Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-03 / 27. szám
A fények játszanak az árnyékokkal ... * » • — Mit nézel? — Semmit. Az égvilágon semmit. — Az nem lehet, valamit mindig néz az ember— — Lehet, de történetesen most nem néztem semmit. — A napot sem? — Nem érdekel. — A kőkerítés és a gesztenyefák? — Nem érdekelnek. — Hihetetlen. Nyitva van a szemed és nem látsz semmit Arra fordulsz a kőkerítés félé, ahol kimért mozgással csúszik le a nap. Pontosan a két gesztenyefa között. Így van? — Így. De hidd el, a nap távozását sem néztem. A kőkerítést és a gesztenyefákat sem. A sugarakat ott egye a fene. Pedig néha érdekesek, főleg akkor, amikor a fények ráfeküsznek a kerítés peremére. Kinyújtott egyenes vonal. De ez sem örök, rövid ideig ilyen. Derékban megtörnek és a vonal tompaszöggé hajlik, de ez is változik, mert a sugarak kúsznak fel a gesztenyefa hegyére és akkor már derékszög. —- S azután? — Ne bomolj! Nagyon jól tudod, hogy hegyesszöget nem húzhat a vonalzójával, mert szembe sohasem kerülnek egymással a sugarak... — fitost miért hallgatsz? — Mert tudom, hogy egyedül vagyok ... Kissé rágom magam, mert nagyon sok minden összekó- colódott. A fények a kőkerítésen. Irén, a hájas zsir- pacni, a Nagyfej, « pózait és a büntető... Nagy káosz és mellé dögletes meleg van... S mindennek a tetejében te, aki itt vagy, bennem vagy, akitől sohasem tudok szabadulni egy percre sem... Hangulatod szerint macerálsz. Néha úgy pelenkázót, mint a tökös angyalt, néha meg forgatod bennem a bicskát. De nem hibáztatlak, én vagyok az nka, mert rettenetesen félrenevel lelek. — Kösz... — Szívesen ..l * * • A fény mindig ugyaúaa, az árnyék folyton változó— * • * — Tudod milyen a bárszék? — Körforgás. — Emelkedik le és feL Ütját menet szabályozza-, — Laposmenet. — Lehet, nem ismerem a technológiáját, ültél már rajta? — Sokszor. — Égette a hátadat a tekintet? — Még nem figyeltem. — Figyeld majd meg. Érdekes dolog. Ülsz a magasban. Lent alattad emberek mászkálnak. Sokan. Egy közülük nem császkál VI nyugodtan a fenekén és nézi valakinek a hátát. Pontosan egy helyen. Nem fent a vallnál, vagy lent a deréknál, hanem a két lapocka közepén. Kb. a tizedig csigolyánál. Azt az egy csigolyát pécézte ki és attól nem tágít. A tekintete átégeti a kabátot, az inget és amitől a csigolyákban erősen lüktet a velő ... — Nem tudom milyen lehet, még nem volt ilyen érzésem. — Ne is legyen. Ha érzed, hogy bámulja valaki a hátadat, rohanj ki az ajtón, szaladj haza1 és bújj az ágyba... FENY'fORE Csoór István elbeszélése Ígérem, hogy így teszek ... — Taktikát változtattál? — Miért? — Mindent rám hagysz. Miért nem ellenkezel? — Nem érdemes, fals dumának nevezed... — Nincs igazam? — Mindenben. — Látod, ez az, ami bősz- kai, mert szánt, a végtelenségig fel- nyavalyás hergel. Ügy tesztek velem, mint a beteggel... Hidd el, nem vagyok az. A pulzusom normális, az étvágyam kitűnő, az anyagcserémmel sincs baj. Naponta egyszer én is ott kuporgok, ahol a többi... — Tudom. — Mindent elhiszel rólam? — Mindent. — Amit mondok, azt is? — Természetesen. — Azt is, hogy tegnap a bárban négyszer féldeci lattal válaszolok és a rit- musédra ritmussal. — Ez olyan természetes, mint egy pofon. — Fenét... A ruhát ősz- szehajtva teszem mindig