Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

1M9. január 3. 4 Péntek Söröskancsó-íf%fűjiewnén ig A Soproni Sörgyár igazgatójának söröskancsó-gyüjteménye idegenforgalmi nevezetességnek számít Győr-Sopron megyé­ben. Képünkön: néhány különlegesség a nevezetes söröskancsó- gyűjteményböl. (MTI-fotó Járai Rudolf felvétele) 0C«OOOCKXK3OCXXXXKXXXX>CXKXKXXK:O€I^CK>UnOOOOOOOCiOOOr A papírtrombita halála Azt az utolsó pohár pezsgőt talán már nem kellett volna ... Ez a járda ugyanis józan életet, magas fokú koncentrációt köve­tel. Vattára alapozhatták. El­mozdul minden lépés alatt. Es­küszöm, hogy Baldiónak, a hí­res légtornásznak könnyebb dol­ga volt a lengő kötélen. Annál is inkább, mert öles rúddal egyen­súlyozhatott. En viszont — cson­ka szárnyú kismadár — csak az egyik karomat használhatom. A másikat valaki az éj folyamán szorosan odakötözte az oldalam­hoz, színes szalagokkal. Sőt, a nyakamban is himbálódzik egy ilyen hurok. Te jó isten! Ki akart megfojtani? Csak nem rablótámadás áldozata lettem? Igen, így történhetett, hiszen hajnalban már 50 fillér borra­valót is alig tudtam összekapar­ni a ruhatáros néninek. Haladéktalanul jelentenem kellene. De ki tudja, merre van a legközelebbi tűzoltóság? Ezt alaposan meg kell fontolni, még­pedig így, kényelmesen nekitá­maszkodva ennek a lámpaosz­lopnak. De mi csillog itt a cipőm orra előtt? Egy papírtrombita. Hor­padt, sárga papírtrombita. Szét­taposták. Passzoljuk hát odébb, jobb külsővel, ravaszul pörget­ve, hogy kikerülje a sorfalat és becsapja a kapust. Ptíff! Ez ugyan elég rövidre sikerült, de mégsem jogosíthatna fel egy vacak papírtrombitát ar­ra, hogy megszólaljon Szilvesz­ter hajnalán: — Ügy, úgy, rúgjon csak be­lém, tapossom rám, tisztelt uram. Miért ne? Hiszen magá­nak sem ártottam. Ha nem lepne meg a helyzet, Lalán bocsánatot kérnék, annyi fájdalom recseg a megtiport jó­szág hangjában. Így azonban szájtátva hallgatom a könny- csordító monológot: — Akár hiszi, akár nem, öt órával ezelőtt még új voltam, ragyogó. Mellem simán dombo­rodott, derekam karcsú volt, mint a nád. S a hangom? Csak annyit mondhatok, egyáltalán nem csodálkoztam uram, hogy as a szép, szőke kislány éppen engem választott. Fél éjszakán keresztül mindössze annyi idő­re vett le c sókos szájáról, amennyi idő alatt fél liter ko­nyak elfogyasztható. Éjfélre teljesen belerészeged­tem a forró, konyakos puszikba, s dalom minden más trombitáé­nál magasabbra Szárnyain. Egy­szer csak azt vettem észre, hogy áriámnak visszhangja támad a presszó túlsó végében. Rövide­sen meg is pillantottam utánzó­mat, egy jóvágású fiú kezében. Cifráztuk, felelgettünk egymás­nak, míg egyre közelebb kerül­tünk — gazdáinkhoz hasonló­an. Nem részletezem a bemutat­kozást, az első táncot, az asztal alatti kézszorongatást, térdsimo- gatást és egyebeket. Tény, hogy körülbelül egy órával ezelőtt, kart karba öltve távozott a presszóból úrnőm és partnere. A szép lány egy darabig a ke­zében lóbált, laztán — vesztemre — a keble fölé tűzött, a kabát­hajtásba. S itt, pontosan ez alatt a lámpa alatt, már az első csók­nál útjába akadtam a szemtelen fickónak. Kiemelt a meleg, pu­ha vánkosok közül, s a hóra ve­tett. Engem, kinek a boldogsá­gát köszönhette. Alig távoztak el a szerelmesek, egy motyogó részeg rám tiport, halálra sebzett. Az ön rúgása már csak meggyorsította az el­múlásomat. Nem érem meg a reggelt. Agyő ... ! Az agyő-t már nem biztos, hogy mondta a szerencsétlen pa­pírtrombita. Ez lehet, hogy va­lamelyik operett-dalban van. Kis Petrovom, agyő...! vagy valami ilyesmi. De hol lehet a tűzoltóság? Ha van tolólétrájuk és poroltójuk, talán még a papírtrombitát is megmenthetnénk. Békés