Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
19». február 19, 4 Szerda Egy amatőr Áttila-kutató érdekes feltételezései A hun birodalom központja a Haros törmelékkúpján volt? — Battonyán született Attila? — Dombegyházán van az „isten ostorának" sírja? Az MTI kösűése nyomán orszá-1 — E népvándorláskori főközlegcs és megyei napilapok hírül kedési ú (.keresztezések és a víz adták, hogy dr. Radnai Mikes j mellett, sőt a 'hosszanti szigeten ben pogány istentisztelet helyét jelenti. Minthogy ez a helység az Árpád korabeli oklevelek szerint békéscsabai amatőr kutató bele- J fekvő Dombegyház a Bendegúz- Battonyájiak Dombegyház felüli jezte 300 oldalas „A dombegyházi; ág csoportos királyi temetkezési Attila-hagyomány új megvilágl- telepe volt fásban” című tanulmányát. A hírt: — A bizánczí követség! tag, lapunk is megjelentette. A téma Priszkoaz útleírásában említett érdekességére hivatkozva meg- „iható vizű tó” csak a Maros tör- kértük a szerzőt, hogy röviden is- melékkúpján feküdhetett, mert mertesse eredeti feltételezéseket egy tó vize ihatóvá válásának és tartalmazó munkájának főbb megmaradásénak előfeltételei — gondolatait. A Békés megyei Dombegyházhoz fűződő, magyar és latin nyelven fennmaradt ősréginek mutatkozó hagyomány szerint („...Dombegyház mellett, Tsanád vármegyében, (mint írják) eltemethetett”, ill. „Attila natus est in Engaddi. aducatas est in Zelemér, sepultus est in Dombegyháza” azaz született Engaddi- ban, nevelkedett Zelemérőn, eltemették Dombegyházán. Az egész kérdéskört új alapokra helyező tanulmányom egyik kiindulási alapja egy legújabb hidrológiai ill. geomorfológiai feltárás, amely szerint a mai Maros—Körös közben alapvető vízrajzi helytzetváltozás következett be. E változás előtt a Maros vize a ma már kiszáradt sűrű meder- rendszerbem, ezen területen keresztül follyt a Tisza felé, ill e területen keresztül is. Igazolom, hogy ez a vízrajzi heüyzetválto- zás a hunokat követő avarok idején és beavatkozásával kezdődött meg ás az árpádházi királyok idején, teljesen pedig a Tisza szabályozását követően fejeződött be. E vízrajzi változás» előtt Dombegyház mellett egy jelentős med- rű folyó folyt el, amely még Dombegyház előtt két ágra szétválva. hosszanti szigetet alkotva vette körül a mai Dombegyháza belsőségét és a községhatár középső részét E két ág partjain sűrű halom, ill. halommaradvány- hálózat helyezkedik el, és ez poegeaz tiszántúli és alföldi viszonylatban — egyedül itt voltak meg. Egy földrajz szakos egyetemi tanár véleménye szerint ez a tó csak az Orosházától keletre fekvő, Kardoekút melletti Fehér-tóval lehet azonos. — Minthogy Priszkoaz útleírása szerint e tó mellett Buda egyik nejének faluja volt, érvelésem szerint e helyen Buda főszállása vélelmezhető. — „Hármas koporsó” alatt hármas fémes sírfülkét kell érteni. — A hun királyok temetkezését a nagy mélység jellemzi, Attila sírja 3—7 méteres mélységben kereshető. oldalán feküdt, sőt valószínűleg magának Dombegyházának, tehát a temetkezési telepnek a területén, nincs kizárva, hogy a hun főváros mellett élt pogány papi kaszt (főtáltosok, fősámánok) telephelyének nevét is megőrizte ez az Árpád korabeli oklevél, S hogy a krónikásaink által említett Engaddi (Engadi, Engá- dia) alatt valóban csak a Maros törmelékkúpját lehet érteni, perdöntőén bizonyítja az 1300 körül keletkezett Pozsonyi Krónika területjellemzése. Az Engadi helymegjelölést ugyanis az összes krónikák közül egyedül ez látja el jellemzéssel, és körülírással, az alábbiak szerint: ...mutritus in Engadi, que est melior terro in mundo”, azaz Attila „...nevelkedett Engadiban, amely jobb föld a világon’” ti. a világon levő földeknél. Ez a területjellemzés pedig teljesen ráillik az egész Dunavölgye ősréginek mutatkozó legjobb, a Maros törmeüékkúpján- . . . .. - . * 1 t-rtl,, t A /v, i-vV% n rfi r ocl V1» Ír t* t temetkezési telep — Az dombegyházi Attila-hagyomá- nyok, a valamikor létezett, de elveszett magyar ősgeszták ősi hagyomány alakjában fennmaradt része. Bizonyítót, hogy a Dombegyházzal szomszédos Battonya, Attila születésének és neveltetésének helye és egyben — összegezésem szerint — a Priszkosz-járta fapalotás fővárosának helye is volt Krónikásaink írják, hogy Attila Engaddi-ban „natus est” (született) ilL „nutritus est” (nevelkedett). Találtam ugyanis egy ismeretlen eredetű, régi szövegrészt, amely szerint Attila „nevelkedett Engádiának honnos Ekbatana városában”. így Engádia alatt a Maros törmelékkúpját és Eíkba- tana alatt — Pataki László indítása alapján — a mai Battonyát kell érteni. Állításaimat azonban nyelvészetileg nem tudtam alátámasztani. Ez év elején levélbeni megkegány vízmenti volt Emiatt tanulmányomnak egyik fejezetében azt a hipotézisemet iparkodom igazolni, hogy az Ipolyi Arnold által megőrzött, Attilának elrekesztett folyómederbe történt állítólagos eltemetéséről szóló ősi magyar hagyomány lehetségesen éppen a dombegyházi régi vízrajzi helyzeten alapszik. (A községhatárt átszelő, sőt annak központi részét szigetszerűen j továbbá, hogy En-gaddi „nagy körülvett ma Czfigányka-érr.e-k j átkelő”-t jelent. S minthogy az nevezett terjedelmes kiszáradt Aradot Aquincuminál összekötött Maros-mederben az 1850-es évek népvándorlaskori hadi és keres- után is tutajok és uszályok köz- kedelmi főútvonal (később a j postakocsijárat is) Dombegyháfekvő mezőhegyes!—bónkúti— orosházi földekre. Ez a területegység világhíres a nagy sikértartalmú termékekről, az ún. orosházi búzáról. (Az orosházi búza nagy sikértartalmának természettudományos magyarázata az, hogy i Maros mai iszapjának, teháit < régebbi hordalékának is erős rá diumtartalma van.) Minthogy Attila hatalmának alapja a nagy lóállomány volt, teljesen magá tói értetődő, hogy ő is ezt a Mezőhegyes környéki területet foglalta el törzsének, amely területen 1775-ben a Habsburgok is a világhírű mezőhegy esi katonai lótenyésztő telepet létesítették.) Véleményem szerint a népvándorlás korának uralkodói, hatalmuktól telhetőén a legjobb termőföldeket foglalták el. A vízközeiben levő főútvonalakat és azok találkozáspontjait ülték meg, és lakótelepeik közelében, utak-útkereszteződések és vizelj resésemre Török Sándor kecske- mellett, sőt, vízben is temetkez- méti nyelvész etimológiai elem- j tek. zés alá vette e két helymegjelö- i lést. Kimutatta, hogy Ek-batana ótörök nyelven hangtanilag és jelentéstanilag is teljesen azonos í a mai Battonyával és jelentése * levél ürügyén az olvasásról Dr. Radnai Mikes Két levélről szeretnék beszélni először. Az egyiket Mezőhegyesről írták, a másikat Újkígyósról. A címzett a KISZ Békés megyei Bizottsága. Az egyik levélben a feladó bővebb tájékoztatást kér az „Olvasó ifjúságért”-mozgalomról. A másik levélben Csík Anna ifjúsági klubvezető már arról számol be, hogy húsz taggal még decemberben megalakult a megye, ha nem is első, de második újságolvasó klubja. Ez persze a két véglet, de nem árt újra és kicsit közelebbről szem ügyre venni az olvasás problémáját. A Népszabadság február ll-i száma E. Fehér Pál tollából közöl cikket a Magyar írók Szövetségének egy évvel ezelőtt meghirdetett Olvasó né- pért-mozgalom néhány tapasztalatáról. A szerző joggal apellál akkor az olvasóra (az egyszerű olvasóra!), amikor leszögezi: „Hosszú évek óta a kulturális élet egyik nyugtalanító tünete az irodalom és az olvasó közötti ÍZr lósellentét mélyülése, amely nemcsak azt a veszélyt rejti magában, hogy a művészi színvonal elveszti a tömegek érdeklődését és támogatását, hanem a sznob ízlés eluralkodását is. Az "olvasóhoz, az egyszerű olvasóhoz kellett fellebbezni: mert az irodalom érette van, létezésének értelmét ez adja meg”. Tévedés lenne viszont azt hinni, hogy a lassan már szárba szökkenő mozgalom csak irodalmi ügy. Elég egy pillantást vetni a sokasodó tudományos, technikai ismeretek halmazára, az információk tömegére, az újabb és újabb szakmai, művészeti ismeretanyagot igénylő korra meg a néhol bizony elgondolkoztató olvasási statisztikára és máris világos, hogy az Olvasó népért- mozgalom szándékaiban magában hordja az általános ismeret- szerzés újabb lehetőségét; s mint keret és mint propaganda az olvasók táborát, az olvasási kultúrát szélesítik. Az idő sürget. A gyorsuló életritmus egyre inkább arra készteti az embert, hogy fegyelmezetten, a hasznosság igényével töltse ki az olvasásra szánt (vagy a még mással töltött) idót. Az egyáltalán nem olvasókat pedig meg kell barátkoz- tatnl a könyvvel, hiszen legtöbb embernél — egy, a közelmúltban elhangzott rádióriport szerint — az olvasmány-élményt egyenértékűen nem lehet mással helyettesíteni. Az írószövetség azért is hirdette meg az Olvasó népért- mozgalmat, hogy a könyvek hatósugarából kieső rétegeket olvasóvá tegye. E gondolatok jegyében és az Olvasó ifjúságért jelszóval kapcsolódott a KISZ az Olvasó népért-mozgalomhoz. Természetesen a két kezdeményezés szándékaiban és célkitűzéseiben azonos: toborozzon új olvasókat, szolgáljon a könyv, a betű az általános és szakmai műveltség gyarapításának forrásául, váljon az olvasás a szocialista tudatformálás hatékony eszközévé. A két olvasómozgalmat csak az eszközök és a formák különbözősége választja el egymástól. A könyvkiállítások és a könyvtári rendezvények számának növelése mellett — az olvasott ismeretanyag rendszerezésére és megőrzésére — a KISZ Központi Bizottsága olvasónapló pályázatot hirdet. Közös összefogással, olvasó klubok alakulhatnak és ahol erre igény van, hírlapolvasó klubokat segítenek életre hívni. Éppen ezért a példaadás igényével és nagy örömmel adjuk közre az újkígyósi újságolvasóklub megalakulásának hírét. A klubtagok mindegyike egy-egy, az érdeklődési körének megfelelő témáról gyűjt anyagot a napi- és hetilapokból s azt a többiekkel ismerteti. A fiatalok kéthetenként találkoznak. Méltán illeti tehát dicséret ax újkígyósi fiatalokat. Nemcsak azért, mert olyan klubot alakítottak, ahol az írott szó az, ami összeköt, hanem azért is, mert példát mutattak, módszert adtak másoknak is. Az olvasási kultúra fejlesztésének és kiterjesztésének szándékával indított mozgalom csak így, egymással törődve, egymást segítve válhat termékenyítő valósággá és az olvasás mindennap ható szükségszerűséggé. Brackó István „fehér fejedelemnő”, ill. „íe- | hér anyafejedelemnő. KimutatU lekedtek, benne az 1941—42-es nagy árvíz idején két héten át 150—200 méteres szélességben nagy vízmennyiség foiyamszerűen és sodró áradatban folyt a Tisza irányában.) Egyéb feltárások, megállapítások: — A Maros törmelékkúpja a népvándorláskori kelet-nyugati és észak-déli hadi és kereskedelmi főközlekedési útvonalak jelentős vonzási, áthaladási és találkozási helye volt. — A hun főkirályi törzs telepü- lésheiye a Maros törmelékkúpján volt zán—Battonyán vezetett keresztül a Maros törmelékkúpjának magaslatibb részein át a Szentes környéki bődi-rév irányában, az Engaddi-Engádia helymegjelöiés- nek erre a körzetre adaptálása jelentéstanilag is igazoltnak tekinthető. Török Sándor további helynévelemzéséből többek között igen érdekes Battonya környéki okleveles adat kapott értelmet. Az Árpád korabeli oklevelekben u- gyanis Battonyával együtt szerepel a vele szomszédos Botszor- tudya helynév ótörök nyelven pogány papot ill. tágabb értelemGz „ÜF0R“ III. sz. Gépkocsijává, Nagyszénás felvételre keres karosszérialakatosokat, hálózati villanyszerelőt, gépkocsi-villanyszerelőket, esztergályost, autószerelőt 44 órás munkahét. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés Nagyszénáson az üzemvezetőnél. 8. rész Tudniillik a poloskák miatt Ezek a keilemeuen állatok mindenesetre megkíméltek attól, hogy megint Ruthtal álmodjak, s aztán rá kelljen ébrednem a keserű valóságra. Nemcsak álmodni nem hagytak, hanem aludni sem. Azt már gyermekkorom óta tudtam, hogy a poloska szemtelen. A tanítóm egy alkalommal szemtelen poloskának nevezett, mert rajzszeget tettem a székre, és beleült. A jenki poloska egyszerűen kibírhatatlan, azt csak ezen az éjszakán tudtam meg, az Emigration Service fogdájában. Egyszerűen érthetetlen, hogy ez a szervezet,' amelyben ezrek és ezrek kapják fizetésüket csak azért, hogy ne engedjenek be kellemetlen lényeket Amerikába, miképpen adhatott otthont ilyen kellemetlenkedőnek. Megjegyzem, valamiképpen a poloskák ellen is küzdöttek, nemcsak ellenem. Ezt abból gondoltam, hogy nemcsak a cellám, hanem a reggelire kapott étel is rovarpor szagú volt. Ezt a csodaszert azonban a poloskák vígan ették, semmi bajuk sem esett tőle, sőt, csak Pintér Islván: doUÚUii növekedett az étvágyuk, amelyet aztán belőlem elégítettek ki. Alig vártam, hogy reggel legyen, és megszabaduljak a szemtelen élősdiktől. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerültem, de legalább megtudtam, miért törtek rám a szállodaszobában, éppen a legalkalmatlanabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek. Igazi amerikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg, hogy kik a cinkosai és milyen titkos üzenetet akart átvenni abban a szállodában! Csak ennyit mondtam neki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította a nyakkendőjét, mint aki nagy munkához készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenyegetett. — Megvannak az eszközeink, hogy magát szóra bírjuk! — Például mi? — kíváncsiskodtam nyugodtan, hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tudtam semmit. Búrt elővette az asztalitokból a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének teájáról szóló meghívót, és diadalmasan az orrom alá tartotta. — Például ez! — Ez? — csodálkoztam. — Mit akar ezzel? — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre készült, aljas tervét végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az, ha valaki honfitársaival szeretne találkozni, hogy anyanyelvén beszélhessen. De eszembe jutott a tegnap délutáni újságcikk. Csak nem engem gyanúsítanak, hogy Csánkó vezérelnök életére törnék? — Ha azt az alakot keresik, aki le akarja lőni azt at öreg urat, akkor rossz helyen tapogatóznak! — mondtam higgad- tsn. — Két okból is lehetetlen, hogy megöljem. Először is, nem ismerem, másodszor pedig én még egy csirkének sem tudnám elvágni a nyakát. _ — Ismerjük mi már az ilyen fickókat — mondta a nagy hasú Búrt. — A Bob is ilyen volt. Sőt, vegetáriánus... — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virginiai gyilkos. Egyszer megkérték, hog* nyisson ki egy marha- nyeív-konzervet, és rosszul lett tőle. Azután megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól? — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihívóan.
