Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
1969. január 14. A Kedd A isi@gv@i párfncspi előadók névsora Kardos Ernőné, Mezőmcgyer, január "31-én 19 óra, Kruzslith Tibor, Körösladány. február 7-én 19 óra Benkó Pál, Kétegyháza, január 24-én 18 óra. Kovács Fcrcncné, Doboz, február 7-én 18 óra. Bocskai Mihályné, Lökösháza, MÁV, január 16-án fél 8 óra. Szakái József Pusztaföldvár, január 17-én 18 óra. Molnár Pálne, Köröstarcsa, február 7-én 18 óra. Hajdú Antal, Lökösháza, janunár 16-án 18 óra. Futaki László, Méhkerék, február 24-én 18 óra. Karakó Imre, Nagykamarás, január 24-én 18 óra, Sarkadi István, Medgycsbodzás, január 24-én 18 óra. Veszelka György, Kevcrmes, január 17-én 19 óra. 1919 __1949 A munkástfjúság mérföldkövei Lady Macbeth — Stefanik Irén és Macbeth — Szoboszlai Sándor az első felvonásban. (Fotó: Demény) Egyetlen felvonásból még rop- a II. felvonásra fordítja a szöveg- pánt nehéz és nem is szabad az könyvet. Jönnek a szereplők: Ste- egészre következtetni. A törekvést fanik Irén, Szoboszlai Sándor, Kö- és azt a nem mindig érezhető szén- rösztös István és a többiek. A ren- vedélyt, mely a próbát eltöltötte — dező még megbeszél velük vala- látni kelL mit, aztán elsötétül a színpad. KöA színpad üres. Macbeth ijesztő vetkezik a II. felvonás, pénteken este pedig a premier. Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a része azoknak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyarországában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dolgoztak, de nem ment ritkaság számba a 14 órás munkanap sem. A tíz—tizennégyéves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, erejüket meghaladó nehéz testi munkájú ez időszakban szinte általános volt. Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század eleji pékinas sorsa, aki a tanonciskolába érve leül a padba és eiaiszik, akit az óra vegén is csak nehezen lehet felébreszteni. A műhelyben este nyolctól másnap déli kettőig dolgozik, s a mester csak pofonokkal és bottal tudja „ébren tartani”. A hírhedt 1884. évi, a tanon- cok tanviszonyát szabályozó VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a fiatal paár 12 éves korában elszegődhessen inasnak és „kivételes esetben" megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori volt. A tanoncok a hosz- szúra nyúlt munkanap után esténként és vasárnap jártak tanonciskolába. így még vasárnap sem pihenhettek. Ma ötven éve, 1919. január 13-án. a budapesti utcán sápadt arcú. horpadt mellű, rosszul táplált inasok ,vonultak végig zász- laikon e jelszóval: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Követelték az 1884. évi törvény eltörlését, s a nappali tanoncoktatás bevezetését. A január 13-1 tanonctüntetés- re a polgári demokratikus kormányzatnak is fel kellett figyelnie. Január 2l-én a Kereskedelemügyi Minisztériumban tartott tanácskozáson Lékai János, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének képviselője kijelenti: „A tanonckérdésnek csak olyan megoldásába nyugodhatunk bele, amely a mai tőkés társadalmi rend mielőbb várható nemzetközi összeomlása után felépülő szocialista társadalmi rendbe átvihető... Ennélfogva nem lehetünk tekintettel a mi osztálvérdekeinkkél ellentétes semminemű tőkés érdekeltségre”. A polgári demokratikus kormányzat, mint számos egyéb más kérdésben is csak a fontolva halogatásig jutott- el. A kizsákmányolt ifjú proletárok gondjai t, mint számos egyéb más súlvos társadalmi kérdést, -sak a Tanácsköztársaság oldot- a meg. Tíz nappal március 21-e után. endelel jelent meg, mely meg- iltja a tanoncok bántalmazását, .-lboesátását, az esti és vasárnapi tanoncoktatást, korlátozza a tanoncok munkaidejét, valamint kötelezően előírja, hogy r. tanoncokat tilos házi munkán felhasználni A Kommunistái. Vlagvarországi Pártiának napilapja, a Vörös Üjság így ír: .Mindent, amit teszünk, értetef; teszünk, ifjúmunkások”. S a Ta- nácsköztá,'saság 133 napja alatt végre emberszámba veszik az ifjúmunkást, gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődéséről, pihenéséről. A Tanácsköztársaságot ugyan megdöntötték, de az ifjúmunkásokban tovább élt gondoskodó, emberséges szelleme. Az ellenforradalmi reakció megsemmisítette azokat a vívmányokat, amelyeket, az, ifjúmunkások a Tanácsköztársaságnak köszönhettek. A gyermek- és tanoncvédelem helyébe újra a tanoncok és fiatalkorúak kegyetlen kizsákmányolása lépett. Csak a felszabadulás biztosította, hogy véglegesen jobb napok következzenek a tanoncok- i'a. Az MKP kezdeményezésére megalakult a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom, mely az ipari üzemekben dolgozó fiatalok politikai és érdekvédelmi szervezete lett. 1948 fordulópont a felszabadult Magyarország életében. A proletárdiktatúra győzelmével — pontosan 20 esztendővel ezelőtt — 1949. január 14-én az ország- gyűlés törvénybe iktatta az iparos tanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karzatán aligha hallgathattak törvényjavaslatot valaha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás, a Ganzból, a BESZKÁRT-tól és más gyárakból, üzemekből, akiket meghívtak az országgyűlés ülésére. A népi demokrácia parlamentje elítélte a fehérterror tanonctör- vényét, amely visszaállította a középkori szellemet; újra törvénybe iktatta a tanoncverést Mit is adhattak mást a darutollasok az ifjúproletároknak azért, hogy zászlóikra merték írni 1919. január 13-án: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Az új törvény a párt és a népi demokrácia egyik büszkesége volt. Megteremtette az alapjait annak, hogy az ipari és kereskedelmi szakmunkás-utánpótlás egészségesen fejlődhessen. Arra irányult, hogy az ipari szakmunkásképzést döntő részben a nagyüzemek végezhessék. Bevezette az általános iskola nyolc osztályának elvégzésére épülő 2—3 éves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fizetéses szabadságot, a díjmentes üzemi étkezést, meghatározta a tanulók országos szintű bérezési rendszerét és a tanműhelyi oktatást. A lekicsinylő, rossz csengésű „tanonc” és „inas” helyett elrendelte az ipari tanuló elnevezést. Az 1949. január 14-én 1 elfogadott törvényjavaslattal megvalósultak azok a törekvések, amelyekért a magyar kommunisták s az ifjúság legjobbjai három évtizeden keresztül harcoltak. A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A modern iparitanul ó-intézetek és otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy az Ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré váljanak, a munkáshatalom vívmánya. Ennek kezdete ötven évre nyúlik vissza, amikor azok a sápadt arcú, meggyötört tekintetű inasok vörös zászlók alatt az utcára mentek tüntetni. í boros) MACBETH A rendező, Vass Károly ott ült az üres nézőtéren. A színpadon a dráma első felvonása formálódik. A díszlet egyszerű és kitűnő. Hamisítatlan Shakespeare-i színpadot ad a játékhoz. A játék. A szünetben a rendező mondja: „A Macbeth ma is korszerű. A szónak nemcsak abban az értelmében, hogy a tragédia alakjaiban élő személyekre asszociálunk, hanem a lényeget tekintve. Macbeth- ben és feleségében olyan emberek sorsát látjuk, akik aljas eszközökkel érik el nagyravágyó céljaikat, s akik utána — minden kétségbeesett erőfeszítésük ellenére — irgalmatlanul meglakolnak tettükért. Shakespeare azonban nem elégszik meg ennyivel: Macbethet és Ladyt drámájában nemcsak a történelem szükségszerűsége sújtja, hanem lelkiismeretfurdalásuk által az őrületig hajszolja őket. Világos a cél: ilyen lelkiállapot a drámaíró száméra számtalan lehetőséget nyújt ahhoz, hogy hőseit sokoldalúan jellemezze, bemutassa, hogy éreztesse: minden embertelenségük ellenére hús-vér emberek.” (8. rész) Hol is van az asztal? — Itt mutatta, valahol apu. Ahá. Itt a felcsapógombja. A műszerasztal mellett, közvetlenül a jobb oldali ' ablak mellett egy pompás kis íróasztal csapódott le. Ugyanakkor az oldalfalból egy rugós karon gumí- pámás, gömbölyű kis ülőke ugrott ki. — Ez igen ! — ismerte el Imre, és azonnal kipróbálta. Előbb megtapogatta, rugóztatta, majd ráült. — Klassz! jelentette ki diadallal. — Apu tud. — Aztán előkaparta noteszét, keresett egy tiszta oldalt, és nagy betűkkel középre felírta: REPÜLŐ-NAPLÓ Alája odakanyarította: Vezeti: Galambos Imre VI. osztályos tanuló. Mégegyszer elolvasta, aztán nem volt megelégedve az ö betű ékezetével, kicsit hosszabbra rajzolta őket, végül bólintott és bekeretezte az egészet — Így! Most már kezdhetjük! — S fordított. Az üres lap jobb felső szélére felírta: „Valahol a felhők felett. 1975. IX. 28.” várkastélyának előterében díszletmunkások dolgoznak. Az ügyelő Aztán egy sort kihagyott és a lap szélén elkezdte írni: „Amikor a gép vezetését átvettem...” De itt mindjárt abba is hagyta. Nagyot ásított, aztán kinézett az ablakon, majd az orrát kezdte vakarni. Végül vont egyet a vállán és fent a jobb sarokban a dátum mellé még odaírta: „vagy 29.” (T. i. este indultunk és most süt a nap.) Az üres sor meg is telt Imre folytathatta az írást: „...Gábor bátyámat ájultam találtam a gépben. Lefektettem. Minthogy lázas volt, két Opho- sant adtam be neki. Most alszik.” Ismét abbahagyta az írást, és bátyjára nézett. Gábor nyugodtan, egyenletesen aludt. Imre is nagyot ásított, aztán némi gondolkodás után folytatta az írást: „A gép nagy magasságban a felhők felett repült. Ötszázas sebességgel. Megállítottam. A szárnyak lassan kinyíltak. Aztán lenyomtam a leszállási kart. Most süllyedünk. A sebesség 40 (negyven). De nagyon álmos vagyok. Úgy látszik kevés a levegő..." A fiú feje hirtelen az asztalra bukott. S. E. Karját még feje alá gyűrte, aztán a következő pillanatban már csak a két fiú jóízű szuszo- gását lehetett hallani az éteren át. Vn. FEJEZET A két autó pontban éjfélkor érkezett meg a Kertvárosban levő Galambos-villához. — Jó, hogy nem vagyunk babonásak — nevetett az őrnagy. — Az. Különben beállhatnánk kísértetnek! — jegyezte meg az egyik riporter. A villa kapuja valóban kísértetiesen nyílt meg a főmérnök autójának fényjelére. Az eddig rejtve levő őrök nyomában szimatolva léptek elő a kert különféle zugaiból. — Csak mi vagyunk, fiúk! — nyugtatta meg őket az őrnagy. A rendőrök csalódottan húzódtak vissza őrhelyeikre. Galambos főmérnök kinyitotta a főbejáratot, és előre enged-, te az őrnagyot és a velük jövő két másik nyomozót. Azok tüzetesen átvizsgáltak mindent a nagy társalgóban, majd a dolgozószobát nyittatták ki. Állítólag itt járt előző éjszaka a titokzatos látogató. Az őrnagy az ajtóból körülnézett, majd beküldte a főmérnököt, hogy sötétítsen el. Aztán megkérdezte: — Meg tudná kérem mutatni, hol állhatott Kelemen, amikor ön rádión át vele beszélt? Galambos főmérnök a képtávíró előtt megmutatta a helyet — Körülbelül itt. A rendőrőrnagy most ódáin-