Dezső — Tessék elhinni, én tényleg a jelmezbálról jövök... VIGYÁZAT, SÍKOS ÚT! Téti tanácsok motorosoknak A tél beálltával sokan félrete­szik motorkerékpárjukat, belát­va azt, hogy havas-jeges utakon mennyire csökken a közlekedés biztonsága. Ám számosán kény­szerülnek arra, hogy télen is rendszeresen a motor nyergébe szánjanak, hiszen talán egyetlen j közlekedési eszközük vagy éppen munkaeszközük e jármű. Az ő számukra készült az alábbi né­hány jé tanács. Fontossági sorrendben először a gumikkal kell foglalkoznunk. Mit ér a hibátlan motor, a tökéletes fék, ha kopott a gumiköpeny? A lekopott mintázáséi futófelület nem tud „megkapaszkodni” a sí­kon úton. Leghelyesebb tehát, ha új gumival cseréljük ki a hasz­náltat A jó futófelület azonban még nem biztosíték a motorkerékpár megcsúszása ellen. A síkos úton való fékezést meg kell tanulni, meg kell szokni (egyes nyugati országokban külön gyakorlópályák vannak, ahol a járműtulajdonosok oktatók irányításával sajátíthat­ják el a megcsúszott gépjármű feletti uralom megőrzését). Min­dig az első kerék megcsúszása a veszélyesebb. Ebből nem az kö­vetkezik, hogy az első fék haszná­latát okvetlenül mellőzni kell, ha­nem ki kell tapasztalni a két ke­rék fékezésének helyes arányait. Az első fékkel tehát óvatosan kezdjük a fékezést, a hátsó fékkel egyidőben, és lassan fokozzuk a kézzel kifejtett erőt. Ugyanakkor a hátsó kereket fékező pedálnyo­mást egyenletesen csökkentsük. A maximális erővel, elöl-hátul egyszerre való fékezés síkos úton elkerülhetetlenül a motorkerékpár „kicsúszásához” vezet. Ajánlatos a fékbetéteket is megvizsgálni, s azok két végét 4—5 mm hosszan leélezni, nehogy „bekapjon” a fék. Télen fokozott gondot kell for­dítanunk a motorkerékpár elekt­romos berendezésének jó állapotá­ra is. Keserves meglepetéseket okozhat a legyengült mágnes, a leégett megszakító, a hibás transz­formátor vagy kondenzátor, a ki­merült akkumulátor ég a piszkos gyertya. Jobb ezeket még a ház körül átvizsgálni, mint a havas árokparton bajlódni javításukkal vagy cseréjükkel. A hideg motor indításához dús keverék szükséges, nyugodtan Úsz­tathatjuk tehát a porlasztót és használhatjuk a szivatót. Ha a motor már elérte a normális üzemhőfokot, nyomjuk vissza a szivatót. A kétütemű motoroknál leállás előtt ajánlatos 8—*10 má­sodpercéig kihúzott szivatóval já­ratni a motort. így könnyebb lesz az újraindítás. Sokan idegenkednek a lábvé­dőlemezek felszerelésétől, legtöbb­ször hiúsági szempontból, féltve a motorkerékpár esztétikai képét. Pedig nagyon hasznos tartozéka a járműnek, a nedvességtől és sártól megóvja a vezetőt, bizton­ságosabbá teszi a lábpedálok hasz­nálatát. Ha nyáron nem is, de ősszel és télen feltétlenül lássuk el alkalmasan kialakított lábvé­dőkkel a motorkerékpárt. A motorkerékpáros téli öltözé­kére vonatkozóan nagyon fontos tanács: a nyeregben ülő motoros térd-ét mindig takarja a kabát. Sok későbbi panasznak elejét le­het venni ezzel! Végezetül még arra szeretnénk figyelmeztetni a télen is motor­kerékpárral közlekedőket, hogy sűrű köd esetén kétszer is gon­dolják meg, mielőtt elindulnak. Fárasztó, lassú haladásuknál ta­lán még a gyaloglás is többet ér, — főként biztonságosabb! Blahó István A nagy hideg próbára teszi az őszi vetéseket A hid-eg időjárás, különösen a mínusz 15—mínusz 18 fokos éjsza­kák próbára teszik az őszi gabo­navetéseket. A Szombathely—Baja vonaltól délre, ahol 15—20 centis a hótakaró, kitűnően telelnek a vetések. A mezőgazdászoknak nincs különösebb gondjuk a Du­nántúl többi részen sem. A Duna —Tisza közén azonban egyes ré­szeken a hóréteg még az 5 centit sem éri el, ezeken a vidékeken „meztelenül” telel a vetés és a ga­bonákat megsanyargatja a zord idő. Még szerencse, hogy a szov­jet Bezosztája fajta jó télálló, hi­degtűrő tulajdonságokkal rendel­kezik. A szakemberek szerint az, hogy a vetés miképpen állta ki a tél ostromát, csak később dől majd el. TÉLI fejtörő Szünidei rejtvénypálvA^at Labirintus Szegény kis nyuszi eltévedt a labirintusban. Írjátok meg, há­nyas számú úton juthat a sza­badba? Téli fejtörő 8. rejtvény szel vény Dór Ferenc: Hajnal, mellékutca “áll1'31 -V°^S€^*t Plusz^sérő"Az"tóronTbólás^Na? füt^ntn • « °^>n moz1íny Az ass*>ny leszámolta a három futtyentett, a férfi rosszallóan kétforintost és intett: gyerünk kapta fel a fejét, dörmögött vala- akkor. Amaz megmozdult, bené- mit. majd jobb körökben másfél zett a kapu alá. Hat teli kuka. cigarettának számító hosszú csik­ket kotort elő hajdan mikádónák nevezett kabátjából és rágyújtott. A bagó szagú füst szürkén teke- redett elő az orrából; utánanézett a párás füstnyalábnak, hunyor­gott, s megvakarta borostás ál­lát Kiköpött. Kabátját cukor- spárga fogta össze a derekán és valószínűleg kéz alatt szerzett, kissé romos simlis sapkáját a fü­lére húzva viselte. Kukák. Fél deci, plusz kisérő A szomszéd kapualjban valami zaj támadt, azután a házmester - ' né nézett ki az utcára. Meglátta a hajnali ácsorgót. — Hallja, jó ember, kap egy tízest, hordja ki a kukákat az ut­cára. A simlis odanézett, csak úgy a válla fölött s eldobta a csikk­véget. — Cc. Tízes. Hideg van, haj­nal... — Na, itt a tízes, meg öt forint egy féldecire. kukát, kifelé a járdaszélre. Az­után a másodikat, a harmadikat. Szuszogott, nyögött, hallja is a rendőr, ne csak lássa a munkát. Hiszen dolgozik ő, csak legyen mit, meg is mondta a múltkor a kapitányságon a hadnagy úrnak, de lehet, hogy főhadnagy volt... És ahogy a rendőr elkopogott, alábbhagyta az igyekezetei és utálkozva mérte végig a még bennlevő három alumíniumálla- tot. — Dögök. Tisztára kicsiná­lom magamat,.. Azért csak kihurcolta vala­mennyit a kocsmanyitásra. Ahogy belépett az ajtón és megcsapta a pálinkaillattal elegyes sörszag, felderült, hunyorogva pillantott végig a pléhpulton. — Egy féldecit, nagysám... A suszter. Százas a plakáton Ebből azután kisebb szakvita kerekedett, mert az egyikük ép­pen reggeli sörös volt, hovato­vább a második rundóban a pá­linkás sört, a sörös pálinkát kért. Aki nem vitázott, az maradt a két decinél, tisztán. A harmadik Dögnehezek lehetnek. Még talán olcsón is vállalta fel.. Persze si­etni nem muszáj, félóra, amíg kinyit az az átkozott csehó. Per­sze, jobb helyen már hatkor mér­nek. De itt? A sarkon rendőr tűnt fel, hát hozzáfogott: maga felé billentet­te és görgetni kezdte az egyik Derűje nem talált méltánylásra sem a kasszánál, sem a pultnál, a diszkrét bajuszkát viselő csa­posnő — miközben kimérte a cse­resznyét — valami programjelle- gű megjegyzést is tett, de nem egészen értette. Mindegy. Nyílt az ajtó s három újabb vendég érke­V " —»uiucg CIAC- ---------- ** uuuiMiuia z ett, azután még kettő. Odakint körnél visszatértek az eredeti lassan szürkült már, sűrűbben kopogtak el a léptek az ajtó előtt. Idebent a féldeci járta. — Nekem a fóldeci úgy kell minden reggel, mint papnak az imádság — beszélte valaki a hár­mas társaságból. — Bekapom és megvagyok a suszteréiban. A fő­nök sörös, reggel is azt issza. Hogy lehet azt inni reggel? rendeléséhez, s ebben maradtak a negyediknél is. A suszter ekkor már a világpolitikát fejtegette, majd főnöke partján megjegyzé­seket tett az adóhivatalra, mond­ván: lehetséges, hogy egy maszek többet keres, mint a miniszter, de hát az adó kutyafüle? Hö? Hát ezért nem lesz ő maszek, csak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom