Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

1999. Január 3. 5 Péntek Üj autóbuszjáratok Eddig 10000—11000 lakásos túlteljesítés a harmadik ötéves tervben Az árreform újabb lépései A szocialista építőipar — az elő­zetes adatok szerint — 2—4 szá­zalékkal túlteljesítette idei tervét, s így a múlt évinél 7—9 százalék­kal több munkát végzett. Az elő­írtnál 10 000—11 000 új otthonnal több épült az országban, de a túl­teljesítés nagyobb része elsősor­ban a magánlakásépítés terhének fokozódásából ered. Többek kö­zött az elmúlt három évben 17 000 —18 000 társasházi lakást adtak át, két és félszer annyit, mint az egész második ötéves tervben. Az idén azonban már csökkent a társasházi és magánlakások épí­tésének üteme. A szocialista építőipar 19G9. évi terve a termelés 6—7 százalékos növelését irányozta elő, országo­san 60 000—62 000 lakást kell fel­építeni. Január 2-tól naponta új autó- buszjárat indul Békéscsabáról (Kondoroson, Bndrődön, Mezőtú­ron, Törökszentmiklóson át) Szol­nokra. Ugyancsak 2-tól minden­nap autóbusz indul a békéscsabai vasútállomástól, amely az éjszaka 11 óra 10 perckor Budapestről gyorsvonattal érkező utasokat szállítja át Gyulára. Az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetésével egyidőben szá­mos fogyasztási cikk ára módo­sult, megváltozott az árképzés rendszere s életbe lépett a rugal­mas ármechanizmus. E változá­sok együttesen azt jelezték, hogy megkezdtük a fogyasztói árre­form végrehajtását. ~ A fogyasztói árreformnak hár­mas célja van: a fogyasztói árak közelítése a társadalmilag szük­séges ráfordításokhoz, az érték­hez; a külkereskedelmi és a ter­melői árak összekapcsolása a fo­gyasztói árakkal és végül olyan rugalmas fogyasztói ármecha­nizmus létrehozása, amelyben az árstabilitás fenntartása mellett valósul meg a kereslethez és kí­nálathoz igazodó ármozgás. Az új fagyasztói árrendszer és ármechanizmus 1988. évi tapasz­talatai megfelelnek az előzetes várakozásoknak. Mint ismeretes, a január 2-án végrehajtott ár­korrekciók eredményeként a fo­gyasztói árszínvonal egy száza­lékkal csökkent, s a szabad, vala­mint a kevésbé kötött árak moz­gásának hatását a fogyasztói ár­szint 1—2 százalékos emelkedé­sében valószínűsítették az ár ter­vez esi számítások. A szabad árak kiterjesztését és a rugalmas ár­mechanizmust sokan vegyes ér­zelmeket fogadták, attól tartva, hogy a fogyasztói árszínvonal a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedik. A valóságban az ár- szint-növekedés 0,5—0,6 százalé­kos. Ez a pozitív jellegű „terv­lemaradás” a reáljövedelmek alakulását is kedvezően befolyá­solta. Mivel a népgazdasági terv a nominálbérék s általában a pénzbevétel alakulását az 1—2 százalékos árszínvonal-emelke­dés figyelembevételével tervez­te, a számítottnál alacsonyabb árszint is a reáljövedelmet nö­velte. A munkások és alkalma­zottak reáljövedelme az elő­irányzott 3—4 százalékkal szem­ben kb 5—6 százalékkal emel­kedett, míg a parasztságé ennél valamivel nagyobb mértékben. A fogyasztói árreform hármas célkitűzését 1968-ban csak sze­rény mértékben közelítettük meg. A fogyasztói árak többsége változatlanul eltér az értéktől, egy részük túlságosan magas, másik részük pedig dotációra szorul. Ennek az érzékeltetésére hadd utaljunk a következőkre: a fogyasztói ár alaptényezője a termelői ár, ehhez járulja for­galmi adó. Nos, a forgalmi adó­ból származó állami bevétel ösz- szege csaknem annyi, mint amennyit ak árkiegészítésekre folyósítanak. (Azok a fogyasztási cikkek részesülnek árkiegészí­tésben, amelyeknek a kiskeres­kedelmi ára a termelési költsé­geket sem fedezi). A fogyasztói árak „lalpra állí­tása”, a termelői árakhoz való közelítése — ami részben ár- csökkentést, részben áremelést jelent — teljes körben csak 10— 15 év alatt oldható meg, hisz egyebek között a termelési struktúra átalakítását is feltéte­lezi. Arra azonban mód van. hogy egy-egy termékcsoportban — részben a forgalmi adó, rész­ben az árkiegészítés módosításá­val — a fogyasztói árak lépés­ről lépésre közeledjenek a rá­fordításokat tükröző árarányok­hoz. Az 1968. január 2-i árvál­tozások is részben ilyen jelle­gűek voltak s azzal függtek ösz- sze, hogy a 2500 forgalmi adó­kulcs 1000-re csökkent. Az 1968. évi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy egy-egy termékcsopor­ton belül még mindig sok az adókulcs s azok összevonásával nemcsak az adminisztráció csök­kenthető, hanem a termékcso­porton belül helyesebb árará­nyok alakíthatók ki. Az új esztendőben a legszéle­sebb körű forgalmi adó és ár­változás a ruházati cikkeknél lesz. Az adókulcsok számának csökkentése, a szövetek, a kö­tött- és hurkolt textíliák, a rö­vidáruk és a ruházati cikkek fo­gyasztói árát általában plusz— minusz 15 százalékkal módosítja. A forgalmi adó kulcsok össze­vonása a ruházati cikkek mellett a gépjárműalkatrészek, a sporté szerek és papíráruk, egyes festé­kek, fotóvegyszerek, a centrifu­gák és a lemezjátszók árát érinti még. A fogyasztói árszínvonalra 1969-ben egyéb árintézkedések is hatnak. A forgalmi adó rend­szer egyszerűsítésétől függetle­nül változnak egyes rögzített és maximált árak. A legjelentősebb árváltozás — a postaszolgálta­tások új díjszabása — november 1-én lépett életbe. A fűrészáruk­nál a külkereskedelmi, illetve a termelői árak emelkedését a fo­gyasztói árak mozgása is köve­ti; a motorbenzineknél árará­nyosításra, a tüzelőanyagoknál — hazai brikett, tüzelőolaj és tűzifa — jelentős árleszállításra kerül sor. Olcsóbb lesz — éves átlagban kg-onként 1,30—1,50 fo­rinttal — a vágott csirke ára. 1969-ben módosul az import fo­gyasztási cikkek ára. A fogyasz­tási cikkek importjának a vá­laszték' bővítése mellett az a célja, hogy a hazai termelők monopolhelyzetét gyengítse, ver­senyfeltételeket támasszon. 1968- ban a szükségesnél nagyobb mértékben alkalmaztak megkö­téseket a fogyasztási cikkek im­portjánál. Ezek megszüntetésé­vel a verseny reálisabb feltételei jönnek létre s egyidejűleg az im­portált fogyasztási cikkek árai is módosulnak. Az árváltozások negyedik tényezője: mindazokon a területeken, ahol a kereslet­kínálat egyensúlya lehetővé te­szi, nagyob teret kapnak a ke­vésbé kötött és a szabad árak. Szabad áras lesz az import fo­gyasztási cikkek többsége s bő­vül a szabad árak alkalmazása az építőanyagoknál, a gépipari és vegyes iparcikkeknél. 1968- ban a szabad árak a fogyasztói árualap 23 százalékát érintették, 1969-ben már 30—33 százalékát. Mit jelentenek mindezek az árváltozások a fogyasztó számá­ra? Az új-irányítási rendszerben a népgazdasági terv fontos része az árterv, amelynek pontos szá­mításokkal meg kell határoznia az árváltozások és a szabad árak mozgásának árszínvonalra gya­korolt hatását, mert a várható árszínvonal ismerete a feltétele a hévleges és a reálbér, valamint az életszínvonal tervezésének. Az árszámítások szerint mind­azok a változások, amelyek a központi intézkedésekhez — for­galmi adó kulcsok összevonása, egyes rögzített és maximált árak módosítása, az import fogyasz­tási cikkek árváltozása — kap­csolódnak, nem érintik az árszín­vonalat. Az ártervezés azonban azt is .figyelembe vette, hogy a szélesebb körben érvényesülő szabad ár ak mozgása az árszín­vonalat felfelé módosítja. Az árterv 1—2 százalékos árszint­emelkedéssel számol s az élet- színvonallal összefüggő előirány­zatok is ezt veszik alapul. Az árváltozások a lakossági építkezést is, érintik. Az építő­ipari termelői árak már 1968- bun emelkedtek s most egyes építőanyagok — elsősorban a fé- nyőfűrészáruk — ára is