a székre. A cipőket egymás mellé a dívány elé. A harisnyát fejtve húzom le a lábamról, nyálazott ujjaknégyhúsz egy zetet. — Gúnyolódsz? — Nem, eszemben sincs. — Mindig beleköpsz a tálba... — Milyen legyek? — Megértő, okos... — Frászt! Bújjak el a tények mögé? — Nem fontos, csak próbáld reálisan ítélni a helyszemfelszedés. A melltartót elörefordítem és úgy kapcsolom szét. Papucsba bújok, hogy a talpam ne szedje fel a szőnyeg porát... — Ne szidd magadat, kapkodva vetkőztél... — Vetkőztem? Te téptél le rólam mindent... Nézd a rendet! A kombiné pántja felakadt az asztal sarkában, a melltartó rongycafat, lepattant róla a — Azt teszem. — A hangod mást rejt... — Csak úgy érzed, mert— — Mert? Nem mered kimondani? — Merem.» — Rajta. — Mindig csámcsogsz valamin... Irén ilyen... A zsír- pacni olyan, a Nagyfej amolyan... Hagyd a fenébe és aludj... — Tisztára meghülyültél, bezsongtál és a végén zúbgomb és kiment belőle az bonyt húznak rád... összes keményítő. A harisnya a vizeskancsóból hetem... konyakot Utam, jegelt ki- csnng hi, a másikat elnyel- __ Nekem1 Azt is neked fcöszőnsérő vei? — Azt is, csak az nem tegnap volt, hanem hat napja ■,. — Keverni akarsz? te a föld, lehet, hogy az — Igen... Mert kénytelen egész házat fel kell érte vagyok követni... Benned fordítani. Az egyik cipő az hogy legyek... ágy alatt, a másik a foga- _ Jó Ne zsörtölődj, son... Fekete kupac a te hagyjuk a vitát... Mást Nem. Csak szeretem a ruhád, a tetején az a fehér „kariam. precíz dolgokat. — Rendben van. En is szeretek helyére tenni mindent. De a zsírpacnival nem boldogulok. Látom a képét, akkor is vigyorgott, amikor a négy féldeci után szájbavertem... — Tegnap? — Igen. — Ez sem tegnap volt, hanem hat napja... Pontosabban öt napja és tizennyolc órája.., — Percekkel nem szol- gálhaszt? — Ha szükséges, igen. — Nagyon leköteleznél. — Van logarléced? — Nem hordom magammal. — Kár, azzal gyorsabban menne... villanás a lábravalód, zoknid pálott szagú és kirótta a sarkát a cipőd kérge... A szőnyeg mintái nyomják a váltamat, szívja magába a port a hátam — Mondjad. — A stoplit is ismered? — Hot won egy csukán. — Annyi... Topábbá egy fekete nadrágot pacák, zöld pázsit, két végében két abés a kicifrázott rózsái bé- iakkeret és a kitátott száj... lyeget sütnek a fenekembe... — Nyugodj meg Irén, ez a dolgok rendje... — Hozd a lavórt! — Minek? — Hányni szeretnék.., * * * — A tolókocsi gumikerekű. Három kereke van, kettő nagy és egy kicsi. A kicsi nyaklik és az adja az irányt a két nagynak. Fúj- hatós gumik vannak rajtuk, a pumpájukat még nem láttam. Szoktak ezek — Számold fejben, addig a gumik defektet kapni? — Nem tudom ... Kevés a valószínűsége, mert sima Ezen felül még utál- járdán járnak, ahol nincs is... Állandó lelki- tövis, patkószeg és jancsi- szeg... — Piros linóleumon futottak. — Ott meg pláne nincs tövis.., — A zsirpacni tolta. Félkézzel. A másikkal Irénre magadra hagylak — Unsz? lak fröccs, vak duma és a tetejében pimasz vagy, mint a piaci légy... — Nem sértődöm meg. — Sajnos... * • • A fény néha a felhőkben fennakad, ilyenkor maguk- mutatott. Sápadt volt Irén, ra maradnak az árnyékok. a száját beharapta. Karbol szagú volt a lepedő, a kilincs és fent a sarokban a pókháló is. — Kikapartuk... — Irén ki tudott bújni a bőréből... — Elhiszem. — De ez valóban így volt. Többször is előfordult Három lépésre megállt maga előtt és nézte önmagát. Ha szólt, mindig vádolt. — Amit most veled, amit most együtt csinálunk, abban én nem vagyok benne... — Ne gyerekeskedj! — En ilyent még meggondolatlanságból sem követnék el. — Annyira undok? — Egyszerűen állati __ — Emberi, tökéletesen emberi.., — Ez emberi? Nézd meg te is önmagadat! Reszket a bőröd, csorog a nyálad, fogad veri a fogamat... Vo• nyítasz, én szükölök. Ha te sóhajtasz, én is azt teszem, ha te rúgsz, én is rúgok, ha mardosol, én is mardos- lak, mozdulatodra mozdu■ — Vederben a klapec... * * * A felhőnek mindegy, hogy hol van, mert sehol- sem fizet lakbért. •. » * * — Láttad már a lelátót zöld gyepről? — Nagyon sokszor. A kitátott szájban mindig bömböl a mikrofon,.. S egy pettyes kerek bőr... Hat stopli. Egész « melledig emelkedik. Sárosak o bőrr szegek, a zöld gyep szálai tapadtak rá is néhány vér- csepp... A kitátott száj köp, a síp sípol és a pettyes bőr a mészcsomó közepén áll. Véresek a stoplik és tegnap nem rúgtam be a büntetőt_ — Nem tegnap volt, hanem hat napja— — Tegnap— Tévedsz. — Tegnap délután hathúszkor— — Kicsit komplikált dolog. Karbolos a mész szaga, olyan a pettyes bőré is, a háromkerekű taligáé is és annak is olyan a szaga, aki veri a hátamat. — Finger, vállalod? — Nem. — Ne vacakolj! — Nem vacakolok... A fejem sincs itt.,, a szemem sincs, két téglán áll a zománcoz veder— Towóbb verték a hátamat. — Ragaszd be a pipába és kész! — Jó... Az ablakkeret kicsi... Ha a léc alá irányítom, kiveri az üveget, ha mellé, a két pont elveszett... A zsirpacnit ti láttam, tolta a háromkerekű kocsit. — Ne dévánkozz! Na— Egyetlen kitátott száj. 9V°n sürgős, mert megy a Színes, tarka száj, amiben vonat... fogak vannak. A fogak mö- — Megpróbálom... a stop- gött olyan nagy torok, akár lis pasast is láttam. Főtt csak a Lánchíd alagút ja és benne a méreg, dörzsölte a mást mondana... zsirpacni még életében sem izzadt ennyire. Harminc fogát láttam. Kettőnek csak a mély ürege volt meg. ' — Kikapartuk a srácot... — Hajrá, Finger! — A két fog üregéből jött a szó. Tisztán hallottam, mert simán gurultak a kerekek a piros linóleumszőnyegen. Sem a kerekek, sem a szőnyeg nem loptak el egyetlen szót sem. — Vederben won már— Klórral mostuk a vedret, tiszta, majdnem új, minden szem zománc rajta van... Nyolcliteres és hiteles. Tíz kis klapec nyugodtan belefér— Hajráy Finger! — Rúgod vagy nem? — Rúgom— Természetesen... Ki rúgná más? • » * Van úgy is, hogy a felhő a vihar hátára ül és onnan nézi a villámokat, amikkel a zsendülő életet szigo- nyozzák... * * »-- Tegnap délután adtam a zsírpacninak húsz forintot, amiért cipekedett Irénnel. — Nem tegnap volt, hanem pontosan hét napja, egy nappal előbb, mint a meccs... — Ifiestem volna az időből? — Nyilván— — Lehetetlen... Tegnap vágtam szájba a zsirpacnit— — Aggódom érted... — Kösz! Nagyon régen vártam— • * * — A fejvadászok használhatnának zöld v illogót vagy sárgát, vagy vöröset, miért éppen kéket? — Ki tudja. — A lexikon nem mond róla semmit? — Nem foglalkozik ilyen villogással. — Kár. Közelebb kerülnénk a lényeghez. — Mit akarsz? — Semmit. — Néha a semmi is sok és a pici is lehet óriási— — S akkor úgy mondod: óriási pici? — Ügy. — Remek. A zsirpacni nem így határozta meg. — Hogy? — Azt mondta, remek szerkezete van Irénnek... Dőlt belőle a konyakszag, nem hagyta abba, még a kocsiban is mondta. — Ilyen pompás testtel a kirakatban kellene lenni állandóan— Egynek kár az ilyet lekötni— •— Még egyszer szájba vágtad. — Nem. A rendőr megfogta a kezem. Inkább a zsírpacnihoz húzott. — Kihagyni egy büntetőt! — Féltettem az üveget. — Mit? — A két milliméter vastagságú táblaüveget, amit rámába szoktak vágni és háromszögletű pléhdarab- kákkal rögzítik a deszkához, majd gittel begittelik, hogy ne fújjon be a Szél... — Magából az ital beszél... A tömény—-7- Nyert, a tiszta szóda — Van pázsit? — Szalmazsák, rács ét veder— — Veder? — Igen, veder, mit eso» dálkozik? — Érdekes, ott is van weder— •M Viharnak vihar a párja, szélnek a saél és az ember behúzott nyakkal bújik az odújába, mert fél a náthától... • • • — A fejesek mind nagy fejek. Hosszúra nőnek, ha kicsik is. Valami megnöveszti őket. De mi? Nem tudod? — Nem foglalkozom ilyesmivel. Minek? — Jó az, ha mindent tud az ember. Ha megdög- lünk, nyugodt lélekkel mondhassák rólunk, nagy koponya veszett el benne... Például itt volt ez a Finger is- Finger, az arany- lá bú... — Lapozz tovább/ — Minek? — Mert itt a betűk halványabbak. — Jó ez nekem. A Nagyfej is gyönyörűen olvasta. — Finger úr megjött? — Mint a mellékelt ábrám mutatja— — Nagyon örülünk... Végtelenül örülünk- Van érája? — Van, Doxa. Az apám hagyta rám, lánccal együtt... — Jár is? — Ha felhúzzuk. — A mutatók is jók? — Prímák, állandóan* körbe-körbe mennek és sohasem unják— — Lenne szíves megmondani az időt. — Ezer örömmel. Nyolctíz. — Nálam nyolc óra múl* tizenegy perccel. De ezen ez egy percen nem vitatkozom, csak a tízen. Érti? . — Tökéletesen. — Erre számítottam. Remélem, nem beteg és nem hoz fel olyan lógós kifogásokat. — Egészséges vagyok, mint a makk... — Csak azért, mert eléggé sápadtnak tűnik. Már tegnap is látszott magán. — Lehet. — Mi volt magával tegnap? — Ügy gondolom, semmi. — Kihagyni egy büntetőt! az alagútban van a mikrofon— Hallottad már a hangját? — Milliószor. — Akkor tudod milyen. — Hogyne Hajrá, Fin- Hajrá, Finger! Igen. Hajrá, Finger! Kicsit híztál, dagadgerl lói». pázsithoz a lábát, véres lett nyomában a fű. Végig, ahogy koszolta a stoplikat... — Rajta, Finger! Hajrá, Finger! Finger! Finger! — Persze az ilyen eset gőzzel jár... — Berezeltél? — Nem. De Irén még sohasem volt ilyen sápadt. A Délután lett volna ilyen nagy fiú... A tizenegyesnél— — Délután sütött a nap. Átvágott a tribünön, egyenes vonallal le a zöld gyepre... A pázsitra. Szép szó. Pázsit.. Az ember henger- gőzni kíván... — Majd a kóterban— — Tudok róla. Ott voltam. — Bár ne lett volna... — Bár... • M A fény csak játszik az árnyékokkal... • » * —■ Most mit nézel? — A plafont. — Mit látsz rajta? — A fényt, ami a kőkerítésről és a gesztenyefákról itt maradt. — Milyen? — Pontosan olyan, mint a többi fény. — Nem másmilyen? — Nem. De milyen az a másmilyen? — Például, ami belőled sugárzik ki. — Belőlem? Bennem ások halott sugarak vannak. — Óriási! — Az. — Nem vagy éhes? — Még nem. Miért kérded? — Mert, ha éhes leszel, felkelsz erről a rohadt sez- lonról és mész zabálni. — Ez a legvalószínűbb—
