éppen nem fecsérü az idejét, • ha a szidott tv-műsorban ilyen néző is odafigyel a képző- művészetre — márpedig a vga módján odafigyelt—, — jelentős dolog lehet a képernyő ismeretterjesa* dühös volt az adás nézői közül, kívüle még nagyon sokan láthatták azon az estén a képeket, szobrokat. Éppen a többség nem Irt levelet — legfeljebb beszélt, elgondolkodott' a látottakról sok százezer tvnéző. S lehet-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy a televízió talán a legfontosabb eszköze a képzőművészeti ismeretterjesztésnek? A sok érdeklődő természetesen még nem minden. Nagyon fontos tény ugyan, hogy az összes kiállításon, minden múzeumban, tárlatvezetésen és vetítettképes előadáson soha nem jelenhet meg naponta annyi érdeklődő, amennyi a képernyők előtt esténként ott van, a televízió adottságai azonban ennél a nagy számnál is fontosabbak. Kép a képernyőn — a cím szójátéka a lényegre utal: a televízió és a képzőművészet rokonságára. Mindkettő látványélményt ad, mindkettő vizuális művészet, mindkettő a szemet foglalkoztatja — e rokonság miatt kitűnő lehetőség a kékes fényű hírközlőeszköz. A rokonság persze nem jelent ikertestvérséget: tvés képzőművészet csak rokonok, de nem azonosak. A festmény színeit, a szobrászat plasztikus formáit, a grafika vonalbeli tisztaságát, finomságát a képernyő nem örökölte ebben a rokonságban. Ám van egy nagy előnye a hiányosságok mellett a fiatal rokonnak: a képzőművészet képszerűségével ellentétben a képernyő képe mozog. És ez a mozgáskészség, elevenség hozzásegít a festészet, a szobrászat, a grafika megértéséhez, megszereléséhez. Megszerettetésre, megértetésre pedig szükség van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művészete és a ma közönsége között olykor nagynak látszik a szakadék, a dühös levélíróhoz hasonlóan, sokan állnak értetlenül a mai alkotások előtt. Azt azonban kevés ember sdereti, ha a különböző hasznos ismereteket nagyképű és fárasztó előadások hallgatásával kell elsajátítania. A művészetek szórakoztató megismeréséhez nyújt igen sok segítséget mozgó képeivel a televízió. A műértés, a művészet megszerelésének legfontosabb módja, hogy sok művet lássunk. A televízió „titokban” szoktatja a szemünket a modern alkotásokhoz, ázarevétlenül éri el, hogy megbarátkozik szemünk egy-egy korábban furcsának, szokatlannak tartott képpel, stílussal, alkotással. A színházi közvetítések és tv-játékok díszletei, a filmeken szereplő szobrok, képek, mind eszközei ennek a nevelésnek; az érdekes eseményekről szólő filmkockákon mellékesen látható műalkotások, a nagyvilágról készített fotók mind ismeretet terjesztenek. A „titkok" ismeretterjesztés mellett szükségesek a kevésbé rejtett, de nem kevésbé érdekes formák. Ha egyszerűen képeket mutat a kamera vagy szobrokat vesz lencsevégre, még mindig nagyon sok ember elzárja a készüléket De ha a képben, a szoborismertetésben valami érdekesség is van, hajlandó megnézni az alkotásokat az is, akit a művek bemutatása önmagában untat. A képernyő mozgó képe pedig érdekessé teheti a bemutatást. Ismertetheti a műalkotást oly módon, hogy elsősorban alkotójával ismertet meg kisfilmben, aki érdekes ember; érdeklődést kelthet azzal, hogy például az olaj- festés technikáját, a szoboröntés technológiáját, a restaurálás rejtelmes fogásait ismerteti stb. De a művek direkt bemutatásában, alaposabb megmagyarázásában és részletes elemzésében is képernyőnek.' amilyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát. A mozgó kamera izgalmas módon nagyít ki részleteket a remekművekből; a fényképezési trükk szenzációsan világít meg összefüggéseket az alkotásokban; a tv-film szalagján egymás mellé kerülő, időben vagy térben mérhetetlenül messze eső alkotások összekomponálása; a képpel kiegészített szöveg és zenével értelmezett kép — mind kiváló lehetőség a legmagasabb színvonalú művészeti ismeretterjesztésre. Ebből persze, nem következik, hogy minden néző mindegyik formát szereti, vagy lassan minden fokozatot végigjárja. Nem biztos, hogy aki két éve csak a külföldi híradók és a filmközvetítések kocskáin látott modern műalkotást, holnaptól megtekinti a Képről képre című képzőművészeti magazint, néhány hónap múlva már A plakátművészet remekei című sorozat lelkes nézője lesz és izgalommal lesi a Remekművek titkai meg a Rajzolj velünk sorozat minden adását is. De elképzelhető ilyen néző is és egyebek közt ezért fontos, hogy legyen minél változatosabb és több kép a képernyőn. R. Gy. Szokolay Sándor Galambdúcos tanya Gyúró István Interieur
