Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
IS öS. február 19. 3 Szerda Csaléteknek szánták? A napokban mlaki rám telefonált: *— Mondja, miért nem lehet kapni azokból a konzervekből, amit a műit év végén Békéscsabán kiállításon mutatott be a Békéscsabai Konzervgyár? •— kérdezte. Ez bizony elég nehéz kérdés — próbáltam kitérni az egyenes válaszadás elől, már csak azért is, mert még körülírva sem tudnám megmagyarázni. —■ Tehát mellé akar beszélni f •— folytatta kihívóan, mintha én volnék mindennek az oka. Sem a konzervgyár, sem a kereskedelem nem tehet róla. Csak kizárólag én, aki ugyancsak fogyasztó lennék, ha lenne azokból a jófélékből — Szó sincs róla. Teljesen egyetértek önnel — szabadkoztam, már amennyire ilyen elmérgesedett konzervhiány- ban lehetséges. No, jól van, akkor elmondok néhány dolgot. Jegyezze—í Dühösen, hadarva beszélt, a mondatok közé olyan szavakat is tűzdelt, amit nem túr el a nyomdafesték. Azokat megpróbáltam le sem írni — vagy félúton abbahagytam. Kellő szűrés után ennyi maradt: — i..Hát ne akarjon engem átejteni.., Az istenit annak (pardon) „ Tudom én mi a dörgés az új gazdasági mechanizmusban... Mit képzel a kereskedelem: eszi, nem eszi, nem kap mást? A vevő csak olyan...? Miért van nekünk konzervgyárunk Békéscsabán? Csak csaléteknek szánták azt a kiállítást...? Elismertem, hogy igaza van. Már én is szerettem volna valami ilyesfélét írni, az ember azonban nem foglalkozhat a magánügyeivel a nagy nyilvánosság előtt. De a másokéval? •— Talán erkölcsi kötelessége is az újságírónak. —or lyok székhelye egy hétig teljes egészében a szabadságharcosokkal egyesült felkelők kezén volt, megalakult a szabad helyi közigazgatás, s a nyugati sajtó olyan hírekkel volt tele, hogy a DNFF esetleg itt alakít ellenkormányt. Az amerikaiak hatalmas légi- és szárazföldi erőket vontak össze, valósággal pora bombázták a várost, de csak egyhónapos elkeseredett küzdelem után tudták visszavenni az ősi citadellát, amelynek kétszázötven védője az utolsó golyóig harcolva halt hősi halált. Ez az offenzíva alapjában ráz- kódtatta meg a saigoni bábrendszert és halomra döntötte a dél- vietnami rendezésre vonatkozó összes korábbi amerikai elképzelést. Bebizonyította a Johnson- kormánynak, hogy a városokban sincs a Thieu—Ky-rendszemek Igazi bázisa. Ahol — ha csak napokra is — kitűzték a néphatalom zászlaját, ott gombamódra tűntek elő a lakosság hazafias szervezetei, ideértve vallási, szakmai, diák- és más ifjúsági szervezeteket, amelyek létezéséről a kormányzat és az amerikaiak mindaddig semmit sem tudtak, s amelyek azonnal készeknek mutatkoztak együtíWnű- ködni a DNFF-el. Végeredményben a Tet-offenzíva óriási lökést adott annak a folyamatnak, amely a múlt évben elvezetett az Egyesült Államok vietnami politikája Mezőgazdasági középiokű szakemberképzés Sarkadon A sarkadi gimnázium mellett 1962—63-ban kezdte meg munkáját a mezőgazdasági szakközép- iskola. Az eltelt évek bebizonyították, hogy helyes volt a középfokú szakemberképzésre időben gondolni. A szakközépiskolák ma már országos jogot szereztek maguknak minden területen. Szocialista építés, szocialista ipar, szocialista mezőgazdaság elképzelhetetlen jó felkészültségű középfokú szakemberek nélkül. Ezt bizonyították azok i a tanulók, akik az iskolából kikerültek és végzettségüknek megfelelő munkakört töltenek be. Szeretik őket, elismerik munkájukat. Igaz, nem egy esetben pályaválasztásukra, munkába állásukra elutasító volt a válasz, de azofe a fiatalok, akik a mezőgazdaság sze- retetótől áthatva választották ezt a pályát, megtalálták számításukat: nemcsak végrehajtói, tervezői is a munkának. A Társadalmi Szemle 1969. februári számában megjelent cikk, a Békés megyei Népújság február 14-i számában közzétett népi ellenőrzési bizottsági tájékoztató tudományosan és statisztikailag is bizonyítja, hogy a szakemberek végzettsége nem elhanyagolható tényező a további fejlődés szempontjából. Sarkadon új típusú, állattenyésztő szakközépiskola működik. Mit nyújt ez az iskolatípus az általános iskola után a mezőgazdasági pályára irányuló fiataloknak? Iskolánk a mezőgazdasági üzemek és vállalatok számára dolgozó, népünk érdekeit szolgáló, műveit, hozzáértő, hazaszerető, szocialista világnézetű, sokoldalúan képzett szakembereket nevel. Az állattenyésztés területén a termelési főfolyamatokról, a termelési folyamatokra ható tényezőkről, a termelőeszközök használatáról, a berendezések és gépek üzemeltetéséről középszintű szakmai ismereteket adunik. Arra törekszünk, hogy a kikerülő végzett szakemberek gazdasági beállítottságú, önálló gondolkodást fejlesszenek isi magukban. Célunk, hogy az állattenyésztés munkáiban, valamint a gépek üzemeltetése terén korszerű jártasságot és készséget alakítsunk ki. Felkészítsük a tanulókat a technikusi minősítő vizsga letételére, a szakirányú felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra. A Végzett tanulók a mező- gazdasági üzemek állattenyésztő ágazataiban helyezkedhetnek el olyan termelőjéllegű, illetve rész- irányító munkakörökben, amelyek betöltését jogszabályok egyéb képesítéshez nem kötnek. Lehetnek beosztott állattenyésztők, állatorvos szaksegédek, brigádvezetők, telepvezetők, beosztott üzemgazdászok, törzskönyvezők, áruszakértők, áruátadók. Azok a végzett fiatalok, akik megfelelő üzemi gyakorlatot szereznek, technikusi minősítő vizsgát tehetnek, technikusi munkakörben helyezkedhetnek el. Természetesen az egyes mezőgazdasági üzemek helyi viszonyainak és termelési eljárásainak megismerése, begyakorlása után szakmunkásként is alkalmazhatók az állattenyésztés szakmunkáéi munkaköreiben. Ezekre a feladatokra készültünk fel Sarkadon. Mezőgazdasági szak- középiskolánkban három agrármérnök, egy gépészmérnök végzi a szakmai elméleti és gyakorlati oktatást. A közismereti tantárgyakat a gimnázium nevelői látják el, felhasználva az oktató, nevelőmunkához az iskola oktatási eszközeit minden területen. Az üzemi gyakorlatokat a Kossuth Termelőszövetkezet egyes üzemegységei- j ben végzik a tanulók heti egy na- pon, ősszel és tavasszal két-két- hetes, nyáron négyhetes összefüggő foglalkozásokon. A gyakorlatokhoz az iskola munkaruhát biztosít. A gyakorlati oktatást segíti két hold bekerített gyakorlóterület, melyen felépült két tanterem a megfelelő raktárhelyiségekkel. Az iskolának saját erőgépei és munkagépei vannak, a géptani oktatást a gépjavító állomás modern felszerelésű tanműhelyeiben végzik. Messzemenően biztosított a tanulók diákotthoni elhelyezése, étkeztetése. Az oktató, nevelőmunka feltételei évről évre szépen fejlődnek. Szakközépiskoláink eddigi munkájával bebizonyította, hogy jó felkészültségű, szakmában jártas, mezőgazdaságot szerető fiatalokat nevelt és nevel. Csausz Vilmos igazgató Zsugorodik a Hold címmel számol be a Delta új száma a Holdkutatás időszerű kérdésiedről, az eddigi adatokra épülő elméletekről, s azok vitájáról. A lézertechnika legfrissebb újdonságai, a műkincseket restauráló múzeumi „klinikák'’, a korszerű szállodák technikai csodái mellett cikket közöl a lap a világ leghatalmasabb csillagászati távcsövének építéséről. „Vallanak a csontok” címmel megírja az ősi betegségek, őseink; életmódja után. folyó laboratóriumi nyomozás izgalmas részleteit. Érdekes képriportjai bemutatnak úrj autómo- delleket, az olajszállításra szolgáló csőkígyókat, mesterséges szigeteket, a lakásvilágítás színhatásokra épüifi újdonságait s olyan hatalmas csarnokokat, amelyeknek a tartó „szerkezete”: levegő. Száznál több, részben színes fotó, Delta-lexikon, sok-sok információ, érdekesség, tudományos humor egészíti ki a népszerű magazin új számát. Felkészülten, meggyőzően Jó munkáért — újabb