felfelé módosul. Mindez, a lakásépítés árszínvonalát mintegy 4—5 szá­zalékkal növeli. Az ennél na­gyobb mértékű árszínvonal­emelkedés elkerülésére az állam 1969-ben magasabb dotációval támogatja a magánosok — válla­lati kivitelezésben megvalósuló — lakásépítkezését. Garamvölgyi István Megffiatalodott Gyoma legöregebb termelőszövetkezete Meghívtak a gyomai Alkotmány Tsz-be. Eddig ilyesmi nem fordult, elő. Ha néha odavetődtem, szíve­sen sorolták azt, ami éppen volt: örömüket vagy bánatukat. Leg­inkább azt, hogy a többnyire szi­kes, belvizes földjükön nincs arányban az eredmény az erőfe- | szitéssel. Most kettős örömükhöz hívtak tanúnak. Egyik az, hogy bevált náluk a készpénzrészese­dés. Annyira javult a munkafe­gyelem, hogy a tervezett 4 mil­lió helyett igencsak 4,4 millió fo­rint jövedelmet osztanak ki év vé­gén. A másik az, hogy jó alapot teremtettek a jövő évi gazdálko­dáshoz is. Több minden mellett 1,5 millió forintot is tartalékol­nak. A jelen és a jövő mezsgyéjén érdemes egy kicsit visszatekinteni a régmúltba, a gyomai Alkotmány Tsz sarjadásának és hullámzó fej­lődésének idejére. Eléggé gyenge képességgel iratkozott be húsz évvel ezelőtt a szövetkezeti moz­galom sokat követelő iskolájába. Példamutatás, az egyéni gazdák­nál jobb életmód megteremtése lett volna a feladata. Annál is in­kább, mert elsőként alakult 1948-ban Gyoma határában. Csak hát gyen­gén termő volt a kétszáz vala­hány hold föld és csoda számba ment az is, hogy a szövetkezetét megalakító huszonkét agrárprole­tár két lovat is tudott szerezni az induláshoz. A következő nyolc év eléggé eseménytelenül rohant el, sok baj és gond közepette. Aztán 1953- ban egyesült a Petőfi Tsz-szel. Vagyis az akkori fogalmak sze­rint ezerholdas nagyüzemi gaz­dasággá vált. Igen ám, de a nél­külözhetetlen állatférőhelyek épí­téséhez csak 1960-tól kaptak be­ruházási hitelt. Méghozzá elég bőven, egy-egy és fél millió fo­rintot évente. Többet, mint amennyi a szövetkezet teherbíró képessége volt. Ez 1962—63-ban vált nyilvánvalóvá, amikor a sok hitel miatt nem jutott részesedés. Az egyesüléskor kilépett ötven tagot ekkor újabb ötven, főleg fiatal követte. A közben 2600 holdra növekedett földnek csak a fele volt jó termő. A szikesek di- gózása lassan haladt, a belvízle­vezető csatornák ásása pedig még Az inkább lefelé, mint felfelé hullámzás 1965-ben állt meg. Az addigi erőfeszítésekből mégiscsak rakódott le egy kis alap s jelentősen kizökkentette a gaz­dálkodást az egy helyben topogás- tól az 1,7 millió forint állami do­táció. Hozzájárult a felfelé ívelés­hez az új vezető gárda kialakulá­sa is. Ügyannyira, hogy az az­előtti évi 7—9 ezer forintos átlag- jövedelem helyett 12 ezer forin* tot tudtak osztani. A következő évre ez lényegesen megjavította a korábbi zilált munkafegyelmet s hozzá tudtak látni a növényter­melés stabilizálásához, az állat­férőhelyek feltöltéséhez, a te­nyésztési munka megkezdéséhez. Egyszóval azóta egyre jobban megállnak a saját lábukon. Ügy- annyira, hogy 1966-ban már 15 ezer, 1967-ben pedig 18 ezer fo- i rint jövedelem jutott dolgozó ta­gonként. A felfelé ívelés láttán segéd. Segéd úr, mert hogy így szólítják. Közben megszaporodott a ven­dégsereg, A kukázó simlis még kért egy stampedlivel, azt szoron­gatta a hosszú lábú könyöklő­asztalnál, s a mellette állók be­szédét hallgatta a vasárnapi üge- tőről. Napldrály... Rakoncátlan... Oktondi... — lónevek, meg hogy valakinek elment a százasa, pedig a legtutibb tippeket kapta. Egy százas! — húzta össze a száját a simlis és arra gondolt, hogy leg­utóbb a lottóplakáton látott egy darabban ekkora összeget és az annyi, mint tizenyolc féldeci, természetesen plusz kísérő... Snóbli. Részeg púposteve A suszter az , angol királynőre emelte poharát, mert egykoron kizárólag angolkeserűt ivott, majd lenyelte az italt és snóblit javasolt. Szellemi felfrissülés­ként. Tehát: a kézben tartható pénzdarabok száma zérustól há­romig lehetséges, ezáltal a dug­ható maximum három fő eseté­ben kilenc, és lefelé... Passz! Me­het. — Hét öt. Négy. Terítés. A tisztán kétdecis eltalálta a négyet kiesett. Üj dugás — a suszter ve­szít és fizeti a következő kört, s kissé bambán néz a felváltandó húszas után. Űjrá nyílt az ajtó, egy kerek fej kukkantott be, majd a hozzá tartozó köpcös termet is megje­nem volt divat, de nem is bírták tavaB mintegy kísérletképpen, a volna anyagi erővel. így aztán helyeken dolgozók­alacsonyak voltak a termésátla- £lZetf £ hónapban , • , . .... . , a tervezett részesedés 80 százalé­gok: 1965-ig búzából tíz, kukon- Az idén már mindenki kész. cából 15, cukorrépából 160 mázsát pénzben kapta a részesedést, és termeltek holdanként. Vagy a fő- , egész évben zökkenők nélkül, agronómusokban keresték abban pontosan és hiánytalanul. Az ala- az időben a hibát, vagy ők látták j pót az teremtette meg ehhez, hogy hiábavalónak a kínlódást, ©lég az i az utóbbi három évben már 14— hozzá, hogy öt év alatt öt főág- 15 mázsa búzát, 20—22 mázsa ku- ronómus adta egymásnak az irá- j koricát, 190—200 mázsa cukorré- nyítás gyenge gyeplőjét. pát termeltek holdanként. Évente 1000—1100 hízott sertést, 6—10 ezer árubaromfit, 100 tehéntől pe­dig gümőkór-mentes tejet értéke­sítettek. Ezek után nem elfelé, hanem befele vágytak az emberek. Az idén is negyven fiatal lépett a tagok sorába, részben kívülállók, részben pedig a felnőtt családta­gok közül. . ________________ __ _ A további irány a még belter­i rattal ellátott keskeny ajtó feléjjesebb gazdálkodás. Egyrészt még mint egy hivatásos holdkóros, bővebb áruválasztékkal akarják lent a nyílásban. Mögötte fiata­labb nő és- egy férfi nyomako- dott. Láthatóan tegnap este kezd­ték a derűs együtüétet. — Kávét, kávét akarok inni — kényeskedett a hölgy, s az első lo­vag már elő is vonta pénztárcá­ját. A másik láthatóan nem ezen a földön járt; vonásaira valami földöntúliság, valami átszelle­mült mosoly mervedett, s úgy lépkedett a háttérben diszkrét fel­Célhoz érvén üdvözülten pillan­tott vissza, de már nem hallhat­ta, hogy a kerek fejű elárulta őt, mert részeg púpostevének minő­sítette, s a hölgy gyöngéd csuk- lással nyugtázta a sziporkát. Meditáció A simlis úgy dönött, hogy be­kap még egy stampedlivel. Meg­dolgozott ő azért. Bár tudja a fene jobb lenne egy pénzes vendég, aki fizetné. Nincsenek már ilyen vendégek. Ajaj. A Sándort is be­csukták, verekedett és a másik nem bírta ki. Hirtelen elszomo­rodott. Hiszen hamarosan bezár­ják ezt a jó kis csehót is. Presz- sízó lesz helyette, meg cukrászda, ahová be sem engedik a maga­fajta embert. Pedig dolgos ember, lám azokat a kukákat is... Az el­ső szóra. S nagy szomorúságában stam­pedli helyett mégis féldecit kért, ezúttal kísérő nélkül. Maradjon az embernél azért valamit pénz...! ellátni a két helyi és a budapesti elárusító standot s évi 0,8—1 mil­lió forint bevételt elérni az 50 holdas kertészetből. Intenzívebbé akarják tenni — évente legalább 250 holdon — az öntözést, hogy a növekvő állatállományhoz bősé­ges takarmánybázissal rendel­kezzenek. Évente ugyanis 90 hí­zott marilát, 1100 hízott sertést, 4—500 pecsenyebárányt, 35—40 mázsa gyapjút, 120—150 mázsa baromfit akarnak értékesíteni. A termésátlagok további növelésé­hez is megvannak most már az alapok. Az utóbbi három évben szántóterületük 30 százalékán pó­tolták évente szerves anyaggal és pillangós növények termesztésé­vel a talajerőt. Ezek láttán csak azt lehet mon­dani, hogy megfiatalodott Gyom legöregebb termelőszövetkezete. K. I. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom