Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

1969. január 14.

3

Kedd

Dobozi emléktábla-avatás

Dobó utca 4. a magyar munkásmozgalom történetében

Nyálak a hálóban

Ütvén év! — Majdnem egy emberöltő. — Nagy évfordulók tanúi vagyunk. Egy illyen évfordulóhoz érkeztünk el Dobozon is, ahol fél évszázaddal ezelőtt az országban az elsők között alakult meg a KMP helyi szervezete, s megalakulása után a Dobó utca 4-es számú házban működött, ahol ma az MSZMP községi bizottsága van.

Az egyszerű ház sárga falába ágyazott márványtáblát piros lepel fedi. A tetőn tv-antenna,

A falut és a tájat hó takarja. Kemény a tél foga. Kipirult arcú úttörők, felnőttek és őszbe csavarodott hajú öregek hallgatják Szabó István községi párttitkár üdvözlését, emléktábia-avató szavait Majd Balogh Imre, az MSZMP gyulai járási bizottságának osztályvezetője tart ünnepi beszédet

— Nem volt egy olyan párt, amelynek nagyobb harcot kellett volna folytatnia, mint a miénknek. Három forradalom edzette, acélozta. Sokszor nehéz helyzetben kellett dönteni —* mondotta, majd visszatekintett a párt történetére. Az 1918. november 24-ón megalapított KMP után a párt gyorsan terebélyesedett, tagjai sorába gyűjtve a nép legjobb fiait.

Az 1918. december 7-én létreEnnél meghaitóbb Int er náció- i náié-éneklést még alig hallottam mostanában. Az ünneplők körött ott volt Kovács Ferenc internacionalista, aki a Szovjetunióban fegyveresen harcolt, s ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján szovjet kitüntetést kapott, Danáé Sándor bácsi, régi munkásmozgalmi elv- táns, Balogh M. János pártnyugdíjas, Szatmári Lajos, a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdonosa, Gergely Antalné pártnyugdíjas, Gábor Lajos bácsi, akinek még most is megvan a régi tagkönyve.

jött Vörös Újság 1919. január 6-i számában adja hírül, hogy á dobozi tanácsháza előtt nagygyűlés volt, amelyen a község lakosságán kívül a környező vidékről is sokan vettek részt. A fő . szolok Somló Dezső élvtárs, központi szervező volt,'majd beszédet intézett a néphez Szatmári Tamás is.

A nagygyűlés után a falu kommunistád a községi iskolában megalakították a KMP helyi szervét, mely a megalakulás után ebben a házban működött. A titkár, a jelenleg is élő Szatmári Tamás elvtárs, a vezetőség tagjai Békési Mihály, Szabó András, Kárnyácz- ki András, Ladicsán József, Kom- Zósi Lajos, Kiss Lajos, P. Szabó János és Debreczeni János lettek. Itt e házban működött a párt 1919. április 25-ig, a diktatúra vórbefo j tásáig.

A hagyományokat a község dolgozói megőrizték. A múltból vezetett az út a jelenbe. E márványtábla őrizze meg a hősi elődök dicső tetteit, adjon erőt az elkövetkezendő idő alkotó munkájához — fejezte be emléktábia-avató beszédét Balogh Imre elvtárs.

Lehullt a vörös lepel a márványtábláról, melyen ezen szöveg áll márványba vésett arany betűkkel:

Az ünnepség hangulatát vittem magammal a Fokhát utca 10 alá, Szatmári Tamás elvtárshoz, aki egyetlen élő tanúja, a maga 85 ■életévével a KMP dobozi szervezetének. Visszaemlékezéseiből a munkásmozgalom valóságos kincsestára tárult fel előttem.

Majdnem estig nála voltam. Búcsúzáékor megöleltük, megcsókoltuk egymást. Sírt az öreg szempár, melynek gazdája sok szenvedés, korbács s börtön után, nád internálás, rendőri felügyelet alatt nem könnyezett.

Rács Sándor

„Élvonalban” továbbra is

Békéscsaba

Ezen a télen még nem volt olyan hideg ünnepnapunk, mint a mostani vasárnap. Igaz, hogy a Meteorológiai Intézethez érkezett adatok szerint nem egyértelmű ez a megállapítás, de az sem kétséges, hogy a lehűléssel párosuló nedves levegő és a szél miatt a járókelők valóban ezt a vasárnapot érezték a leghidegebbnek. Sopron és Pápa volt a „legmelegebb” város, ahol mínusz hét fokot jelzett a hőmérő, viszont sok helyen — Szombathelyen, Pécsett, Szegeden, Szolnokon, Kecskeméten és Keszthelyen. — csak mínusz 12 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála. Békéscsaba ezúttal is a leghidegebb városok „élvonalában,” szerepelt mínusz 19 fokkal.

Gyula olaszországi testvérvárosa Budrio. Erről kapta nevét Gyulán, a vasútállomás melletti városrész, ahol a háromemeletes lakóépületek sora húzódik. Az OTP tervezett 120 lakásából 80 elkészült és nagyrészt már tulajdonosra talált. A néhány eladatlanra is van jelentkező, bár nem könnyű előteremteni a kétszobás lakások (158—185 ezer forint) ára után előírt 40—65 ezer forint előleget. Ha valaki többet fizet, természetesen előnyben részesül.

* * *

Gyula vonzó hely, fürdőváros és iparilag is fejlődik. Sokan járnak be naponta vidékről dolgozni, akik a városba kívánkoznak, hogy végleg itt telepedjenek le. Közülük szép számmal érdeklődnek az OTP-lakások iránt.

Senki sem szeret azonban zsákbamacskát venni. Vajon milyenek ezek a lakások? A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Budrió-telepen dolgozó brigádjai j az első kapavágástól kezdve arra törekedtek, hogy minőségileg kifogástalan munka kerüljön ki. a kezük alól. Hogy mennyire sikeA békéscsabai Vörös Lobogó Vadásztársaság tagjai arra vállalkoztak, hogy 1200 lőtt nyúl, ezer fácán és 300 élő vadnyúl befogásával járulnak hozzá a népgazdaság 68—69 évi bevételi forrásához. Ezt a vállalásukat két héttel a vadászati idény befejezése előtt már csaknem teljesítették. Mindössze 200 nyulat kell még lepuf- fantaniuk két hét alatt a terv teljesítéséhez. Az élő nyúl befogási tervük sem sszenved hiányt, ugyanis az első befogási napon, január 11-én kevés vadász és hajtó segítségével 70, a 2. napon, január 12-én lényegesen jobb fel- készültség mellett 140 élő nyúl akadt a hálóba, A vállalt 300

rült, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 21 milliós építkezésen a műszaki átadás-átvétel alapján értékben mindössze 8000 forintot tett ki a hiánypótlás. Az építők vállalták, hogy a rejtett hibák kijavítását a lakók beköltözése után is kötelességüknek tartják. Állták és állják most is a szavukat. Minden remény megvan arra, hogy elsők lesznek abban a versenyben, amelyet az OTP országosan hirdetett meg. Akkor pedig egy-egy lakás után 500 forint üti a markukat. Nyolcvan lakás után — tessék csak kiszámítaná — elég tekintélyes ösz- szegről van szó.

* * *

Dr. Horváth Istvánnal, az OTP gyulai fiókjának a vezetőjével hiába keressük a Budrió-lakótele- pen az építőket. Nincs már munkájuk itt. Elkészült az a két épület is, amelyet az OTP majd tavasszal ad át a lakóknak.

A közelben — az új kenyérgyár alapozási munkáinál — mégis sikerül rábukkannunk az építőkre. Dermesztő a hideg, de napközben kissé felmelegszik a levegő. Ki kell használni ezeket az órákat!

Döbák György művezetővel a felvonulási épület egyik szobájá- ban találkozunk. Az asztalra kiélő nyűiből még hiányzó kilencvenet már könnyűszerrel befogják.

A Vörös Lobogó Vadásztársaság természetesen gondot fordít a vadállomány növelésére is. A műit év karácsonyára beköszöntött havazás után négy mázsa zabot, 35 mázsa ocsut és 15 mázsa jó minőségű szénát osztott el területén a fácánok, a nyulak és az őzek etetésére. Az időjárástól, vagyis a hótakarótól függően mintegy 50 mázsa ocsut és 30 mázsa jó minőségű szénát helyeznek el a vadetetőkben, a tavasz beálltáig.

— Az igyekezetüknek talán most majd meg is lesz a jutalma...

— Bevallom, engem nem a pénz hajtott. Nemrég tettem csak le a fándlit a kezemből, azelőtt brigádvezető voltam. Amit csináltunk, azért addig is sok elismerést kaptunk.

Dobák György, a Budrió-talepi építkezéseknél kezdettől fogva a művezető. Amikor dicséretről van szó, első helyre Fekete Károly be. tonozó, Haj kő János kőműves és Pallag Károly válaszfalazó brigádját teszi. Nem tud különbséget tenni közöttük, egyformán igyekezték. A szakipari részlegből Papp Ferenc festő, Szcdó László vízvezetékszerelő, Botyánszki György gázszerelő és Hernádi Ferenc asztalosbrigádja tett ki magáért.

Végül is megkérdeztem:

— Mit érez most, ha ránéz ezekre a szép házaikra?

Dobák György gondolkodás nélkül rávágja:

— Az istenit a világnak, hogy nekem nem jutott egy lakás belőle. Csak ennyi. írja meg!

És, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban elégedettek a lakók, meghívjuk Dobák Györgyöt is „lakásnézőbe”.

EBBEN A HÁZBAN MŰKÖDÖTT A

KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA DOBOZI SZERVEZETE 1919. JANUÁR 5—ÁPRILIS 25-IG. MEGEMLÉKEZÉSÜL AZ 50. ÉVFORDULÓN A DOBOZI KOMMUNISTÁK.

mintha

maguknak építették volna

Mi indokolta Jackie választását? Az ő • esetében feltehetően kevésbé játszott e választás során szerepet bármiféle politikai meggondolás. A négy okot a következőkben foglalhatjuk össze:

1. A pénz. Hihetetlenül hangzik talán, de teljesen elfogadható. Ugyanis Kennedy elnök családjára körülbelül 18 millió dollárnyi vagyont hagyott. Ennek fele a gyermekeké. A másik felének járadékából Jackie körülbelül évi 400 000 dollárt húz. Korlátlan lehetőség ez az átlagember számá- ra? ellenben egy olyan nőnek, mint Jackie, csak erősen korlátozott élet-lehetőséget ad. Egyedül New York-i lakásának fenntartása évi 30 000 dollárra rúg, míg ruhatárát 100 000 dollárra becsülik. (Valentinonál csupán egyetlen estélyi ruhája 8000 dollárba került.)

2. A gyermekek. „Erős apára van szükségük, aki képes megvédeni őket” — mondotta Jackie a Kennedy-klánnak. Onassis ilyen apa lesz.

3. Azóta, hogy Jackie először látogatott az ó-világba. imádja Európát, öreg városainak, palotáinak eleganciáját és szálkád szellemű társaságát. A De Gaulle-nál tett hivatalos látogatáskor Kennedy mondotta kissé fanyarul: „Én vagyok az az ember, akit Jacqueline Kennedy hozott el Párizsba”.

4. És végül Onassis, a férfi. Jackie mindig vonzódott az idősebb férfiakhoz. Kennedy például tizenkét évvel, Lord Harlaeh tizeneggyel volt nála idősebb, s bár Onassis a papája lehetne,

erre azonban álljon itt húgának nyilatkozata: „Jackie mindig egy apa eszményképet keresett magának, amióta gyermekkorunkban anyánk elvált.”

Tény azonban, hogy 1963-ban, amikor Jackie Onassist másodszor pillantotta meg, a karvaly arcú, fekete levantei férfi megnyerte tetszését. A mostani házassággal kapcsolatos amerikai előítéletekről pedig ugyancsak húga jelentette ki: „Teljesen mindegy, mit gondol Amerika erről a házasságról. Én a nővérem szerencséjére gondolok, mert Onassis úr az az ember, aki tudja: mindig azt követelje meg az élettől, amire szüksége vám”

*

Jacqueline állásfoglalása világos. Onassis azonban ezzel a házassággal, amelyet feltehetően már 1963-ban fontolgatott és amelyhez számára olyan szerencsés kaput nyitott a dallasi el- nökgyiikosság, nagyon céltudatos politikai karriert is igyekezett előkészíteni. A tengerek ura Volt már, jachtjára a világ néhány vezető politikusa, hercege és művésze, milliomosa és milliárdosa is betette a lábát, ám, Onassis az exkluzív társaság igazából mégsem fogadta be — „olaj- és kalózszagot érzett rajta”. Ezt példázza a monacod herceg esete is, aki mihelyt Onassis üzletei révén gyanúba keveredett, nyomban elhatárolta magát tőle, sőt nem fukarkodott az ócsárló jelzőkkel sem. A szmirnai görög kereskedő fia kis korában kényszerült megtanulni, hogy a farkastörvények között csak farkas módjára élhet;

az a fél évszázadnyi út, amit Szmirnától Skorpió szigetéig megtett, kizárólag csak e törvények felismerése és alkalmazása révén tette a világ egyik leggazdagabb emberévé. Onassis üzleti sikerei után Skorpió szigetén nemcsak az öregség nyugodt vállát akarja felépíteni, és nemcsak Jackie iránt! érzett olthatatlan szerelméből tette meg Amerika egykori first! lady-jét saját „birodalmának” első asszonyává, hanem Kennedy özvegye révén olyan politikai karrier kapuját véli kinyithatni,! amely eddig zárva volt előtte. Onassis, — csupán egyes féltévé-! se k utalnak rá — a múlt év április 7-én lezajlott athéni ezredes-! lázadással kapcsolatos szerepe ma még csak találgatásokra ad alkat-' mat. Viszont tény, hogy a jobboldali katonatisztek csoportja el-; űzte trónjáról Konstantin görög! királyt. Amerika és a kapitalista' világ néhány más országa, leg-! alábbis első látszatra, elzárkózott' a junta támogatásától, ám alig! egy esztendő múltán Kennedy' özvegyének görög földre lépése-! kor nemcsak Onassis „bukszája”' nyílott ki, hogy támogassa a gö-! rög katonai rezsimet, hanem az' átmenetileg lezárt amerikai gaz-] dasági csatornákon is újból csor-< dogálni kezdett a „gazdasági se-] gély” Görögországnak. Nem lehe-< tetlen, hogy egy szélsőjobboldali J puccs eredményeként születik meg < itt a köztársaság, amelynek elsői elnöke talán „a leggazdagabb gö-i rög”, Aristoteles Onassis lesz, a 1 hajdani amerikai „first lady”,] Jacqueline Onassis pedig Görög-j ország első asszonyává válik. í

terített tervrajzot tanulmányozza. Régi ismerősként üdvözöljük egymást.

— Csak nem az újságba akar írni rólunk? — mosolyoddk el.

— Talán van valami szégyellni valójuk? — kérdezem.

— Hát, az ember nem szereti, ha levetkőztetik.

— Az OTP-lakásokkal kapcsolatban sem?

— No, azért igyekezetünk ... Ha Horváth elvtárs is úgy igyekezne ... — mond:ja és kacsint hozzá.

Horváth István nem érti mindjárt.

— Miért kellene igyekeznem?

— Személyi kölcsön kérelmet adtam be. Építkezni szeretnék.

Ez Dobák György sorsa. Százszámra építi a lakásokat, neki azonban nem jut belőle. Igénylést már beadott ugyan, de nincs sok reménye, hogy egyszer kap is. Így aztán ő épít majd családi házat magának. Ehhez 30 ezer forint áll rendelkezésére, amit még 10 ezer ■ forint OTP-kőlcsönnel akar meg- ! toldani.

; — Miért nem vásárol OTP-la- !kást? Talán attól fél, hogy leszakad? — élcelődöm vele, mert szedeti a tréfát.

— Ha lenne vagy 60 ezer forintom, szívesen vállalnám a „kockázatot” ... Mert olyanok ezek a lakások, mintha magunknak építettük volna. Arra gondoltunk mindig: nem azért fizeti a tulajdonos a 150—180 ezer forintot, hogy kártyavárat kapjon.

* * *

Takács István nyugdíjas a H/IV. épületben lakik. Csak a felesége van otthon, úgy gondoljuk azonban, ő is illetékes arra, hogy a véleményét elfogadjuk.

— Egyetlen baj volt: beázott a plafon a spájzban. De szóltunk Dobák Györgynek, azonnal kijavíttatta.

A vízvezetékszerelők nem vették észre a csövön levő hajszálrepedést, ennyi történt. Ezt pedig aligha lehet a rovásukra írni. Különben nagyon elégedettek a szép lakással Takácsék. A kertes lakásukat adták él, annak az árából vették. Soha nem cserélnék vissza.

— Az építők? Nagyon rendes emberek.

A H/V. épületben dr. Juhász Istvánhoz csengetünk be. Juhász Istvánné, a tulajdonos édesanyja nyit ajtót, aki maga is itt lakik. Elragadtatással beszél a lakásról:

— Szép családi házunk volt a Kisvároson, de ezt három olyanért sem adnánk vissza.

Azt már Dobák Györgynek panaszolja, hogy a fáskamrában a Blokkfalba nem tudnak szeget beverni.

— Más hiba nincs? — kérdezem.

— Jaj, ne írja fel! Ez nem hiba! Minden kifogástalan. Nagyon szépen dolgoztak az emberek.

Búcsúzáskor Dobák György tréfálkozva visszaszól:

— Jövünk asszonyom a fúróval meg a tiplivel. Addig jelöljék meg, hogy hol akarnak szeget verni a falba.

Pásztor Béla