munka A Gyomai Építőipari Ktsz dolgozói — Jened Béla építésvezető irányításával — építették Gyomán 1968-ban az ÁFOR üzemanyagtöl- tő-állomást. A munkák jelentős részét — Gácsi Elek oktató ellenőrzése mellett — az iparitanulóbrigád kapta feladatul. A fiatalok vállalták, hogy december 31 .helyett november 30-ra befejezik a 2i millió 100 ezer fo„gyötrelines felülvizsgálásához”, s napjainkban meghatározza a helyzetet. Ma, amikor az amerikaiak a párizsi tárgyaláson követett időhúzó taktikával próbálják feltartóztatni az eseményeket, úgy tesznek, mintha már elfeledték volna tavalyi holdújév tanulságait. Azért húzzák az időt, hogy újra és újra megkíséreljék a lehetetlent: újabb erőfeszítéseket tegyenek a saigoni bábrezsim megszilárdítására. Eközben Dél-Viet- namban tovább halad előre a tavalyi Tét idején nyilvánvalóvá lett folyamat: növekszenek — még a bábrendszer bástyáin belül is — a nemzeti ellenállás erői, melyek immár a saigoni kormány megdöntését, s egy olyan békekormány megalakítását vállalják feladatul, amely tárgyalni tud majd a szabadságharcosokkal a nemzeti megbékélésről, az ország jövőjének politikai elrendezéséről. A felszabadítási front mind rugalmas politikájával, mind pedig a fegyveres harcban elért sikereivel támogatja a lakosságnak ezt a mozgalmát. A megalakítandó békekormány az egyik formája lehet a DNFF programjában javasolt széles nemzeti koalíciónak, utat nyithat a szabad, független, semleges és virágzó Dél-Vietnam megteremtéséhez. Szabó L. István rintos építkezést. Hogy ez a törekvés eredményesebben valósuljon meg, a szövetkezet 5000 forint célprémiumot tűzött ki a 13 első- és másodéves ipari tanuló részére, a harmadéveseknek pedig teljesítménybért helyezett kilátásba. A vállalást teljesítették. Az ÁFOR megbízottja a határidő előtt befejezett és kifogástalan munkáért elismerését és köszönetét fejezte ki A köszönetét később újabb megrendelés követte. Az ÁFOR arra kérte a szövetkezetei, hogy vállalja el Békés megyében az ösz- szes új üzemanyagtöltő-állomás megépítéséi Ilyen nagy feladatra azonban a szövetkezet nem vállalkozhatott. A távolabbiakat lemondta, csak a dévaványait és mezőbe- rényít építi meg. A vidéki munkában az ipari tanulók már nem vehetnek részt. Helyettük Kis Bálint brigádja kerül majd oda. Remélhető, hogy ez a brigád csak öregbíteni fogja a szövetkezet növekvő jó hírét Járási verseny Eleken (Tudósítónktól) A megyei,' majd az országos versenyt megelőzően a KISZ gyulai járási bizottsága és az Agrárifjúsági Tanács selejtezőt készít elő ifjú szarvasmarhatenyésztők részére Eleken. A gyulai járásból 30 versenyző nevezett be a kétnapos, elméleti és gyakorlati feladatok megoldását kívánó küzdelembe. A versenyt február 24- én és 25-én tartják a szakiskolában. A versenyzők elszállásolásáról és étkeztetéséről a rendező szervek gondoskodnak. A verseny legjobb helyezettel tovább jutnak a megyei versenyre, esetleg az országos versenyre is. Ezenkívül értékes díjakat is biztosított részükre a rendezőség. (m. gy.) — Elnézést, amiért ilyen hosz- szan írtam, de nem volt időm röviden megfogalmazni gondolataimat. Állítólag ilyesformán fejezte be Marx egyik Engelsnek írt levelét. Egyidőben eléggé szállóige volt ez, de hatása nem érződött megfelelően a párt, a tanácsi és a gazdasági irányítás, vezetés gyakorlatában. A régebbi években, amikor még vonaton meg kas kerékpáron közlekedtek a járási párt- és tanácsi vezetők, amikor még nem voltak függetlenített párttitkárok az ipari és mezőgazdasági üzemekben s amikor még véteknek számított munkaidőben párttaggyűlést, termelési tanácskozást, szövetkezeti közgyűlést tartani — úgy-ahogy megbocsátható volt az, hogy előzetes megfogalmazás nélkül hangzottak el a beszámolók, a tájékoztatások, az útbaigazítások. Mondani sem kell, hogy az ilyen — szavakat, az eredményeket és a tennivalókat keresgélő — beszámolók jó része menynyire tértek el a napirendtől s mivel a hozzászólók amúgy is hajlamosak voltak mindenféléről beszelni, mennyire elhúzódtak a különböző értekezletek, tanácskozások. A korábbi évekhez képest jelentősen növekedett a pért és gazdasági összejövetelek színvonala. Egyrészt abból a szempontból, hogy már nem rángatják ötre-hat- ra értekezletre a párttagokat, az ipari és mezőgazdasági dolgozókat. Másrészt nemcsak a párt-, tanácsi és gazdasági vezetők tudják a korábbiaknál szorosabban, logiku- sabban és érthetőbben a napirendhez sűríteni mondanivalóikat, hanem a hozzászólók is megtanulták, hol kell szót emelni az egyéni, és hol a közös ügyekben. Az általában gördülékennyé vált gyűléseken, értekezleteken, tanácskozáséi kon szívesen vesz részt mindenki. Mi több, elismeréssel adóznak az egyes időszakok eredményeinek, hibáinak átfogó, szabatos értékeléséért, a tennivalók frappáns felsorolásáért. Nemegyszer hallani olyan megjegyzéseket, hogy milyen sokat fejlődött ennek és annak a vezetőnek, ennek és annak a dolgozónak a beszédkészsége az elmúlt évek folyamán. Tegyük hozzá, hogy a beszédkészség a tárgyi és szakmai ismeretekkel, más szóval az értelemmel párhuzamosan fejlődött jelentősen a vezetőkben az ipari és mezőgazdasági dolgozókban egyaránt. Párt-, tanácsi és gazdasági vehetőink közül egyesek túl is becsülik már előadói, mi több, szónoki képességüket. Minden továb- j bi nélkül odaállnak a párttagság,. 1 a dolgozók elé egy papírcetlivel, amire hevenyészve írták lei egy- egy időszak eredményeit, hibáit s a következő időszak legfontosabb tennivalóit. Abban a tudatban te- száls *zt, hogy minden a kisujjuk- bast van. Az egyik termelőszövetkezet főkönyvelője nemrégiben egy maroknyi kdm-utoáással állt a közgyűlés elé s kínosan, az adatokat keresgélve, a papírokat minduntalan válogatva, igazgatva, egy félóráig mondta el azt, ami tíz percnél sem tartott volna tovább, ha élőre leírja, vagyis megfogalmazza előadnivalóját. Tegyük hozzá, hogy ha előre megfogalmazza, akkor jobban meg is érthették, megjegyezhették volna azt, hogy a gazdaság részleteiben és összességeiben mennyi bevételt ért el s mennyi volt a termelésre, beruházásra fordított kiadás. Csupán kapásból jó néhány olyan járási párt és tanácsi, ipari és mezőgazdasági üzem párttitkárát is megemlíthetnénk, akik vagy nagyvonalúságtól, vagy túlzott kényelemszeretettől fűtve, hasonló „értékű” beszámolót, tájékoztatót tartottak kisebb- nagyobb kollektívák előtt az utóbbi időben. Az előre meg nem fogalmazott mondanivalót legfeljebb pohárkö- szöntöként vagy a kisebb-nagyobb kollektívák köszöntéseként lehet elfogadni. Párttaggyűléseken, feladatok, tervek ismertetése, magyarázása esetén semmiképpen sem bocsátható meg a készületíen- ség. Sok indokot tudnánk ez ellen felsorolni. Hely hiányában csak a legfontosabbat említjük. Azt, hogy eléggé szervezetlen s rendszertelen' megyénkben a politikai és gazdasági, avagy szakmai nevelés. Jóformán csak a ritkán sorra kerülő párttaggyűlésekre, pártnapokra, termelési tanácskozásokra, közgyűlésekre szorítkozik ez a fontos feladat. Éppen ezért legalább az ilyen összejöveteleken elhangzó beszámolók, tájékoztatók legyenek jól fogalmazottak, figyelmet, érdeklődést keltőek és a párt politikájától eltérő felfogások és nézetek ellen harcra mozgósítóak. Tévedés ne essék, nem az a kívánalom, hogy csak azok álljanak a dolgozók elé beszélni, akik pátosszal telített szónoki képességekkel rendelkeznek. Azt viszont érezze kötelességének minden párt-, tanácsi és gazdasági vezető, hogy folyékonyan, logikusan, meggyőző erővel adja elő minden esetben a mondanivalóját. Ügy, hogy ne csak a tennivalókat értsék meg pontról- pontra a hallgatók, hanem gondolatok, ötletek is ébredjenek bennük a tennivalók időbeni és jó minőségbeni megoldásához. K. L